Barátnőm, a királynő
Amikor a férfi durva vagy érzéketlen volt, a barátnőm nem fújta fel magát jogszerű haragjában. Mikor hitványul viselkedett és ocsmány szavakkal illette, kedves volt és hosszantűrő. Eltűrte a hanyagságát és hitt benne, hogy hazahozza a fizetését ahelyett, hogy a hazaúton elköltené. Legtöbbször képes volt mindent vidáman és hálás szívvel elviselni.
Mikor tanácsért fordult hozzám, elrejtettem a rossz érzéseimet és azt mondtam neki, amit a Biblia mond (nem, amit én éreztem), ami így hangzik: „Ahhoz, hogy Istent tiszteld, tisztelned kell a férjedet". Minden nap úgy éreztem magam, mint aki egy mennyei csatának a szemtanúja, és Isten állt nyerésre. Azon kívül, hogy pornót nézett, a mosdatlanság taszította a legjobban a férjében. Gyakran kért tőle olyan „dolgokat", amik visszataszítóak voltak, mivel nem tisztálkodott. Rosszul voltam, mikor arra gondoltam, milyen lehet a barátnőmnek ebben a helyzetben. Ő mégis alárendelődött neki és teljesítette a kéréseit. Természetesen elmondhatta volna neki, milyen boldog lenne ő is és a férje is, ha lefürdene. Az 1Pét 3,1-2-ben hitt: „Ugyanígy az asszonyok is engedelmeskedjenek férjüknek, hogy ha némelyek közülük nem is hisznek Isten szavának, a feleségük magaviselete szavak nélkül is megnyerje őket, amikor látják tiszteletet érdemlő, tiszta életeteket."
Nem azzal nyerte meg a férfit, hogy templomba járt vagy csendes perceket töltött Istennel. Hanem azzal, hogy megbecsüléssel és ragaszkodással viseltetett iránta. Sosem akarta megszégyeníteni vagy lenyűgözni az urát a vallásosságával, ami pedig valódi volt. És nem azért tisztelte a férjét, mert így nevelték. Ez egy mindennapos csoda volt a számára. Az, hogy tanúja voltam mindannak, amit átélt, úgy építette bennem a hitet, mint semmi azelőtt. Ezrek megérését láthattam a 60-as évek „Jézus-mozgalmának" köszönhetően. Láttam ördögöket kíűzetni, de olyat is, hogy emberek borzalmas betegségekből gyógyultak meg, de végignézni azt, ahogy egy 19 éves várandós lány színtiszta engedelmességben jár az Isten előtt, valóban a csodák csodája volt.
A barátnőm férje, Jim egész éjjel egy gyárban dolgozott. Minden munkatársa alkoholista és szoknyapecér volt. Egy korai reggelen, közel a munkaidő lejártához, néhányan elkezdtek panaszkodni a feleségeikre, elmesélve egymásnak, hogy milyen lusta, megbízhatatlan, őszintétlen, hűtlen, olcsó, szánalmas, kövér és ronda nejük van. Jim semmit sem mondott. Végül az egyik férfi megkérdezte tőle, hogy az ő felesége milyen. Ez volt az első alkalom, hogy igazán elgondolkodott azon, milyen az ő neje a többiekéhez képest, és hirtelen mélyről jövő hálát érzett. „Ó, hát nem fogok én mondani nektek a feleségemről semmit, mert totál kiakadnátok tőle." De a többiek csak nem hagyták, úgyhogy végül is azt mondta: „Gyönyörű nő, szép hosszú, szőke hajjal. Mindig olyan édes, bármit megtenne értem. Azt gondolja rólam, hogy igazán remek fickó vagyok." Persze mindannyian felbőszültek a hallottakon, mert azt gondolták, hogy a munkatársuk egy jókorát hazudott. Azonban ő azt mondta nekik: „Mire ma hazaérek, kicsinosítja magát, és a reggelimet fogja csinálni, arról nem is beszélve, hogy az ajtónál egy szexi csókkal fog köszönteni."
Mindeközben otthon Jim gyanútlan, ifjú felesége mit sem sejtett a vitáról, és fogalma sem volt róla, hogy férje becsülete forog kockán. A Biblia szerint „A derék feleség koronája a férjének, a gyalázatos olyan, mint szú a csontjában." (Péld 12,4) Ez a fiatal nő épp afelé tartott, hogy koronává vagy váljon a férje számára. Bár a férfi érdemtelen volt rá, ismerte a feleségét és bízott benne. Kiérdemelte a bizalmát.
Aznap reggel fél 7-kor a barátnőm szerelemtől sugárzó arccal, frissen fésült hajjal és csinos ruhában köszöntötte a férjét az ajtóban. De egy dohányrágó, bűzös férfi helyett hat állt ott - akik közül öt igencsak megszégyenültnek és nyugtalannak tűnt. Bár meglepődött, vidáman reagált: „Ó, kedvesem, látom, elhoztad magaddal a barátaidat is." Ezeknek a férfiaknak a szemében már pusztán ez a kijelentés is nagy győzelemnek számított és Jim becsületére vált. Beterelte a munkatársait az otthonába és nyers stílusban azt mondta a feleségének, hogy csináljon reggelit nekik. Ez elég nagy kérés volt, hiszen ezek a férfiak képesnek tűntek arra, hogy elfogyasszanak egy egész hétre való reggelit. Jim nagyon keveset keresett, ráadásul felelőtlenül bánt a pénzzel. Nejének abból kellett gazdálkodnia, ami ezek után megmaradt. Bement a konyhába és csendesen imádkozni kezdett: „Uram, Te tudod, hogy ma reggel hat férfit kell jóllakatnom. Kérlek, segíts!" Megsütött minden szalonnát, tojást és krumplit, készített egy nagy adag kekszet is, ezen kívül még Béchamel-mártás is kikerült a kezei közül. Nagylelkűen felszolgálta az egész heti reggelire valót a hófehér asztalterítőn. Azok a piszkos férfiak pedig feszült, szégyenkező csendben ültek, amint kiszolgálta őket. Ez a pillanat Jim számára igazi „koronázással" ért fel. Minden férfi ösztönösen tudta, hogy semmi sem lesz már köztük ugyanaz. Jim felesége megbecsüléssel bánt vele. Más volt, mint ők. A férfiak ettek, aztán felálltak és távoztak. Bizonyára nem kerülte el a figyelmüket, hogy Jim egyetlen egyszer sem mondott köszönetet mosolygó feleségének.
Jim többé már nem csupán egy volt ezek között a fickók között. Ezek után mindig is úgy érezték, hogy egy kicsit okosabb náluk; hogy nem az a béna figura, akinek tartották. Következő este a férfiak a a munkában még mindig meg voltak illetődve. A barátnőm akkor viselkedett Jimmel tisztelettel telien, mikor ez a legtöbbet jelentette a számára - a többi férfi előtt. Tisztelte őt, mert hitt Istenben és úgy döntött, hogy alárendelődik Istennek azáltal, hogy tisztelettel bánik egy férfival, aki ezt nem érdemelte meg. Félretette az ellenérzéseit, a megbántottság és a kihasználtság érzését, és tiszteletet érdemlő, tiszta életet kezdett élni. Koronája volt a férjének.
Képes vagy meglátni, hogy tiszteletre méltó, tiszta élete hogyan nyerhette meg a férjét - bármelyik férfit? Fokozatosan, az évek során a férje elkezdett tisztelettel bánni vele. Királynői viselkedése rávette Jimet, hogy más fényben lássa magát. A többi férfi csupa koszos, hangoskodó, partizó, közönséges nőt vett el, de az ő feleségében volt méltóság. Lassan úgy kezdett tekinteni a keresztényekre, mint akik az embereknek egy minőségibb csoportját alkotják, akik kedvesek, hosszantűrőek, szerető szívűek, tiszteletteljesek, adakozóak, őszinték és mértékletesek. Micsoda bizonyságot adott a barátnőm a világnak! Férje durva és visszatetsző dolgai egyenként tűntek el, hogy szeretettelteli kedvesség váltsa fel őket. Nem azért, mert a barátnőm kikövetelte magának, hanem mert tiszteletetet érdemlő, tiszta életével megnyerte magának az urát. Bár hitetlen volt, Jim eljutott odáig, hogy tisztelje a feleségét, mert ő annyira jólelkűen bánt vele. Amikor az asszony szemébe nézett, egy sokkal jobb férfit látott, mint akinek saját magát tartotta. A szeretet arra ösztönözte, hogy méltóvá váljon felesége belé vetett hitére. Ennek a történetnek az a tanulsága, hogy az 1Pét 3 igaz. Mivel királyként bánt a férjével, ő a királynéjává válhatott, akit Isten arra használt, hogy megnyerje Jimet Jézus Krisztusnak. „Isten jósága megtérésre vezet", és pont így tesz egy jó feleség jósága is.
Néhány év múlva Jim végül igaz bűnbánatot tartott és megtette Jézust élete Urává. Mikor legutóbb meglátogattuk őket, a gyerekeik már mind felnőttek, Jim pedig dicsérte az Urat és nagy örömet talált abban, hogy Isten milyen jó a családjához.
A fenti írást Debi Pearl Created To Be His Help Meet c. könyvéből fordítottam.
Kép: Al Parker
