Valóban Krisztust követed, vagy csak vallásoskodsz?

Veronica Nikka" Alejar Fülöp-szigeteki katolikus édesanya és híres televíziós személyiség volt, aki 2013 és 2014 között blogot vezetett Peaceful Wife Philippines címmel. Az ő egyik írását fordítottam le, amelyet nagyon fontosnak tartok. Biztos vagyok benne, hogy általa Isten házasságokat, és így lelkeket és gyermekeket menthet meg. Kérlek, ha tehetitek, osszátok meg minél többen! Nem azért, hogy rekordot döntsön a blogom látogatottsága, hanem hogy az Igazság megszabadíthassa a gonosz csapdájába esett feleségeket, és általuk a családjaikat. Nikkáért pedig, aki 2017-ben, alig 41 évesen elhunyt, kérlek, mondjatok el egy imát, ahogy a férjéért és négy gyermekükért is. Köszönöm!
Talán már találkoztál ilyen nővel; vagy talán van ilyen rokonod; de az is lehet, hogy te magad voltál ilyen!
Ismered ezt a típust:
  • Minden vasárnap ott van a templomban, de az is lehet, hogy minden nap.
  • Naponta imádkozza a rózsafüzért (ha katolikus).
  • Minden nap olvassa a Bibliát (ha nem katolikus ;-) ).
  • Jótékonykodik és missziós munkát végez.
  • Tizedet fizet a bevételeiből.
  • Mindenféle módon szolgálja az Egyházat, mégpedig rendszeresen.
  • Aktív a különböző vallásos szolgálatokban.

Kívülről nézve nagyon vallásos". Nagyon Istennek tetsző". Nagyon keresztényi"!

Azonban mindenféle vallásos tevékenysége és kegyes cselekedete ellenére ő maga és az életmódja is azt a képet mutatja, hogy egyáltalán nem mentek végbe benne azok a változások, amelyeknek meg kell történniük, hogyha megérintett minket Jézus Szeretete és Kegyelme. Még mindig szomorú, aggodalmaskodó, keserű, ítélkező, könnyen fel lehet idegesíteni... ezen kívül az arcán és a tekintetén is az látszik, ami valójában a szívében van, ahelyett, amit magáról mutatna.

Kétségbeesettnek tűnik, mintha az az Isten, akit szolgál, boldogtalanná és elhagyatottá tette volna ahelyett, hogy boldogságot hozott volna az életébe és megmentette volna!

Belülről nézve mintha valami" eléggé hiányozna...

Talán a probléma a dolog lényegében rejlik. Talán az a gond, hogy minden vallásoskodás ellenére Krisztus Maga nincs jelen. Talán ez a nő olyannyira elfoglalta magát az ünnepléssel, hogy elfeledkezett az Ünnepeltről. Talán azt is elfelejtette, miért is ünnepel!

Ismerem őt, mert sok-sok évig én is ilyen voltam!

Azért írok erről a témáról, mert van Debi Pearlnek egy eléggé megosztó könyve, a Created to Be His Help Meet (Segítőtársául teremtetett). (Egy olyan könyv, amelyről lehetetlen, hogy ne legyen véleményed!)

És ebben van egy rész, amely arról szól, hogy egy nem hívő férjnek úgy teszünk tanúságot, hogy nem megyünk templomba.

Ms. Pearlt levélben kérdezték a témáról, és aztán a választ rengetegen vitatták. A levélváltás megtalálható a könyv 208. oldalán.
A férjem nem akarja, hogy templomba menjek

Kedves Debi!

A férjem azt mondja, hogy többé nem mehetek este templomba. Az az érzésem, hogyha nincs részem ebben a közösségi élményben, akkor nem leszek képes továbbra is hitben járni az Úr előtt. Isten Igéje azt mondja, hogy Összejöveteleinkről ne maradjunk el", szóval közvetlen megsértése lenne Isten Igéjének, hogyha nem mennék. A férjem azt mondta, írjak neked és kérdezzelek meg a dologról.

Carla
Debi válasza a következő volt:
Kedves Carla!

Teljesen általános dolog a nem hívő vagy önbizalmuktól megfosztott férjek esetében, hogy eltiltják a feleségüket attól, hogy templomba menjenek. Szinte minden esetben igaz, hogy nem arról van szó, hogy a férjek akadályozni akarják a feleségüket Isten imádásában. Sokkal inkább arról, hogy a templommal való kapcsolata az asszonynak olybá tűnik fel a férj előtt, mintha az is a szerelme lenne, sőt, az a szerelme, akit előnyben részesít, a férj pedig úgy érzi magát, mint akit elhagytak. És ezért féltékeny. Férjként nincsenek kielégítve az igényei, és úgy hiszi, hogy a templom valamiképpen elvonja tőle a szeretetedet. Ha egy asszony nem elég bölcs, akkor talán elégedettséget talál a férje féltékenykedésében, és úgy tekint magára, mint akinek Isten az első. Holott ha valóban Istent imádjuk, az sosem vezethet ahhoz, hogy elhanyagoljuk az emberi kapcsolatainkat. Isten szeretete és szolgálata pont, hogy még figyelmesebb és szeretettel telibb feleséggé kéne tegyen téged. A lényeg az, hogy ha a férjed nem akarja, hogy elmenj a templomba, akkor maradj otthon és fesd ki vele a házat. Menjetek horgászni vagy vásárolni, vagy csináljatok bármit, amit csak akar, és vidám szívvel vegyél részt benne. Hiszen hogyha csalódottan és vonakodva engedelmeskedsz neki, az nem igazi engedelmesség; sokkal inkább bosszú.

Debi
Az interneten olvasható reakciókban Ms. Pearl tanácsát eretnektnek", keresztényietlennek", sőt, egyenesen a Biblia szavával ellentétesnek" bélyegezték.

De mikor a Peaceful Wife-közösségen belül beszélgettünk erről, akkor abban a (kellemes) meglepetésben lehetett részem, hogy a legtöbben Ms. Pearl tanácsát nemhogy nem minősítették eretneknek", keresztényietlennek" és a Biblia szavával ellentétesnek", hanem egyenesen követendőnek tartották.

Egy hívő férj így beszélt erről:
Csak arról a témáról szeretnék beszélni, hogy valaki nem megy a templomba.

Férjként már kértem a feleségemet, hogy ne menjen. Volt, hogy egy bizonyos templomba, volt, hogy a bibliaórára.

Azt akartam, hogy a feleségem ne imádja Istent? Egyáltalán nem.

Természetesen azt akartam, hogy imádja az Urat.

De Isten imádása nem egyenlő azzal, hogy eljársz egy bizonyos istentiszteletre.

Ez a hölgy nem meséli el, hány másik alkalmon vett már részt a hét folyamán, sem azt, a férje miért nem szeretné, hogy menjen. Nekem úgy tűnik, hogy a történet 90%-áról fogalmunk sincs, mégis a legjobbat feltételezzük az asszonyról, a férjről meg persze a legrosszabbat. És mindezt miért? Mert a feleség azt mondja, hogy templomba akar menni.

De kérlek titeket, értsétek meg, hogy vannak nők, akik életében bálvánnyá válik a templom.

Nem Krisztus, hanem a templom. Akármit is gondoltok majd rólam, el kell mondom, hogy nem szívesen látnám a feleségemet az ország templomainak 75%-ában, és hogy egyáltalán nem szeretném, hogy az általunk családilag látogatott vasárnap reggeli istentiszteleten kívül is részt vegyen még másikakon, sem azt, hogy a hét többi napján egynél több másfajta programra is elmenjen (és ebbe a bibliaórák is beleszámítanak).

Ez a férj nem azt várta a feleségétől, hogy ne imádja Istent, legalábbis az alapján, ami a szavaiból kiderül, én így látom. Talán ha lenne több információnk, az megerősítené ezt az eshetőséget, de a levél alapján nem bizonyított, hogy erről lenne szó."
Egyik kedves keresztény nővérünk egyetértését fejezte ki:
Teljesen egyetértek veled.

Túl sok nőt láttam már, aki elhanyagolta a férjét, mert állandóan a templomba járt. De persze mikor ezt felhozom, általában lehurrognak.

Például volt egy nő, aki panaszkodott, hogy túlságosan fáradt ahhoz, hogy szeretkezzen a férjével, akinek ezt igazán meg kéne értenie. Ugyanez a nő a tagja volt az összes egyházközségi bizottságnak és az ideje nagy részét a templomban töltötte. A többi nő az ő pártját fogta. Én nem.

Azt gondolom, hogy Isten azt várja a feleségektől, hogy a férjük igényei csupán Istenéi után következzenek. Viszont Isten nem egyenlő az egyházi szolgálattal... szerény véleményem szerint."
April Cassidy, a mentorom szintén egyetértését fejezte ki:
Azt kell mondjam, Debi tanácsa ezzel a témával kapcsolatban nagyon hasonló ahhoz, amit én is szoktam adni a feleségeknek. Teljesen nyilvánvaló a számomra, hogy megtörténhet, hogy egy nő a templomot vagy az egyházi szolgálatot teljesen egészségtelen módon a férje elé helyezi.

Szintén láttam olyan nőket, akik követik az 1Pét 3,16-ot, és tiszteletben tartják a férjük kívánságát azzal kapcsolatban, hogy egy ideig ne járjanak templomba, vagy akkor menjenek csak, amikor azt a férjük a legjobbnak látja és a férjek gyakran sokkal fogékonyabbá válnak arra, hogy meghallják Isten hangját, ha meglátják a feleségükben a hajlandóságot arra, hogy tiszteljék a férjük vezetését.

Nem szeretném, ha egy asszony is feláldozná a Krisztussal való kapcsolatát. De úgy gondolom, sokszor megvan rá a lehetőség, hogy Krisztust is imádjuk és a férjünket is tiszteljük még akár akkor is, hogyha nem hívő. Az a tapasztalatom, hogy Isten hitetlen férjeken keresztül is tudja a feleségeket vezetni, vagy épp olyan férjek révén, akik csak az adott időszakban vannak épp  »távol« Istentől. Az Úr képes rá, hogy az akaratának véghezvitelére indítsa egy férj szívét, amennyiben a feleség bízik az Ő mindenhatóságában. Ha a férj olyasmit kért, amiről egyértelmű, hogy bűn - kövessen el abortuszt, csatlakozzon egy szektához, vegyen részt valamilyen bűncselekményben... akkor úgy gondolom, hogy a feleségnek tiszteletteljesen el kell utasítania a férj kérését.

Jelen esetben úgy tűnik, hogy a férj nem azt szeretné, hogy egy istentiszteleten se vegyen részt a felesége, hanem csupán csak arra kérte, hogy a vasárnap esti alkalmakra ne járjon el.

Személy szerint én azt tanácsolnám ebben a helyzetben a feleségnek mindaz alapján, amit elmesélt, hogy működjön együtt a férje vezetésével, tartsa tiszteletben a kérését és imádkozzon Istenhez, hogy megadja a férje számára a kellő bölcsességet ezzel a dologgal kapcsolatban. Ez után viszont a feleségnek már meg kéne bíznia Istenben, hogy képes őt vezetni a férjén keresztül, és hogy az Úr meg fogja oldani ezt a helyzetet Önmaga dicsőségére, valamint a feleség és a férj javára.

Úgy hiszem, hogy az emberi szív fogékony arra, hogy BÁRMIBŐL bálványt faragjon. A bálvány olyasvalami, ami után erőteljesen vágyódunk és a Krisztust megillető helyre emeljük. Ismerek olyan nőket, akik az Istennek tetsző asszonyi szerepből faragtak bálványt, vagy épp a tiszteletet és az alárendelődést kezdték el bálványozni, legalista módon megélni és ez alapján mérni le, mennyire »értékesek« az Úr szemében amivel egyáltalán nem tisztelik meg Istent. Teljes mértékben lehetséges, hogy valamilyen istenszolgálatot, templomot, hittanárt, lelkészt... szinte bárkit és bármit függésünk tárgyává és önértékelésünk, önazonosságunk és az elégedettségünk/boldogságunk alapjává tehetünk Krisztus helyett."
Ez a bizonyos beszélgetés afelé terelte a gondolataimat (noha a 2013. szeptember 1-jei megtérésem óta sokat vizsgálgattam a valódi motivációimat), hogy vajon a saját istenszolgálataim közül mennyit végezem valóban Istentért, és mennyit önmagamért.

Azért megyek misére, mert félek, hogy (a katolikus tanítás alapján) bűnt követek el, ha nem megyek? Csupán csak kötelességből megyek? Vagy azét, mert katolikus keresztény testvéreimmel közösségben szeretnék imádkozni, akik az imádság legmagasabb szintű formájaként tekintenek a misére?

Azért blogolok az Isten terve szerinti házasságról, hogy ezt a rendkívüli gazdagságot rejtő örömhírt terjesszem, vagy hogy a saját életemre irányítsam mások figyelmét?

Azért végzek zenei szolgálatot, hogy Istent dicsőítsem, vagy hogy az énektehetségemet fitogtassam?

És így tovább, és így tovább...

Ha még mindig a régi lennék, akkor a vallásos cselekedeteim többsége csupán ennyi lenne cselekedet. Jó dolgok, amelyeket a magamévá tettem, hogy mások szentebbnek" lássanak annál, mint amilyen valóban vagyok, de amelyektől ugyanúgy üresnek érezném magam.

Ha a régi önmagam lennék, azokat a kegyes szokásokat, amelyeket régebben gyakoroltam, csak azért folytatnám, hogy megnyerjem velük Istent, vagy jó pontokat szerezzek Nála, és így elérjem, hogy kegyelmet gyakoroljon felettem vagy kinyilvánítsa rajtam a jóindulatát.

A megtérésem óta, és mióta tudom, Isten milyen helyre rendelt a családunkban, beleértve azt is, hogy mely dolgoknak kell elsődleges szerepet betölteniük az életemben, még a vallásos tevékenységeim is csak azután jöhetnek, ami a legfontosabb hivatásom jelenleg és ez az otthonom.

Amikor elkezdtem a tiszteletet és az alárendelődést elsajátítani, megosztottam veletek három, a férjemmel készített interjún keresztül (1, 2, 3), Dong hogyan vesztette el szinte teljesen az Istenbe vetett hitét a tiszteletlenségem és az irányításmániám miatt. :-( Azt hiszem, hogy már visszanyert belőle valamennyit, de amíg nem győződhetek meg erről teljesen, addig úgy bánok vele, ahogy az 1Pét 3,15-ben olvasható. Még mindig nagyon igyekszem ügyelni arra, hogy ne bátortalanítsam el" a vallásosságommal" vagy az újonnan megtalált hitemmel". Ahogy a Debi Pearlnek levelet író nő, én is szeretek templomba járni. Noha lassacskán újra aktívvá válok különböző vallásos tevékenységekben, életem ezen szakaszában nem ezek szerepelnek az első helyen. Még mindig a házasságomat tartom az első számú szolgálati helyemnek. Viszont engem sose kért arra a férjem, hogy bármelyik jelenlegi tevékenységemet is abbahagyjam, mint például a blogolást vagy ezt az új zenei szolgálatot a templomban. Mindkettőben nagyon támogató.

De mi van akkor, ha eljön az a pont, amikor a szolgálataim útjába állnak a házasságomnak? Mit kell akkor tennem? Engedjétek meg, hogy megosszak egy részletet April Cassidy Rombolja-e a házasságodat a Krisztusért végzett szolgálatod?" c. írásából. (A forrás már nem érhető el az interneten – a ford.)

ISTEN LEGYEN AZ ELSŐ

Könnyen oda juthatunk, hogy az Istenért végzett szolgálatot a Vele való tulajdonképpeni kapcsolat elé helyezzük. Pedig a szolgálat sose veheti át a kapcsolat helyét. Szolgálatunknak az Istennel való kapcsolatunkból kell kisarjadnia, és MUSZÁJ, hogy együtt járjon azzal, hogy teljes engedelmességet gyakorlunk Krisztus, a mi Urunk, valamint az Isten Igéjében foglaltak felé ez az egyetlen módja annak, hogy tevékenységünket Isten Lelkének erejéből végezhessük és hatással lehessünk az Ő országára.

LEGNAGYOBB SZOLGÁLATUNK

Hiszek abban, hogy a Biblia tanítása szerint a legnagyobb emberi szolgálatunkat a férjünk felé kell végeznünk. Arra teremtettünk, hogy a segítőtársai legyünk. Isten a férjünket rendelte fölénk vezetőként akkor is, hogyha nem hívő. Az életünknek a férjünk köré kell rendeződnie.
  • Mire van NEKI szüksége?
  • Mi az Ő hivatása?
  • Mi az Ő szolgálata?
  • Mit tehetek, hogy támogassam az Ő elképzeléseit, az Ő számára fontos dolgokat, az Ő álmait, az Ő céljait?
  • Mi az Ő véleménye arról, hogy mi a legjobb vagy mi az, ami fontos?
  • Melyek az Ő érzései a házasságunkkal, családunkkal, irányvonalunkkal és fontossági sorrendünkkel kapcsolatban?
  • Mit tudok tenni azért, hogy azt érezze, tisztelem? (Nem pedig, hogy én úgy érzem-e, megadom neki a kellő tiszteletet a saját meghatározásom szerint. A férfiaknak általában SOKKAL tágabb értelmezésük van arról, mit is jelent a tisztelet.)
  • Együttműködöm a férjem vezetésével?
  • Hallgatok arra, amit nekem mond?
  • Nyitott vagyok rá, hogy meghallgassam a problémáit?
  • Olyan valakiként tekinthet rám a férjem, akivel őszintén és nyugodtan megoszthat BÁRMIT?
  • Szánok időt a férjemre és figyelek rá, hogy legyen elég energiám ahhoz, hogy örömmel a rendelkezésére álljak érzelmileg, lelkileg, mentálisan és szexuális terén?
  • Vagy csak a saját dolgaimmal törődöm és figyelmen kívül hagyom a férjem érzéseit és igényeit?


AKARJA ISTEN, HOGY MISSZIONÁLD A FÉRJEDET?

Ha a férjed még nem hívő (vagy engedetlen Isten Igéjével szemben), akkor a világon a legnagyobb feladatod és hivatásod az, hogy az 1Pét 3,1-6-ra összpontosíts, ami által Isten közel tudja vonni Magához a férjedet, és így rátalálhat Krisztusra. Tehát az, hogy tiszteled a férjedet és együttműködsz a vezetésével, még fontosabbá válik, hiszen ha tiszteletlen vagy vele és irányítani próbálod, azzal csak azt éred el, hogy távol tartod a férjedet Istentől és saját magadtól is.

Isten a társául akar téged de azon a módon és olyan időben, amikor Ő akarja.

Mindez azzal is járhat, hogy fel kell adnod sok mindent, amit nagyon akarsz és szeretsz, azért, hogy hatással lehess a férjedre. De ezzel nincs semmi baj! Hiszen megéri! Ha a férjed nem akarja, hogy heti 20 órát a templomban tölts, vagy épp azt, hogy minden este a szenvedő barátnődet támogasd, hanem inkább azt várja tőled, hogy a családoddal legyél akkor kérlek, vedd figyelembe a kívánságát és hogy mire vezet téged, és maradj vele otthon tiszteletet és alárendelődést tanúsítva felé. Ebben rejlik az erőd ahhoz, hogy befolyással légy a férjedre és felhangosítsd Isten szavát a számára!


NAP MINT NAP ÉREZHETI A FÉRJEM, HOGY TISZTELEM ŐT?

Ha a férjem úgy érzi, hogy leigázom, nem tisztelem, kitúrom a családfői pozíciójából, ha fél megosztani velem a valódi gondolatait különböző fontos dolgokról, ha azt tapasztalja, hogy ilyen-olyan területeken elutasítom őt (szexuálisan/érzelmileg/lelkileg/szellemileg), valamint meg- és elítélem, akkor Isten és a férjem szemében megbuktam mint feleség. Bármibe is kerül, rendbe kell tennem ezeket a dolgokat annak a két személynek a szemében, aki számít: elsősorban Jézus, másodsorban a férjem előtt. Mások véleménye, célja vagy terve sokad rangú lehet csak a kötelességekhez képest, amelyekkel elsősorban Istennek, másodsorban a férjemnek tartozom.


MIT ÉREK EL AZZAL, HA AZ EGÉSZ VILÁGNAK SZOLGÁLOK, DE ELVESZÍTEM A FÉRJEMET ÉS/VAGY A GYERMEKEIMET?

Ha semmibe veszem a férjemet, ami váláshoz, vagy más súlyos dologhoz (bűnös viszony/hűtlenség/pornográfia/függőség/bálványimádás, keserűség, harag, működési zavar) vezet, hogyan lehetne hatásos a mások iránti szolgálatom?

Ha nők vagy gyerekek százait és ezreit tanítom is, de közben a férjem komolyan szenved a házasságunkban, mert úgy érzi, nem tisztelem, egyáltalán nem fontos nekem és rendszeresen átgázolok rajta, mi jót is cselekedhetek Isten országában?


Olykor azt hisszük, ha sokféle szolgálatban veszünk részt, az egyet jelent azzal, hogy közel állunk Istenhez – vagy azt hisszük, Isten jobban fog minket szeretni, ha minél több dolgot teszünk Érte.

Pedig a szolgálat nem feltétlen egyenlő azzal, hogy bensőséges kapcsolatban vagyok Krisztussal.

A szolgálat része kell legyen annak, hogy közel vagyok Istenhez. De  ha sok időt lázas tevékenységgel töltünk, és közben ügyet sem vetünk az Istennel és a férjünkkel való KAPCSOLATRA, elszalasztjuk azt, ami a legfontosabb!

Ráadásul nem Isten erejéből fogunk cselekedni tehát az a sok munka, amit elvégzünk, nem lesz hatással Isten országára, amikor a saját erőnkre támaszkodva tesszük, vagy azért, hogy megpróbáljuk kiérdemelni Isten szeretetét. KÉPTELENEK vagyunk Isten szeretetét kiérdemelni! Ingyenes ajándékként kapjuk azt Tőle Jézus révén. HÁLA ISTENNEK!


A FÉRJÜNK ÉRZELMEI/VÉLEMÉNYE/VEZETÉSE FONTOS!

Ha a férjünk azt kéri, szánjunk kevesebb időt a szolgálatainkra, vagy egyáltalán nem is támogatja őket (esetleg nem őszinte szívvel teszi), akkor úgy gondolom, hogy megálljt kell parancsolnunk magunknak és hallgatnunk kell a férjünkre. Isten a férjünkön keresztül KÉPES és AKAR is szólni hozzánk. Ha Isten arra hív, hogy megtegyünk valamit, el fogja érni, hogy a férjünk támogasson benne minket. Ha viszont a férjünk azt akarja, hogy felhagyjunk valamivel akkor minden valószínűség szerint ez azt jelenti, hogy Isten bezárta előttünk ezt az ajtót, mivel jelenleg nem ez az Ő akarata a számunkra.

Ha pedig Isten valamilyen szolgálatra hívja a férjünket, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy minket pedig arra hív, hogy támogassuk őt benne. A férjünk hivatása az elsődleges! Hitem szerint a mi hivatásunknak mindig támogató és másodlagos szerepet kell játszania a férjünkéhez képest.

Ha a hivatásom valamiképpen akadályozza a kapcsolatomat Istennel, ellentétes a házasságommal, és gátol abban, hogy kövessem a férjem vezetését, vagy pedig ellentétben áll a férjem hivatásával, esetleg bántja a férjem lelkiismeretét, vagy visszább kell fognom, vagy teljesen ki kell iktatnom ezt a szolgálatot az életemből és arra összpontosítani, hogy alárendelődjek Istennek és együttműködjek a férjemmel.

Amennyiben a férjem arra kér, hogy BŰNT kövessek el (pl. nézzek pornót, édeshármasban vegyek részt, csatlakozzak egy szektához, lopjak, hazudjak, csaljak, bálványimádást vagy istenkáromlást kövessek el, ártsak valakinek) AKKOR szembe kell mennem az akaratával.

De ha nem arra kér, hogy bűnt kövessek el, akkor hallgatnom kell rá, mégpedig készségesen és örömmel, amennyiben tisztelni akarom Istent és meg akarom tapasztalni az életemben Isten erejének és dicsőségének teljességét.


ISTEN TERVE

A házasságnak Isten és az Ő egyháza közötti hatalmas misztérium élő példájául kell szolgálnia. Ha elrontom az én részemet a házasságunkban azzal, hogy nem engedelmeskedem Isten Igéjének, nem lesz részem az Úr erejében. Nem tudok tanúul szolgálni. Ha nem tudom az egyház hódolatát, alárendelődését, imádását és Krisztus iránti szeretetének szépséges képét felmutatni a férjemmel való kapcsolatomban, különösen ha a vezetése ellen lázadok, akkor rombolom Isten házasságról alkotott tervét, valamint a férjemet, és ami még rosszabb, káromlom Jézus Krisztus evangéliumát (Tit 2,5).

Meglátásom szerint, ha a tisztelet és a bibliai alárendelődés tekintetében megbukom Isten színe előtt, akkor többet ártok Isten országában azzal, ha megpróbálok tanítani és másokat vezetni, mintha teljesen csöndben lennék és felhagynék minden szolgálatommal.

Istennek NINCS szüksége az én erőfeszítéseimre a szolgálatban. Felhasználhat engem, de nincs rám szüksége.

Nekem van szükségem Rá.
Amikor befejezem ezt a rövid utazást, amelyet életnek hívunk, a vallásos tevékenységeimen túl Krisztus valódi követője szeretnék lenni. Szeretném ismerni Istent, nem csak tudni dolgokat Róla. Egyáltalán nem akarom lekicsinyelni az Egyházzal való közösség fontosságát. Biztos vagyok benne, hogy Istennek tetsző dolog, noha azt is hiszem, hogy nem csak a templomban találhatjuk meg" az Urat. Azért imádkozom, hogy mindig, mikor valamit teszek, egyedül Istent tartsam szem előtt. Tetteimet csakis a  szeretet ösztönözze, ne pedig a félelem. Fakadjon a viselkedésem abból a vágyból, hogy Isten tetszését elnyerjem, ne pedig csupán abból, hogy az emberek tetszését vagy megbecsülését keresem. Tegyem az otthonomat az én alázatos szolgálatom helyévé, ahol napról napra élő tanúja lehetek Isten jóságának, elsősorban a férjem, aztán a gyermekeim, majd a háztartásunk más tagjai számára...

Azért is imádkozom, hogy tudjak tanúskodni a férjemnek azáltal, hogy ott vagyok neki, segítem őt és bátorítom az útján. Isten olyan férjjel áldott meg, aki templomba jár, és aki engem is támogat a krisztuskövetésben. A továbbiakban is az 1Pét 3,1-5 szerint fogok eljárni, hogy visszaállíthassa a saját kapcsolatát Istennel.

Életem jelen szakaszában nagyon boldogan követem Krisztust. :) Azét imádkozom, hogy sose tévesszem szem elől életem Értelmét Jézust.

Istenem, kérlek, ne engedd el soha a kezemet. Életem miden napján Téged akarlak szolgálni.

Szeretlek!


Zsolt 23,6
Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át.

Népszerű bejegyzések