„Összeházasodunk, de tcst-zni fogunk, mert még nem állunk készen a gyermekvállalásra..."

A világban általános dolog, hogyha egy pár összeházasodik, akkor még néhány évig nem lesz gyerekük. Olyan indokaik vannak, hogy élvezni akarják a házaséletet kettesben, vagy hogy anyagilag még nem állnak készen a gyermekvállalásra, esetleg vannak olyan kötelezettségeik, amelyeknek nem tettek eleget, mondjuk nem végezték el az egyetemet stb.


Mostanra eljutottunk odáig, hogy még hívő katolikus párok is többségükben a gyermekáldás elhalasztásának szándékával indulnak neki a házasságnak, legalábbis fontolóra veszik ennek a lehetőségét. Talán még bűntudattól is gyötrődnek, hogyha arra hajlanak, hogy vállalják az életre nyitottságot.

Ez nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy a körülöttünk levő világ befolyásol minket. Ami sajnos természetes. Az igazán nagy gondok ott kezdődnek, hogy a II. vatikáni zsinat óta az Egyház is táptalajul szolgál ennek a hozzáállásnak, vagyis a katolikus párok életében nincs meg az Anyaszentegyháztól érkező ellenhatás és védelem a világ befolyásával szemben.

Már az Egyházon belül is eltolódtak a hangsúlyok, amelyek korábban egyértelműek voltak. Ma már nem azt tanítják a pároknak, hogy a gyermek a házasság elsődleges java, és hogy a természetes családtervezés módszerével is csak akkor lehet élni, hogyha súlyos okod van rá. Ma a katolikus párok is úgy házasodnak össze, hogy azt hiszik, ugyanúgy megtervezhetik, mikor és mennyi gyerekük szülessen, mint a nem hívők, csupán annyi a különbség, hogy nem fogamzásgátló szerekkel, hanem az időszakos önmegtartóztatás módszerével. Ezen kívül a párok még azt is hiszik, hogy a házasság célja elsősorban az, hogy ők valamit kapjanak egymástól, és a gyerek mellékes adalék. 

Holott a házasság elsősorban a szentté válás, az önátadás és az áldozat terepe azoknak, akiket Isten erre hív. Ez pedig a legerőteljesebben úgy valósul meg, hogy a házastársak testestől-lelkestől átadják magukat Istennek és egymásnak. Istennek úgy, hogy elfogadják a gyermekeket, akiket küld nekik. Egymásnak pedig úgy, hogyha nincs komoly ok az ellenkezőjére, rendelkezésére állnak a másiknak szexuálisan; a férfi vezeti, anyagi és fizikális biztonságot nyújtva a családjának; a nő pedig alárendelődik a férfinak, érzelmi támogatást ad neki és háziasszonyként segíti.

Minek is házasodik meg valaki, hogyha a gyermekáldásra viszont még nem kész? Azért, hogy magához kösse a szerelmét? A fehér ruhában parádézásért? Hogy elmondhassa magáról, hogy feleség? Esetleg, hogy végre szabad legyen szeretkeznie?

Nem, ezek elégtelen okok a házasságkötésre, bár nyilván valamennyire szerepet játszanak benne.

Aki megházasodik, az családot alapít. Nem tartom normálisnak, hogy manapság még mi, katolikusok is azt gondoljuk, hogy a házasságra készen állunk, a gyermekre nem.

Nem. Ha nem vagy kész a szülőségre, akkor arra sem vagy kész, hogy férj vagy feleség legyél. Akkor a házasságkötés felelőtlen lépés volt a részedről. Már csak azért is, mert mi van, ha mégis gyerked fogan? Éhezni fogtok és az utcán köttök ki? Nem? Ha viszont nem, akkor miért is kell tcst-znetek? Ha meg igen, akkor hogy házasodhattatok össze? Egyáltalán hogy kezdhettetek el randevúzni? Szomorú dolog, hogy manapság a papok gyakorlatilag mindenkit összeadnak. Nem az újraházasodottak áldozásását kéne erőltetni meg liberalizálni az érvénytelenítést, hanem megválogatni, kiket adnak össze, és komolyan felkészíteni őket. A fiataloknak meg nem kéne elkezdeniük randevúzgatni csak a randevúzgatás kedvéért. A párkapcsolat komoly dolog. Csak akkor szabad elkezdeni ismerkedni valakivel, hogyha egy-két, legfeljebb három éven belül össze tudtok házasodni és családot tudtok alapítani. Különben csak húzzátok egymás idejét és kihasználjátok egymást. Vagy pedig a nagy semmire házasodtok össze, aztán görcsölhettek azon, hogy „becsúszik-e" egy gyerek.

Nézzük csak meg nászmise szövegét. A pap többször is imádkozik azért (a hagyományos rítusban különösen sokszor), hogy a frigy termékeny legyen. Aztán a hagyományos rítus szerint a következő vasárnapon bevezeti az új asszonyt a pap a templomba, és mindenki előtt szintén azért imádkozik, hogy bő gyermekáldásban legyen része. Képzeljük csak el, milyen zavaros lelkiállapotban lehet egy ara, ha mindeközben azért drukkol, hogy Ne, csak most még pár évig ne! Nem érdemlünk többet annál, minthogy ilyen tudathasadásos állapotban kelljen megélnünk életünk egyik legszebb és legfontosabb napját?

Szóval akármit is hisznek a legtöbben, a tcst nem a felelőtlen házasságkötések kiigazítására való. Nem. A tcst arra jó, hogyha a házasság során váratlanul úgy alakul, hogy nem lehet egy darabig még vagy egyáltalán több gyereke a párnak mondjuk súlyos betegség miatt, akkor el tudják kerülni a foganást. De arra a helyzetre, hogy valaki jegyespárként nem áll készen a gyermekvállalásra, nem a tcst a megoldás, hanem az, hogy még nem házasodnak össze.

A rendszeres szeretkezés rendkívül fontos a házasságban. A tcst pedig arról szól, hogy mikor a nő igazán kívánná a szeretkezést (sőt, vannak nők, akik csak akkor kívánják), vagyis termékeny időszakukban, akkor nem élhet házas életet a pár. Vannak, akiknek ráadásul nem csak pár napig, de hetekig kell önmegtartóztatásban élniük, hogy biztosan kizárhassák a gyermekáldást. Ráadásul, mint mondtam, pont akkor, amikor a feleség igazán vágyna rá és nyitott lenne a nemi életre. Nem normális dolog és borzalmas hatással lehet a házasságra, ha már a legelején akár évekig úgy él a pár, hogy ritkán szeretkezik, és akkor is csak akkor, mikor a feleségnek talán valamelyest meg kell erőltetnie magát, hogy igent mondjon a férje közeledésére.

A házaséletet Isten a gyermekáldáson kívül arra is szánta, hogy a férjet és a feleséget összefűzze. Ha egy házaspár szeretkezik, a démonok őrjöngenek, mert ezzel az aktussal megerősítették a közöttük levő köteléket, ráadásul még gyermek is foganhat. A gonosz, míg egy pár nem házas, arra fog törekedni, hogy szeretkezzenek, vagyis a paráznaság bűnébe essenek, és olyan erős kötelék alakuljon ki közöttük, hogy ne tudják tiszta fejjel eldönteni, összeházasodjanak-e vagy sem. Amint viszont megházasodtak, az lesz az egyik legfontosabb célja a bukott angyaloknak, hogy távol tartsák őket egymástól. Mert tudják, hogy így nemcsak, hogy nem lesz gyerekük, de el is távolodnak egymástól nem csak testileg, de lelkileg is, és így sokkal könnyebb lesz majd szétverni a házasságukat.

Úgyhogy kevés rosszabb dolgot tehet egy pár, minthogy a házasság elején tcst-zik. Ha jót akartok magatoknak és egymásnak, ne tegyétek. A házasságkötéssel kötelezettségeket is vállaltatok. Isten előtt megígértétek, hogy elfogadjátok a gyermekeket, egymásnak pedig többek között a házasélet kötelességével is tartoztok. Gondoljátok át, hogy valóban van-e komoly okotok tcst-zni, és ha nem hiszen valamiért a házasságot mégis csak meg mertétek kötni , hagyjatok fel vele! 

Az alábbi nem kifogás:
  • Albérletben élünk. Divatos szólam, hogy nem lehet albérletbe szülni. Jelentem, lehet. Két gyerket szültem albérletbe, de szültem volna többet is, ha nem alakul úgy, hogy sajátba tudunk költözni.
  • Szülőknél élünk. Hatalmas segítség lehet, hogy együtt laktok, nekik pedig nagy öröm, hogy ilyen közel vannak az unoká(k)hoz.
  • Egyetemista az egyikünk vagy mindketten. Talán okosabb lett volna megvárni, mire legalább a férj végez és elhelyezkedik, de ha már összeházasodtatok, egy jó hír: a gyed extrának hála a sokszorosát kapjátok annak az összegnek havonta két éven keresztül, mint amennyibe egy gyermek ellátása kerül. Anyaként pedig nem is biztos, hogy olyan nagy szükséged van a diplomára, vagy ha majd lesz, akkor a kisgyerekes korszakod után lediplomázhatsz.
  • Nagyon sokba kerül a nőgyógyász és a szülés. Sose volt fogadott orvosom és az sztk-ba jártam terhesgondozásra. Úgy gondolom, ha egy orvos megérdemli a pénzedet, anélkül is odafigyel rád, hogy fizetnél neki. Ha meg csak a pénzedért foglalkozna veled, akkor egy filléredet se érdemli meg. Tudom, vannak helyzetek, mikor tényleg szükség van fogadott orvosra, de nem biztos, hogy a tied is ilyen.
  • Kicsi a lakás, kevés a pénz stb. Most talán igen. De az Istenbe vetett bizalom nem úgy működik, hogy megvárom, mire az Úr mindent megad nekem, aztán majd utána kegyeskedek igent mondani az életre. Hanem előbb igent mondok, aztán Isten segíteni fog eljutni egyről a kettőre. Olvasd el, Jézus mit mondott az anyagiakkal kapcsolatban:

    Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: ‘Mit együnk?’, vagy: ‘Mit igyunk?’, vagy: ‘Mibe öltözködjünk?’ Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja." (Mt 6,2434)

    Ezt a mindenható és mindentudó Isten mondta, nem én!
Úgyhogy a legjobb, amit csak javasolni tudok, hogy adjátok meg, ami Istennek jár, és azt is, ami a házastársatoknak, és akkor abban a tudatban élhettek, hogy az Ő útján járok, Ő pedig gondoskodni fog rólatok. Ha a mi szerető Atyánk arra hívott benneteket, hogy házasok legyetek, akkor hacsak nem vagytok terméketlenek , a szülőségre is meghívott, és meg fogja adni hozzá anyagilag is, amire szükségetek van. Csak bízzatok Benne! Talán kicsit lejjebb kell majd adnotok abból a színvonalból, amelyen élni szerettetek volna, de azt hiszem, fogyasztói társadalmunkban senkinek se árt, ha megváltozik a hozzáállása az anyagi javakhoz. Amint megszületik egy kisbaba, kiderül, hogy mennyi minden nem kell neki, amiről a világ azt mondja, kell, és mennyi jó ember is vesz minket körül valójában, akik nagyon szívesen ajándékoznak vagy adnak kölcsön dolgokat. Mert az Úr gondoskodó. Dicsőség Neki ezért!

Kapcsolódó:
Kép: Harry Anderson

Népszerű bejegyzések