Női papság
Egyre több hang követeli a nők pappá
szentelését. Igazából ez azt mutatja, hogy a katolikusok se értik már
Isten nemekkel kapcsolatos tervét.
Vannak, akik számára a feminizmus elleni harc kimerül a nők lekicsinylésében és kioktatásában.
De a probléma nem az, hogy egy nő ne tudna x vagy y feladatot megoldani. Mert lehet, hogy vannak nők, akik akár jó papok is lehetnének technikai szinten, mondjuk jól prédikálnának, gyóntatnának, jó szervezők lennének stb.
A gond nem a képességek hiánya, hanem hogy nem erre születtünk.
De a probléma nem az, hogy egy nő ne tudna x vagy y feladatot megoldani. Mert lehet, hogy vannak nők, akik akár jó papok is lehetnének technikai szinten, mondjuk jól prédikálnának, gyóntatnának, jó szervezők lennének stb.
A gond nem a képességek hiánya, hanem hogy nem erre születtünk.
Ha
valami ellentétes a természetünkkel, az nem feltétlen jelenti azt, hogy
nem teljesítenénk benne jól, hanem hogy nem tudjuk benne ki- és megélni
azt, akik vagyunk.
A papság az egyik formája annak, ahogy egy férfi meg tudja élni a férfiasságát. A pap vezető, a pap atya, a pap harcos.
Egy női pap nem lenne más, mint katolikus transzvesztita.
Ez
viszont nem csak a papokra igaz. Egy nőnek nem csak papként, de
ministránsként, áldoztatóként és felolvasóként se lenne semmi
keresnivalója a templomban. Színtiszta transzvesztitizmus mindegyik gyakorlat, még ha jó szándékúak is, akik részt vesznek benne.
 |
| frissen szentelt anglikán papnő (f) |
Fontos elmondani, hogy nem azért nem lehetünk papok, és nem szabadna, hogy ministránsok, áldoztatók, felolvasók legyünk, mert méltatlanok vagyunk hozzá; nem is azért, mert alkalmatlanok vagyunk rá; hanem mert más a szerepünk.
Mi, nők vagyunk az élet (potenciális) hordozói, vagyis szentségtartók, akiket a férfi védelmez. A mise nyelvére lefordítva a szentségtartó a nő és a pap meg a ministránsok azok, akik védelmezik, szolgálják. A pap Krisztus, a férfi, a nő pedig az Egyház. A férfi a cselekvő, aki ad, a nő pedig, aki befogad. Mindkét szerep értékes és nélkülözhetetlen, hiszen egyik sincs meg a másik nélkül.
Ha egy nő szolgálhat a szentélyben, akkor az egész szimbolika tönkremegy.
A világ egy nagy nász, egy mélységesen mély szerelem Isten és az ember között, ez a szentmise is, eljön a menyasszonyhoz (Egyház) a vőlegény (Krisztus) és egyesülnek.
A világ egy nagy nász, egy mélységesen mély szerelem Isten és az ember között, ez a szentmise is, eljön a menyasszonyhoz (Egyház) a vőlegény (Krisztus) és egyesülnek.
Hogy sajnos egyfajta prüdériából és a nemiség XXI. századi meg nem értése miatt ezt nem halljuk, attól még így van.
Az, aki a nők pappá szentelését akarja, vagy nem érti, mi a nő szerepe, vagy lenézi ezt a szerepet. Esetleg mindkettő.
Majd ha a lányok és a nők kivonulnak a szentélyből, és úgy általában véve nem az árad a miséről és az Egyházról, hogy az valami nyálas, feminin, vénasszonyos dolog, akkor lesz elég férfi, aki pap akar lenni.
A gond nem a paphiány. Nem a papi hivatás van válságban, hanem a férfi- és vele együtt a női hivatás. Férfihiány van! De nőkkel se állunk jobban, mert aki nők vannak, azok se nők igazán, tisztelet a kivételnek.
Ha lesznek nők, akik játszhatják a papot, nem oldódik meg a válság. Se a papságé, se a saját életüké. Még kevesebb férfi akar majd pap lenni, ezek a nők pedig, miután elmúlt a siker édes íze, meg fogják érezni, hogy boldogtalanok, mert a nemük elleni, vagyis Teremtőjük elleni lázadásban élnek, ami maga a pokol.
Higgyétek el, nélkülözhetetlen, komoly, heroikus hivatás nőnek lenni. Nincs szükségünk rá, hogy férfihivatásokat aggassunk magunkra. A női hivatások is épp eléggé felemelnek minket!
Elég csak arra gondolnunk, hogy Isten után a legnagyobb személy a mennyben egy családanya, egy egyszerű háziasszony, Szűz Mária. Ha őt követjük – elsősorban alázatban – sok pap, sok férfi fölé emelkedhetünk.
Higgyétek el, nélkülözhetetlen, komoly, heroikus hivatás nőnek lenni. Nincs szükségünk rá, hogy férfihivatásokat aggassunk magunkra. A női hivatások is épp eléggé felemelnek minket!
Elég csak arra gondolnunk, hogy Isten után a legnagyobb személy a mennyben egy családanya, egy egyszerű háziasszony, Szűz Mária. Ha őt követjük – elsősorban alázatban – sok pap, sok férfi fölé emelkedhetünk.
„Mint a szentek minden egyházában, az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken. Nincs megengedve, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, amint a törvény is mondja.
Ha valamit tudni akarnak, kérdezzék meg otthon a férjüktől, mert asszonyhoz nem illik, hogy beszéljen az összejöveteleken."
(1Kor 14,34-35)
„Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal. Nem engedem, hogy az asszony tanítson, és a férfi fölé kerekedjék: maradjon csak csendben. Mert Ádámot alkottatott először, Éva azután, és nem Ádámot szedték rá; az asszonyt azonban rászedték, és engedetlenségbe esett. Gyermekek szülése által fog üdvözülni, ha megmarad a hitben, a szeretetben, a szentségben és a józanságban."
(1Tim 2,11)
