Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április, 2019

Hogyan lehetek boldog, ha másokért élek?

Kép
Nagycsaládos vagyok. Háztartásbeliként élek. A férjem a családfő. Nem használunk fogamzásgátlást. Igazából ezek közül egy dolog is hihetetlenné teszi a legtöbbek szemében, hogy boldog lehetek.
Olyan kultúrában élünk, ahol az jelenti a boldogságot, hogyha annyit szórakozhatsz, amennyit akarsz, független vagy, kontrollálhatod az életed minden területét és egyszerre több dologban is aktív és sikeres lehetsz. Ez alapján az életem kész rémálom. Nincs karrierem, a férjem az uram és nem én döntöm el, mikor és mennyi gyerekem legyen, szórakozni pedig nagyon kevés lehetőségem van. Mégis boldog vagyok és ha lehetne másfajta életet választani mindenféle negatív következmény nélkül, akkor se tenném.
Ez persze nem mindig volt így. Eléggé irreális kép élt bennem a családanyaságról. Azt hittem, ha férjhez megyek és gyerekeim lesznek, attól rám köszönt a földi mennyország. De nem lett így. Ehelyett egy sokkal keményebb élethelyzetben találtam magamat, mint amilyen diáklányként volt az életem. Az …

Meg kell halnom Krisztusért nekem is?

Kép
Több helyütt is olvashatjuk a Bibliában, hogy Jézus azt mondja a tanítványoknak: „Nem nagyobb a szolga az uránál." Két összefüggésben mondja ezt. Az egyik, mikor megmossa az apostolok lábát, vagyis azt fejezi ki vele, hogy amit Ő tesz, nekünk is azt kell tenni. A másik összefüggés arra utal, hogy amit Vele tesznek, azt fogják velünk is. Vagyis pl. gyűlölni és üldözni fognak.
Krisztus fő cselekedete, hogy vállalta a kínhalált értünk. A fentiek fényében elgondolkodtató: vajon nekünk is mártírokká kell válnunk?
Tudjuk, hogy az apostolok – János kivételével – mind mártírhalált haltak. A Szeretett Tanítvány öregségében halt meg. A szentek se voltak mind mártírok. A válasz tehát az, hogy nem vár mindenkire az a sors, hogy meghaljon a hitéért. Mégis bizonyos, hogy minden kereszténynek mártírrá kell lennie: a mindennapok mártírjává, mégpedig lelki értelemben.
Biztos vagyok benne, hogy senki se tud a „semmiből" meghalni a hitéért. Az, hogy valaki meghaljon Krisztusért, nem egy pilla…

Az elkényeztetés gyümölcsei

Kép
Egyszer egy beszélgetés folyamán felvetettem, mennyire fájlalom, hogy szinte semmi hasznos dologra nem tanítottak meg otthon és alig vártak el tőlem valamit azon kívül, hogy legyek jó tanuló (amiért viszont nem igazán kellett megerőltetnem magamat).
Erre kaptam egy kérdést: ugyan mi bonyolult dolog van a háztartásvezetésben, amit ne lehetne élesben megtanulni?
Tulajdonképpen a szülők pont ezért nem nagyon tanítják meg a gyerekeiket semmire. Gyerekkek vagytok, tanuljatok, a háztartás dolgai meg olyan könnyűek, pikk-pakk megtanulják őket, ha kirepülnek.
Valóban, nem bonyolult felsöpörni vagy kitergetni. Főzni is meg lehet tanulni az internetről, már videók is vannak.
Ami miatt rossz, hogy otthon nem kell szinte semennyi házimunkát se végeznünk,, az az, hogy nem válik az életünk részévé sem az, hogy másokat, de még az se, hogy magunkat kiszolgáljuk, feltakarítunk, gondoskodunk az ebédről és a többi.
Rengeteg lány úgy nő fel, hogy még 18 évesen is az anyukája kelti fel reggel é…

Álomvilágban élő katolikusok

Kép
Írta: Maria Anette Nailis
Sok nemesen gondolkozó és törekvő katolikusból nem hiányzanak ugyan a nagy akarások, de nem teszik meg a szükséges erőfeszítéseket, hogy a kívánságokat tettekre váltsák, ha alkalom kínálkozik rá. Vágyaik terméketlen ábrándozás és álmodozás maradnak. Megteremtik maguknak vágyaik világát, hová elmenekülnek, ha az élet túl keményen és gorombán bánik velük. Hivatásukban nem sok eredményt tudnak felmutatni, nem találnak benne sok szeretetre és elismerésre. Ezért álomvilágukban keresnek kárpótlást, melyben kicsiny énük mindig a középpontban áll. Sohasem tanulnak meg bánni az élettel, sohasem lesznek a hétköznap szentjei. 
Itt van pl. a cselédlány, aki seholsem érvényesül, mert semmi hasznát sem lehet venni. Mindig hibákat és figyelmetlenségeket követ el, melyekért szidás és kemény rendreutasítás jár ki neki. Ezekkel Isten belátásra akarja bírni és észre akarja téríteni őt. Szálljon hát magába és vegye komolyan fontolóra, hol kell nekifognia, hogy hivatáskörében …

A hétköznap szentje

Kép
Írta: Maria Anette Nailis

A hétköznap szentje Krisztusban látja eszményét megtestesülve. Az Üdvözítőnek az volt a feladata, hogy az Atya dicsőségét maradéktalanul helyreállítsa. Ezért kellett megtennie a legnagyobbat, ami csak égen és földön elképzelhető: «Íme jövök, hogy teljesítsem akaratodat!» (Zsid. l0. 7.) Így hangzott életének reggeli imája. És mikor este lett, keserves szenvedése előtt ezzel a bizonységgal zárja életét: «Atyám, én téged megdícsőítettelek a földön, a munkát elvégeztem, melyet rámbíztál, hogy megtegyem» (Ján. I7. 4). Szenvedéllyel csüng a Megváltó az Atya akaratán. Az ő megismerésében, átkarolásában, szeretetében merültek ki gazdag tehetségei. Mit vihetett volna végbe tehetségével a földön?! Mennyire megtermékenyíthette volna a tudományt, felvilágosílhatta volna a népet, hisz ismert minden nyomorúságot és megvolt mindenhez a tehetsége! És — mindebből semmi sem lett. Életét abban a pillanatban kezdi, amikor az Atya akarja. Azt teszi, amit az Atya akar; csodákat t…

Mesterséges megtermékenyítés

Kép
A katolikus Egyház tanítása szerint a mesterséges megtermékenyítés súlyos bűn. Ez tény. És akkor is az, ha nem jár abortusszal (redukció) vagy megtermékenyített petesejtek lefagyasztásával.
Miért?
Az élet Isten ajándéka. Senkinek sincs elvitathatatlan joga ahhoz, hogy gyereke szülessen. Se máshoz. Se férjhez, se saját házhoz, se egészséghez, se bomba alakhoz, se hosszú élethez, se ragyogó karrierhez és még sorolhatnám.
Vannak, akiket Isten arra hívott, hogy gyerekeik legyenek, és vannak, akiket nem. A hivatásunk... hivatás. Valaki elhív rá: Isten.
Olyan korban élünk, amelyben az emberek nem bírják elfogadni, hogy vannak adottságaik, amelyek felett nem bírnak 100%-os kontrollal. Mi a nemünk, a nemzetiségünk, az anyanyelvünk, kik a szüleink, mely évszázadban születtünk, egyáltalán hogy megszülettünk, ezt mind nem mi döntöttük el. Ez idegesíti a XXI. század gőgös emberét. Ha úgy érzi, férfi helyett nő vagy épp ember helyett kutyaként jobb lenne neki, akkor úgy él, szembe köpve a Teremtő…

Jézus sem egyedül hordozta a keresztjét

Kép
Jézus többször is elesett a kereszttel. Végül egy másik ember segítségével tudta csak tovább cipelni.
Nem igazán értem, hogyha még Ő sem bírta egyedül, miért gondoljuk, hogy mi meg tudunk oldani mindent egymagunk.
Azt se értem, hogyha Jézus elfogadta mások segítségét, akkor nekünk miért esik nehezünkre.
És miért esünk pánikba, mintha nem tudnánk, hogy az Úr gondoskodik rólunk és küld segítséget, ha kell?
Jézus azt mondja: „Aki követni akar, vegye fel keresztjét." De arról szó sem volt, hogy közben semmiféle segítséget nem kapunk vagy nem szabad elfogadnunk.
Krisztus kereszthordozásán túl a családi élet is megmutatja, hogy egyedül nem megy, hiszen normális esetben ott a férj, időnként a nagyszülők stb.
Csak az a baj, hogy a Sátán mindent megtesz azért, hogy egyes egyedül kelljen a feladatainkat megoldani, a keresztjeinket hordozni.
A bűneinken és a szentté válásunkon a lelki atyánkkal dolgozunk. A Gonosz kitalálta, hogy felesleges papnak gyónni, majd én leren…