Az anyaság öröme

A Bibliában a gyermek áldás, ajándék. És a leghatalmasabb ígéret, amit az Úr adhatott az Ószövetség emberének a Messiás eljövetele után, az az, hogy annyi utóda lesz, mint égen a csillag. Ez nem valami ókori csökevény. A Sátán az, aki gyűlöli, ha ember születik a világra, mert Isten képmására teremtetett. Aki az Urat szereti, örül mind családja, mind tágabb családja, a nemzet gyarapodásának.

Amikor elfogadjuk Istentől az újabb életet, igazából nem teszünk mást, mint elfogadjuk az Atya szeretetét. Mert egy kisbaba születése azt jelenti, hogy eggyel több valaki lett, aki szeret engem, és akit én is szerethetek. Nem aprózódik el a szeretetem, ellenkezőleg: egyre több lesz. Az újabb gyermek kitágítja a szívemet annyira, hogy ő is beleférjen. Ez pedig nagyon jó, mert hiszen mi a szentté válás, ha nem az, hogy Isten méreteire tágul a szívem, hogy minél jobban be tudja fogadni Őt? Jézus azt mondta:

„Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött." (Mk 9,37)

Érdemes tehát az Egyház tanítását követve nyitottnak lenni az életre? Igen. Persze nem könnyű, nincs nehézség és fájdalom nélkül, de ez az igazi élet és az igazi szeretet. Ha anyának hívott meg az Úr, így egy olyasfajta önátadottságot és teljességet tapasztalhatunk meg, amelyet semmilyen más buzgólkodás nem pótolhat, még ha a világ szemében nagyobbnak is tűnik.