Add oda az életed!

by - június 03, 2017

Hiszek benne, hogy Isten mindannyiunknak adott egy gyönyörűséges hivatást. Ez a hivatás annak a története, ahogy eljutunk a mennyországba. Ahogy odaadjuk az életünket Istennek és a felebarátainknak. A legtöbbünk szépen lassan, napról napra hal meg önmagának a másokért végzett szolgálatban, míg másoknak megadatik a mártíromság. Ez tulajdonképpen mindegy.

Érdekes belegondolni, hogy mindannyian önző kisgyerekként születünk, akik kedvenc szava az akarom és az enyém, majd ha Krisztusban járunk, eljutunk a felnőttségre, ahol már saját kényelmünk, saját ízlésünk, saját akaratunk a háttérbe szorul. Milyen nevetséges, hogy mikor kisgyerekes anyák vagyunk, felnőtt nő létünkre egy csecsemő dönti el, hogy mikor mehetünk ki a mosdóba vagy mikor aludhatunk. Gyerekként szabadabb voltunk ennél... Gyerekes ábrándjaink a fenőttségről (akkor majd végre azt csinálok, amit akarok, nem, amit anyu, apu meg a tanár mond!) szépen lassan kipukkannak, és rájövünk, hogy annyiban vagyunk felnőttként önmagunké, hogy saját akaratunkból adhatjuk oda az életünket másokért, ahogy Jézus is szabad akaratából adta oda az életét értünk.



Nemsokára betölti a hármat a nagyobbik fiam. Nem baba már, látom, főleg, ha összehasonlítom a kistestvérével. Rengeteget fejlődött, már folyékonyan beszél, és még sorolhatnám. Furcsa belegondolni, hogy hamarosan majd óvodába is megy.

Szívesen gondolok arra, hogy talán bennem sem történtek kevésbé nagy változások. Nagy dolog, ha valakiből feleség lesz, de azt hiszem, még nagyobb, ha anya. Pontosabban ezzel lesz teljes mindaz a változás, amit a házasság jelent. Tudom, még sok minden fog történni velem. De azt hiszem, ha az életünkben csak egy világrengető dolog van, hát akkor az az, amikor átlépjük a hivatásunk küszöbét. Szinte úgy érzem, hogy akkor kezdődött az életem, a valódi életem, amikor feleség, majd alig több, mint egy év múlva anya lettem.

Ez alapján azt mondom, a legjobb, ami történhet egy lánnyal, aki szent akar lenni, de nincs szerzetesi hivatása, hogy amilyen fiatalon csak lehet, megházasodik, nyitott szívvel a gyermekáldásra, és sorban szüli a gyerekeket, mert senki és semmi nem mér olyan csapásokat hazug és kevély énképünkre, mint a férjünk meg a gyerekeink. Az ő tükrükben meglátom, hogy ki is vagyok én valójában. És  az ő szolgálatuk olyan erőfeszítéseket követel tőlem, amelyek nem hasonlíthatóak össze sem az iskolával, sem a legtöbb munkakörrel, amelyet betölthetnék.

Így megélhetek egy olyan mértékű odaadottságot, amelyet azelőtt elképzelni sem tudtam, de amely egyedül adhatja meg azt a boldog és teljes élet, amelyre nem is tudtam, hogy vágytam. Mert nem erre vágytam. Az után vágyódtam, amit, azt gondoltam, a férjem meg a gyerekeim tudnak majd adni nekem, ha lesznek. Nem is igazán fogtam fel, én mit adhatok nekik, és hogy ez az adás tesz majd boldoggá. Az, hogy odaadtam az életemet nekik, és általuk Istennek. 

Aki meg akarja találni életét, elveszíti; aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja. (Mt 10,39)

Ez a krisztusi ige most az életem mottója. És többek között ezért is vagyok hálás az Egyháznak a fogamzásgétlással kapcsolatos tanítása miatt, mert termékeny fiatal nőként nem tudom magam kifogamzásgátolni ebből az odaadottságból. Fogalmam sincs, hány gyerekem lesz még, és hogy mikor fognak születni. Az otthonom és a termékenységem „rabja" vagyok. Ez az, amit annyira gyűlölt Beauvoir meg amit annyira utálnak a feministák: a termékeny nőiség, amely nem engedi, hogy férfiak legyünk, karriert építsünk meg társadalmi pozíciókért versengjünk, hanem sorra születnek a kisbabáink és az az életünk, hogy a férjünket, a gyerekeinket meg az otthonunkat szolgáljuk szeretetben. Ez alakítja ki bennünk a pozitív nőiességet, azokat a jellemvonásokat, amelyeket a feministák megvetnek, mert gyengeséget és lealacsonyodást kapcsolnak hozzájuk. De ezek Szűz Mária erényei, akinek annyira megalázó sorsot juttattak ezek az erények, hogy lassan kétezer éve ő többek között a Mennyek Királyné Asszonya, akit a Szentháromság koronázott meg.

Mindegy, hogy tisztelendő vagy igazi anyaként... de ha boldog és szent nő akarsz lenni, add oda az életed!

Kép: Daniel F. Gerhartz egyik festményének részlete

Olvasd el ezeket is:

0 megjegyzés