Amit minden nőnek kerülnie kéne

Fájdalmas, de időről időre szembe kell néznünk a bűneinkkel. Hiszen csak az kérhet gyógyulást, aki tudja, hogy beteg...

April Cassidy What Does It Mean to Be an Ungodly Woman? c. cikkéből fordítottam az alábbi listát eredetileg magamnak. (A bibliai idézetek fordítása a Szent István Társulat-féle Bibliából való.) De ha már dolgoztam vele, gondoltam, megosztom itt is, hátha lesz még, akinek segít.

– Jobb a sivatagban lakni, mint olyan asszonnyal, aki csak veszekszik és csak zsörtölődik. (Péld 21,19)

– Dőre asszonynak nincsen nyugodalma, tele van butasággal, nem tud semmit sem. (Péld 9,13)

– Mint aranykarika a disznó orrában, olyan a csinos, de szemérmetlen asszony. (Péld 11,22)

A tévúton járó nő:

– rosszat okoz a férjének és ártó szándékai vannak vele szemben, hogy bántsa őt lelkileg, érzelmileg, szexuálisan vagy fizikálisan. (Péld 31,10-12)

– tétlen lustaság a kenyere. (Péld 31,27)

– engedi, hogy a férjénél és a házasságánál nagyobb szerepet töltsenek be az életében más személyek és kapcsolatok (szülők, barátok, gyermekek, plébániai közösség, rokonság, munka) (Mt 19,5)

– hagyja, hogy a férje vagy bármilyen dolog fontosabb legyen a számára, mint Krisztus. (Mt 16,24)

– nem akarja megtagadni önmagát és a romlott természetét. (Mt 16,24, Róm 6)

– magához akarja ragadni a Szentélek szerepét mások életében, mintha az ő dolga lenne ítélkezni felettük vagy szentté tenni őket (Jn 16,8)

– magához akarja ragadni a Sátán szerepét, mintha az ő dolga lenne, hogy vádoljon másokat Isten előtt és elítélje őket. (Jel 12,10)

– azt hiszi, hogy ő jó, Isten pedig rossz. (Lk 18,19, Jób 1) Azzal vádolja Istent, hogy gonosz dolgokat cselekszik, és úgy gondolja, hogy ő maga viszont jó és ártatlan. (Róm 3,23, Iz 64:6)

– nem vállalja a bűneiért a felelősséget, hanem másokat hibáztat értük, és elvárja tőlük, hogy felelősnek érezzék magukat a boldogságáért. (Ter 3)

– azt gondolja, mások bűne rosszabb, mint az övé. (Lk 18,11)

– beszédében nyers, kifejezésmódja vulgáris vagy a maró gúny jellemző rá. (Ef 4,29-30, Ef 5,4)

– ítélkező, elítélő és kritikus. (Gal 5,18-21)

– úgy viselkedik, mintha Istentől független lenne, és mintha olyan dolgokat irányíthatna, melyeket egyedül Isten irányíthat. (Zsolt 103,19)

– inkább saját magában bízik Isten helyett. (Zsolt 118,8)

– retteg. (2 Tim 1,7)

– nem leli örömét az életében.

– arra ösztönöz másokat, hogy inkább benne bízzanak Isten helyett, vagy őt, esetleg az ő bölcsességét Isten és az Ő bölcsessége fölé helyezzék az életükben. Arra biztat másokat, hogy kövessenek el bűnöket az érdekében, és biztatja őket, hogy azt csináljanak, amit csak akarnak ahelyett, hogy Isten útjain járnának és az Úrban bíznának. (Ter 3, Ter 16,2)

– utálja a férjét vagy másokat, és mindeközben azzal áltatja magát, hogy így is szeretheti Istent. (1Ján 4,20-21)

– a vonzerejére és a külsejére összpontosít. (Péld 31,30)

– nincs benne egészséges istenfélelem - vagyis nem tudja, hogy egyszer majd számot kell adnia Neki az összes gondolatáért, szaváért és tettéért. (Péld 31,30)

– megszégyeníti a férjét, és olyan, mint a szú a csontjában. (Péld 12,4)

– nem bízik, hisz vagy engedelmeskedik Istennek. (Mt 22,37-40) Hiheti, hogy létezik Isten. Hívőként is tekinthet magára. De nem úgy él, mint aki valóban bízik az Úrban, és nem nyugszik meg az Ő mindenhatóságában, hanem úgy érzi, hogy mindent jobban tud, és minden dolgot saját magának kell megoldania. Az eredmény: HATALMAS stressz, aggodalom, félelem és szorongás!

– nem szeret másokat Isten szeretetével (Mt 22,37-40) – mert ő maga sem tapasztalta még meg valójában Isten szeretetét. Képtelen azt adni másoknak, amit ő maga sem birtokol. Úgy próbál másokat szeretni, hogy irányítja őket, meg akar nekik felelni, áldozat- vagy épp mártírszerepbe helyezi magát, vagy pedig bűntudatot kelt bennük.

– hatalmát és befolyását a házasságában arra használja, hogy tönkretegye a férjét spirituálisan, érzelmileg, mentálisan, talán még szexuálisan és fizikálisan is, mivel úgy érezheti, hogy a férje nem szereti. (Péld 14,1). Azt gondolja, hogyha annyira meg tudja bántani, amennyire ő megbántva érzi magát, akkor a férje jobban fogja őt szeretni. De minden, amit csak tesz, rombolja a férjét és a házasságát.

– szavaival rombol és öl. (Péld 18,21)

– gyűlöletet, sértettséget és keserűséget melenget a keblén és nem képes megbocsájtani. (Gal 5,20) Talán meg akar bocsátani - de lehetetlennek tűnik a számára. Feljogosítva érzi magát arra, hogy őrizgesse a sérelmeit. Nem akar megszabadulni a keserűségétől, sőt, inkább táplálja magában.

– viszályt szít otthon, a tágabb családjában és a munkahelyén. Viszálykodást, pletykát, lázadást, vitát és békétlenséget vet. (Gal 5,20)

– irányítani próbálja a férjét ahelyett, hogy segítene neki. (Ter 3,16)

– időt, ragaszkodást, figyelmet, szexet követel a férjétől, és elvárja tőle, hogy ő legyen a világon a legfontosabb a számára. (1Kor 13,4-8)

– feladja, hogy jó hatással legyen a férjére, nem segíti az ötleteivel, gondolataival, Krisztusba vetett erejével, Isten helyett elsősorban a férje tetszését keresi (bálványozza), vagy fél a férjétől. (Gal 1,10)

– azt gondolja, megérdemli, hogy bántalmazzák vagy rosszul bánjanak vele (ez nincs így!) és nem ismeri fel az értékeit Krisztusban. (Róm 8)

– hamis alázat, bizonytalanság és öngyűlölet emészti (a gőg egy formája), a Biblia igazságai helyett az ellenség és e világ hazugságait fogadja el. Saját töredékes tudásában bízik ahelyett, hogy teljes bizalmát Isten bölcsességébe vetné. (Péld 3,5)

– képtelen megálljt parancsolni a folytonos aggódásnak, a feje zsong az állandósult „mi lesz, ha" kérdésektől, félelem uralja a szívét és állandóan arra gondol, milyen rossz dolgok történhetnek (Fil 4,4-8)

– híján van a hívő bölcsességének és a diszkréciónak. (Péld 11,22)

– megtagadja, hogy Krisztust ÚR-nak ismerje el maga felett, és ezért a férjének mint Isten által kijelölt vezetőnek se tud alárendelődni a Biblia parancsa ellenére. Meg van róla győződve, hogy mindent a SAJÁT elképzelései szerint kell csinálnia. (1Kor 11,3)

– durván szól vissza és haragot szít. (Péld 15,1)

– nem tiszteli Isten elképzeléseit a házassággal kapcsolatban (Ef 5,22-33, Tit 2,3-5, Kol 3,18, 1Kor 11,3) és megpróbálja magához ragadni a a férjétől a hatalmat a házasságban és követeli, hogy a férje rendelődjön alá neki és hogy ő vezethessen, vagy pedig a másik végletet képviselve túl passzívvá válik és túlzásba viszi az alárendelődést.

– gőgjében azt hiszi, hogy mindig mindent jobban tud, és a férje mindig téved, kivéve persze, ha megegyezik a véleménye az övével. (Péld 11,2)

– szégyent hoz magára, Istenre, a férjére és a családjára, és észre sem veszi - jónak látja magát. (Péld 11,2, Tit 2,5) Kibeszéli a férjét a különböző közösségi médiumokon, vagy barátoknak, családtagoknak, munkatársaknak pletykál róla, és a lehető legbántóbb dolgokat mondja róla, hogy lehetőleg minél jobban megbántsa, és nem veszi észre, micsoda gyalázat ez Jézus számára, és milyen rettenetesnek látja a bűnét Isten és mindenki más.

– azt gondolja, azzal, hogy ő istenfélő feleség, manipulálhatja Istent és a férjét annak érdekében, hogy megkapja, amit akar. (Jak 4)

– káromolja Isten Igéjét azáltal, hogy nem engedelmeskedik az Úr parancsainak. (Tit 2,5)

– úgy képzeli, erkölcsi vagy lelki értelemben felette áll a férjének. Ez gőg és önhittség. (Mt 7,1-5, Péld 16,18).

– rengeteget beszél, hogy ezzel ráerőltesse a férjére a saját akaratát, és hogy kellőképpen megértesse vele magát. Azt hiszi, ha meg tudja magát értetni vele, akkor a férje látni fogja, hogy igaza van és azt akarja majd csinálni, amit ő akar. Azt hiszi, minél többet beszél, annál jobb. És nem látja, mennyi kárt okoznak a szavai. Ahol sok a beszéd, nem marad el a bűn. Péld 10,19 (1Pét 3,1-2)

– akarva vagy akaratlanul, de tiszteletlen a férjével. (1Pét 3,1-2, Ef 5,22-33) A férjünk iránti tisztelet olyasmi, amit kultúránk pár generációval ezelőtt kihajított az ablakon. Sokat ront a helyzeten, hogy rengeteg feleség van, aki soha életében még csak nem is látta, hogy néz ki a valódi tisztelet és megbecsülés a házasságban, amelyet a férjünknek adhatnánk.

– lusta vagy épp maximalista. (Péld 31, Tit 2,3)

– ostoba, fennhéjázó, arcátlan, harsány és arrogáns. (Péld 9,13)

– nem őrzi a szívét és a házasságát, nem kerüli a flörtöt más férfiakkal, és óvatlansága házasságtöréshez vezet. (Péld 2,5-7)

– feljogosítva érzi magát arra, hogyha bűnt követnek el ellene, akkor ő is bűnt kövessen el a férje vagy mások ellen, noha Isten nem ad a számunkra soha engedélyt arra, hogy bűnözzünk, hanem arra hív minket, hogy a rosszat jóval győzzük le. (Róm 12,9-21)

– engedetlen és dacos, lába nem tud megmaradni otthon. (Péld 7,11) Vagy online flörtöl sokat, esetleg a munkahelyén, a gyülekezetben vagy a közösségi médián van olyan kapcsolatban férfiakkal, ami nem helyénvaló.

– szemérmetlenül öltözködik - akarva vagy akaratlanul. (Péld 7,10)

– nincs problémája azzal, hogy bűnös dolgokat nézzen vagy olvasson, és így tisztátalan gondolatokat tápláljon magában. (Gal 5,20) Pornófüggő vagy épp a romantikus regények rabja.

– csupa irigység és dühkitörései vannak. (Gal 5,20)

– önző. (Gal 5,20)

– drogfüggő vagy alkoholista. (Gal 5,21)

– világi dolgokhoz kötődik ahelyett, hogy Krisztusban keresné a beteljesedést - ami bálványimádás. A világgal való barátság ellenségeskedés Istennel. Jak 4,4 (Gal 5,20)

– a férje nem érzi mellette magát biztonságban sem lelkileg, sem érzelmileg, sem szexuálisan, sem fizikálisan. (Péld 31,11)

– nincs benne méltóság és becsület. (Péld 31)

– megbízhatatlan. Isten nem tud bízni benne, ahogy a férje sem. (Péld 31)

– nem törődik a férje érzéseivel, szükségleteivel vagy vágyaival - a saját érzéseit, szükségleteit és vágyait sokkal előrébb helyezi az övéinél. (1Kor 13,4-8, Ef 5,22-33)

– durva és erőszakos. (Péld 15,1)

– stressz, szorongás, félelem és aggodalom tölti be a lelkét, nem pedig a Szentlélek ereje. (Gal 5,22-23, 1Pet 3,4-6)

– goromba. (1Kor 13,5)

– hataloméhes és becsvágyó. (Jn 3,14, Jn 4,1-10)

– úgy döntött, abortuszra megy, mert jobban fél egy gyermek vállalásának a következményeitől, mint Istentől. (Péld 1,7) Vagy mert a gyermekvállalás nem kényelmes. Vagy mert engedelmeskedik a férjének/barátjának, noha tudja, hogy amit kér tőle, az teljesen nyilvánvalóan bűn Istennel szemben. (Iz 57,5, Kiv 20, Zsolt 139)

– azt gondolja, Isten nem képes megbocsátani neki - pedig meg tud! (1 Ján 1,9)

– a Szentírás szavai ellenére válni akar. (Mt 19,3-12, 1Kor 7)

– istentelen tanácsadókkal veszi körül magát, hogy olyan tanácsokat adjanak neki, amilyeneket ő hallani akar. (2Tim 4,3)

– gyakran vitatkozik és aggodalmaskodik, és állandóan negatív dolgokat mond, ami képtelenné teszi arra, hogy Krisztust ragyogtassa fel. (Fil 2,14-16)

– nincs benne kegyelem, irgalom, megbocsájtás senki számára, csak harag, neheztelés és keserűség. (1Ján 2, Jak 2,13)

– állandóan azzal foglalkozik, amivel mások megbántották, és listát vezet arról, mi rosszat tettek vele mások - elsősorban a férje. (1Kor 13,5)

– szereti a bűnt és a gonoszságot, utálja, ami jó és helyes Isten szemében. (1Kor 13,6) Sok nő számára NAGYON nehéz és félelmetes feladni a keserűséget, gőgöt, irányítást, önelégültséget, pletykát, bálványimádást és a bűnt - mindaddig, amíg fel nem ismerjük, hogy két választásunk van,: vagy a bűneinkhez ragaszkodunk, vagy Jézushoz. A kettő nem megy egyszerre!

– tiszteletlen Istennel, a férjével és esetleg másokkal is, kiváltképp azokkal, akik Isten adta fennhatósággal bírnak. (Tit 2,2)

– megtagadja a szexet a férjétől, fegyverként használja ellene vagy pedig zsarolja vele. (1Kor 7,1-5) Vagy a férje hajlandóságát a vele való szeretkezésre teszi meg az önértékelése alapjául és a szexből bálványt farag.

– Istennek nem tetsző példát mutat a nőiességről, házasságról és anyaságról. (Tit 2,3)

– istentelen párkapcsolati tanácsokat ad másoknak. (Tit 2,3)

– megpróbál uralkodni férjén vagy pedig más férfiak felett az Egyházban, ami szembe megy Isten szavával. (1Kor 11,3-16, Tit 2,5. 1Tim 2,12)

– visszautasítja a férje Istentől adott vezetését, csak úgy, mint Isten vezetését. (1Kor 11,3, Ef 5,22-33, 1Pét 3,1-6, Tit 2,3-5)

– semmibe veszi Isten Igéjét, az Ő bölcsességét és azt, ha helyreigazítja őt. Vagy épp elferdíti Isten Igéjét, esetleg nem veszi azt figyelembe, aszerint szemezget benne, hogy mivel ért egyet és mivel nem, vagy egyszerűen nem is képes megérteni vagy hallani Isten Szavát. Ha pedig valaki megfeddi, akkor felháborodik, mert hiszen mindig neki van igaza! (Péld 1,7)

– bizonytalan, mert bizodalmát nem Krisztusba veti. Bálványokat őriz a szívében - saját magát, a szerelmet, a boldogságot, az irányítást, hogy a maga feje után mehessen, a szépséget, karcsúságot, gazdagságot, gyermekeket stb... Dolgokat, amelyek sokkal fontosabbak a számára, mint Jézus. Nem talál megelégedést vagy örömet ezekben a más dolgokban. Tudja, hogy sosem elégedhet meg ezekkel és nem találhat elég elfogadást vagy megerősítést bennük. Világi dolgok után vágyakozik, és az emberektől várja, hogy olyan igényeket elégítsenek benne ki, melyeket csak Jézus tudna. Az eredmény mindig a következő: szorongás, félelem, depresszió, magány, elégedetlenség, bizonytalanság és/vagy keserűség. (Gal 5,20)

– bármilyen bűnös gondolat, szó vagy viselkedés rabja.

– nincs lelkiismeret-furdalása amiatt, hogy bűnben marad. Azt gondolja, hogy a bűn „nem is olyan rossz" dolog. (1Ján 4, Jak 2)

Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. (Róm 6,23)

Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka. Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék. Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk. (Róm 2,8-10)

Kiegészítés - 2017. jan. 28.: 

Írnék pár szót a listáról. A reakciókból úgy látom, szükséges, mert van, aki kegyetlennek látja a felsorolást.

Valóban kegyetlen egy ilyen lista, de csak akkor, ha Isten bűnbocsátó kegyelmén és ingyenes szeretetén kívül olvassuk. Akkor tényleg kétségbe ejtő. De tudjuk, hogy nem úgy működik Isten szeretete, hogy tökéletessé, bűntelenné válok, ezzel pedig lenyűgözöm Őt és kegyeskedik engem szeretni! Szent János apostol ezt írja:

„A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül.... Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad. Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy bizalommal várjuk az ítélet napját, mert ahogyan ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon. A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet. Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket."

Tehát Isten szeret minket. Végtelenül. Nem a jó tulajdonságainkért, hanem pusztán csak mert létezünk. Az az alapállás, hogy Ő végtelenül szeret minket. Ezt nem tudjuk elveszíteni! Még a legocsmányabb bűnökkel sem!

A kérdés az, hogy én kinyílok-e Isten szeretetére és válaszolok-e rá. Befogadom-e az Ő szeretetét (és így Őt magát) és viszonzom? Vagy elutasítom és inkább nélküle próbálok élni?

Annak az egyik módja, hogy viszonozzuk Isten szeretetét, Krisztus szerint a következő:

„Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat ... Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat."

Vagyis az Isten iránti szeretetem kifejezésének egyik módja, hogy betartom a parancsokat. Legalábbis teljes szívemből és erőmből törekszem rá. Be akarom tartani, jobb akarok lenni. Mert a bűn bezár, és ha vannak bűneim, akkor nem tudom annyira befogadni és viszonozni Isten szeretetét, mint kellene. És nem tudom közvetíteni a felebarátaimnak sem. Épp ezért igyekszem megtisztulni a bűneimtől, rossz tulajdonságaimtól.

Persze sosem leszünk bűn és hiba nélkül, de legalább törekszünk rá. És ez nem is olyan rettenetesen nehéz (de persze nehéz!), mert Krisztus harcol velünk és értünk. Nekem az a tapasztalatom, hogy akár évekig küzdhetek és imádkozhatok bizonyos bűneim ellen, és egyszer csak Isten megkegyelmez és „átállít" bennem valamit, és megszabadulok attól a bűntől. Mintha kicseréltek volna! Ha pedig esetleg vissza is esek, felállok és megyek tovább Ővele.

De sose szabad félnünk, hogy a bűneinkkel elveszítjük Isten szeretetét. Ez ugyanis lehetetlen!!! És pont ezért merek egy ilyen listát olvasni, lefordítani és feltenni az internetre, mert ha Isten szeretetében olvasom, azzal a tudattal, hogy még ha akár az összes igaz rám, Isten akkor is szeret, akkor nem nyom agyon ez a lista. Persze fáj szembesülni a bűneimmel. De ez jó fájdalom! Ha fáj valamim, akkor tudom, hogy baj van és tudok gyógyulásért folyamodni. Ha fáj is, mindig hálás vagyok Istennek, ha újabb bűneimet tárja fel előttem, mert ha végre látom őket, akkor igyekezhetek megszabadulni tőlük, hogy jobban tudjam szeretni Istent és a felebarátaimat.

Kérlek, így olvassátok a listát! Nem ítéletként, amely meg akar ölni, hanem lehetőségként a gyógyulásra és a növekedésre a szeretetben.