A szenvedés és Isten léte


Egyszer olvasgattam egy ateista kommentfolyamot arról, ki miért nem hisz Isten létezésében. Rengetegen voltak, akik azért nem hittek Istenben, mert rossz dolgok történtek velük, és ezeket nem tudták összeegyeztetni azzal, hogy van egy mindenható lény, aki végtelenül jó és szereti őket. Hiszen akkor hogy hagyhatta mindezt?

Szomorú vagyok, mikor valaki úgy dönt, Isten nélkül szenved, hiszen ezzel csak ront a helyzetén. Márpedig az, hogy szenvedni fogunk életünk során, tény, változtatni rajta nem tudunk. Hívőnek lenni nem jelenti azt, hogy Jézus megóv minden fájdalomtól, sőt. Azt viszont eldönthetjük, hogy Istennel szenvedünk-e vagy Nélküle. Érdemes összehasonlítani ezt a két lehetőséget.

Ha Isten nélkül szenvedsz, akkor:
– egyedül szenvedsz;
– úgy szenvedsz, hogy nincs értelme;
– sem haszna;
– nem reménykedhetsz abban, hogy a halálod után a mennybe jutsz, ami végtelen és örök boldogságot jelent, és felülírja minden szenvedésedet.

Ezzel szemben, ha Istennel szenvedsz:
– nem vagy egyedül („S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” [Mt 28,20]);
– a szenvedésednek értelme van, mert tudod, hogy az üdvösségedet vagy mások üdvösségét szolgálja  („Az Istent szeretőknek minden a javukra válik."  [Róm 8,28]);
– lehet haszna, mert felajánlhatod magadért vagy másokért a szenvedéseidet („Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.” [Kol 1,24]);
– bízhatsz benne, hogy minden egyes nappal közelebb kerülsz a szenvedéseid végéhez és ahhoz, hogy belépsz az örök boldogság kapuján („Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.” [Mt 5,4]).

Igazából Isten létét vagy jóságát nem törli el a szenvedés. Isten maga is szenvedett, és bele is halt a szenvedéseibe a keresztfán. Ő nem felülről, szenvtelenül nézi, ahogy férgekként tipródunk, hanem ugyanúgy megtapasztalta a szenvedést, mint mi, és velünk van most is, amikor szenvedünk. Már ha hagyjuk.

Tudom, hogy elképesztő borzalmak történhetnek egyesekkel vagy a szeretteikkel, ami talán még rosszabb – de miért lenne a megoldás erre az, hogy tagadják Isten létét? A szenvedés Istennel értelmessé válhat, a halálunk után pedig a végtelen és örök boldogság írhatja felül. 

Miért kell szenvednünk? Ez e világ egyik nagy misztériuma. A szenvedés forrása a bűn, az istentelenség. Amikor az első emberpár elfordult Istentől, hogy Nélküle igyekezzenek boldogok lenni, megsérült a világ és benne az ember. De Jézus Krisztus által még a legnagyobb szenvedésekből is jót hozhatunk ki, ahogy Ő is ezt tette: a kereszthalál brutalitásából az emberiség megváltása virágzott ki.

Akár hívők vagyunk, akár nem, szenvedni fogunk. Ez a világ ilyen. Amit megválaszthatunk, az az, hogy egy szerető Atya kezét fogva, szenvedéseinket felajánlva, a mennyország reményében szenvedünk-e, vagy végtelen magányban, értelmetlenségben és reménytelenségben. 

Tulajdonképpen két út áll előttünk: a jobb vagy a bal lator leszünk-e Jézus Krisztus mellett a szenvedésben. A döntés a mi kezünkben van.

Népszerű bejegyzések