Nagyfigyelmeztetés - elkárhozunk, ha nem hiszünk benne?

Nem azért írom ezt a bejegyzést, hogy kinyilatkoztassam, igaz-e a Nagyfigyelmeztetés vagy sem. Laikusként nem az én hivatalom ezt kinyilvánítani, és azt sem várom el, hogy az én magánvéleményemet bárki is mérvadónak tartsa.

Inkább a Nagyfigyelmeztetést övező taszító jelenségekre szeretném felhívni a figyelmét a magánkinyilatkoztatások terjesztőinek és azoknak is, akik ezzel a terjesztéssel találkoznak. Ehhez kapcsolódóan pedig az autentikus katolikus tanításra a magánkinyilatkoztatásokkal kapcsolatban. 

A magát Isteni Irgalmasság Máriájaként megnevező ír látnoknő szerint Krisztus második eljövetele a küszöbön áll; XVI. Benedek volt az utolsó pápa, és Ferenc nem más, mint a hamis próféta.

Lépten-nyomon abba futok bele, hogy vannak bizonyos katolikus személyek a Facebookon és a blogvilágban, akik mindenhez odakommentelnek valami nagyfigyelmeztetéseset. Az én blogomon is volt már ilyen, csak nem látszik, mert nem hoztam le.

Testvérek!

Nagyon aggasztó azt látnom, hogy a Nagyfigyelmeztetés terjesztőinek a 99%-a úgy viselkedik, mint valami szektás megszállott. És köszönöm, ha ez után a kemény kijelentés után tovább olvastok. De el kell mondanom a ti érdeketekben is, hogy „kívülállóként" (olyan személyként, aki nem olvassa a Nagyfigyelmeztetéses üzeneteket, csak néhányhoz volt szerencséje) ez a kép jön le rólatok. És nem azért, mert a Sátán elvakított, és el fogok kárhozni, amivel általában fenyegetőzni szoktatok. Ha ugyanis elkárhozom, az nem azért lesz, mert nem hittem egy magánkinyilatkoztatásban. Mivel a katolikus Egyház tanítása szerint még az Egyház által hitelesnek mondott magánkinyilatkoztatásokat se kötelező sem ismerni, sem pedig elfogadni.

Először is tehát arra kérlek titeket a legnagyobb szeretettel, hogy

ne fenyegessétek a Nagyfigyelmeztetésben nem hívő és/vagy azt nem ismerő katolikusokat azzal, hogy emiatt elkárhoznak. Mert ez nem igaz. 

És ettől csak szektásoknak fogtok tűnni, akik a katolikus Egyház tanításával ellentétes módon egy magánkinyilatkoztatást tesznek meg az üdvösség zálogául az egyetemes kinyilatkoztatással szemben, amely Szent János apostol halálával lezárult.

A második dolog, ami rendkívül ijesztő és taszító látvány, amikor két csoportra osztjátok a katolikusokat: akik hisznek a Nagyfigyelmeztetésben, kritikusak Ferenc pápa újításaival szemben és elutasítják a modernista tévtanításokat, meg azok, akik nem hisznek a Nagyfigyelmeztetésben, így nem kritikusak Ferenc pápa tevékenységével kapcsolatban és nem utasítják el ezeket az elferdüléseket.

Mi ezzel a gond? Az, hogy attól, hogy valaki nem ismeri és/vagy nem fogadja el hitelesnek a Nagyfigyelmeztetést, még lehet kritikus a tévtanítókkal és a tévtanításokkal szemben.

Elég nagy gond lenne, ha csak egy magánkinyilatkoztatásból tudhatnánk, hogyha egy pápa vagy bárki más eretnekségeket tanít és bűnös gyakorlatokat bátorít. 

Akkor a katolikus tanítás nem lenne más, mint valami szánalmas gnosztikus eretnekség, ahol vannak a beavatottak, meg a többiek. Ha valaki hitét gyakorló, Istennel kapcsolatot ápoló, az alapvető hitigazságokat ismerő katolikus, akkor a benne a Szentlélek által kialakított hitérzék, valamint a teológiai tudása révén fel fogja ismerni, hogyha a pápa vagy bárki más tévedéseket tanít és bűnös gyakorlatokat szorgalmaz. Ehhez nincs szükség se látnoknőkre, se magánkinyilatkoztatásokra.

A harmadik probléma, amelyet már részben említettem, az az üzenetek fanatikus terjesztése. Már azt látom, hogy a legtöbb nagyfigyelmeztetés-hívőnek nem az evangélium hirdetése a fontos, hanem a Nagyfigyelmeztetésé. Ráadásul olyan arroganciával, mint ami szintén a szektásokra jellemző. Kék az ég? Olvasd el a Nagyfigyelmeztetést! Hull a hó? Tudod, mi van erről írva a Nagyfigyelmeztetésben? Ferenc pápa köhögött? Ezt is megmondta az ír látnoknő! Körülbelül már ilyen szinten zajlik a Nagyfigyelmeztetés terjesztése. Akármiről van szó, biztos akad valaki, aki oda fogja kommentelni a Nagyfigyelmeztetést a megfelelő linkkel.

Ne csináljátok ezt, testvérek, mert egy bizonyos értelmi szint felett ez a szájbarágós, erőszakos, hajánál előrángatott nagyfigyelmeztetésezés rendkívül nevetséges és taszító.

Emellett pedig ijesztő is. Olyan, mintha monomániás megszállottak lennétek.

A negyedik, és talán legnagyobb gond, hogy a Nagyfigyelmeztetés nyomán megosztottság támad a mai folyamatok kritikusai között. A maradék maradéka is ketté oszlik. Láttam már sok gyümölcsöt termő katolikus csoportokat azért tönkre menni, mert a „nem hívők" szóvá tették, hogy nem kéne mindenhova rendkívül erőszakos és erőltetett módon nagyfigyelmeztetéses dolgokat kommentelni, mire a nagyfigyelmeztetés-hívők azt vágták a fejükhöz, hogy elvakította őket a Sátán és a pokolra fognak jutni, mert nem hisznek az üzenetekben. Miközben a tényleg fontos, vagyis teológiai és erkölcstani kérdésekben (áldozhatnak-e az újraházasodottak, beszűkült rigoristák-e azok, akik a hagyományos rítust részesítik előnyben, vagy épp helyes dolog-e a protestánsok megáldoztatása) ugyanaz volt a véleményük. 

Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy miért kell összeveszni azon, hogy valaki a Nagyfigyelmeztetés miatt (is) kritikus a tévtanításokkal szemben, vagy pedig ezek nélkül jutott el minderre a felismerésre.

Arról az ötödik negatív gyümölcsről nem is beszélve, hogy a Nagyfigyelmeztetés hívei olyan túlzásokba esnek, hogy Ferenc pápa a hamis próféta, vagy nem igazi pápa, és a többi. Az a helyzet, hogy ezt nem tudhatjuk. De igazából mindegy is. Akár igazi pápa, akár nem, nekünk el kell fogadni, amit jól tanít (pl. mikor elítéli az abortuszt), és el kell utasítanunk, amikor tévedéseket bátorít vagy hagy végbemenni (pl. újraházasodottak áldozása).

Minden fenntartásom ellenére magam elismerem Ferenc pápát hiteles pápának. Úgy gondolom, laikus katolikusként ezt kell tennem, amíg megfelelő hivatalos úton ki nem mondják az ellenkezőjét. Emellett azt nem akarom kijelenteni, hogy biztosan eretnek és a pokolra jut, aki nem ismeri el Ferenc pápát a valódi pápának. Szent Koléta éppenséggel az egyik hamis pápa mellett állt ki a XV. század elején, mikor volt belőlük néhány, és mégis szent lett. Tehát úgy látszik, abban, ki az igazi pápa, lehet tévedni, ha jóhiszeműen tesszük. A kérdés az, hogy ebben az esetben szó van-e jóhiszeműségről.

Hiszen állandóan azzal foglalkozni, hogy Ferenc pápa valódi pápa-e vagy sem, és hogy vajon ő-e a hamis próféta, az igazából már nem más, mint a fantáziát izgató, időrabló spekuláció, tekintve, hogy ezt mi nem tudjuk innen, a kanapéról megítélni, de nem is nekünk kell. Viszont remekül el tudja rabolni az időnket és a lelki energiáinkat mindenféle értelmes és hasznos dologtól.

Ferenc pápa hamis prófétaságától és a világvége közeledtétől függetlenül is biztos, hogy az én kis világvégém pár éven, de legfeljebb évtizeden belül mindenképp eljön. Senki se él 100-110 évnél tovább, úgyhogy határos időn belül mindenki számára eljön az ítélet. Hogy a nagybetűs Világítélet mikor következik be, azt pedig csak az Úristen tudja. Akár holnap, akár egymillió év múlva, nekem ugyanúgy buzgó katolikusként kell élnem, mert pár évtizeden belül biztosan meghalok és Isten színe elé fogok állni Krisztus második eljövetelének időpontjától függetlenül. Nem hinném viszont, hogy erre a készületre a legjobb módszer az, ha viszályt szítok és az időmet pazarolom mindenféle izgalmas teóriára.

Nemrég olvastam egy találó gondolatot: ha a Sátán nem tud bűnbe vinni, akkor rendkívül elfoglalttá tesz.

Úgy gondolom, ez itt is megállja a helyét. Családanyakéntazt látom, hogy a napjaim hihetetlen sebességgel suhannak el. Sok-sok teendőm van reggeltől estig: imádság, bibliaolvasás, odafigyelés a férjemre, a gyerekek nevelése és gondozása, takarítás, ilyen-olyan ügyek intézése stb. Biztos vagyok benne, hogy ezzel a legtöbben így vagyunk. Akkor vajon mire jó, hogy arra pazaroljuk az időnket, hogy mindenféle szószátyár, önmagát újra és újra ismétlő, kétes eredetű magánkinyilatkoztatást olvasunk, aztán órákon át kommentelgetjük a hozzá tartozó linket ide-oda, majd ugyanígy órákon át vitatkozunk róla, hogy vajon igaz-e vagy sem? Ha valaki rá is ér ennyit netezni anélkül, hogy elhanyagolná az imaéletét és a szeretteit, meg a munkáját, akkor már miért nem a valóban nagybetűt érdemlő Kinyilatkoztatást hirdeti, amely biztosan igaz, és amely biztosan szükséges az üdvösséghez?

Mint mondtam, nem tisztem kijelenteni semmit a Nagyfigyelmeztetésről. De a gyümölcseit látom. Legalább ezt a néhány romlott gyümölcsöt. Ami nekem elég bizonyíték az egésszel szemben.  Kérlek, vigyázzatok, hogy még ha el is hiszitek az ír látnoknő szavait, ne essetek bele a Sátánnak ezekbe a csapdáiba, mert magatoknak és a többi katolikusnak is csak ártotok vele. Attól nem fogtok elkárhozni, ha nem olvassátok, nem hiszitek el vagy nem terjesztitek őket. De attól igen, ha gyűlölködést szítotok, és annyira beleragadtok ebbe az egészbe, hogy elhanyagoljátok mindazt, amit az Úr bizonyosan kinyilatkoztatott és amire hivatásotok és életállapototok révén száz százalék, hogy meghívott.

Kapcsolódó:
Megszűnt a „nagy figyelmeztetés”-üzenetek weboldala (Christianae)