A szórakozásfüggőség tönkreteszi az életét

Az alábbi írás Lori Alexander Addicion to Entertainment Is Destroying Her Life c. bejegyzésének fordítása. A fordítás nem teljes, két bekezdést kihagytam, amit nem tartottam fontosnak.

Mindig is küzdelmet jelentett a nők számára, hogy megelégedjenek azzal, hogy otthon vannak, és hogy azt tegyék, ami a hivatásuk. Az alábbiakban olvasható Pál apostol leírása arról, hogy fiatal nők miképpen pazarolták el az idejüket: „Azonkívül rászoknak arra, hogy tétlenül házról házra járjanak, de nemcsak tétlenkednek, hanem pletykálkodnak, kíváncsiskodnak s olyasmit beszélnek, amire semmi szükség sincs.” (1Tim 5,13). A fiatalasszonyok unatkoztak otthon, úgyhogy olyan dolgokat kerestek maguknak, amelyekkel kibújhatnak a kötelességteljesítés alól, hogy helyette szórakozhassanak. Ma sincs ez másképp. Könnyű Isten helyett inkább az élvezeteket szeretni. Mit parancsol Isten, mire fordítsák a fiatal nők az idejüket? „Azt kívánom tehát, hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez, adjanak gyermekeknek életet, viseljék családjuk gondját, s az ellenfélnek ne adjanak alkalmat a megszólásra.” (1Tim 5,14)

Manapság annyi minden van, ami el tudja vonni a nők figyelmét mindarról a munkáról, amelyre Isten meghívta őket. Az alábbi egy beszélgetés a chatszobából egy olyan nővel, aki bevallotta, hogy szórakozásfüggő és segítségre van szüksége.

Függő vagyok; teljesen és reménytelenül szórakozásfüggő. Látszólag elég bugyuta és ártalmatlan tárgya ez a függésnek, de egyáltalán nem az. Tíz percet nem bírok ki anélkül, hogy ne ellenőrizzem a telefonomat, ne nyomkodjak valami játékot a tabletemen, ne tévézzek vagy facebookozzak, esetleg ne olvassak valami regényt. Idegesít, ha jelen kell lennem a való életben. Agyzsibbasztó unalom tör rám már pusztán attól is, hogy a gyerekeimmel kell lennem vagy játszanom kell velük. Elhanyagolom a házimunkát és lerövidítem az otthonoktatás idejét, hogy több időm legyen az egyéni szórakozásra. A gyerekeimnek ritkán vagyok olyan anyja, aki meghallgatja őket. Teljesen kiszipolyoz ez a függőség és hatással van az Istennel, a gyerekeimmel és a férjemmel (akiről azt mondhatom, hogy hasonló gondokkal kűzd) való viszonyomra. És hogy őszinte legyek, rettegek a leszokástól. Félek attól, hogy olyan dolgokat kell csináljak a felszabaduló időmben, amelyek nem szórakoztatóak. Szó szerint rettegek, hogy hasonlóan fogok reagálni, mint a valódi drogfüggők, amikor nem juthatnak szerhez.

Én is pont ilyen voltam, különösen néhány évvel ezelőtt. Mikor gyerekekre vigyáztam, annyira unalmasnak tűnt velük a játék. Persze odafigyeltem azért rájuk, de minden adódó alkalommal a telefonomat vagy a számítógépet nyomkodtam. Nem tudnám megmondani pontosan, hogy mitől változtam meg (valószínűleg lassú folyamat volt, amit több minden segített egyszerre), de már egyáltalán nem vagyok ilyen, úgyhogy talán ez a néhány tipp segíthet!

Szerezz be egy valódi ébresztőórát ahelyett, hogy a telefonodat használnád. Ez segített abban, hogy ne az legyen az első dolog, amit csinálok, hogy a kezembe veszem a telefonomat és elkezdem nézegetni rajta a dolgokat.

Vedd le mindenkiről a követést a Facebookon. Eredetileg törölni akartam, de a Messengerre és a csoportokra szükségem van, úgyhogy csak levettem a követést mindenkiről. Azelőtt órákon át pörgettem a frisseimet, hogy mikor a végükre értem, előről kezdjem és elolvassam mindazt, ami elsőre nem érdekelt. Ha leveszed a követést mindenkiről, az azt jelenti, hogy még mindig ismerősök maradtok, meg tudod nézni a megosztásaikat és beszélgetni is tudsz velük, mikor szükséges; ez csupán annyit jelentett, hogy a kezdőlapomon heteken keresztül ugyanazok a dolgok voltak, ami unalmas, úgyhogy már egyáltalán nem jelent kísértést, hogy mindig frissítgessem.

Törölj minden más szociális médiumot, mint pl. a Twitter vagy az Instagram. Amikor letöröltem a Twittert, úgy éreztem, ismét szabad vagyok!

Törölj minden játékot és appot. Ez nagy önuralmat igényel, de ígérem, ha nincsenek ott, egy idő után már nem érzed a késztetést, hogy szintet lépj rajtuk. Ez is NAGYON felszabadító.

(...)

Próbálj ki különböző tevékenységeket a gyerekeiddel, pl. süssetek vagy főzzetek együtt. Én azért ezeket csinálom, mert ODAVAGYOK értük, de bármilyen más produktív tevékenység, ami testmozgással jár, remekül meg fogja oldani a problémádat! Finomságokat készíteni az anyukájukkal nagyszerű emlék lesz a számukra! (Anno utáltam a szerepjátékokat, úgyhogy nehéz ilyesmit játszanom a gyerekekkel, ezért inkább izgalmassá teszem a számukra, amit én szeretek. Szeretek kézműveskedni és főzni, úgyhogy megszerettetem őket a gyerekekkel, akikre vigyázok.)

Folytatva az előbbieket, vágj bele valamilyen kézműves dologba, vagy kezdj el írni, vagy találj egy hobbit, amiben úgy érzed, ki tudsz teljesedni, de egyúttal nincs köze a technológiához vagy az olvasáshoz (noha az olvasás jó, olyasmi, amibe nem tudsz bevonni másokat [de igen, ha felolvasol nekik - a ford.]), írj történeteket, rajzolj képeket, fonj koszorúkat, díszíts, fess, fedezd fel a környéket, sétálj és vond be mindebbe a gyerekeidet. Meg kell tanulniuk nekik is, hogy foglalják el magukat!

Hangosítsd fel jól a telefonodat nappalra, aztán tedd el valami olyan helyre, ami elég közel van ahhoz, hogy halljad, de ahhoz is, hogy ne lásd vagy érd el könnyedén, pl. a hűtő tetejére. Úgy gondolom, a mobilok azért tesznek minket függővé olyan könnyedén, mert bebeszéljük magunknak, hogy ellenőriznünk kell őket, hiszen szó szerint minden azokon van! Ha felhangosítjuk és aztán abban a tudatban vagyunk, hogy meghalljuk, mikor szükséges, anélkül tudunk más dolgokat csinálni, hogy azon kéne aggódnunk, valamiről lemaradunk. (Ehhez én azt tenném hozzá, hogy azért a legtöbb dologról érdemes levenni a hangjelzést, hogy ne pittyegjen a telefon túl gyakran. Csak azon hagyjuk fent, ami tényleg nagyon fontos. Pl. nekem a netes dolgok közül csak az jelez, ha a férjem ír Viberen. A Messenger és az e-mailek is teljesen némák. Akinek halaszthatatlan mondandója van, az úgyis felhív vagy sms-t küld, amit szintúgy meghallok - a ford.)

Ez mind, ami hirtelen eszembe jut, de imádkozni fogok, hogy élvezni tudd a jelent és bízz benne, hogy Isten meg tudja tanítani, hogy szeresd a pillanatot, amelyben épp benne vagy! Ó és ne félj attól, hogy a való élet unalmas vagy szörnyű lesz! Ezek az ördög hazugságai, hogy abban az állapotban tartson, amelyben épp vagy! A való élet 100000-szer jobb, mint bármi, amit egy képernyő adni képes. Azt hiszem, azért ijesztő, mert valóságos. Itt valódi az öröm, de valódi a fájdalom is. De valóságos fájdalom van a függőségben is; csak rejtetten van jelen, és ezért be tudjuk beszélni magunknak, hogy nem létezik. De igen, és ezt tudod is, mert hiszen már most is érzed.

(...)

Ne legyél olyan, mint sok más nő, aki keresi az Igazságot és tanul is róla, de sosem jut el az Igazság ismeretére. Emlékezz, a Sátán célja, hogy gyilkoljon, raboljon és romboljon, és mindent fel fog használni, hogy elérje ezt a célt. „Ezek közül valók azok, akik betolakodnak a házakba s megnyernek maguknak olyan nőket, akiket vétkek terhelnek és mindenféle vágy hajt; azokat, akik mindig csak tanulnak, de az igazság ismeretére soha el nem jutnak." (2Tim 3,6-7)

„Ezért mi is, akiket ekkora sereg hitvalló vesz körül, vessünk el minden terhet, különösen a csábító bűnt, és fussuk meg kitartással az előttünk lévő pályát." (Zsid 12,1)