„Az Egyház farizeusokkal fertőzött. A hagyományhű mozgalom különösképpen!"

A Jóisten az utóbbi hetekben nagyon dolgozik rajtam, hogy ne legyek ítélkező se magammal, se másokkal szemben, és ne legyek dogmatikus olyan kérdésekben, amelyekben az Egyháznak nincs kifejezett tanítása. E munka közben döbbentett rá arra is, hogy valószínűleg nagyon durván ítélkeztem volna a Szűzanya felett, ha személyesen ismerem. És te?

Te mit gondoltál volna róla, ha megtudod, hogy gyereket vár, pedig nincs is férjnél?

Milyen anyának tartottad volna, mikor aggódó hangon megkérdezi tőled, hogy merre van a fia, mert három napja nem találja?

Milyen nevelőnek tartottad volna, mikor meghallod, hogy az egyszem fiánál egyszer csak „bekattant” valami, és noha addig csak egy egyszerű ácsként élt, elkezdett vándorolni és tanítani?

Mit gondoltál volna a Szűzanyáról, mikor megtudod, hogy a fia keményen kritizálja a vallási vezetőket és Istennek tartja magát?

És akkor, mikor a gyermeke a legmegalázóbb kivégzési nemet szenvedte el két bűnözővel körülvéve?

Én 100%, hogy csupa rosszat...

Az is érdekes, hogy kb. 1,5 hete elém akadt az ítélkezéssel kapcsolatos „kutatásaim” során egy hagyományhű katolikus pap kemény prédikációja a vámos és a farizeus példázatáról, amiben szó szerint ezt mondja: 

„Az Egyház farizeusokkal fertőzött. A hagyományhű mozgalom különösképpen! Az elsőszámú bűn a gőg. Hány embert ismertem meg országszerte, akik azt mondták: »Tudja, atyám, a tridenti mise gyönyörű, de nem bírom elviselni azokat az embereket. Önelégültek és csak kritizálnak. Megmondják nekem, hogy kéne öltözködnöm, hogy kéne szólnom, hogy kéne járnom...« Hány hagyományhű mondja: »Köszönöm, Istenem, hogy nem vagyunk olyanok, mint azok ott, a Novus Ordon.« Szégyeljétek magatokat! Sokan közülük messze felülmúlnak titeket a szeretet erényében! És azt mondom nektek, hagyományhűek, hogy sokkal szigorúbb ítélet alá estek majd, mint azok az emberek, mert nektek több adatott meg, nektek megadatott az igazság. Hogy lehet mégis, hogy nem növekedtek a szeretetben. Hogy merészelitek azt, hogy mindig csak a felebarátaitokat vizslatjátok... »Hogy lehetséges, hogy nem otthonoktat?!« Szégyeljétek magatokat! Jobban teszitek, ha felébredtek, barátaim, mert el fogtok bukni, ha ebben a helyzetben vagytok, mint a farizeus. »Hogy lehet, hogy nem teszik ezt, vagy nem csinálják azt?!« Vedd le a szemedet más családokról és tartsd a sajátodon! Igen, minden szent azt mondja, ha kemény leszel, legyél kemény magaddal szemben."

Ezen kívül azt is elmondja, hogy azért sem terjed jobban a hagyományhű katolicizmus, mert nincs bennünk elég alázat és szeretet. Ha lenne, akkor az imáink sokkal hathatósabbak lennének. Idézi Szt. Ágostont is, aki szerint ha látsz valamilyen hibát a felebarátodban, akkor kezdd el gyakorolni az ellentétes erényt, és akkor végre meg fogsz szabadulni attól a bűntől. Más szóval amit nem szeretsz a felebarátodban, abban magad is bűnös vagy.

Mindez, amit az atya elmond rólunk, olyan szomorú! Hiszen Jézus azt mondta, arról kell megismerjen minket a világ, hogy szeretjük egymást. 

Persze gondolhatnánk, hogy ez csak ennek az egy papnak a magánveléménye, de Ripperger atya és Kovács Ervin Gellért atya is így látja, akik pedig szintén hagyományhű katolikusok, tehát nem azért kritizálnak minket, mert tőről metszett modernisták és utálnak minket, hanem mert pontosan jól látják, milyenek vagyunk, és segíteni akarnak nekünk szentté válni.

Nyilván akinek nem inge, ne vegye magára, de nekünk, akinek ingünk, nagyon-nagyon kéne kérnünk Istent, hogy szabadítson meg ettől, nem csak a magunk érdekében, de az egész Egyház érdekében is, mert a gőg a legsúlyosabb bűn és minden más bűn forrása. A gőg miatt bukott el Lucifer is, és emiatt ölték meg a farizeusok Jézust. Nyilvános bűnösök: démoni megszállás alatt álló prostituáltak, a saját népüket kiszipolyozó vámszedők stb. megtértek, de a vallási vezetők kivégeztették Isten Fiát, mert a vallásos gőg megkeményítette a szívüket.

Azt gondolom, hogy hagyományhűként nem kéne az áldozatot játszani, mert nem mindig mások a hibásak abban, ha az igaz tanítás és a hagyományos liturgia nem terjed jobban, hanem ahogy az atya mondta, a mi bűneink és mulasztásaink is nagy szerepet játszanak ebben. Az a baj, hogy kísértve vagyunk nagyon arra, hogy elnézzük ezeket a bűnöket magunknak, mert hiszen helyesen gondolkodunk és a megfelelő liturgiára járunk, és a neten is az igaz tanítást védjük, sőt még talán a rózsafüzért is elmondjuk minden nap, úgyhogy innentől kezdve annyira nem számít, hogyan bánunk másokkal.

A szentek mindig azzal kezdték el az Egyházat megújítani, hogy maguk igyekeztek jobbak lenni. Az eretnekek voltak azok, akik folyton csak másokat kritizáltak az Egyházban. (Ezzel nyilván nem azt akarom mondani, hogy ne kritizáljuk azt, ami rossz. De más, ha személyeskedünk vagy olyasmi miatt ítélünk el másokat, ami nem bűn, csak máshogy csinálják, mint mi.)

Remélem, hogy senki se sértődik meg azon, amit írtam. Nem célozgatok senkire, nem akarok kiprédikálni senkit. Segíteni szeretnék, és elsősorban magamnak írom ezeket. Azt gondolom, ha rosszul is esik elsőre, el kéne gondolkodnunk ezen, ha már több hagyományhű atya is prédikálta, akik sok-sok magunkfajtát ismernek.

„Karoljátok föl az aggályos lelkiismeretűt, anélkül hogy fölfogását elítélnétek. Van, aki azt hiszi, hogy mindent ehet, az aggályos azonban csak zöldségfélével táplálkozik. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; aki pedig nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik. Hiszen az Isten magáénak tekinti őt.

Ki vagy te, hogy más szolgája fölött ítélkezel? Saját urának áll vagy bukik. De meg fog állni, mert van elég hatalma az Úrnak ahhoz, hogy fönntartsa.

Van, aki különbséget tesz a napok közt, a másik meg minden napot jónak tart. Kövesse mindenki a maga meggyőződését. Aki tekintettel van a napokra, az Úrért teszi. S aki eszik, az Úrra való tekintettel eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki viszont nem eszik, az Úrra való tekintettel nem eszi, és ő is hálát ad Istennek.

Egyikünk sem él, s egyikünk sem hal meg önmagának. Amíg élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár halunk, az Úré vagyunk. Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt föl, hogy holtakon is, élőkön is uralkodjék. Miért ítéled hát el testvéredet? Miért veted meg felebarátodat? Hiszen mindnyájan megjelenünk Isten ítélőszéke előtt. Így mondja az Írás: »Megesküdtem önmagamra, szól az Úr: előttem hajlik meg minden térd, s minden nyelv Istent magasztalja.« Tehát mindegyikünk magáról ad számot Istennek.

Ezentúl tehát ne ítéljük el egymást, hanem inkább arra törekedjetek, hogy ne okozzatok a testvérnek megütközést vagy botránkozást."

(Róm 14,1-13)

„Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítószékében ülnek. Tartsátok és tegyétek meg tehát mindazt, amit mondanak, de tetteiket ne kövessétek, mert mondják ugyan, de nem teszik. Elviselhetetlen nehéz terhet rónak és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. 

Minden tettükkel arra törekszenek, hogy föltűnjenek az emberek előtt. Szélesre szabják imaszíjukat és hosszabbra eresztik köntösük bojtjait. Szívesen foglalják el a főhelyeket a lakomákon és az első székeket a zsinagógákban, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik és rabbinak szólítják őket az emberek.

Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, a Krisztus. A legnagyobb köztetek legyen a szolgátok. Aki fölmagasztalja magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.

Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Magatok nem mentek be, s az oda igyekvőket sem hagyjátok bejutni. 

Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Nagyokat imádkozva fölélitek az özvegyek házait. Ezért súlyosabb ítélet vár rátok. 

Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy csak egy embert is zsidóvá tegyetek, s ha azzá lett, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál.

Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tizedet adtok mentából, ánizsból és köményből, de elhanyagoljátok, ami fontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmasságot és a hűséget. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni. Ti vak vezetők! Kiszűritek a szúnyogot, a tevét meg lenyelitek. (...) 

Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tisztára mossátok a pohár és a tál külsejét, de belül rablott holmival és szennyel vannak tele. Te vak farizeus! Tisztítsd ki előbb a pohár és a tál belsejét, akkor majd külseje is tiszta lesz.

Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről ékeseknek látszanak, de belül holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. Így ti is kívülről igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal."

(Mt 23,1-15; 23,23-28)

Kapcsolódó:

Hagyományhű katolikusok súlyos hibái 

Van kiút a farizeizmusból 

Amikor a jó dolgok bálvánnyá válnak