ÍGY ÍR A SZENTÍRÁS A NŐKRŐL
Ószövetség
„Majd azt mondta Isten: »Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszómászón, amely mozog a földön!« Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: »Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön!« Majd azt mondta Isten: »Íme, nektek adtam minden füvet, amely magot hoz a földön, s minden fát, amelynek a gyümölcsében benne van a magva, hogy legyen ennivalótok, a zöld növényzetet pedig a föld minden állatának, az ég minden madarának és mindannak, ami mozog a földön, s amiben élő pára van, hogy eledelük legyen!« Úgy is lett. És látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó volt. És lett este és reggel: a hatodik nap."
(Ter 1,26-31)
„Meg
is adta az ember a maga nevét minden állatnak és az ég összes madarának
és a föld minden vadjának, de az embernek nem akadt magához illő
segítője. Ezért az Úr Isten mély álmot bocsátott az emberre, s amikor
elaludt, kivette egyik bordáját, és hússal töltötte ki a helyét. Azután
az Úr Isten asszonnyá formálta a bordát, amelyet az emberből kivett, és
odavezette az emberhez. Az ember ekkor azt mondta: »Ez végre csont az én
csontomból,és hús az én húsomból!Legyen a neve feleség,mert a férfiből
vétetett!« Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez
ragaszkodik, és egy testté lesznek."
(Ter 2,20-24)
„Az asszonynak pedig azt mondta:»Megsokasítom gyötrelmeidetés terhességed kínjait!Fájdalommal szüld a gyermekeket! Vágyakozni fogsz a férfi után,és ő uralkodni fog rajtad!«"
(Ter 3,16)
„Mint aranykarika a disznó orrában, olyan a csinos, de szemérmetlen asszony."
(Péld 11,22)
„Derék asszonyt ki talál?
Becse a korallokét messze meghaladja!
Becse a korallokét messze meghaladja!
Férjének szíve bátran ráhagyatkozik,
és nem lesz nyereség híján.
és nem lesz nyereség híján.
Jóval fizet neki és nem rosszal,
élete minden napján.
élete minden napján.
Előszedi a gyapjút és a kendert,
és ügyes kézzel végzi a munkát,
és ügyes kézzel végzi a munkát,
úgy, mint a kereskedő hajója,
messziről szerzi be élelmét.
messziről szerzi be élelmét.
Még tart az éjjel, és máris felkel,
eleséget ad háza népének,
s élelmet szolgálóinak.
eleséget ad háza népének,
s élelmet szolgálóinak.
Szántóföldön jár az esze,
és azt meg is szerzi,
szőlőt ültet keze munkája árán.
és azt meg is szerzi,
szőlőt ültet keze munkája árán.
Derekát jól felövezi
és erős karral lát a dolgához.
és erős karral lát a dolgához.
Érzi, látja, hogy szépen keres,
mécsese éjjel el nem alszik.
mécsese éjjel el nem alszik.
Kezébe veszi a rokkát,
és ujjai megfogják az orsót.
és ujjai megfogják az orsót.
Megnyitja tenyerét a szegénynek,
és kinyújtja kezét a szűkölködő felé.
és kinyújtja kezét a szűkölködő felé.
Nem félti házát a hó hidegétől,
mert egész házanépének kettős a ruhája.
mert egész házanépének kettős a ruhája.
Takarót készít magának,
bisszusból, bíborból van a ruhája.
bisszusból, bíborból van a ruhája.
Férjének nagy a becsülete a kapuknál,
ha ülésezik az ország véneivel.
ha ülésezik az ország véneivel.
Gyolcsot készít és eladja,
és övet ad át a kánaáninak.
és övet ad át a kánaáninak.
Erő és ékesség a ruhája,
ezért vidáman néz a jövő nap elé.
ezért vidáman néz a jövő nap elé.
Bölcsességre nyitja száját,
és nyelvén jóságos tanítás van.
és nyelvén jóságos tanítás van.
Szemmel tartja házanépe útjait,
és nem eszi a tunyaság kenyerét.
és nem eszi a tunyaság kenyerét.
Kiállnak fiai és boldognak hirdetik,
a férje is magasztalja:
a férje is magasztalja:
»Sok nő gyűjtött már vagyont,
de te túltettél valamennyin!«
de te túltettél valamennyin!«
A kedvesség csal, a szépség mulandó,
de az istenfélő asszony dicséretet érdemel!
de az istenfélő asszony dicséretet érdemel!
Adjatok neki keze gyümölcséből,
és tettei dicsérjék őt a kapuknál!"
és tettei dicsérjék őt a kapuknál!"
(Péld 31,10-31)
Újszövetség
„A
paráznaság veszélye miatt azonban minden férfinak legyen meg a maga
felesége, és minden asszonynak legyen meg a maga férje. A férj adja meg a
feleségnek amivel tartozik, hasonlóképpen a feleség is férjének. A
feleségnek nincs hatalma teste fölött, hanem a férjének; hasonlóképpen a
férjnek sincs hatalma teste fölött, hanem az feleségének. Ne
tartózkodjatok egymástól, legfeljebb közös akaratból egy időre, hogy az
imádságnak szenteljétek magatokat; azután legyetek ismét együtt, hogy a
sátán meg ne kísértsen titeket, mivel nem tudtok önmegtartóztatásban
élni."
(1Kor 7,2-5)
„Azoknak
pedig, akik házasságban élnek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a
feleség a férjétől el ne váljon – ha pedig elválik, maradjon házasság
nélkül, vagy béküljön ki férjével –, és a férfi se bocsássa el a
feleségét. A többieknek viszont én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik
testvérnek hitetlen felesége van, és az kész vele lakni, ne bocsássa el;
és ha valamelyik asszonynak hitetlen férje van, és az kész vele lakni,
ne hagyja el a férjét. Mert a hitetlen férj megszentelődik a felesége
által, és a hitetlen asszony megszentelődik a férje által. Különben
fiaitok tisztátalanok volnának, pedig szentek. Ha azonban a hitetlen fél
elválik, váljék csak el. Mert a testvér vagy a nővér ilyen esetben
nincs szolgaságra kötelezve, hiszen békességre hívott meg minket az
Isten. Mert honnan tudod, te asszony, hogy megmentheted a férjedet? Vagy
honnan tudod, te férfi, hogy megmentheted a feleségedet?"
(1Kor 7,10-16)
„Az
asszony le van kötve, amíg férje él; de ha a férje meghal, szabadon
férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban. Véleményem szerint azonban
boldogabb lesz, ha magában marad. Hiszem pedig, hogy bennem is Isten
Lelke van."
(1Kor 7,39-40)
„Szeretném
azonban, ha tudnátok, hogy minden férfinek feje Krisztus, az asszonynak
a feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten. Minden férfi, aki fedett
fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére; viszont minden
asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a
fejére: mert ez ugyanaz, mintha megnyírták volna.
Ha az asszony nem fedi be a fejét, vágassa le a haját; ha viszont szégyenletes dolog az asszonynak, hogy a haját levágassa vagy leborotváltassa, fedje csak be fejét.
Ha az asszony nem fedi be a fejét, vágassa le a haját; ha viszont szégyenletes dolog az asszonynak, hogy a haját levágassa vagy leborotváltassa, fedje csak be fejét.
A férfinak nem kell befednie fejét, mert ő Isten képmása és dicsősége, az asszony azonban a férfi dicsősége. Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból; és nem a férfit teremtették az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért. Ezért az asszonynak viselnie kell a fején az alárendeltség jelét az angyalok miatt.
Igaz azonban, hogy az Úrban sem asszony nincs férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. Mert amint az asszony a férfiból lett, úgy a férfi is az asszony által születik – és minden Istentől.
Ítéljétek meg ti magatok: illik-e asszonynak fedetlen fővel imádkozni Istenhez? Nem tanít-e titeket maga a természet is arra, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik, ha pedig az asszony növeszt hosszú hajat, dicsőségére szolgál? Mert a haj fátyol gyanánt adatott neki.
Ha pedig valaki erről tovább akar vitatkozni, tudja meg, hogy sem nálunk, sem Isten egyházainál nincs ilyen szokás."
(1Kor 11,3-16)
„Mint a szentek minden egyházában, az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken. Nincs megengedve, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, amint a törvény is mondja.
Ha valamit tudni akarnak, kérdezzék meg otthon a férjüktől, mert asszonyhoz nem illik, hogy beszéljen az összejöveteleken."
(1Kor 14,34-35)
„Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében!
Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, amint Krisztus is feje az egyháznak; ő a test üdvözítője. De mint ahogy az egyház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszonyok is mindenben a férjüknek.
Ti férjek, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat! Önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjében az ige által megtisztítva megszentelje,
és
dicsővé tegye magának az egyházat, hogy sem folt, sem ránc, sem más
efféle ne legyen rajta, hanem legyen szent és szeplőtlen. Ugyanígy a
férfiak is úgy szeressék feleségüket, mint önnön testüket. Aki szereti a
feleségét, önmagát szereti. Hiszen soha, senki sem gyűlöli a testét,
hanem táplálja és ápolja, akárcsak Krisztus az egyházat, mert tagjai
vagyunk az ő testének. »Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a
feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek«. Nagy titok ez; én
pedig Krisztusról és az egyházról mondom!
Tehát mindegyiktek úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét."
(Ef 5,21-33)
„Asszonyok,
engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogy illik az Úrban! Férfiak,
szeressétek feleségeteket, és ne legyetek kemények irántuk!"
(Kol 3,18-19)
„Ugyanígy
az asszonyok is tisztességes öltözetben, szemérmesen és józanul
ékesítsék magukat, nem bodorított hajjal, arannyal, gyönggyel és drága
ruhával, hanem,
amint az az istenfélelmet valló asszonyokhoz illik: jócselekedetekkel.
Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal. Nem engedem, hogy
az asszony tanítson, és a férfi fölé kerekedjék: maradjon csak csendben.
Mert Ádámot alkottatott először, Éva azután, és nem Ádámot szedték rá;
az asszonyt azonban rászedték, és engedetlenségbe esett. Gyermekek
szülése által fog üdvözülni, ha megmarad a hitben, a szeretetben, a
szentségben és a józanságban."
(1Tim 2,9-15)
„Az asszonyok hasonlóképpen tisztességesek legyenek, nem megszólók, józanok, és mindenben megbízhatóak."
(1Tim 3,11)
„Az
özvegyasszonyokat, ha igazán özvegyek, tiszteld. Ha pedig valamelyik
özvegyasszonynak fiai vagy unokái vannak, tanulják meg elsősorban a
maguk házát vezetni és szüleik szolgálatára lenni, mert ez kedves dolog
Isten előtt. Az az özvegy pedig, aki igazán özvegy és elhagyatott,
bízzék Istenben, s tartson ki éjjel-nappal az imádságban és a
könyörgésben, mert az, aki kicsapongó, élő halott. Ezt parancsold hát
nekik, hogy feddhetetlenek legyenek. Aki pedig övéinek, főképpen
házanépének gondját nem viseli, megtagadta a hitet, s rosszabb a
hitetlennél.
Az özvegyek sorába csak olyant kell választani, aki legalább hatvanéves, aki csak egy férfi felesége volt, s akinek jótetteiről tanúskodnak; aki gyermeket nevelt, vendégszerető volt, a szentek lábát mosta, és segített a nyomorúságban sínylődőkön; aki minden jócselekedetet gyakorolt.
Az özvegyek sorába csak olyant kell választani, aki legalább hatvanéves, aki csak egy férfi felesége volt, s akinek jótetteiről tanúskodnak; aki gyermeket nevelt, vendégszerető volt, a szentek lábát mosta, és segített a nyomorúságban sínylődőkön; aki minden jócselekedetet gyakorolt.
A fiatalabb özvegyeket utasítsd vissza, mert ha Krisztus ellenére átadják magukat az érzékiségnek és férjhez akarnak menni, akkor büntetést vonnak magukra, mert az első hűséget megszegték, ezenkívül kerülik a munkát, megszokják, hogy házról házra járogassanak, éspedig nemcsak a munkát kerülve, hanem pletykálkodva, kotnyeleskedve, olyanokat beszélve, amiket nem kellene. Azért tehát azt akarom, hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessék a háztartást, és ne adjanak alkalmat az ellenfélnek a gyalázkodásra. Néhányan már visszaszegődtek a sátánhoz!
Ha valamelyik hívő asszonynak özvegyei vannak, lássa el őket, ne terheljék azok az egyházközséget, hogy az a valóban özvegyeket segíthesse."
(1Tim 5,3-16)
„Az
idős asszonyok hasonlóképpen szent magaviseletűek legyenek, nem
rágalmazók, nem a sok bor rabjai, hanem tanítsanak a jóra, oktassák a
fiatal asszonyokat arra, hogy férjüket szeressék, gyermekeiket
kedveljék. Legyenek ezenkívül megfontoltak, tiszták, háziasak,
jóságosak, férjüknek engedelmesek, hogy ne káromolják miattuk Isten
igéjét."
(Tít 2,3-5)
„Ugyanígy
az asszonyok is legyenek engedelmesek férjüknek, hogy ha egyesek nem
hisznek is az igének, az asszonyok magaviselete beszéd nélkül is
megnyerje őket, mikor látják istenfélő, tiszta életeteket. Ne a külső
hajdísz, az arany viselése vagy fényes ruha legyen az ékességük, hanem
ami a szívben rejtőző, múlhatatlan ékszer: a szelíd és nyugodt
természet. Ez értékes Isten szemében. Hiszen egykor így ékesítették fel
magukat a szent és Istenben bízó asszonyok is, engedelmeskedve saját
férjüknek,mint ahogy Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezve
őt, akinek ti leányai vagytok, ha jót tesztek, és semmi viszontagságtól
nem féltek.
De ti is, férfiak, megértőek legyetek asszonyaitokkal, becsüljétek meg őket, mint a gyengébb asszonyi nemet, és mint társörököseiteket a kegyelemből való életben, hogy imádságotoknak ne legyen akadálya."
(1Pét 3,1-7)