A hősiesség nőies formája

by - május 02, 2017

Ez az írásom eredetileg 2015. február 16-án jelent meg a blogon, de később letöröltem. Most az újraközlés mellett döntöttem.



Nemrég olvastam egy feminista elemzést, amely szerint Julius Evola, mikor azt írja: „A nő megvalósításával, mint szerető vagy anya, ugyanarra a nívóra emeli magát, ahol a férfi, mint harcos vagy aszkéta áll. Ahogyan van aktív - úgy van passzív, negatív heroizmus is. Az abszolút meghatározás heroizmusával szemben az abszolút odaadás heroizmusa áll - és az egyik éppoly ragyogó lehet, mint a másik, ha tisztán, mintegy rituális áldozati adományként élik át.”, áldozatszerepben jelöli ki a nő helyét. 

Bár én magam nem vagyok a tradicionalista iskola „híve" (pl. ebből az írásból érthető, miért nem), úgy gondolom, a cikk írója súlyosan félreértelmezi és félremagyarázza Evola ez esetben helyes meglátásait. Ez pedig a feministáknak az odaadással, az irányítás és az ellenőrzés elvesztésével, valamint az alárendelődéssel szembeni irtózásából fakad. A feminista nő gőgje és félelme a férfival szemben megakadályozza őt abban, hogy arra az útra lépjen, amelyről Evola beszél, de már csak attól is, hogy egyáltalán felfogja, mit is jelent ez az út. 

Normális esetben a férfinak domináns félként kell kiteljesednie, míg a nőnek kell lennie a szubmisszív félnek. Fizikálisan és szellemileg, lelkileg is erre vagyunk „programozva", ez tesz minket boldoggá. Azonban a feminizmus megalázó kényszerűségként festi le a nő előtt a szubmisszivitást. Második lépésként pedig úgy mutatja be a domináns férfit, mint akitől félni kell, és elhiteti a nővel, hogyha a férfi domináns, ő pedig szub isszív, akkor a férfi ezzel visszaél és erőszakos, bántalmazó magatartásformát vesz fel vele szemben. A feminista képlet nagyon egyszerű: domináns férfi + szubmisszív nő = zsarnok + áldozat. 

Sajnos mivel a feministákból a hagyományos női életút és magatartásforma a fent említett két hiba (gőg és félelem) miatt érzelmi és ösztönös ellenreakciót vált ki, a legtöbbször lehetetlenné teszi velük a higgadt, logikus és ésszerű párbeszédet. Ezért nem is a feministákkal akarok vitatkozni, hanem arra szeretnék rámutatni, hogy mennyire téves az a felfogás, hogy a hagyományos nemi szerepe szerint élő nő nem más, mint áldozat. 

Úgy gondolom, fontos különbséget tenni az áldozat és a hős között, és a feminista cikk esetében ez nem történt meg. Áldozat az, akinek elveszik az életét, hős pedig az, aki odaadja azt. Jézus, vagy épp Nándorfehérvár védői azért nem sajnálni való áldozatok, hanem dicsőíteni való hősök, mert önként adták oda az életüket a magasztos cél érdekében. Szembenéztek a halállal és tudatosan amellett döntöttek, hogy vállalják, ha elkerülhetetlen. 

Amikor egy nő mint szerető (ezt Evola nem úgy érti, hogy nős férfi kitartottja, hanem hogy asszony, feleség) és anya önként elhatározza, hogy másokért él, alárendelődik a férjének, gyermekeket hoz a világra őket maga elé helyezve, akkor nem áldozatról, hanem hősről beszélünk. A nő ilyenkor nem elszenvedője valamiféle kényszernek, nem kiszolgáltatott áldozat, hanem olyasvalaki, aki a saját kezébe veszi az életét, majd odaadja azt a családjának. A nő az önmegvalósítását, női kiteljesedését a szerető és anya útjában találhatja meg saját akaratából. Azzal, hogy nap mint nap ezt választja és ebben igyekszik kiteljesedni, nem áldozatszerepbe vonul, hanem a nőies, szubmisszív heroizmust valósítja meg önmagában, saját életében. 

A nő ereje, mely nem kevésbé társadalomformáló és történelmi léptékű, mint a férfié, abban rejlik, hogy odaadó, alárendelődő, háttérbe húzódó attitűdjével potenciálja a felületes szemlélő számára rejtve marad vagy jelentéktelen színben tűnik fel. Így a nő védett pozícióban és szinte feltűnés nélkül tud befolyást gyakorolni olyan esetben is, amikor a férfi nyílt, egyértelmű, frontális erőkifejtését rendre letörik vagy eleve lehetetlenné teszik. Ez a nőies nő, az asszony és anya félelmetes és megfoghatatlan ereje, amelyet csak úgy lehet letörni, ha magát a nőiességet pusztítják el. 

Minderre tökéletes példa Szűz Mária, aki nőies erővel szolgálta a megváltást akár Krisztus, akár az újszülött Egyház életében. Alárendelődő, odaadó asszonyi és anyai szolgálatával hatalmas dicsőséget vívott ki magának Isten és az emberek szemében, és hathatós, rettegett ellenfele lett a Sátánnak. 

Épp ezért kérhetjük őt, hogy segítsen nekünk a férfiakkal szembeni gőggel és félelemmel vívott benső harcban. Hiszen szinte kivétel nélkül mind fertőzöttek vagyunk ezekkel a romlott emberi természetnek és a feminista agymosó propagandának hála. Ez a folyamat nem megy egyik napról a másikra, hanem lépésről lépésre zajlik. De a boldogság és a jó ügye megéri ezt a fáradtságot.

Olvasd el ezeket is:

2 megjegyzés

  1. Kedves Gazella!

    Nagyon örülök annak, hogy nem hagyta abba az írást. Az elmúlt másfél évben számos alkalommal fordult elő, hogy arról írt, ami épp engem is foglalkoztatott. Ritka, férfi lelkeket is felüdítő gondolatok, illetve megközelítések áradnak az írásaiból. Abszolút megértem az írással kapcsolatos vívódásait. A befolyásolás szándéka nélkül írom le a véleményemet: az Ön írásain Isten áldása van.
    Szeretettel: Tibor

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Tibor, nagyon jól esik, amit ír, köszönöm!

      Törlés