Nevelés egy küzdelmes életre
Írta: Ft. Kausz József (1879–1967)
Ha keressük annak az okát, miért esnek az emberek minden csekélység miatt olyan könnyen kétségbe és miért nincs lelki erejük a megpróbáltatások elviselésére, arra az igazságra jövünk rá, hogy ennek egyik lényeges oka a családi és iskolai nevelésben rejlik, mely általában nem szentel komoly figyelmet arra, hogy ránevelje a zsendülő gyermeket a bajok és szenvedések bátor elviselésére.
Aztán a gyermek másról sem hall, mint arról a boldogságról, mely az életben várakozik rá s általában azokról az előnyökről, melyek a világ felfogása szerint kellemessé teszik az életet, mint: a gazdagság, jólét, rang, kitüntetés, az élet különféle gyönyörei és szórakozásai, a leányoknak pedig a házasságot úgy állítják be, mint a mennyei boldogságot.
Úgy látjuk, hogy teljesen hiányzik a nevelésből a küzdelmes életre való nevelés. Az ifjúság egy szót sem hall arról, hogy az élet örömei közé borús napok is vegyülnek.
E mellett nagyon sok szülő gyermeke minden szeszélyét teljesíti s így a gyermek nagyigényű lesz, és hozzászokik ahhoz, hogy minden kívánsága teljesedjék, és semmiben ne szenvedjen hiányt. Az ilyen gyermek azután, amikor ha önálló lesz, semmiről sem tud lemondani, lealázónak fogja tartani a máshoz való alkalmazkodást és képtelen lesz az élet megpróbáltatásait elviselni.
Részben ennek tulajdonítható korunkban a szembetűnő sok házassági elválás és boldogtalan családi élet.
Aki nincs küzdelmes életre nevelve s halvány fogalma sincs a lemondásról, azt az életben egyik kellemetlenség és sorscsapás a másik után éri, az állandóan panaszkodni fog az emberek gonoszságaira, pedig tulajdonképp saját fegyelmezetlensége és a jó nevelés hiánya okozza neki mindazokat a keserűségeket, melyekbe az életben minduntalan belebotlik.
(...)
Megfeledkezünk arra tanítani gyermekeinket, miként kell nekünk is Jézus iránti szeretetből tűrni, szenvedni és a bennünket ért bántalmakat, igazságtalanságokat, betegséget, szegénységet elviselni és miként tehetjük a szenvedést reánk nézve érdemszerzővé az örökéletre.
A szenvedés elviseléséről szóló oktatás hiánya okozza azt, hogy legtöbben a megpróbáltatások idején kétségbeesnek, és nem tudják megérteni azt, hogy Krisztus mindegyikünktől külön-külön áldozatot kíván, ha a lelkiélet útján előre akarunk haladni.
Ennek a mulasztásnak tulajdonítható, hogy elég gyakran még a jámborságra hajló lelkek is a szenvedések és megpróbáltatások idején összeroppannak s nem tudnak sorsukba beletörődni, sőt akadnak közülük olyanok is, akik a helyett, hogy átölelnék a keresztet, távolodnak tőle és zúgolódva fakadnak ki az isteni Gondviselés ellen, ami azután természetszerűleg maga után vonja a régi bűneikbe való visszaesést, vallásbeli gyakorlataik elhanyagolását, és Jézus szeretetétől való eltávolodást.
Ha kívánod életed megváltoztatását, akkor Krisztus után kell menned, felvenni mindennap az Ő keresztjét és követni Őt.
Aki nincs küzdelmes életre nevelve s halvány fogalma sincs a lemondásról, azt az életben egyik kellemetlenség és sorscsapás a másik után éri, az állandóan panaszkodni fog az emberek gonoszságaira, pedig tulajdonképp saját fegyelmezetlensége és a jó nevelés hiánya okozza neki mindazokat a keserűségeket, melyekbe az életben minduntalan belebotlik.
(...)
Megfeledkezünk arra tanítani gyermekeinket, miként kell nekünk is Jézus iránti szeretetből tűrni, szenvedni és a bennünket ért bántalmakat, igazságtalanságokat, betegséget, szegénységet elviselni és miként tehetjük a szenvedést reánk nézve érdemszerzővé az örökéletre.
A szenvedés elviseléséről szóló oktatás hiánya okozza azt, hogy legtöbben a megpróbáltatások idején kétségbeesnek, és nem tudják megérteni azt, hogy Krisztus mindegyikünktől külön-külön áldozatot kíván, ha a lelkiélet útján előre akarunk haladni.
Ennek a mulasztásnak tulajdonítható, hogy elég gyakran még a jámborságra hajló lelkek is a szenvedések és megpróbáltatások idején összeroppannak s nem tudnak sorsukba beletörődni, sőt akadnak közülük olyanok is, akik a helyett, hogy átölelnék a keresztet, távolodnak tőle és zúgolódva fakadnak ki az isteni Gondviselés ellen, ami azután természetszerűleg maga után vonja a régi bűneikbe való visszaesést, vallásbeli gyakorlataik elhanyagolását, és Jézus szeretetétől való eltávolodást.
Ha kívánod életed megváltoztatását, akkor Krisztus után kell menned, felvenni mindennap az Ő keresztjét és követni Őt.
A fenti szöveg Kausz József Boldogító szenvedés c. könyvéből származik, amely letölthető innen.
