Egyke? – egy katolikus pap kemény szavai a gyermek(nem)vállalásról

Írta: Koszterszitz József atya (1898–1970)

Mi az Isten gondolata az emberteremtéssel? Ha minden férj és feleség ezt kérdezné s a feleletet szívébe zárná, nem volna nemzetet pusztító, házasság szentségének főcélját hamisító, embertrontó egyke. 

Az első embert teremtette Isten föld porábol s halhatatlan lelket lehelt bele. Az első asszonyt teremtette csontból, vérből, élő embertestből, s halhatatlan lelket lehelt bele. Azóta teremti az embermilliókat húsból, vérből, emberi csirasejtből, petesejtből, halhatatlan lelket lehel bele és kilenc havi szakadatlan épités után az édesanya méhéből kiemelve, életre éretten beleállítja a nagy világba. Az ember születik... Apja nemző erejéből, anyja méhéből születik; de Isten az, aki teremti! Isten szolgája a biológiai törvény; Isten eszköze édesapa, édesanya. A lélek teremtésének pedig nincsen eszköze: azt közvetlen beavatkozással teremti maga az Úr. 

Isten eszköze édesapa, édesanya az emberteremtésben. 

Ha a tollam nem ír többé, félredobom, újat veszek. Ha kicsorbul a fejszém, ledobom s másikkal faragok tovább. Ha eltörik a kalapácsom, elhajítom s felragadom a másikat, amely hűségesen szolgál... Ha Isten kezéből csorbultan kiesik egy eszköz, vagy ellene szegül és a lázadó angyalok harci kiáltásával megtagadja az engedelmességet: Non serviam! — gondolod, hogy a nagytürelmű Isten végül is nem hajítja félre, hogy másokat hívjon helyette a szolgálatára? Eldobja a nem szolgáló embereszközt; és Isten haragja: kárhozat. De eldobja a nemzetet is, amely az emberteremtésben megtagadja akarata teljesítését és az eldobott nemzetet elsodorja a történelem. 

Magyar férfi, magyar nemzet, hej, mi lesz a sorsod? 

Az én édesanyám kicsi, gyenge asszony; ha kinyujtom a karomat, el tud menni alatta. Apám kisfizetésű állami tisztségviselőként kezdte az életet és lassan törtetett felfelé a ranglétrán. Tizenkét gyermekük született, nyolcat felneveltek belőle! És még csak nem is mondhatom érdemnek, dicsőségnek, csodálatos nagy teljesítménynek. Egyszerűen csak hűségesen, becsülettel szolgálták az Istent. Az Úr azt mondta: tizenkettő! — és ők is tizenkettőt mondtak. És ha közben temettek is, ha betegágy mellett virrasztották is át a fél életüket, mégis megvigasztalódtak mindig az élőkben és az újabb életajándékokban. Mert édesanyám nem törődött a vonalaival, édesapám nem ült le számolni, hogy a fizetésből nem telik több gyermekre és a korszellemmel, divattal nem törődtek, inkább törődtek Isten akaratával. Olyan végtelenül egyszerű a becsületes házaspár története! 

Értesz belőle? 

Ha Isten azt mondja: gyermek! — akkor te összevágod a bokádat és elfogadod a parancsot: Igenis!

Ha Isten azt mondja: Hat! — vagy azt mondja: Nyolc! vagy: Tizenkettő! — akkor te nem mondasz egyet, vagy nem mondasz kettőt, hanem összevágod a bokádat és megismétled a parancsot: Igenis! Nyolc! Tizenkettő! 

Hogy a feleséged gyenge; vajjon elbírja-e? Élet ura Isten, egészség és betegség az Ő kezéből sugárzik; bízzad rá az asszony sorsát! A nővérem súlyos vesegyulladás következményeiből a gyermekágyon gyógyult ki egészen. Egyik gyónóm feleségét orvos is, professzor is, konzilium is lebeszélte a szülés vállalásáról, mert kizárt dolog, hogy beteg szervezete kibírja; — az asszony a keresztre nézett és kihordozta és megszülte gyermekét és makkegészségesek ma is mind a ketten. Mert az élet ura Isten; az élet és az egészség az Ő kezéből forrásozik. Csak hite legyen az embernek: élő hite, amely a dolgok mögött látja az Istent! 

Hogy szegények vagytok, nem tudnátok gyermeket eltartani? Nézd meg: a gazdag emberek falun is, városban is egy-egy nyiszledt gyereket pólyálnak vattába, míg a szegény embernek gyerekeivel tele az utca! Míg autót vezettem, magam is tapasztaltam a közhellyé vált mondás igazságát: gazdag negyedeken tempóval hajthattam keresztül, nem került a kocsim elé élőlény; a szegények utcáin lépésben kellett haladnom a sok játszó gyermek miatt. Mert a gazdagnak pénze van, de a szegénynek élőbb a hite! 

Ne mondd, hogy lelkiismeretlenség, nyomorban, szegénységben gyermeket nemzeni és kitenni őt a proletárgyerek sanyarú sorsának. Mit értesz te az Isten világtervéhez? Hátha az Ő bölcsessége rendelte, hogy a szegénység edzze keménnyé ezt a gyermeket, akit talán valami nagyra hívott évtizedekkel később? A szegénység óriási nevelő erő. Vass miniszterből soha nem lett volna talán miniszter, ha palotában születik, puha kényelemben nevelkedik. 

Az egyke nem társadalmi probléma; nemcsak divatnak, korszellemnek függvénye. Hiszen divaton, korszellemen a csak kissé gerinces ember felülemelkedik.

Az egyke a hit problémája. Akik igaz szívvel hisznek Istenben, azok családjában nem használnak óvszereket és semmiféle machináció nem történik a fogamzás meggátlására.

Az egyke erkölcsi probléma. Akik a katolikus erkölcsi törvényt úrnak ismerik az életük fölött, azoknál nincsen abortus, nincs magzatelhajtás. Azoknál egészséges, élő gyerekek vannak, annyi, amennyit Isten mond. 

A születésszabályozás súlyos vétek a gondviselő Isten akarata ellen. 

A fogamzásgátlás ellenséges és lázadó mozdulat: megragadja Isten teremtésre lendülő kezét és azt mondja: Nem engedem! 

A magzat elpusztításának bármely formája: szándékos gyilkosság. A magzat: fogamzásától kezdve halhatatlan lélekkel felruházott, teljes értékű ember. 

A házastársak nemi élete, amely szándékosan megakadályozza az új élet fogamzását, minden egyes alkalommal halálos bűnbe keveredik. Mert nem játszik és nem enged magával játszani az Isten. 

Mielőtt eljegyzed a leányt, akit szeretsz, komoly beszélgetés keretében állapodjál meg vele, hogy annyi gyermek fog születni a házasságtokból, amennyit Isten adni akar. Ez a katolikus álláspont, amelyből nem engedhetsz. 

A te házasságod fenséges, igazán katolikus házasság legyen, amelyben munkatársad a teremtő Isten, és álmod, kincsed, gyönyörű ajándékod: a gyermek. Annyi gyermek, amennyit Isten általad akar adni a hazának. 

Igy lesz a házasságod istenszolgálat és nemzetszolgálat. 

Forrás: Koszterszitz József (szerk.) – Nos Rector... A magyar főiskolai hallgatók könyve 589-592. o. (Szent István Társulat, 1943)

Több olvasnivaló a témában:

Népszerű bejegyzések