Miért nem írok a covidról és a vakcinákról?

Úgy tűnik, hogy a hagyományhű katolikusok kötelességüknek érzik, hogy folyamatosan a covidról és a vakcinákról beszéljenek. Most ez az aktuális téma, amelyben mindenkinek oldalt kell választania és ki kell nyilvánítania, mennyire tisztán lát a másik oldal birkáihoz képest. 

Én is beleestem ebbe a hibába? Igen. Megbántam? Igen. Jó lecke volt? Igen.

Azt hiszem, a legtöbben, akik megnyilatkoznak a témában, bele se gondolnak, milyen nagy a felelősségük. Akár bátorítanak az oltásra, akár nem. Főleg, ha olyanokat mondanak, hogy erkölcsi kötelességünk megtenni/elkerülni az oltást. A legtöbbször csak mennek az intellektuális gőgük kielégítésének vágya után, ahogy azt én is tettem pár hónappal ezelőtt.

Nagyon fontos, hogy mindenki tudtára add, ha be vagy oltva, de azt is, ha nem!

Könnyű lenne a dolgunk, ha lenne világos egyházi megnyilatkozás az abortált magzatok segítségével kifejlesztett oltásokkal kapcsolatban (ami egyébként nem jelenti azt, hogy magzati sejteket tartalmaznak), de valójában nincsenek. Athanasius Schneider és még néhány püspök szerint akár a vértanúságot is vállalnunk kell az ilyen vakcinák elutasításával, ahogy sok laikus, de az interneten híres katolikus is elutasítja a vakcinát (Taylor Marshall, What Laura Likes, A Catholic Mom's Life etc.). Arnaud Sélégny FSSPX-es atya viszont azt írja, nem terhel minket efajta erkölcsi kötelesség. A Hittani Kongregáció is ez utóbbi állásponton volt 2004-ben, ahogy most is, és persze ide is hozhatnák fel példának püspököket és laikus katolikusokat. Tehát ha akarja, mindenki megtalálhatja a maga egyházi vezetőjét vagy katolikus vloggerét, akinek hisz.

A magam részéről én már döntöttem, és nem volt egyszerű, de segített a Jótanács Anyja és a férjem. Nyugodt szívvel gondolok a döntésemre, mert tudom, hogy átimádkoztam a témát és a férjem véleményét is számításba vettem, ami két fontos pillére annak, hogy Isten akaratával összhangban tegyünk meg/kerüljünk el valamit.

Azt nem fogom elmondani, én beoltattam-e magam vagy sem, csak annyit, hogy az a véleményem, hogy egyik se erkölcsi kötelességünk: se beoltatni magunkat, se akár a vértanúság árán elutasítani a vakcinát. 

Az első gondolatot azért utasítom el, mert személy szerint én senkit nem kényszerítenék arra, hogy vállalja az esetleges hosszú távú mellékhatásokat, amelyekről valóban nem tudhatunk semmit, főleg, hogyha egyébként nem tartozik a covid-veszélyeztetettek közé. Azt pedig azért nem gondolom, hogy egy abortált magzat segítségével kifejlesztett vakcina erkölcsileg elfogadhatlan, mert nem amiatt abortálták őket, hogy aztán felhasználják tudományos célokra. Ha el kell utasítanom egy oltást, melyet egy ettől függetlenül is megölésre szánt magzat segítségével hoztak létre, mert különben az abortuszt támogatom, akkor azt is el kéne utasítanom, hogy olyan emberek szerveit használják fel szervátültetésre, akik nem természetes halállal haltak meg, hiszen akkor ezzel támogatom pl. a gyorshajtást, ha az illetőt mondjuk elütötték és ezért hunyt el. Szerintem van különbség abban, hogy megöletek valakit, hogy aztán profitáljak a halálából, vagy hogy attól függetlenül ölnek meg valakit, hogy aztán nekem hasznom legyen belőle. A magam részéről nem vértanúhalálnak, hanem ostobaságnak tartom, ha valaki azért hal meg, mert elutasít egy vakcinát, amit egy fél évszázada mindenképp abortuszra szánt magzat sejtjeinek segítségével kísérleteztek ki, ahogy azt is ostobaságnak tartanám, ha valaki azért utasítaná el egy autobalesetben elhunyt ember veséjét, mert nem akarja támogatni az ittas vezetést.

Persze nem vagyok se orvos, se erkölcsteológus, ez egy mezei anyuka gondolata. Lehet, hogy tévedek. Mindenesetre nem akarom, hogy bárki miattam oltassa/ne oltassa be magát, és ettől legyen baja, csak mert én okoskodtam egy jót arról, hogy ostoba rettegő, aki oltat, és majd öt év múlva jól meghal, vagy tudományellenes, konteóhívő birka, aki nem oltat, és majd jól megöli a covid. Amit szeretnék, ha mindenki átimádkozná a témát, és ha van, hallgatna a férjére. Nem onlájn katolikusokra. Nem netes kommentelőkre. Nem a hiúságára és nem is a félelmeire, főleg nem mások hiúságára és félelmeire.

Épp ezért vettem le már több hónapja a bejegyzésemet, amiben kiálltam az egyik oldal mellett. Beláttam, hogy csupán intellektuális gőgből írtam az egészet. Megmondóember akartam lenni, aki tudja a tutit, ellenben másokkal. De Istennek és a férjemnek hála, azt gondolom, sikerült azóta egy sokkal egészségesebb hozzáállást kialakítanom a témával kapcsolatban, és azért írom ezt a bejegyzést, hogy másnak is segíthsessek ebben.

Amit az utóbbi időben csinálok, hogy – ezt az írást leszámítva – nem foglalkozom a covid/oltás témával. Egyszerűen élem az életem. Nem olvasok híreket, se kommenteket a témában, se videokat nem nézek róla, és a többi. Bele lehet őrülni, és én nem akarok. Istenre bíztam a jövőmet és a döntésem esetleges következményeit.

Jó érzés mindentudónak érezni magunkat, hogy tudjuk a fotelből, a „háttéthatalom” mit miért csinál, és prófétaként figyelmeztetjük rá a népet. De vajon ez az én dolgom? És tényleg tudom, hogy mi lesz a hatalmasok következő lépése? És érdemes már most azon görcsölnöm, hogy majd milyen disztópikus világ jön el? Nem hinném.

Amit tudok, hogy ha azt akarom, szebb legyen a jövő, akkor imádkoznom kell, valamint szeretni és szolgálni a családomat. Nem mellesleg megőrizni a józan eszemet.

Ezzel homokba dugom a fejem? Azt gondolom, hogy háziasszonyként nekem nem feladatom ezekkel a dolgokkal foglakkozni. Foglalkozzanak vele az orvosok, a püspökök, a politikusok, vagy úgy általában véve a férfiak. Aztán amit a férjem fontosnak tart velem közölni, azt közli, hogy mi zajlik ebben az őrült világban. Én gyenge vagyok és szélsőséges lelki alkatú ahhoz, hogy naprakész legyek mindenből, főleg, hogy a reális rossz mellett még a meg nem történt rossz dolgokkal is terheljem magam – könnyen lehet, hogy teljesen feleslegesen.

Van egy régi írásom a covidról, ami szerintem jól sikerült, mert a dolgok lelki oldalát ragadta meg. Nem akarom ismételni magam. Azt tudom tanácsolni, amit ott írtam. Mindent éljünk át Istenbe vetett bizalommal, és a saját dolgunkkal foglalkozzunk, elutasítva az intellektuális gőgöt és az egzaltált „prófétaságot”.