Modern bálványimádás: hódolat egy kényelmes isten előtt

Az utóbbi időben mind az újraházasodottak áldozásával, mind a fogamzásgátlással, mind a homoszexuálisok nemi és párkapcsolati életével kapcsolatban észrevettem egy nagyon érdekes tendenciát a hívek között, mégpedig hogy mind az újraházasodás, mind a fogamzásgátlás, mind a homoszexuális nemi élet tiltásával szemben az a fő érvük, hogy Isten nem várná tőlünk azt, hogy szenvedjenek. Ő nem várna tőlük akkora áldozatot, hogy ne házasodjanak újra, vagy hogy legyenek még gyerekeink, vagy önmegtartóztató módon kelljen élniük. Aki pedig ezt - az Egyház tanítását - erőlteti, az kegyetlen farizeus, nincs benne semmi empátia, legalista, középkorias stb.

Ezek alapján rájöttem, hogy nagyon sokan manapság nem Istent imádják, hanem a kényelem istene előtt hódolnak. Egy olyan isten előtt, akit ők találtak ki maguknak. Aki kényelmes nekik. Egy olyan isten előtt, aki nem vár el tőlük olyasmit, ami rettenetesen nehéznek tűnik a számukra.

Mindez persze nem feltétlen gonoszságból történik: sok ember azt hiszi, egyedül kell megbirkóznia Isten parancsainak betartásával, és egyszerűen látja, hogy önerejéből nem lenne képes pl. önmegtartóztató életet élni, ezért szabadulni akar egy olyan Isten képétől, aki a pokolra küldi emiatt. Ráadásul manapság az ilyen gondolatok egyházi támogatásban részesülnek. Papok, és püspökök támogatják a híveket abban, hogy kövessenek csak el halálos bűnöket (pl. óvszerhasználat), mert hiszen ők bizonyára kivételek, és Isten nem róna ki rájuk akkora szenvedést, mint az újabb gyermek vagy az önmegtartóztatás. Ahelyett, hogy az atyák megtanítanák, Isten segít hordozni a keresztünket, nem pusztán a saját erőnkre alapozva kell keresztény életet élnünk, és ahelyett, hogy elmondanák, Isten sokkal nagyobb jót akar adni annál, amiről a lemondásunkat várja, a könnyebb utat kínálják fel a hívek számára, ami sajnos a pokol felé vezet.

Pedig az igazság az, hogy Krisztusért nagyon gyakran kell szenvednünk. Kérdezzük csak meg a szíriai megkínzott és kivégzett keresztényeket. Megmenthették volna az életüket, csak hitet kellett volna tenniük Allah és Mohamed mellett. Hiszen ezek csak szavak, nem? Isten komolyan olyan sértődékeny lenne, hogy elvárja, ne mondjon valaki olyat, hogy nincs más isten Allahon kívül és Mohamed az ő prófétája? Ezért kell meghalniuk embereknek?

Igen! És ugye, hogy innen már nem tűnik akkora szenvedésnek az önmegtartóztatás? A kereszténység elmúlt kétezer évében és most is ezrek és ezrek viselik el a legborzasztóbb kínzásokat és a halált Krisztusért, mi meg azon siránkozunk, hogy Isten önmegtartóztatást vár el tőlünk? És hogy Isten nem lehet ilyen „gonosz"?

Isten azt akarja, hogy megtisztuljon a szívünk a bálványoktól. Hogy senkihez és semmihez ne ragaszkodjunk úgy, mint Őhozzá. Hogy csak Nélküle ne tudjunk élni. Hogy Őnála keressük a boldogságot és ne a szexben vagy a házasságban. Önmegtartóztatásban vagy házaséletet élve, egyedül vagy párkapcsolatban... egy katolikus számára mindegy kell legyen, hiszen az egyedül fontos az, amin függ a boldogságom, hogy Jézus Krisztussal élek-e a megszentelő kegyelem állapotában.

Senki se jut be a mennyországba, amíg bálványokat őriz a szívében, amíg nem képes lemondani személyekről vagy dolgokról Istenért. Aki katolikus létére fogamzásgátlást használ, újraházasodott vagy aktív homoszexuális, az azt mondja Istennek, hogy „a szex fontosabb, mint Te". Így pedig nem lehet üdvözülni.

Ha Isten nagy áldozatra hív minket, az azt jelenti, hogy meg akarja tisztítani a szívünket a bálványoktól. Ne féljünk ettől! Isten azért teszi ezt velünk, hogy legyen hely a szívünkben az Ő szeretete számára. Isten jó, és csak azért kéri a lemondást valamiről, hogy sokkal nagyobb jót tudjon adni helyette. Krisztus úgy takarítja ki a lelkünket a bálványoktól, hogy utána nem hagyja üresen: Ő maga költözik be a helyükre. Csak akarnunk kell, csak kérnünk kell, és Ő segít a lemondásban, majd ezután sokkal nagyobb boldogsággal tölt be minket, mint amit az tudott volna adni, amiről vagy akiről lemondtunk Őérte.

A lemondásra pedig mindenki képes, aki Isten erejében akarja megcselekedni! Nincsenek szentnek születettek, akik genetikailag képesek mindenféle borzalmat kiállni, meg mi, a többség. Isten nem ad nagyobb keresztet annál, mint amit bírunk. Ha mártíromságra hív, ha önmegtartóztatásra hív, ha nagycsaládra hív, akkor lehet, hogy mi teljesen alkalmatlanok lennénk rá, de Ő meg fogja adni nekünk mindehhez az erőt, hogyha nem kibúvókat keresünk, hanem Szűz Mária példájára bele merjük kiáltani a mindenségbe a mi nagy IGEN-ünket és Istent választjuk.

„Semmitől ne félj, semmi meg ne rettentsen. Minden elmúlik. Egyedül Isten marad ugyanaz. A türelem mindent elér. Ha Isten a tiéd, semmid nem hiányzik: Isten egyedül elég!"
 (Avilai Szt. Teréz)