Az intolerancia védelmében
Tiszeletreméltó Fulton Sheen érsektől - akitől már fordítottam, ld. Az Antikrisztus tizenkét egyházromboló trükkje - azért rakom be ezt az írást,
mert biztos ti is észrevettétek, hogy sokszor milyen nagy a nyomás
rajtunk, keresztényeken a külvilág részéről, hogyan gondolkodjunk és
viselkedjünk ahhoz, hogy jó keresztényeknek tartsanak minket. Van a nem
hívő embereknek is egy erkölcsi kódexe, és ezt ránk akarják erőltetni.
Vagyis azt mondják, hogy: igen, jóságra törekszel, jó ember akarsz
lenni? Na, akkor legyél ilyen, olyan, amolyan (felsorol pár manapság
divatos jelzőt itt), különben azt fogom mondani rólad, hogy nem is vagy
jó ember, nem is vagy jó keresztény, és elriasztasz csak Jézustól. Ezzel
ugye az a probléma, hogy a jóságról alkotott fogalmunk nagyon sokszor
ellentétes azzal, amit a világ diktál. Az egyik ilyen ellentétes pont
az, hogy a világ szerint a jó ember toleráns, mégpedig nyilván úgy,
ahogy azt ők meghatározzák, viszont mi, keresztények ezt egészen másképp
értjük, értékeljük és éljük meg. Szeretném megkímélni magunkat attól a
csapdától, hogy azon igyekezetünkben, hogy a nem hívő embereket
Krisztushoz vonzzuk, az ő jóságfelfogásukba simuljunk és olyan
tulajdonságokat is a magunkévá tegyünk, hogy nekik tetsszünk, amelyek
révén Isten tetszését viszont elveszítjük.
Szóval jöjjenek itt Fulton Sheen éresek gondolatai a toleranciáról és az intoleranciáról. (Az, hogy tiszteletreméltó, egyébként azt jelenti, hogy a boldoggá avatás „előszobájában” van.) Még annyit, hogy ezek a gondolatok már nyolcvan évesek, és mégis mennyire aktuálisak…
Szóval jöjjenek itt Fulton Sheen éresek gondolatai a toleranciáról és az intoleranciáról. (Az, hogy tiszteletreméltó, egyébként azt jelenti, hogy a boldoggá avatás „előszobájában” van.) Még annyit, hogy ezek a gondolatok már nyolcvan évesek, és mégis mennyire aktuálisak…
AZ INTOLERANCIA VÉDELMÉBEN
A tolerancia csak személyekre vonatkozik; az igazság tekintetében nincs helye engedékenységnek. Fulton J. Sheen gondolatai.
Azt állítják, Amerika az intoleranciától szenved – ó, nem. Hanem a
toleranciától. Attól, hogy tolerál jót és rosszat, igazságot és
tévedést, erényt és romlottságot, Krisztust és a zűrzavart. Országunknak
messze kevesebbet ártanak a maradiak, mint a [túl] nyitottan
gondolkodók.
A divat oltárán ma a haladás istenségét magasztalják. Ha megkérdezzük
a buzgó imádókat: „haladás – merre?”, máris jön a toleráns felelet: „a
további haladás felé”. A józan ember pedig eltöpreng, hogyan lehetséges
haladás irány nélkül és hogyan lehetséges irány biztos pont nélkül.
E hamis széleslátókörűséggel szemben a világnak szüksége van
intoleranciára. Egyesek úgy vélik, az intolerancia mindig rossz, mert
szerintük az nem más, mint gyűlölet, szűklátókörűség, bigottság.
Ugyanezek az emberek a toleranciát mindig jónak tartják, mivel az
számukra szeretetet, széles látókört, jóemberséget jelent.
Mi a tolerancia? A tolerancia a meggondolt türelem magatartása a
rosszal szemben; tűrés, amely visszatart attól, hogy kinyilvánítsuk
haragunkat vagy büntessünk. E meghatározásnál fontosabb azonban, hogy
mire alkalmazzuk. Itt a lényeg: a tolerancia csakis személyekre
vonatkozik, sohasem az igazságra. Az intolerancia pedig csakis az
igazságra vonatkozik, személyekre soha. A tolerancia a tévelygőt illeti,
az intolerancia a tévedést. Igazság és elvek vonatkozásában nincs helye
toleranciának.
A kertész nem tolerálhatja a kerti gazt. Az építész nem tolerálja a homokot az épülő felhőkarcoló alapjául, az orvos nem toleráns a laboratóriumában tenyésző kórokozókkal szemben. Mindannyian intoleránsak vagyunk, ha a „toleráns” árus a fizetendő tételek összeadásakor tíz meg hetet nagyvonalúan húsznak számol.
Ha a hídépítő indokoltan intoleráns a nyomás és feszítés törvényeit, a
fizikus pedig a gravitáció elvét illetően, miért ne volna joga
Krisztusnak, Egyházának és a gondolkodó embernek, hogy intoleráns
legyen, ha Krisztus igazságairól, az Egyház tanításáról és az ésszerűség
alapelveiről van szó? Lehetnek-e Isten igazságai kevésbé érvényesek,
mint a matematika törvényei?
Manapság sokan mondják, hogy a modern világnak dogmák nélküli
vallásra van szüksége. A dogma: igaz gondolat. A dogmák nélküli vallás:
gondolat nélküli vallás, gerinc nélküli törzs. Minden tudományban vannak
dogmák. „A vízmolekula egy oxigén- és két hidrogénatomból áll” – ez egy
kémiai dogma.
Amely tudománynak vagy egyháznak a legtöbb dogmája van, az a tudomány
vagy egyház gondolkodott legtöbbet. A Katolikus Egyház, húsz évszázad
tanítómestere rengeteg komoly, kemény gondolkodás során építette fel
dogmáit, mint ahogy az ember házat épít téglákból, de sziklára alapozva.
Évszázadok vonultak el előtte múló divatjaikkal, pillanatnyi
ragaszkodásaikkal; ugyanazokat a hibákat követték el, ugyanazokat a
mintákat követték, ugyanazokba a szellemi csapdákba estek. Ezért az
Egyház nagyon türelmessé és jóságossá vált a tévelygő tanítványok felé,
de nagyon intoleránssá és keménnyé a téves felé… Szelíd a tévelygővel,
de szigorú a tévellyel szemben. Ha a tévelygő bűnbánatot tart,
visszaengedi lelkei kincsestárába, a tévelyt azonban soha nem engedi be
bölcsessége kincsestárába. Ami helyes, akkor is helyes, ha senki sem
helyesli; a rossz pedig akkor is rossz, ha mindenki rossz úton jár.
Forrás: Christianae (Részletek Fulton J. Sheen: Old Errors and New Labels (1931) c. könyvének 7. fejezetéből)
Köszönet a fordításért Ménesi Krisztinának!
Angolul itt olvashatóak az érsek gondolatai a témáról bővebben: The Catholic Gentleman - A Plea For Intolerance