Jótanácsok feleségeknek


Írta: Tower Vilmos atya

A mai időben a hozományt gyakran pótolja a „dolgozó vagy kereső nő”. Ilyenkor a házastársak az életszükségleteknek egyenlő teherviselői. De ezt eszményi életcélnak sehogy sem tekinthetjük. Ha valamelyes mód van rá, a feleség csak maradjon elsősorban háziasszony és anya.

E pontban megszívlelendők Julius Simon szavai: „Az asszony, aki munkába szegődött, nem asszony többé. Nem éli a családi kör meghitt élményei közepette azt a védett, rejtett és rendezett életet, amely saját maga és a család részére oly fontos. Nem él többé férje uralma alatt, hanem főnöke irányítása mellett, sokszor gyanús erkölcsű társnők között s állandó érintkezésben idegen férfiakkal, férjétől s gyermekeitől azonban elválasztva ... Az édesanya nem táplálja többé gyermekeit... a gyermekek már kiskorukban az utcára kerülnek. Ha este a munkától fáradt szülők s a gyermekek találkoznak a szűk lakásban, semmi sem várja őket készen. A szoba üresen állt egész nap, senki sem gondoskodott a tisztaságról. A tűz kialudt a tűzhelyen, az édesanya pihenni vágyik s nincs ereje a főzésre, sem arra, hogy férjének, gyermekeinek ruháit rendbehozza... És ebből a levegőtlen, rendetlen lakásból menekül a férj is...”

Néhány alaperény

Az asszony tisztelje férjét. Szerelem tisztelet nélkül csak múló érzékiség, mámor, fellobbanás, szalmaláng, görögtűz.

Az asszony csak azt tudja igazán szeretni, akit egyúttal tisztelhet és csodálhat is. Minden okossága, tapasztalata és műveltsége ellenére is örök gyermek akar lenni, aki ragaszkodni akar ahhoz, akit tisztel és csodál.

De nem elég, hogy csak érezzük a tiszteletet, hanem éreztessük is férjünkkel, hogy őt fontosabbnak tartjuk magunknál. 

A tisztelettel együtt jár a bizalom. „Hol bizalom nincs, ott a szeretet koszorújából a legszebb gyöngy hiányzik.” (Goethe)

A másik alaperény az otthonnak megteremtése, szeretete és ápolása.

Nagy gondunk legyen arra, hogy férjünk otthont, meleg, meghitt fészket találjon mellettünk. Törekedjünk férjünk körül olyan légkört varázsolni, magunk is úgy viselkedjünk, hogy férjünk jól érezze magát otthon és mellettünk. 

Az otthon szépsége és kelleme legyen állandó örömünk. Az otthon legyen a pihenésnek, felüdülésnek, megosztott örömnek barátságos tanyája, ahol a férj és feleség leveti a külvilág előtt hordott álarcot, hivatalos pózt és nagyképűsködést.

Otthonunk és családunk legyen az örök béke, türelem, erő, vigasz, kölcsönös megértés és támogatás temploma! Legyen a keresztek együttes, együttérző, türelmes viselésének szent helye!

Az otthon küszöbén kívül gyakran úgyis olyan csúnya a világ, tombol a szeretetlenség, önzés, gyűlölet, civakodás, marakodás, irigység, harc, legalább a családunkon belül maradjon és állandósuljon a kölcsönös szeretet, önzetlen jóakarat, teljes bizalom és keresztény áldozatkészség oázisa!

A házastársak törekedjenek mindennap újra és minél jobban összehangolódni.

„Három dologban talál gyönyörűséget a lelkem, – mondja a szent író – melyek kedvesek Isten és emberek előtt. Ezek: a testvérek egyetértése, a jóbarátok szeretete és a férfi és nő, ha megértik egymást.” (Sir 25,1–2)

Légy tehát férjednek megértő, legjobb barátja, küzdőtársa, bizalmasa, örömének és bánatának, szerencséjének és fájdalmának hűséges megosztója.

Asszonyom! Ha hivatalba jársz, üzleted van, kereseti gondjaid vannak (és melyik helyénvaló asszonynak nincs?!), nehézségeidet, hivatali bosszúságaidat, üzleti mérgelődéseidet hagyd otthonod előszobájában vagy küszöbén kívül. Kisebb panaszaidat is hallgasd el férjed előtt, ha ő úgysem segíthetne rajta.

A férfi képviselje az erőt és észt, az asszony pedig, ha mégoly okos, művelt és tapasztalt is, elsősorban a szívet képviselje.

A feleség, ha hivatalból, üzletből, vásárlásból jön is haza, legyen férje számára életvidámító, állandó tavaszt és üde légkört fakasztó élmény, mindig meg-megújuló ajándék.

Adni, nem csak kapni!

A boldogságot soha nem kapjuk csupán kívülről. Az a mi közreműködésünktől is függ. Magától semmi sem történik. Meddő dolog tehát a házasélet boldogságát is csupán mástól, csupán férjünk részéről várnunk, örömet is csak annyit fogunk találni, amennyit magunkban is ki tudunk termelni. Egyszóval fontos, hogy a családi életünk boldogságára magunknak is törekednünk, fáradnunk, erőlködnünk kell! Az élet küzdelem! A boldog házasélet is az! 

Tény, ami tény, hogy a menyasszonyok legtöbbje asszonyi jövőjét úgy képzeli el, hogy mindent, ami számára jó, szép, kellemes lesz, leendő férjétől fogja kapni!

Nos hát az asszonynak, a feleségnek egyik főkötelessége, hogy necsak kapni, nyerni, elfogadni, óhajtani, hanem adni is akarjon!

A házasság nem egyoldalú jogügylet! A feleség adjon is! Adjon sokat, minél többet! Adjon akkor is, ha nem kap érte ugyanannyit, sőt adjon akkor is, ha semmit sem kap viszonzásképp. Mi több, adjon akkor is a maga jóságából, szeretetéből, figyelméből, áldozatából, ha mindezért csak hálátlanságot, szeretetlenséget, megalázást, durvaságot, szenvedést kap viszonzásul.

Természetellenes, perverz viszony az, ha a feleség halvány módjára folyton csak bókokat, kedveskedést, babusgatást, figyelmességeket, tapintatot, szeretetet, pénzt, szép ruhát, ékszert, jólétet, ajándékokat vár vagy követel férjétől a nélkül, hogy ő cserébe, más módon ugyan, de ugyanannyit törekednék juttatni férjének. Szomorú házasviszony az, amelyben a feleség állandóan hőmérővel lesi férje szerelmének és kedveskedésének hullámzását, ellenben a maga részéről nem követ el mindent, hogy férje is feltalálja feleségében mindazt, amit joggal keres és óhajt benne. Sőt a feleségnek az adásban jópéldával kell elöl járnia!

A feleségre is, sőt őrá elsősorban és felsőfokban áll a Szentírás parancsa: „Amit akartok, hogy nektek cselekedjenek az emberek, azt ti is cselekedjetek nekik.”

A békét még áldozat és megalázkodás árán is iparkodjunk fenntartani. Ez sokkal tiszteletreméltóbb, mintha makacssággal az egyenetlenséget csak fokozzuk és kihúzzuk.

A nő alkalmazkodjék férjének jelleméhez, természetéhez, ízléséhez, erkölcsileg megengedett szokásaihoz, sőt még ártatlan vesszőparipájához és szeszélyeihez is. A jó feleség szinte kitapogatja életpárjának fontosabb óhajait. Érdeklődjék férje hivatásához és kedvelt foglalkozásához tartozó tárgyak iránt. 

Hasznos és tanácsos, hogy a feleség, ha áldozattal is, megtanulja a férje érdeklődési köréhez tartozó tudnivalókat. Mert ha a feleség erre nem képes, a férj vagy keres vagy talál más nőt, aki akár őszintén, akár számításból nagy érdeklődéssel hallgatja a férfi lelkének kiáradását és a figyelmesen hallgató nőből könnyen válik veszélyes „barátnő” és vetélytárs.

Dosztojevszkij mondja, hogy a tartalmas férfinak lelki szükséglete a közlés. Ha ezt otthon nem találja meg, keresi másutt.

Ismertem egy gazdag orvost, aki igazán „halálosan” szerette feleségét. De ez szinte megtiltotta urának, hogy betegeiről és orvosi dolgokról beszéljen, mert mint mondotta, ez undort ébreszt benne. Az orvos a kórházban együtt dolgozott egy fiatal orvosnővel. Ez meg tanulva, okulva, bámulva hallgatta a „mester” minden szavát. A következmény válás lett, az orvos a „kollega” felé fordult.

A feleség szakítson magának mindig időt férje számára. Inkább hagyja félbe kisebb munkáját, mintsem megtagadja férje számára a társalgást vagy kíséretet.

A feleség egy kicsit anyja is legyen férjének vagy ha úgy tetszik: angyala.

„A férfi oldalához hitvestársnak

Teremtetett a nő.

Ha megfelel a szép, nagy hivatásnak,

Valóban angyal ő.”

Jóakaratú tanácsok

1. Rendkívül fontos, hogy az asszonynak állandó komoly elfoglaltsága legyen. A legjobb, leghasznosabb, legtermészetesebb és legáldásosabb két foglalkozás számára: az otthon gondozása, vagyis a háztartás és a gyermekek nevelése. 

„Az unalom bacillusa a válópernek.” (Jókai.)

A jó, tisztességes, értékes, házias asszonynak mindig akad dolgozni-, rendezni-, tisztítani-, foltozni-, javítanivalója. A nő komoly elfoglaltságának hiánya egyik főoka annak, ha a házasélet boldogsága megrendül.

Jaj a házastársaknak, ha szándékosan nincs gyermek és hozzá az asszony még a vendéglőből vagy étkezdéből hozatja az ételt, szóval henyélésre, lustaságra rendezkedik be. A semmittevés az ördög párnája!

2. Légy mindig tiszta, csinos, rendes, pontos, szerény, szelíd, kedves, derűs hangulatú, jókedvű, de ne komolytalan és mutass nagy, igen nagy türelmet!

3. Férjed iránt is légy udvarias és tapintatos! Szomorú, ha a hitves mindenkivel szemben fínomlelkű, udvarias és tapintatos, csak éppen otthon veti le e szükséges és nélkülözhetetlen társadalmi erényeket.

4. Ismerned kell, hogy időnkint mivel lepheted meg férjedet és szerezhetsz neki örömet.

Ha mint menyasszony és szerelmes jegyes vőlegényed hajlamai szerint viselkedtél, akkor a házasságban is tartsd meg e jó szokást!

5. Engedj férjednek tisztességes irányú mozgási szabadságot! A férj nem rabszolga. A rabságot hosszú ideig senki sem bírja el, és jaj, ha a rab „fellázad”.

6. Időközönkint add uradnak tudomására, hogy boldog vagy mellette és szereted őt. Dicsérd meg, ha alkalom kínálkozik rá. Ismerd el jótulajdonságait, sikereit, szorgalmát, ízlését, figyelmességét, pontosságát stb. Néha-néha csodálkozzál férjed eszén, ügyességén, bátorságán. A férfiak szeretik ezt az elismerő csodálkozást hitvesük részéről és büszkék rá.

7. Gyermekeid előtt mindig tisztelettel és nagyrabecsüléssel szólj apjukról. Családodban is váljék valóra Egyiptomi József álomképe: Az apa legyen a fénylő Nap, az anya a szépen világító Hold, a gyermekek pedig az értékes, ragyogó csillagok.

8. Néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát. Ha valami bánt férjed részéről, kedvesen, alázatosan, szelíden közöld vele. Előforduló félreértések esetén őrizd meg nyugalmadat és ne tekintsd azt mindjárt szerencsétlenségnek. Egyébként, mint Szilágyi Ödön mondja: „A házastársak időközönti összezördülései arra jók, hogy utánuk élvezhessék a kibékülés szent örömét.” („Autón szerzett menyasszony” című színmű.) 

9. Ha urad meglep vagy megajándékoz valamivel, mutass örömet felette. Még akkor is, ha választásával nem vagy megelégedve, örülj a jószándéknak!

10. A munkájából, hivatalából, üzletéből, utazásból hazatérő férjedet örömmel üdvözöld. Nagyon szomorú tünet, ha az asszony csak az ölebet fogadja barátságosan. Hosszabb távollét után pedig fogadd uradat ünnepélyesen!

11. Tiszteld apósodat, anyósodat is. Betegségükben látogasd meg őket. Legyen gondod lelkükre is! Támogasd őket a halálra való előkészületben! Gondold meg, hogy egyszer belőled is anyós lehet! Amit nem akarsz, hogy neked cselekedjenek, te se cselekedd nekik!

12. Ha férjed szülei meghaltak, halálozásuk évfordulóján emlékezzél meg róluk imáddal, menj uraddal együtt a templomba, temetőbe. Megtörtént, hogy egy asszony a saját halottainak sírját gondozta és gyakran felkereste, de a férje halottainak sírját elhanyagolta. A férj nem szólt, de nagyon bántotta, nagyon rosszul esett neki.

13. A jövendő szenvedésekre légy elkészülve és készülj rájuk előre! Az előkészült baj fél baj.

14. Jovianus Pontianus, a híres római, megözvegyült. Aurélia, a leánya, látva édesapjának rendkívüli szomorúságát, rá akarta beszélni őt, hogy újra nősüljön. Jovianus nemet mondott. – „Dehát miért nem akarsz másodszor is megnősülni?” – kérdezte Aurélia. – „Azért, édes leányom, monda az atya, mert félek, hogy anyádhoz hasonlót nem találok!” Bárcsak minden feleségről elmondhatná ezt a férje, mégpedig az élőről!

„Már nem az!”

E fejezetnek azt a címet is adhattam volna: „Félbemaradt álmok.” Ti. a legtöbb leány és menyasszony a jövő házaséletet sokkal rózsásabbnak, szebbnek, boldogabbnak, eszményibbnek gondolja el, mint az a valóságban egyáltalában lehetséges. A valóság aztán benne könnyen a csalódás, az elégedetlenség, szinte a kiábrándulás érzetét keltheti fel és állandósíthatja.

Még a fiatalasszony is gyakran abban a hiszemben él, hogy házasságuk csupa mosoly, ének, jókedv, szerelem és boldogság együtteséből fog állni, holott nemsokára rá fog ébredni arra, hogy a házasélet is tele van hétköznapokkal, egyszerűséggel, néha egyhangúsággal, megszokottsággal, gondokkal, nehézségekkel s mindkét fél részéről bizonyos önzéssel, egyéni hibákkal és gyarlóságokkal.

A csalódások bizony gyakran a boldogságnak túlzott és helytelen elképzeléséből származnak. Az elképzelt és megvalósult gyönyör két külön világ és az utóbbi semmiképp sem jelenti az elsőnek a beteljesülését. Az élet amúgyis és más téren is gyakran szertefoszlott remények és be nem teljesült vágyak temetője.

Mármost mit jelentenek ez általános megállapítások a feleség szempontjából?

Azt, hogy némelyik egy év múlva, a másik már egy hónap vagy hét, sőt napok múltán észreveszi, hogy ő a házaséletet nem így képzelte el. A férje már nem az, aminőnek udvarló és vőlegény korában ismerte. Valamikor azt hitte és meg volt győződve arról, hogy olyan férfi, mint Ő, csak egy van a világon. Ilyen nem volt, nem lesz, de nem is lehetséges rajta kívül. Kimondottan félisten. És most ráébred, hogy voltaképp nincs rajta semmi különös, Ő sem a felhőkön jár, hanem a sáros, poros, göröngyös földgolyóbison. Férje már nem a csupa méz, csupa csók, csupa figyelem és odaadás, nem a jegyeskorbeli szalonruhás, szmokingos, kivasalt nadrágú úr, hanem még lelkileg és érzelmileg is néha álmos, fésületlen, borotválatlan, pongyolában megjelenő közönséges – ember! Egyszóval: már nincs rajta semmi különös! 

És azért jó ezt előre tudni, hogy megérthesd, kedves fiatalasszony olvasóm, hogy ne vedd hát csalódásnak, kiábrándulásnak, szerencsétlenségnek, ha észreveszed, hogy férjed melegebb érzéseit közöny kezdi felváltani. Ne tekintsd magadat elhanyagoltnak és félreismertnek, ha már nem babusgat, cirógat és csókolgat oly gyakran, oly melegen és jólesőn, mint kezdetben.

Ha okos vagy, nem is fogod kívánni, hogy férjed folyton a mézeshetek rajongásával csüngjön rajtad és az első szerelem hevének udvarlásaival és gyengédségeivel ostromoljon. Azt sem fogod kívánni, hogy gondolataiban és szívének szeretetében kizárólag csak Veled foglalkozzék és évek múlva is maradjon meg a nyaló-faló, hízelgő, turbékoló vőlegénynek.

A feleség azután nagyon hajlandó a szeretet, tisztelet és érzékelés külső jelei elmaradásának okát férjében keresni s találni. Pedig az ok a legtöbb esetben nem a férjben van, hanem az emberi természetben, a lélektan törvényeiben és a reális életben, a valóságban! 

De valljuk meg, gyakran maga a feleség is oka annak, ha a közöny a kelleténél korábban jelentkezik.

Oka lehet a feleségnek túlzott érzékenysége. Oka lehet, hogy a feleség a maga részéről semmit sem tesz, hogy férje szerelmét lekösse. Csupán csak kapni óhajt a nélkül, hogy a maga részéről is mindent megtenne a házasélet megédesítésére.

Rettenetes hiba, ha ilyen esetekben a nő szemrehányással illeti férjét, vádakkal kínozza, előtte csalódottnak, kiábrándultnak vallja magát. És még végzetesebb hiba, ha szüleinek, rokonainak, barátnőinek, ismerőseinek panaszkodva, sírva közli „boldogtalanságát, csalódását, szenvedését”.

Vegyük tudomásul, hogy e földön nincsenek, soha nem is lesznek, nem is lehetnek tökéletesen boldog emberek. Ezért nem is lehetnek tökéletesen boldog házasságok és házastársak sem! Nincs házasság, amelyben a felek mindig rózsákon pihenhetnek, és ha igen, érzik töviseit is!

Ha mindezt előre tudjuk és számítunk is rá, megóvjuk és megkíméljük magunkat egy szerfelett fájdalmas és következményeiben súlyossá válható csalódástól!

Amitől óvakodjál

1. Óvakodjál attól a törekvéstől, hogy a házasság után is tovább élheted vagy éppen sokkal kényelmesebben élheted a magad egyéni életét, csupán azzal a különbséggel, hogy most már hozzájárul egy másik lénynek gondoskodása, szeretete, ajándékozása, kényeztetése és becézése. Az ilyen elképzelés s törekvés csak egy satnya, kisértékű, kóros női lélekben lehetséges.

2. Óvakodjál attól, hogy állandóan „asszonyi jogokra” hivatkozzál. Minden joggal kötelesség is jár!

3. Óvakodjál a szenvtelen, érzéktelen, teljesen passzív, közömbös, unalmas viselkedéstől. Az ilyesmi bántja, néha sérti, keseríti, csalódottá teszi és könnyen más, oly nők felé hajtja a férjet, akikben több életet, együttérzést és érdeklődést sejt, kíván vagy talál.

4. Kerüld az önfejűséget, dacot, durcáskodást. A keményfejűséggel egyértékű az asszony haragtartó és bosszús hallgatása, amely megfagyasztja a szívet, kiöli a kedélyt, mélyebbre fúrja az ellenszenvet, kiűzi otthonából a férjet és nehezebbé teszi a kibékülést.

Az asszony már egy hete duzzogott és némává vált. Egyik este a férj gyertyát gyújtott és vagy negyedóráig keresgélt vele minden sarokban. A feleség végre megkérdezi: – „Mit keres?” – „Ezt” – mondta a férj. – (Ti. a feleség hangját.) Azóta megnyílt az asszony ajka.

5. Óvakodjál a kicsinyességtől, ingerlékenységtől és túlzott érzékenységtől. A túlzott érzékenység nem egyéb, mint durva érzéketlenség mások iránt.

Nem kell minden bolhából elefántot csinálni! Nem szabad férjed minden hangárnyalatát mérlegre tenni!

Vannak minden férjben apró rossz szokások. Az egyik elfelejti az ajtókat betenni, a másik a cigarettavégeket a földre dobja, a harmadik a széket elmulasztja helyére tenni és így tovább. Ilyenkor ne dühösködjél, ne tégy mérges, haragos vagy gúnyos megjegyzéseket. Hanem: először is szokd meg férjednek ez apró szokásait. Sőt szokd meg, hogy ezeket mosolyogva, jókedvvel, tréfásan, humorosan fogd fel és ebben a hangulatban itt-ott azután szóvá is teheted a dolgot. Másodszor ajánlatos, hogy ha férjed egyszer-másszor elhagyja a rossz szokást, pl. a cigarettacsutkát nem a földre dobja, hanem történetesen a hamutálcába veti: ilyenkor mosolyogva dicsérd meg. 

6. Kerüld a felesleges vitatkozást, szóváltást, heves kifakadásokat. Némely nő, ha kifogyott az érvekből, a fölényesség vagy sértődöttség álarcát rakja magára. Egy másik gúnyosan megremegő szájszéllel, sértő vállrándítással, lesajnáló tekintettel, csípőre tett kezekkel, durcás fintorral pótolja a szóbeli visszavágást. Arról pedig szó se essék, hogy az asszony saját véleményének sodrófával vagy vasalóval adjon nagyobb súlyt!

Az egyik leggyakoribb ok, amiért a férfiak elhagyják otthonukat vagy a legszebben induló házasság is zátonyra fut: feleségük folytonos zsémbeskedése, zsörtölődése, kötődése, kihívó modora, csúfondáros megjegyzései vagy veszekedésre hajlamos, kardos természete.

Milyen csúnya, ördögi vonás is az, hogy gyakran éppen azzal szemben vagyunk a legközönségesebbek és leggondatlanabbak, akit legjobban szeretünk vagy legalábbis legjobban szeretnünk és értékelnünk kellene.

És hozzá a legszégyenteljesebb, ha a feleség a cseléd, idegenek vagy az ellenség előtt pocskondiázza, gúnyolja, sértegeti, gorombítja le a férjét.

7. Ne emlegess különbséget a férjed és más férjek között! Ahogy az édesanyádat sem hasonlítod össze más anyával, a férjedet se helyezd más férfi mércéje mellé!

8. Kerüld a hazugságot, sőt a sok beszédet is, „Legyen minden ember gyors a hallásra, de késedelmes a szólásra és késedelmes a haragra” – mondja a Szentírás. (Jak 1,19) Gyakorold magadat a csendes, nyugodt, halk beszédben!

9. A férfi tévedése, sikertelensége, balesete, szerencsétlensége esetén ne éreztesd vele ezt a magad részéről.

10. Ne kívánd a munkában, hivatalában agyonfáradt, ideges, kedvetlen uradtól, hogy meleg érdeklődést tanúsítson ruhád színe, kalapod összeállítása, hajad frizurája iránt.

11. Ne akard uradat folyton otthon marasztalni. A legtöbb férfi nem szeret otthon ülni. Ne törekedjél férjed függetlenségét nagyon korlátozni. Minél rövidebb a póráz, amelyen tartani akarod férjedet, annál jobban igyekszik a megkötözött szabadulni belőle. A hűtlenség néha a hűség kényszerének ellenhatása.

12. Soha ne várakoztasd férjedet fontos ok nélkül. A várakozás pillanatában néha a kellemetlen szeszélyeknek egész rakása halmozódhatik fel.

13. Ne nyűgösködjél mindig férjeden. Ne kövesd őt lépten-nyomon árnyékként. A túlságba vitt odaadás fárasztja, untatja, idegesíti a férfit. Ez teher rá nézve. „Szép – mondja Jókai – az a muzsikáló óra, de nem, hogyha egyre-másra muzsikál.” Ezért hagyd férjedet mindennap negyed-, fél-, egész óráig teljesen egyedül, zavartalanul!

14. Ne kutasd gyanús kíváncsisággal férjed múltját, titkait, zsebeit vagy fiókjait!

15. Férjedet soha ne pirongasd, fedd, korhold gyermekeid előtt. Az apa tekintélye a család boldogságának és boldogulásának egyik alappillére. Ezt nem szabad gyengítened!

Amitől még jobban óvakodjál

1. Ne engedd, hogy harag, neheztelés, bosszú gyökeret verhessen szívedben. Haragban se ne feküdj le, se otthonodból ne távozzál!

Az első összeszólalkozás vagy összeveszés haragjában, indulatában, mérgében, dühében ne rontsd el a dolgot, ne csinálj valami bolondot. Ne akarj férjeden mindenáron kifogni, rajta bosszút állani!

Aludj rá egyet vagy kettőt és egészen más szemmel fogod látni és más lélekkel ítélni a történteket, mint az első felindulásban.

A harag és a szenvedély a legrosszabb tanácsadó!

Pedig csak kis legyőzés, gyenge nekilendülés, apró áldozatocska, cseppnyi jóakarat és egy csekély okosság kell a vihar lecsendesítéséhez, a félreértés kiküszöböléséhez, a boldogító béke helyreállításához. Egy csókkal vagy meleg öleléssel kísért néhány szó, pl. „Ugye már nem haragszunk egymásra?”

Rossz, szívtelen, kegyetlen érzésű és durva lelkű nő az, aki otthon, fontos ok nélkül is, folyton zsörtölődik, kifogásol, morog, elégedetlenkedik, de soha sincs egy kedves, megértő, szerető, elismerő, dicsérő szava férjéhez.

Milyen csúnya, undorító látvány, amikor a férj és feleség kiabálva és rikácsolva veszekszenek és marakodnak egymással, a férj mint vadul őrjöngő, a feleség pedig mint megveszekedett fúria.

Oly házasságban, ahol ketten meg nem férnek, rendesen jut hely – egy harmadiknak.

2. Óvakodjál a féltékenység ördögétől, a szerelemnek e kormától és salakjától. Sajnos, ez a hiba meglehet az asszonyban és férjben egyaránt, mégpedig gyakran minden alapos ok nélkül.

Néha egy mosolygás, kézszorítás vagy szóváltás elég arra, hogy a házastárs szívében gyanút ébresszen, máskor névtelen levél robbantja ki a féltékenységet.

Milyen csúnya és hozzá oktalan, viselkedés az, amikor a feleség erős gyanúval kíséri férjének minden pillantását, szavát, kérdőre vonja, hogy mit suttogott a szolgálóval, miért tekintett a szomszéd nőre, miért késett oly soká! Mérgelődik azon és duzzog, mert a bálon mással táncolt, a moziban vagy színházban dicsérően nyilatkozott egyik női szereplőről, titkon felbontja leveleit, leskelődik, kémkedik utána, nem mer fiatalabb szolgálót tartani s í. t.

Még szörnyűbb, ha a nő féltékenységi jeleneteket rögtönöz vagy sértegeti a meggyanúsított vetélytársnőt.

A féltékenység oktalan érzés, mert a jó férjet nem kell féltened, a rosszat pedig hiába őrződ. Ha akarja, keres és talál alkalmat, hogy szívének bűnös kívánságát kielégítse.

De ostobaság a féltékenység azért is, mert ezzel a feleség éppen az ellenkező célt éri el és csak elvadítja férjét, okot és alkalmat ad először szemrehányásra, majd perlekedésre, veszekedésre, nyílt harcra, elannyira, hogy a házasfelek nem is nézhetnek egymásra vagy ott is hagyják egymást. És hányszor olvassuk az újságban borzadva, hogy egy-egy féltékenységi dráma lúgkővel, konyhakéssel vagy vitriollal végződött.

Szalézi Szent Ferenc megjegyzi: „Míg buzdítlak titeket az egymás iránti szeretet fokozására, vigyázzatok, nehogy a szeretet átváltozzék a féltékenység valamely fajtájára. Mert amint a féreg befészkeli magát a legfinomabb és legérettebb almába, úgy a féltékenység is kifejlődhetik a legforróbb hitvesi szeretetben, amelynek azután a lényegét is elemészti és megrontja, mert apránkint növeli a viszálykodást, nézeteltérést és egyenetlenséget.”

3. De te is kerülj mindent, ami a férjedben kelthetné fel a féltékenységet. Ez annyival is fontosabb, mert a tapasztalat szerint könnyen akadhatnak „barátnők”, akik a legkisebb támpontot is felnagyítva vagy kiszínezve névtelen levél vagy telefon útján a férj tudomására hozzák. A féltékeny férj azután néha könnyen hitelt adva vagy gyanút fogva pokollá változtathatja az otthont.

4. Óvakodjál elhanyagolni az otthonodat, tűzhelyedet, családi életedet. Megvetni való asszony az, aki mindennap és egész nap a házon kívül kószál és szinte csak vendégként tér haza, vagy aki nap-nap után zsúrozik, kártyaösszejövetelekre jár vagy kávéházban tölti idejét.

5. Ne engedd át magadat a teljes kényelemnek, élvezetnek és elpuhultságnak. A régi rómaiak fegyverrel győzték le az idegen népeket, de hogy új erőre ne ébredjenek, őket az élvezetek, kényelem és elpuhultság békóiba verték.

6. Ne vedd körül magad állandóan házi barátokkal és barátnőkkel. Még ha anyagilag módodban volna is, ne hívjatok asztalotokhoz gyakran vendégeket. A jóbarátok és ismerősök mint vendégek e pontban többnyire rendkívül hálátlanok. Mi több, maguk között gyakran kinevetik (bocsánat a szóért), kiröhögik a vendégadót fényűző pazarlásáért. Hány esetet ismerek, amikor az ilyen bőkezű vendéglátó bajba került. Az elsők, akik hátat fordítottak neki, leggyakoribb vendégei voltak. Igen, legyünk vendégszeretők, ez keresztény erény, de csak olyanok iránt, akik rászorulnak, akikkel meghívásunkkal valóban felebaráti szeretetet gyakorolunk vagy akikkel szemben illik a viszonzás.

A Szent Pál apostol adta jellemzés némely mai asszonyra is pontosan ráillik: „Kerülik a munkát, megtanulnak házról-házra járogatni, éspedig nemcsak munkát kerülve, hanem pletykálkodva, kotnyeleskedve, olyanokat beszélve, amiket nem kellene.” (1Tim 5,13)

7. Anyagi tekintetben kerüld a két végletet. Az egyik: Ne légy zsugori, fösvény, ok nélkül garasoskodó.

A másik; nőknél gyakoribb és veszedelmesebb véglet: Ne akarj a takarón túl nyújtózkodni, jövedelmeteken túl költekezni, nagyzolni. Éljetek egyszerűen, természetesen, szerényen, józanul, takarékosan, előre mérlegelve és számolgatva a lehetőségeket.

Súlyos jellemhiba a nőnek hiúságával kapcsolatos könnyelműsége, amely a pazarlásban nem ismer határt.

Ne akarj férjedtől a magad számára minél több pénzt, ruhát, kalapot, ékszert stb. kihízelegni vagy kifondorkodni.

Sajnos, néha éppen a szegény leányok mint asszonyok hirtelen nagy lábon kezdenek élni és folyton csak követelődznek. Ők azok, akik megerőltetések árán is nagy lakást akarnak tartani, tavalyi ruhájukat már vonakodnak viselni, mindenkinek tetszeni, barátnők között feltűnni és rajtuk a divat hóbortos alkotásaival túltenni iparkodnak. Nekik csak a rókaprém és briliánsgyűrű vagy fülbevaló imponál és magukra akasztanak mindenféle drága kacatot. Mindezzel boldogtalanná teszik férjüket is, önmagukat is.

Egy ügyvéd jóhírű, de szerény anyagi viszonyok között élő családból vett feleséget. Az asszonynak a számára adott havi ezer forint is kevés volt. Csak ruhára is elköltött annyit, holott az ügyvéd keresete nem fedezte a kiadást. A férj először apósának panaszkodott. Ez azt tanácsolta vejének, hogy verje meg feleségét. Ennek – mondotta – csak ez fog használni. Az ügyvéd ízlésével ellenkezett a tanács követése. Majd anyósával közölte felesége könnyelmű pazarlásának szomorú tényét, amire az így válaszolt: „Ja, én előkelőnek neveltem leányomat.” Erre döntött az ügyvéd: „Drága” feleségét visszaküldte anyósához, további sikeres nevelésre.

Az asszonyban a könnyelmű pazarlási vágy mindig lelki és szellemi alacsonyabb rendűségnek biztos jele.

8. Hiba a házasságban, ha akaratlan magtalanság esetén a házastársak szemrehányást tesznek egymásnak vagy egymást hibáztatják.

9. Ne akard a világ előtt fitogtatni azt, ha a kormánypálca netalán a te kezedben van. Ne intsd le, ne szégyenítsd meg férjedet mások előtt. Még jó ismerősök és rokonok előtt se! Még kevésbé illik férjednek való vagy vélt gyengéit és hibáit mások előtt kiteregetni. Sohase nyilatkozzál férjedről lekicsinylően. Ha ezt férjed előtt tennéd, ez az ő önérzetét sértené. Ha pedig háta mögött nyilatkoznál, úgy ezt egyes férfiak a közeledésre való felhívásnak minősíthetnék.

10. Óvakodjál attól, hogy férjednek szülei vagy nagyszülei származását, foglalkozását, szegénységét stb. szemére hányd. Az ilyesmi nagyon közönséges lelkületre mutatna.

11. Ne kívánd, hogy férjed azonnal megkedvelje rokonaidat, barátnőidet és jó ismerőseidet. Ez időre szorul és idővel magától megjön. Rajtad függ, hogy férjed is megkedvelje őket. Viszont te meg soha ne nyilatkozzál kedvezőtlenül férjed rokonságáról vagy jóbarátairól.

12. Ha férjed kiemelt a szegénységből vagy alsóbb társadalmi osztályból, ne felejtsd el a mély hálát iránta! Ne szédülj el a nagyobb élettől! És ne kívánd, hogy férjed mindenért kárpótoljon, amit a szülői házban nélkülöztél.

A férj hibái

Nincs boroshordó seprű nélkül és nincs házasélet iszap nélkül.

A férj nem angyal, hanem hozzád hasonló gyarló ember! Hibáit, gyarlóságait, tévedéseit, botlásait, feledékenységeit éppolyan szent és áldozatos türelemmel vagy köteles elviselni, mint ahogyan te kívánod, hogy ő a tieidet elviselje és elszenvedje.

Légy nagyon feledékeny férjed hibáival, botlásaival és furcsaságaival szemben. Ellenben vésd jól emlékezetedbe a részéről nyert jókat, szép napokat, ünnepies és boldog órákat!

Néha elkerülhetetlenek a nézetkülönbségek. Ezeket törekedjél teljes jóindulattal áthidalni és kiegyenlíteni.

Mielőtt férjed valamely hibája felett pálcát törnél, kérdezd magadtól, vajon rossz akaratból követte-e el a hibát vagy emberi gyarlóságból, tévedésből, elnézésből, ügyetlenségből, feledékenységből.

Légy megértéssel férjed apróbb gyengéi iránt.

Természetes, hogy megkísérelheted, bizonyos mértékig kötelességed is, hogy férjedet hibáiról leszoktasd, mondhatnám megneveld, irányítsd, de ezt soha ne tedd kellemetlenkedő, hivalkodó, fölényeskedő, szekáló, gyámkodó, lekicsinylő modorban, hanem a kellő időben, a kedvező alkalommal és mindenkor inkább kedvesen, alázatosan, szerényen, szeretetreméltóan, kérőén és Istenhez intézett, imával kapcsolatban.

Ha férjed nem vallásos, nem akar templomba járni, gyónni, ne akard őt erőszakkal, kemény feddéssel megtéríteni, hanem szintén szeretettel, jósággal, türelemmel és nemes példával. Az oktatást, figyelmeztetést, is inkább másra bízhatod, pl. férjed lelkipásztorára, vallásos jóbarátaira, rokonára vagy valamely más világi, apostoli lélekre.

Te magad inkább imádkozzál férjed megtéréséért és e szándékra tégy jót másokkal, többször gyónjál és áldozzál, böjtöljél s. í. t.

És mi legyen a teendőd, ha férjed esetleg valamely káros szenvedélynek rabja, pl. kártyás, részegeskedő? Vagy ha kimaradó, durva, goromba, nyers, rosszindulatú, szívtelen, családját folyton bosszantja, ingerli, keseríti, nyugtalanítja vagy veszélyezteti?

Először is mondj le róla, hogy te magad leszoktathatod hibájáról. Csak a jó Isten kegyelme, a lelkipásztora, főnöke, parancsnoka, jóbarátja lehet rá döntő hatással e téren.

Másodszor: Ne szidd, fedd, korhold őt, ne tombolj, dühöngj és fenyegesd őt, még a szemrehányásban is! légy nagyon mértéktartó és tapintatos. Ne akard neki megtiltani az italt, kártyát vagy éjjelezést. Ne siránkozzál előtte, ne duzzogj, ne vitatkozzál vele, még tanácsaidat se pazarold rá.

Miért ne?

Először azért, mert az általános tapasztalat szerint mindezzel nemcsak nem javítod meg uradat, hanem ellenkezően, még jobban eltávolítod magadtól és otthonodtól, felébreszted benne a minden férfiban szunnyadó dacot, makacsságot és ellenkezést.

Másodszor minden férfi úgyis érzi a maga gyengeségét, bűnét és szenvedélyének rút s káros voltát. Nagyon jól tudja, mikor vétkezett. Restelli is azt, csak gyenge, pipogya, erőtlen az akarata, terhelt a szervezete, fertőzött a lelke, megromlott az idegzete, úgyhogy minden magában felindított javulási szándéka rendesen már az első kísértésnél csődöt mond.

Mi hát a szerencsétlen feleségnek a teendője?

Mindenekelőtt sajnáld őt, őszintén szánakozzál rajta, mert hidd el, ő maga szenved bűnétől vagy szenvedélyétől legtöbbet, csak büszke, hogy ezt bárkinek is megvallja.

Légy iránta elnéző! A keresztény erény magaslatáról tekintsd gyarlóságát és vergődését.

Nyújtsd feléje segítő kezedet. Kellő időben, okosan, nyugodtan, szelíden szó tárgyává teheted bűneit, de úgy, hogy kiérezze a jóságodat, szeretetedet, elnézésedet és megértésedet.

A legnagyobb kegyelem és művészet, ha a feleség kitapogathatja férjének hozzáférhető oldalait és ezt fel tudja használni a javára. Mégis az egyedül célravezető eszközök: a kitartó ima, a türelem, a szelídség, a részvevő, néma, de meleg szeretet. Csak ezek tudnak néha csodát művelve győzni, amint a Szentírás mondja:

Nem viszonozván rosszat rosszal, sem szidalmat szidalommal, hanem inkább áldást mondván; mert aki az életet akarja szeretni és jó napokat látni, fékezze nyelvét a rossztól és ajkai ne szóljanak álnokságot. Forduljon el a gonosztól és cselekedjék jót; keresse a békét és kövesse azt.” (1Pét 3,9–11)

Forrás: Tower Vilmos – Kihez menjek feleségül? (Korda, 1944)

Népszerű bejegyzések