Az anyaság egyetemes hivatása


Sokszor látom az anyaságot csak egy szerepként emlegetni a többi között, amit vagy magunkra öltünk, vagy nem. Ha pedig magunkra is öltjük, hangsúlyozzuk, hogy mi nem „csak" anyák vagyunk. Pedig egy nő teljességéhez hozzátartozik az anyai lelkület. Nem is csak gondolom: tudom, mivel Isten tanított rá.

Mielőtt férjhez mentem, aggódtam amiatt, hogy vajon alkalmas vagyok-e anyának. Jó édesanyja tudok-e majd lenni a gyermekeimnek. Az eljövendő életem fontos részének tekintettem az anyaságot, és nagy családot szerettem volna már akkor is. De biztos, hogy elég vagyok én hozzá? Sosem láttam úgy magamat, mint egy tipikusan anyai lelkületű nőt, amolyan tyúkanyó-típust, mint amilyen kép bennem a Tökéletes Anyáról élt.

Ilyen aggodalmak közepette mentem el egyszer gyónni, és akkor a Jóisten többek között azt üzente nekem papján keresztül (noha nem tártam fel az aggodalmaimat a gyóntatófülkében), hogy sajnos a mai húsz éves lányok - mint amilyen én is voltam akkor - nem tudják, hogy Isten anyának teremtette őket.

Ez akkor igazán szíven ütött. Bizonyos anyai tapasztalattal felvértezve már pedig megértettem, hogy Isten ezzel azt a tanítást bízta rám, hogy Ő minden nőt anyának teremtett, attól függetlenül, hogy szülnek-e gyermeket vagy sem, mert valamiképpen az egészségesen kibontakozott női lélek tulajdonsága, hogy anyai. Így az anyaságot nem tekinthetjük úgy, mint egy szerep, amit vagy felveszünk, vagy nem, ha pedig felvettük, akkor se tartozik a legeslegfontosabbak közé, mindenképp kell mellé valami karrier a kiteljesedéshez.

Úgy hiszem, nem kell minden nőnek testileg is anyává válnia, és sajnos sok nő nem is válhat azzá, pedig szeretne. De az biztos, hogy lelkileg anyává kell lenniük, hogy megélhessék a nőiességük teljességét, és egészséges lelkületű, boldog nők lehessenek. Kell lennie valami útnak-módnak, hogy az anyai lelkület utat törjön magának és kifejlődjön bennük.

Ezért sem tartom felháborítónak és sértőnek, amikor valaki arról beszél, hogy egy nő addig nem igazán nő, amíg nem lesz anya, vagy hogy az anyaság a nőiség legmagasabb minősége és hasonlók, mert hiszem, hogy akár testi anyaság által, akár nem, de minden nő kibontakoztathatja és megélheti magában ezt a minőséget. Így ezek a kijelentések egyáltalán nem arról szólnak, hogy megbélyegezzék azokat a nőket, akik akár direkt, akár akaratukon kívül, de nem adtak életet. Keresztény példát hozva, ott van az a sok-sok apáca, akik nem szülnek gyermeket, mégis tisztelendő anyának szólítjuk őket. Úgy gondolom, azért is alakultak ki tipikusan nőies foglalkozások a munka világában, vagy pedig szabadidős tevékenységek, mert ezekben is valamiképpen ez az anyai minőség nyerhet teret, és valaki úgy is kiáraszthatja a világ bizonyos részére női természetének, anyai szívének kincseit, hogy nem lett gyermeke.

Úgy látom, az atyai és az anyai lelkület jelez egy férfi- és egy női érettséget, felelősségvállalást, önfeláldozási képességet, empátiát, másokért élni tudást, ami nélkül egy felnőtt ember nem lehet igazán teljes, nem lehet a szó teljes és nemes értelmében férfi vagy nő, csak „pasi" vagy „csaj", esetleg elnőiesedett férfi vagy elférfiasodott nő.

Kép: Edmund Blair Leighton - Anyaság

Népszerű bejegyzések