Mesterséges megtermékenyítés


A katolikus Egyház tanítása szerint a mesterséges megtermékenyítés súlyos bűn. Ez tény. És akkor is az, ha nem jár abortusszal (redukció) vagy megtermékenyített petesejtek lefagyasztásával.

Miért?

Az élet Isten ajándéka. Senkinek sincs elvitathatatlan joga ahhoz, hogy gyereke szülessen. Se máshoz. Se férjhez, se saját házhoz, se egészséghez, se bomba alakhoz, se hosszú élethez, se ragyogó karrierhez és még sorolhatnám.

Vannak, akiket Isten arra hívott, hogy gyerekeik legyenek, és vannak, akiket nem. A hivatásunk... hivatás. Valaki elhív rá: Isten.

Olyan korban élünk, amelyben az emberek nem bírják elfogadni, hogy vannak adottságaik, amelyek felett nem bírnak 100%-os kontrollal. Mi a nemünk, a nemzetiségünk, az anyanyelvünk, kik a szüleink, mely évszázadban születtünk, egyáltalán hogy megszülettünk, ezt mind nem mi döntöttük el. Ez idegesíti a XXI. század gőgös emberét. Ha úgy érzi, férfi helyett nő vagy épp ember helyett kutyaként jobb lenne neki, akkor úgy él, szembe köpve a Teremtő elhatározását.

Ugyanez a lelkiség lakik abban, aki fogamzásgátlással elutasítja a gyermekáldást, és abban is, aki mesterséges megtermékenyítéssel kierőszakolja. Én vagyok az élet ura, nem Isten – tettükkel ezt mondják.

Keresni lehet a gyógyulást. Lehet imádkozni, zarándokolni, kipróbálni a NaPro-t. De ha ezek után sem lesz gyermek, nem szabad a mesterséges megtermékenyítéshez folyamodni.

Isten talán örökbefogadásra hívta meg a meddő párt. Vagy olyasmire, amit gyerekek mellett nem tudnának csinálni. Az is lehet, hogy később adna nekik gyermeket, csak azt akarja, hogy ne ragaszkodjanak hozzá bálványimádó módon.

A gyermek, mint minden, könnyen bálvánnyá válhat a szívünkben. Mi a bálvány? Olyan dolog, amely nélkül úgy érezzük, nem tudunk élni. Ami mindenképp kell a boldogságunkhoz. Csakhogy ha keresztények vagyunk, Istenen kívül ilyesmi nem lehet az életünkben!

Nincs olyan, hogy gyerek nélkül nem tudok élni! Ilyet katolikus nem mondhat! Mert akkor a gyerek az istene!

Ha nem Isten a boldogságunk alapja, akkor csupa szenvedés lesz az életünk. Minden más bizonytalan, és nem elégítheti ki a szeretetvágyunkat. Azt hisszük, a házasság, az anyaság, a pénz stb. hozza el majd a boldogságunkat, de ez nincs így. Csak Isten tehet minket boldoggá.

Jó dolog, ha gyermekünk születik, de egyúttal kereszt is – mint minden ezen a Földön. Örömmel és szenvedéssel is jár. Szeretek anya lenni, de szenvedek is miatta. Ugyanez igaz arra is, hogy férjem van, vagy bármi másra.

Kereszt, ha valakinek nem lehet gyereke, de ugyanakkor ajándék is. Mennyi ideje és energiája van akkor másra! Mennyi mindent meg tud tenni, amit az anyák nem! Akkor lehet valami más, szép hivatása, ami révén megdicsőítheti az Urat és szentté válhat.

Azt tanultam meg az utóbbi időben, hogy bármilyen helyzetbe is kerülök, bármiféle szenvedésem is van, ne másokra irigykedjek, akiket ez a szenvedés elkerül, és ne lázadozzak Isten ellen, hanem fogadjam el Tőle szeretettel a helyzetet. Mert minden rosszat azért enged csak meg, hogy az a javamra és mások javára váljon. A legutóbb például, amikor a karácsonyt kórházban töltöttem a kisbabámmal, mert elkapott egy vírust, arra gondoltam: Istenem, mit akarsz nekem most ezzel a helyzettel tanítani? És arra: Miért vagyok most itt? Hogy lehetnék áldássá mások számára ebben a helyzetben? Végül is ketten maradtunk egy másik anyukával és a kislányával, akiről kiderült, hogy tervezgeti egy ideje, hogy megkeresztelkedjen. Nagyon szimpatikus voltam neki, jókat beszélgettünk. Arra gondoltam, lehet, Isten azért hozott ebbe a helyzetbe, hogy támogassam őt, és talán ösztönzőleg tudtam hatni rá abban, hogy tényleg megkeresztelkedjen.

Persze tudom, az, hogy a kisbabám lázas volt és a karácsonyt a kórházban töltöttük nem olyan súlyú dolog, mint hogy valakinek nem születik gyermeke, pedig nagyon vágyik rá. De az is ugyanilyen helyzet, csak nagyobban. Kereszt, szenvedés, nem úgy alakul valami, ahogy eltervezték.

Miért nem tudunk ilyenkor arra gondolni: Uram, mit akarsz tanítani nekünk azáltal, hogy nem adsz gyermeket? Milyen bűntől akarsz megtisztítani a szenvedés által? És mit tehetnék Érted és másokért ebben a helyzetben?

Úgy gondolom, hogy Istennel járva csodálatosan boldog életünk lehet akár születik gyermekünk, akár nem. Ami viszont biztosan nem lesz jó, az az, hogyha fellázadunk Ellene és csak azért is kierőszakoljuk a gyereket, halálos bűnben élünk és így halunk meg. Mert akkor a pokolra jutunk. 

Ha valaki túl van a lombikon és gyermeke lett, mit tegyen? Ebben az esetben azt tudom mondani, hogy meg kell bánni és meg kell gyónni. Nem a gyereket, hanem az Isten elleni lázadást. Azt nem kell bánni, hogy gyerekünk van. Azt kell bánni, hogy bálványimádó és lázadó módon erőszakoltuk ki az ő megszületését. 

Azzal pedig mi a helyzet, aki mesterséges úton fogant? A bűn gyermeke? Nos, ennyi erővel én is a bűn gyermeke vagyok, mert a szüleim csak polgári házasságot kötöttek. Isten mindenkit egyformán szeret attól függetlenül, hogy szentségi házasságban, természetes úton fogant, vagy paráznaságból, lombikból, nemi erőszakból, házasságtörésből.

Tudom, hogy ez nem egy könnyen emészthető tanítás. Ahogy nagyon sok minden nem az, amit Krisztus és az Egyház mond. De abban biztos vagyok, hogy végső soron mindig megéri a katolikus tanítást követni. Ha korábban nem is, de a halálunk után, mikor Isten fellebbenti a fátylat az életünk rejtett dolgairól, meg fogjuk látni, hogy megérte felvenni a keresztünket és követni Őt – legyen az akár egy olyan nagy kereszt is, mint a gyermektelenség.

Népszerű bejegyzések