Pride vagy Jézus Szíve – hol lakik az igaz szeretet?
A Sátán szerint a szeretet azt jelenti, hogy mindenkinek hagyom, hogy azt csináljon, amit akar. Szeretet, ha azért küzdök, hogy valaki megölethesse a magzatát, ha nincs kedve gyereket nevelni. Szeretet, ha tapsolok a kamaszlányomnak ahhoz, ha leműtteti a melleit, mert azt hiszi, ha fiúként próbál élni, boldogabb lesz. Szeretet, ha ünneplem, ha egy nő van olyan „bátor”, hogy felrúgja a házasságát, mert elkezdett vonzódni egy másik férfihoz. Egy mondatban megfogalmazva: szeretet az, ha hagyom, hogy mindenki úgy tegye tönkre magát és a körülötte lévőket, ahogy csak akarja, csak mert képtelen uralkodni a szenvedélyein, pont úgy, ahogy Lucifer annak idején.
Ezzel szembeni milyen az a szeretet, amely Krisztus Szívében lakozik?
Olyan szeretet, amely képes lemondani az isteni hatalomról és dicsőségről. Olyan szeretet, amely hajlandó elviselni a rágalmakat, a kínzást és a kínhalált azért, hogy másokat segíthessen megszabadulni a bűneik, vagyis a Sátán rabságából: hogy ne tegyék tönkre se magukat, se másokat, és a mennyország boldogságában tölthessék el az öröklétet.
Aki a Szentséges Szívvel szeret, nem végezteti ki a magzatát, hanem félre teszi a terveit és a gyermekéért él. Ha kell, vállalja a konfrontációt és megmenti attól a szeretteit, hogy tönkre tegyék magukat. Ha pedig olyan vágyai támadnak, amelyek követésével megsértené Isten parancsait, kárt okozna magának és másoknak, felajánlja ezeket a vágyakat az Úrnak és megmarad a hűséges szeretetben. Mert tudja, hogy a krisztusi szeretet nem érzelem: ez a szeretet döntés és cselekedet.
Az emberek attól szenvednek, azért bántják magukat és másokat, mert rossz helyen keresik a szeretetet és a boldogságot. Krisztus azért jött el közénk, hogy megmutassa, az igazi boldogság nem a földi vágyak korlátlan kielégítésében rejlik. Nem a vagyon, az izgalmas nemi élet, a népszerűség, a felfelé ívelő karrier vagy a testi szépség boldogít. Még csak nem is a család, az egészség vagy a művészeti alkotások. Egyedül csakis az tud boldoggá tenni, hogy a Teremtőm kezébe helyezem az életemet. Hogy elfogadom azt, akinek Ő megteremtett, és a szeretetben egyesülve Vele, másokért élve töltöm be földi hivatásomat.
Amikor egy katolikus azt mondja valakinek, hogy ne műttesd át magad másik neművé, vagy ne hálj együtt a saját nemedbe tartozóval, akkor Krisztus szeretetét gyakorolja felé, mert segíti, hogy ne keresse rossz helyen a boldogságot. Olyan helyen, ahol nem talál semmit hosszú távon, csak földi, majd túlvilági poklot.
Amikor pedig a Perintfalvi Riták és társaik az irgalmas és szerető szívű keresztényt játszva nemcsak hagyják, hogy felebarátaik a Sátán karjaiba rohanjanak, hanem még taszítanak is rajtuk egyet, akkor ők valójában gyűlölnek. A népszerűség egy tál lencséjéért eladják azokat, akik követik a szavukat, és azért, hogy épp ők lehessenek a progresszívitás körülrajongott sztárjai, asszisztálnak ahhoz, hogy emberek ezrei tönkre tegyék magukat és a pokolra jussanak.
Legyünk irgalmasok és szeressük embertársainkat Jézus Szentséges Szívének szeretetével! Ne felejtsük el, hogy az irgalmasságnak nem csak testi, de lelki cselekedetei is vannak, és katolikusként kötelességünk ezeket is gyakorolni felebarátaink felé:
a bűnösöket meginteni,
a tudatlanokat tanítani,
a kételkedőknek jó tanácsot adni,
a szomorúakat vigasztalni,
a bántalmakat békével tűrni,
az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,
az élőkért és holtakért imádkozni.
Ha mindezt megtesszük, sokaknak segíthetünk abban, hogy megtalálják, hol lakik az igaz szeretet: Jézus Krisztus Szentséges Szívében, aki annyira szeret minket, hogy lemondott mindenről és meghalt értünk.
