Női életpálya tulajdonképen csak egy van...

Gerely Jolán Hivatás vagy robot? (Korda, 1934) című könyvéből idézem az előszót. A kötet a nagy gazdasági világválság után jelent meg. Hála Istennek ma sokkal jobb anyagi viszonyok között élnek a magyar családok, így nagyobb az esélye, hogy elfoglalhatjuk azt a helyet, amelyet Isten nekünk, asszonyoknak szánt.



Írta: Tóth Tihamér püspök

Ez a könyv a különféle női életpályákról szól, – pedig női életpálya tulajdonképen csak egy van: az édesanyai szent hivatás. Amióta megvan a világ és ameddig meglesz, mindíg az volt és az lesz a nőnek legfőnségesebb feladata, hogy a családi élet meleg tűzhelyénél nevelje a gyermekeket, akiket az isteni Gondviselés reá bízott. Van ugyan ennél egy még magasztosabb életformálás: a magát teljesen és kizárólag Istennek szentelő apáca élete. De ez oly keveseknek jutó, külön isteni hivatásnak kegyelme, hogy a nők óriási többségének ,,ideális életpályája" mégiscsak a hű feleségnek és gondos édesanyának áldozatos útja marad.

Ez volna a nő ideális életpályája...

Sajnos, a kemény valóság egész más képet mutat! A valóság bizony az, hogy egyre növekszik azoknak a nőknek száma, akik nem tudnak férjhez menni és saját maguknak kell megkeresniök kenyerüket. Sőt a nehéz gazdasági viszonyok sokszor még férjes nőket is munkába kényszerítenek, hiszen még férj és feleség közös keresetéből sem konnyű manapság akár a legszerényebb családi háztartás anyagi gondjait fedezni.

Vajjon kétségbe kell-e esniök a férjhez menni nem tudó, dolgozó nőknek?

A keresztény világfelfogás ugyan sohasem barátkozhatik meg azzal a gazdasági renddel, mely lehetetlenné teszi az emberiség egy részének az Istentől nyert feladata betöltését, és ezért mindenben azon van, hogy a nők mint édesanyák tölthessék be feladatukat. Másrészt azonban nem hunyhatunk szemet a fájdalmas tény előtt sem, hogy az élet nehéz küzdelmei és a megélhetési gondok mégiscsak a kenyérkereső pályákra kényszerítik a nők nagy tömegét. Ebből a szempontból nézve tehát csak örülnünk kell ennek a könyvnek, melynek nagy élettapasztalatokkal rendelkező írónője gondoskodó figyelemmel mutatja az utat a leányoknak mindama pályák felé, melyeken nemcsak megélhetésüket találják meg, hanem amilyek leginkább megfelelnek a női természetnek is.

Az életpályaválasztás nem közömbös dolog. Földi megelégedettségünk és akárhányszor örök boldogságunk is függ attól, hogy megfelelő helyen és megfelelő erkölcsi elvekkel éljük-e le életünket. A könyv szelleme nagyszerűen érezteti meg az olvasóval – és ebben rejlik fölemelő vigasztalása is, – hogy bármily pályára kényszerítené is az élet a nőt, találhat nemes gondolatokat, fölemelő távlatokat és –  ami a fő – mindegyik kis dolgozó szobából, vagy műhelyből is lehet nyitni ablakokat a mennyország felé, mert minden hétköznapi munkát is megtölthetűnk oly örök gondolatokkal, melyek azt az istenszolgálat magasságába emelik föl.

Sok olvasó lesz hálás az írónőnek, hogy útkereső tanácstalanságában segítségére volt egyik vagy másik életpálya ajánlásával. Csak meg nem ijedni az élettől! Dolgozni ott, ahol lehet, és annyit, amennyit lehet!

Persze – legyen valamelyik leány akármelyik életpályán is – ha az isteni Gondviselés útjába hoz egy ideális férfit, akit neki szánt egy egész életre, akkor aztán hagyjon ott minden más feladatot, és menjen örvendező szívvel, lelkendező örömmel és áldozatos szeretettel a tulajdonképeni, az eszményi, az egyetlen női élelpálya: az édesanyai hivatás felé!

Kapcsolódó:
Az anyaság egyetemes hivatása
Ki neveli fel a gyermekeinket?

Népszerű bejegyzések