Mit és mennyit imádkozz?

Ezt az írást egy angol nyelvű prédikáció alapján készítettem, amely meghallgatható itt.

A kötelességeink közé tartozik, hogy imádkozzunk. Minden ember tartozik ezzel a Teremtőjének, de csak kevesek tudnak erről. Mi, katolikusok tudunk róla, de életté is váltjuk ezt a tudást?

A mise az imádság legmagasrendűbb formája, de ettől még szükség van a mi imáinkra is, hiába van minden nap szentmise. 

Az érett ember imaélete úgy néz ki, hogy az ima négy kategóriájából mindegyik jelen van benne, és legalább 15 percet szán rájuk naponta. Ezek az alábbiak:

• elmélkedés: ez manapság nagyon nehéz, mert annyi minden van, ami elterelheti a figyelmünket. Ha elmélkedsz, nem mehet a tv, nem nyomkodhatod az iphone-odat, nem olvashatsz. Le kell ülnöd vagy térdelned, és egyszerűen csak Istenre kell figyelned csendben és nyugodtan. 
• lelki olvasmány: Bibliából, szentektől stb. olvasunk. Ezt kombinálhatjuk az elmélkedéssel, hogy először olvasunk, aztán arról elmélkedünk. 
• rózsafüzér
• más szóbeli imák: reggeli és esti ima, étkezés előtti ima, Úrangyala stb. 

Ezeken felül gondoljunk napközben is Istenre és mondjunk röpimákat.

Nem szabad azt csinálni, hogy az egyik kategória nehezemre esik, ezért azt kihagyom, és helyette másból végzek többet. Olyan ez, mint a kiegyensúlyozott táplálkozás, hogy mindegyik fajta ételkategória szükséges a testi egészséghez, úgy a lelkihez mindegyik imatípusnak jelen kell lennie a napjainkban.

Ha mind a négy fajta ima jelen van minden nap legalább 15 percre az életünkben, akkor van érett lelki életünk. De ne csüggedjünk el, ha ez elsőre soknak tűnik! Inkább imádkozzunk kevesebbet, mint semennyit. Ez a napi 1 óra ima legyen a cél, és ne veszítsük el a kedvünket, ha azt látjuk, hogy csak lassan, lépésről lépésre, napról napra jutunk el idáig. Kérjük imáinkban Istent, hogy adja meg a kedvet az imához, hogy eljussunk erre a szintre. Ha csak így, Isten kegyelméből és lassan érünk el idáig, annak megvan az az előnye, hogy Istennek tulajdonítjuk, hogy kialakult egy jó imaéletünk, és nem leszünk tőle gőgösek és nem fogjuk lenézni azokat, akik nem vagy kevesebbet imádkoznak.

Jó dolog családilag együtt imádkozni a rózsafüzért vagy olvasni a Bibliát, de meg kell tanítanunk a gyerekeinket arra, hogy ezeket önállóan is csinálják, mert különben ha kirepülnek, nem viszik tovább ezeket a jó szokásokat az önálló életükbe.

Segít az érett lelki élet kialakításában, ha megteremtjük a megfelelő környezetet az imához. Legyenek az otthonunkban feszültek, szentképek, szobrok, szentelt víz. Áldassuk meg a házunkat egy pappal. Legyen nálunk mindig rózsafüzér, ha megyünk valahova. Hordjuk a csodás érmet, skapulárét vagy Benedek-medált. Legyen katolikus naptárunk és éljük meg az otthonunkban is az egyházi év eseményeit, időszakait (ünnepek, böjtök). Misére vigyünk misszálét. Böjtöljünk, engeszteljünk, fizessünk tizedet. 

Gyakori panasz, hogy nem érzünk semmit az imában. Ez nem baj, sőt, a lelki érettség jele. Az ima hatása nem érzésfüggő, hanem tény. Ha imádkozom, Istenért teszem, nem azért, hogy kellemesen érezzem magam. Gyerekes, ha jól akarom érezni magam az imában. 

Lehet, hogy rendszeresen imádkozom, mégis látszólag nem történik semmi. Ilyenkor Isten a háttérben dolgozik, és egyszer csak nagy változás történik, jön egy komoly felismerés, ha kitartunk a látszat ellenére az imában. 

A szentség ajándék. Isten a saját időbeosztását követi, hogy mit mikor ad meg. A lelkünk olyan, mint egy kert. Mi dolgozunk, locsolunk, gyomlálunk, de Isten dönti el, mi és mikor nő benne. A szentséget Isten adja, és az ima azt jelenti, hogy mi felkészítjük a lelkünket a befogadására. Imádkozzunk rendszeresen, hogy Isten szentté tehessen minket, mert a világnak szentekre van szüksége!