Éljünk Isten tenyerén!


Írta: Johannes Rosche

Ne forogj saját tengelyed körül

Ha csak egy emberrel is törődsz, akkor már kiszakadsz saját szűk korlátaíd közül! Ez okvetlenül szükséges! Nehogy megzavarodj, befelé fordulj, nehogy szüntelenül csak magad körül keringj. Az ilyen ,,másról való gondoskodást" nem szabad elvetned akkor sem, ha ez a nyugalmadat, megszokott napi életmódodat zavarná. 

Inkább talán nagyon is jó, ha embertársaiddal való törődés olykor kellemetlen vagy nehezedre esik, hogy olyan gondok terhét viseld, amelyekről senkinek sem tudsz beszélni.

A másokkal való törődés az igazi szeretet gyümölcse! Okozhat ez fájdalmat, de végeredményben a legszebb ajándékot rejti magában. Új életet és színt hoz szürke életedbe, és bizonyos pillanatokban a mély hála kimondhatatlan örömét...

Embertársaid mások

Látod, hogy mások milyen vallásosak. Nagyon törekszel, mégsem közelíted meg őket.

Talán heves a vérmérsékleted. Kitörsz, megbokrosodsz, mint egy csikó, pedig szorosan tartod a gyeplőt.

Te csak azért volnál kevésbé vallásos, mint egy „szent"-nek látszó valaki, mert ő szerencsésebb természet?

Igaz, gyakran megbotlasz, sebeket osztogatsz, lehetetlen dolgokat művelsz, de legalább minden erődet kifejted – míg embertársaid fáradság nélkül mélyen vallásosak.

Jól jegyezd meg: jó tulajdonságaidat minden fáradság nélkül, ingyen kaptad. Ez még nem erény. Az erény olyan erődítmény, amelyet csak kitartó ostrommal lehet elfoglalni. Erőfeszítés nélkül nincsen erény. 

Maradj mindig ember 

Csodálkozol, hogy lelkedben még mindig nagyon is fáj, ha jogtalanság vagy hátrány ér, és mellőznek bár kifelé ezt nem lehet rajtad észrevenni? 

Ha ezerszer megszúrnának tűvel, azt gondolod talán, hogy a következő szúrást már nem érzed? 

A természetet nem lehet elnémítani. 

Nem volnál ember, ha nem éreznéd az emberi gonoszságot, és bensőleg is át tudnál siklani fölötte, mintha nem kaptál volna sebet. 

De el kell érned, hogy egyre gyorsabban tudd elfelejteni, amit kaptál. 

Siker és öröm 

Sikert értél el önnevelésedben, lelkiéletedben, és máris büszke vagy teljesítményedre. 

Miért ne lenne szabad az ilyen sikernek éppúgy örvendened, mint egy jó vizsgának? 

Megvetsz talán ezzel másokat? Lenézed őket? 

Ennek az örömnek semmi köze a büszkeséghez, hanem természetes velejárója sikeres fáradozásodnak. 

Örülj csak! Használd fel ezt az örömöt, élvezd a sikert! 

Isten ajánlotta fel neked a következő küzdelemhez, amely elé nem sokára állít. Ez biztosítja majd a szükséges bátorságot. 

Boldog ember? 

Ha az ember boldogságának legmélyebb okait keresed, azt találod, hogy nem a pénz, a vagyon, a kincs, a luxuslakás annak oka, sem az édes semmittevés, sem a folytonos hajsza, sem a pillanatnyi sikerélmény, sem az élvezet, sem a kábítószer vagy az alkohol...

A boldogság titkát a lélek mélységében, a kis dolgok feletti apró örömökben, a meleg családi otthonban, a igénytelen egyszerűségben találod. 

A boldog emberből hiányzik az őrült mohóság és kapzsiság! A boldog embernél sohasem látod, hogy nyugtalan, rohangál, kapkod, másokat ,,fúr" vagy keserít. Sohasem látod nála az önteltséget, a büszkeséget, sohasem látod őt gőgösnek, dölyfösnek, fösvénynek. Inkább a szelíd humor és a nyugodt derű jellemzi őt. 

Tudsz-e önfeledten örülni egy virágnak, egy játszadozó gyermek ártatlan mosolyának? Ha igen, akkor gazdagabb, boldogabb vagy, mint egy vagyonos ember, akinek mindene megvan, amiről csak álmodni képes, s aki mégis mindig elégedetlen marad. Semmiben sem találja örömét. Mindig többre vágyik. És félti, hogy elveszítheti, ami ma még az övé...

Nem a vagyon, a pénz tesz gazdaggá, hanem az öröm –  a lélek öröme! 

Forrás: Johannes Rosche – Éljünk Isten tenyerén! (Szent Gellért Kiadó, 2010)

Népszerű bejegyzések