Ha megveted a szolgálatot

Szeretettel küldöm minden háziasszonytársamnak ezt a kis történetet Tóth Mike Az angyalok c. könyvéből. Hiába szerzetesről van szó, könnyen felismerhetjük benne, hogyan szokott a Sátán a mi vesztünkre is törni.

Liffard nemes és nevezetes család sarjadéka, szerzetbe lépett s abban több éven át egész szorgalommal és alázatossággal a zárdakapus hivatalát viselte. Már élete végéhez közeledett; a gonosz szellem jól tudta, hogy bar Liffard hű és állhatatos marad hivatalában, ugyanazon kulccsal, mellyel annyiszor nyitogatta a zárda kapuját, ki fogja magának nyitni a mennyek kapuját is.

Mit tegyen tehát a gonosz szellem? Elégedetlenségre ingerli az öreget és unalomra munkájában. A gonosz szellem e gondolatokat sugdossa neki: 

Mi az, Liffard, hát nincs előljáróidnak semmi tekintete aggkorod iránt? Nem gondolnak ők arra, hogy te végre az ilyen munka áldozatává leszesz és téged ez az alacsony munka megöl? Látod, ha előbbi állásodban volnál, még az elöljárók is szerencséjöknek tartanák, ha neked szolgálhatnának. Mennyire lealázza e szolgálat itt a kapunál családodat és korodat? 

A szerzetes helyet engedett szívében e gondolatoknak és magában tovább fonta azokat: 

Mindig ugyane szolgálatot tegyem? Köteles-e valaki fáradság által önmagát tönkre tenni és mintegy megölni? Óh tudom én az elöljárók érzelmeit jól: ők soha sem fognak kimélni, ha valami igaz panasszal jönnék hozzájok, csak az lenne az eredménye, hogy kemény szavakkal visszautasítanának. Óh, szerencsétlen öreg! Mit hagytál te el és mit találtál? De minek is a hiú sopánkodás? Csak egy kis merész lépés kell hozzá, hogy  e nyomorból magmenekükiek. Liffard, elég hosszú ideig izzadtál már e kemény szolgálatban; most tehát, míg teheted és még időd van, míg a kapus hivatala néked alkalmat nyujt az eltávozásra, szabadítsd ki magadat a zárda börtönéből s térj vissza házadba; a szabadság annál édesebb lesz, minél később ízleled! jól van, elmegyek és megmentem a sok bútól megőszült fejemet, melyet itt méltatlanul zaklatnak; megmentem magam a még korai haláltól. 

Míg egyik éjjel a képzelgéssel összezagyvált gondolatok járták át elméjét, felzaklatott kedélyében elhatározta, hogy reggel elhagyja a zárdát. Ekkor rögtön előtte áll ősz ember alakjában az angyal és komoly intéssel parancsolja, hogy keljen fel s őt kövesse. Liffard követi. 

Az angyal a hálóteremből a templomon át a templom körül levő temetöbe vezeti. Liffard csodálkozik, hogy a zárdában minden ajtó oly könnyen magától felnyílik; de borzalma a legnagyobbfokra hág, midőn egy sír felnyilását látja. 

,,lme! – szól az angyal  , nézd ezt az embert, ki néhány nap előtt temettetett ide, tekintsd annak szemeit és egész testét! lly alakúvá leszesz te is e helyen rövid idő mulva. Mily esztelenül cselekszel, óh öreg! Micsoda ördög ösztönöz téged a fogadott önfeláldozó élet bünös elhagyására. Csak jöjj velem és nézd meg a többi hullát ís!“ 

Liffard azonban már eleget látott, a földre borult s az angyalt zokogva kérte, hogy vezesse vissza a zárdába, szentül megígérvén, hogy soha sem enged többé elméjében helyet oly bűnös gondolatnak, mert már ez egyetlen sírnál is belátja határtalan esztelenségét

Kép

Népszerű bejegyzések