Nem tudok imádkozni!
Írta: Gausz Tibor SJ
HOL A HIBA?
Sok leány panaszkodik s bizony elég gyakran, hogy nem tud imádkozni. Talán a te szívedet is bántja ez! Ha nem is állandóan, de időnként nálad is előfordul ez a baj. Ezért olvasd figyelemmel az alábbiakat.
Egyik leány a következőket írta:
„Valamikor nagyon szerettem imádkozni. Most is szeretnék, csak sajnos, nincs hozzá elég lelki erőm. Hogy mi az oka ennek? Nem tudom. Talán az, hogy más környezetbe kerültem és az ártott. Addig mindíg csak jót gondoltam az emberekről, de most, hogy jobban megismertem őket, szinte csömört kaptam tőlük. Azóta imádkozni sem tudok. Szeretném, ha volna valakim, aki megint megtanítana imádkozni."
Ennek a leánynak nem is annyira a jó imáról voltak hiányos fogalmai, hanem a lelkülete hiányzott és nem látta meg az ima lényegét.
Talán a te imádlságos lelkületed is hiányt szenved, te sem tudod lelked áhitatát Istenhez emelni. Bizalmad megrendült. A földi csalódások, az élet nehézségei kibillentik lelkedből az imádságos lélek harmonikus egyetértését Istennel. Érzed lelkedben az ürességet, érzed a földiek iránti csömört s mégsem találod az utat a megnyugvás felé. Nézd, itt a híd, mely összeköt bennünket a jó Istennel. A híd, mely átvisz a földi élet szakadékai fölött: az imádság!
Ha tehát finom, ideális beállítottságú lelked megretten az emberi gonoszság láttára, lépj erre a hídra, imádságos lelkülettel emelkedj fel az Istenhez. Ő a legtisztább, a legjóságosabb. Nála nem veszélyezteti fehér köntösödet semmi. Sőt az Ő erejével másokra is hatással leszel. Így az ima által nemcsak magad mented meg, hanem enyhíted a földi élet nyomorúságát.
Ilyen lelkülettel járj tehát e földi élet szakadékai között. Becsüld így az imát!
A legtöbb leány azonban más irányban kér segítséget. A szórakozás elleni harc, a küzdelem köti le őket. Szeretnének az áhítatos, összeszedett imamódra szert tenni, de nem tudják, hogyan.
„ÜRES A LELKEM."
„Az első és talán a legsúlyosabb nálam az, hogy nem tudok áhítattal imádkozni. Van idő, amikor olyan üres, hideg a lelkem imádság közbent Legtöbbször este fordul elő, aminek részben talán a fáradtság is az oka, hogy imádkozom és egyszercsak egészen elszórakozom. Újra kezdem. Erőlködöm. De addigra már minden áhítatom elszállt. Tessék mondani, mit csináljak ilyenkor?"
„Az imádság nálam, sajnos, csak megszokás. Egyetlen dologért tudtam csak bensőségesen könyörögni: az áhítatért. De bármennyire is próbáltam és akartam, képtelen voltam és vagyok érezni az áhítatot. S mivel az érzelmek nagyon erősen hatnak rám, így az áhítatnélküliség károsan befolyásolja hitemet és vallásosságomat. Nagyon elkeserítettek az eredménytelen próbálkozások. Ezért már több hónapja nem voltam szentmisén és a közömbösség mindjobban hálójába keritett."
Lám, milyen nagy baj, ha a leányok nem tudnak szívből imádkozni.
A szórakozás és áhítat hiánya miatt nagyon sok leány kér tanácsot.
Legelőször is ki kell emelnem, hogy Isten különös kegyelme nélkül nem lehet mindíg a szórakozást elkerülni és áhítattal imádkozni. A sok munka elfáraszt, a rossz hangulat elbágyaszt. Ilyenkor hosszan, buzgón, figyelemmel imádkozni színte lehetetlen. Ezt tudnod kell! Ebbe bele kell nyugodni! Nem sikerülhet mindíg minden úgy, ahogyan mi szeretnők.
Ilyenkor talán ne is imádkozzunk?
De igen! Sőt nagyon is imádkozzunk!
Ez a küzdő ima a jó Istennek különösen tetszik. Kedves előtte, ha minden zavaró hangulatunk ellenére is kitartunk mellette, ha áldozatok árán is imádkozunk. Amikor Ő vigaszt, jó hangulatot, áhítatot küld, akkor nem nehéz az imádság, akkor szinte nem is nagy érdem, ha sokáig imádkozunk, mert a jutalmat azonnal meg is kapjuk. De ha kitartunk a szárazság idején is, akkor, amikor szinte únjuk magunkat, akkor szerzünk ám csak érdemet, akkor mutatjuk meg, hogy mennyire ragaszkodunk Atyánkhoz, akkor bizonyítjuk be, hogy önzetlenek, hősök, értékes leányok vagyunk.
Tehát tarts ki hősiesen a szárazság, szórakozás idején is. Az imát ne hagyd el soha! Azt megteheted néha, hogy kissé rövidebbre vonod az imát, hogy buzgóbban imádkozhass, de a legjobb lenne, ha mindent végeznél rendesen úgy és addig, ahogy azt megbeszélted lelkiatyáddal. Nagyon szép egyik leánynak idevágó beszámolója:
„Esténkint, bármilyen álmos vagyok is, sohasem imádkozom kevesebbet. Valahogy mindíg az jut eszembe, hogy Jézus meghalt értem, és én öt percig se tudnék kedvéért fennmaradni?" Légy te is ilyen nagylelkű! De egyszer-egyszer, például amikor beteg vagy és valóban képtelen a rendes imádságra, elég, ha szívből egy kis röpimát mondasz, körülbelül ezt: „Jó Atyám, édes Jézus, most nagyon fáradt vagyok, nem tudok hosszan imádkozni. Tudjátok, nagyon szeretlek titeket! Nektek ajánlom szívemet. Tiétek vagyok egészen. Amen." Jó mennyei Atyád és az édes Jézus nagyon megértenek. Továbbra is nagyon szeretnek. Csak arra vigyázz, nehogy sokszor imádkozzál így!
Most pedig arra szeretnélek megtanítaní. hogy miképen lehet szórakozás nélkül és áhitattal imádkozni.
TUDNOD KELL, KI Ő!
Egyik leány ezt írta:
„Eleinte imámat csak gyorsan elhadartam. Siettem, hogy minél előbb meglegyen. Csak szokásból imádkoztam, sohasem gondoltam át, miért is imádkozom."
A hangulat nélküli imának egyik oka ez. A leányok nem tudják, hogy kihez és miért is imádkoznak. Így természetesen sem figyelemmel, sem áhitattal nem lehet imádkozni!
Az első szabály tehát: Gondold meg ima előtt, hogy ki is az a jó Isten.
„Én nagyon jól tudom, – írja egy leány – hogy számomra kötelesség az ima. Ezzel tartozom a jó Istennek. Kell a napi 24 órából egy kis időt neki is szentelni, hiszen egészen kezében vagyok. Keresztvetéskor eszembe jut, hogy kivel beszélek és így igyekszem összeszedni gondolataimat. Imádom Istent, mint Uramat és Teremtőmet."
Az imádás az imádságnak egyik különös faja. Az imádás önként fakad a leány szívéből akkor, amikor átgondolja, hogy Isten a legnagyobb Úr, a hatalmas Teremtő.
Az imádás valami olyan, mint mikor az emberek hódolnak a király és királynő előtt. Sőt az imádás ennél is több. Egyedül az Istent illeti meg. Gondolj néha erre is! Borulj le te is néha a nagy és hatalmas Isten előtt. Imádd Őt, a világ nagy alkotó Urát, a te Uradat, Istenedet, aki jóságból teremtett, hogy egykor boldoggá tegyen a mennyországban.
Egy másik leány imádság közben úgy tekint az Istenre, mint mennyei Atyjára.
„Most hirtelen magam előtt látom azt a drága embert, akit atyámmá rendelt ezen a földön az Úr. Látom jóságos szemét, látom jóságos tekintetét, látom, mint igyekszik rajtam segíteni. Ő az én édes, jó atyám. Hogyne szeretném, hogyne fordulnék hozzá mindenben!
Amikor imádkozom, ugyanígy magam elé képzelern az én legjobb mennyei Atyámat. Mert mit is teszek, amikor imádkozom? Hálát adok neki végtelen jóságáért, irgalmasságáért, a nekem adott javakért, kegyelmekért és aztán elbeszélgetek vele. Elmondom neki minden bánatomat, minden örömömet, mindent, ami csak velem történt. Tudom, hogy Ő mindezt nagyon jól ismeri már, de mégis jól esik azt el is mondanom. Olyan nyugodt vagyok, ha tudom, hogy a napi elfoglaltságom mellett édes mennyei Atyámról sem feledkeztem meg."
Ha így imádkozol, akkor nem szórakozol majd el!
Az ilyen imával Istent még jobban megismered és megszereted. Mert Ő valóban Teremtőd, Atyád, aki a legszebb, leghatalmasabb és legjóságosabb is.
Imádságod célja legyen ezután az is, hogy Őt jobban megismerd és megszeresd!
Ilyen bensőséges ima nélkül nem is lehet komoly katolikus életet élni. Az igazi katolikus leány ugyanis tudja, hogy végső hivatása az Isten, hogy a földi élet csak átmenet. Tehát sokat gondol a mennyországra, igazi otthonára. Sokat és sokszor beszélget azokkal, akikkel a halál után mindíg együtt lesz, a Szűzanyával és a szentekkel. Ha így sokszor fölemelkedsz az igazi hazába, akkor úgyis élsz, ahogy az a katolikus leányhoz illik. Viszont aki nem imádkozik, az nem is gondol a mennyországra, annak nincs is ereje, hogy hős legyen, az mindíg csak a földi örömök után fut, még ha bűnös is az. Nehogy ilyen légy, hanem igazi katolikus leány – ezért imádkozzál Istenre néző szemmel, bizakodóan!
„KÖNNYEBB A SZÍVEM!"
A jó ima második szabálya: Tudnod kell, miért!
„Páter, kérem, nekem mindig nagyon sok kérni és köszönni valóm van ima közben és utána mindíg könnyebb lesz a szívem."
„Én nemcsak magamért, hanem másokért is imádkozom. Azért, hogy szüleim, rokonaim, ismerőseim, vezetőim boldogok legyenek, hogy a bűnösök megtérjenek, a tisztítótűzben szenvedő lelkek enyhülést nyerjenek, hogy a misszionáriusok sikeresen dolgozhassanak, hogy jó lehessek, jól dolgozhassam, hogy mindenkinek örömet szerezhessek, hogy a szeretet tündére lehessek."
Látod, mennyi mindenért lehet és kell imádkozni! Mennyi kérni és köszönni valód van neked is! Önmagadért! Jövő boldogságodért, terveidért! Lelkedért! Szüleidért és szeretteidért! A bűnösökért! Az Anyaszentegyházért! A hazáért!
Ha szenvedés vagy öröm ért, kihez fordulhatsz? Kinél keresel elsősorban segítséget? Kinek köszönöd meg a sikereket?
Sejted már, mennyi életet lehet vinni az imába is?!
Amikor azonban valami kéréssel fordulsz a jó Istenhez, bízd mindíg reá, hogy teljesíti-e vagy sem. Ő tudja egyedül, mi a legjobb. Ne menj a magad feje után. Hidd el, hogy a jó Isten sokkal okosabb nálad és jobban is szeret, mint te önmagadat! Ezeket most nem fejtem ki újból. Már sokat írtam az előbbi fejezetekben a bizalomról.
Tehát kérj sokat, de nyugodj bele az Ő akaratába és adj hálát mindenért a jó Istennek!
Ha igy imádkozol, akkor az ima könnyű és tartalmas lesz. Ha így szívből fakad az imádságod, akkor nem szórakozol el és nagyon jólesik majd elbeszélgetni Istennel, kiönteni neki szívedet.
„Bánat és öröm idején is Hozzá megyek. Lehúnyom a szemem és látom jóságos szent arcát. Lelkem megnyugszik. Lelkiismeretemen keresztül szól hozzám: „Én nem hagylak el, gyermekem!" Még ha bűnbe is estem, Ő mindíg megbocsát és felemel. Nagyon szeretek a jó Istennel beszélni, mert olyankor lelkiismeretem nyugodt és boldog vagyok nagyon. Ha pedig valami öröm ér, rögtön a templomba kivánkozom, hogy elmondjam nagy örömömet és hálát adjak a jó Istennek."
Amint látod, a jól imádkozó leányok úgy beszélgetnek ima alatt a jó Istennel, mint atyjukkal. A gépies, elhadart, értelmetlen ima szinte kicsúfolása az Istennel való beszélgetésnek. Ilyenkor természetes, hogy elmarad az ima hatása is. Viszont a szívből jövő, Istenbe kapcsolódó ima felemel, boldoggá tesz! Ha pedig valami kész imát mondasz, például az Üdvözlégyet, akkor gondolkozva, elmélkedve imádkozzál. Gondolj arra, miképen mondta az angyal: „Üdvözlégy, malaszttal teljes..." – Igy nem szórakozol el. – Legalább nem olyan könnyen.
Ha mégis elszórakoznál, akkor valami hasonlót tégy:
„Én inkább beszélgetek a jó Istennel. Néha azonban elszórakozom. Ilyenkor imakönyvből imádkozom, lassan, elgondolkozva. Ez szokott segíteni."
„Ima alatt gyakran megtörténik, hogy a sátán szórakoztató gondolattal megzavar. Ilyenkor forró fohászt küldök Istenhez a sátán elűzéseért és alázattal kérem mennyei Atyám segítségét! Így mindíg győzök!"
Ha tehát szórakoztató gondolatok bántanak, vagy nem érzel áhítatot, tégy valami hasonlót, ami neked legjobban megfelel. Kísérletezz így-úgy, míg meg nem találod a neked megfelelő hangot.
Mindezek ellenére lesz idő, amikor hiába is kísérletezel, nem tudsz elmélyedve imádkozni. Mint mondottam, ilyenkor is tarts ki! Ilyenkor is mutasd meg, hogy szereted Atyádat és buzgóságodból semmit sem engedsz!
A szórakozás emberi hiba, A szentek is elszórakoztak, Kis Szent Teréz például ima alatt el is aludt egyszer. Mikor fölébredt, bájos melegséggel bocsánatot kért az édes Jézustól, megmondta, hogy nagyon fáradt volt, ígéretet tett, hogy ezután kétszeres buzgósággal akar imádkozni és erre áldásért, kegyelemért könyörgött.
Ha ilyen bájos leszel, akkor még a szórakozásból is hasznot meríthetsz, az édes Jézus, a mennyei Atya még jobban megszeretnek!
Forrás: Gausz Tibor SJ – Énekeljen a szíved is! (II. kiadás, 1942). A teljes könyv letölthető innen.
Gondolatok az atyától a gyermekvállalás témájában itt.
