Bejegyzések

Kulturális forradalom

Kép
Az alábbi sorok Jung Chang Vadhattyúk c. könyvéből származnak és a Mao Ce-tung által életre hívott kulturális forradalmat írják le. 

Hogy valóban cselekvésre szorítsa a lakosságot, Maonak ki kellett vennie a hatalmat a párt kezéből, és megvalósítania a teljes egyeduralmat. Ehhez pedig terror kellett – méghozzá olyan heves terror, amely elsöpör minden egyéb meggondolást, és túllép minden más félelmen. Ennek ideális megvalósítóit az elnök a tizen- és huszonéves fiatalokban vélte megtalálni, akiket már az ő fanatikus személyi kultuszában neveltek, az „osztályharc” katonai elvei alapján. Nagy előnyükre szolgált a fiatalságuk – lázadó szelleműek voltak és félelmet nem ismerők, alig várták, hogy harcba szállhassanak az „igaz ügyért”, szomjazták a kalandot és a nagy tetteket. Ugyanakkor felelőtlenek, tudatlanok és könnyen manipulálhatók voltak és hajlamosak a brutalitásra. Csakis egy ilyen hatalmas erő segítségével tarthatta Mao félelemben az egész társadalmat, és teremthetett olyan káoszt, h…

A II. vatikáni zsinat bálványa

Kép
Érdekes jelenséget tapasztalhatok meg újra és újra, mégpedig, hogy a katolikusok egy része bálványt faragott a II. vatikáni zsinatból, az utána következő változásokból és a „zsinati szellemet" képviselő egyházi vezetőkből. Ha pedig te nem borulsz le ezek előtt a bálványok előtt és nem mutatod be elméd hódolatának áldozatát, akkor a szemükben nem vagy igazi keresztény.
Hogy történhetett ez? Mintha egy hatalmas törés lenne a zsinat előtti és a zsinat utáni Egyházban. Új liturgia, új naptár, új retorika, új irány. Vannak, akik jóhiszeműen csak azt mondják, kicsit a mai világhoz igazították a külsőségeket, de a lényeg maradt. Én viszont nem tudok már ilyen naiv lenni.
Marcel Lefebvre érseknek van egy könyve, amely magyarul Nyílt levél a tanácstalan katolikusokhoz címmel jelent meg. Ő az az atya, aki a II. vatikáni zsinat után további életét annak szentelte, hogy megőrizze az Egyház autentikus tanítását és hagyományos liturgiáját. Ennek érdekében még azt is megtette, hogy halála közeled…

Kötelességteljesítés – fajtánk jövőjének záloga

Kép
Az egyik legnagyobb filmélményem a Mátrix. Tökéletesen át tudom érezni Neo helyzetét. Nemhogy a világban, de az Egyházban is úgy érzem magam, mintha – néhány kivételtől eltekintve – csupa olyan ember között élnék, akik egy álvalóságban tengődnek, és jószándékú hevülettel szolgálják Jézus Krisztus nevében a Sátánt. 
Nem azt mondom, hogy jobb vagyok náluk, ezt csak Isten ítélheti meg. De ordítani tudnék attól, hogy milyen mértékben sikerült elvarázsolnia az embereket a Sátánnak még az Egyházban is. Feminizmus, szocializmus, BLM, LMBTQ-lobbi, minden itt van, és még a katolikusok között is alig van néhány, aki nem SJW és nem várja el, hogy PC módon beszéljek. Különben, ugye, nem vagyok jó keresztény. 
Kerülhetnék bizonyos témákat, hogy jobban csússzon a blog fő üzenete, de nem fogok. Lássátok csak, hogy katolikus nő is gondolkodhat így. Úgyhogy bele is vágok. 
Fehér vagyok és büszke erre. Azt gondolom, csodálatos civilizációt építettek az őseim. Büszke vagyok a katedrálisokra, várkastélyokra…

A szenvedés és Isten léte

Kép
Egyszer olvasgattam egy ateista kommentfolyamot arról, ki miért nem hisz Isten létezésében. Rengetegen voltak, akik azért nem hittek Istenben, mert rossz dolgok történtek velük, és ezeket nem tudták összeegyeztetni azzal, hogy van egy mindenható lény, aki végtelenül jó és szereti őket. Hiszen akkor hogy hagyhatta mindezt?
Szomorú vagyok, mikor valaki úgy dönt, Isten nélkül szenved, hiszen ezzel csak ront a helyzetén. Márpedig az, hogy szenvedni fogunk életünk során, tény, változtatni rajta nem tudunk. Hívőnek lenni nem jelenti azt, hogy Jézus megóv minden fájdalomtól, sőt. Azt viszont eldönthetjük, hogy Istennel szenvedünk-e vagy Nélküle. Érdemes összehasonlítani ezt a két lehetőséget.
Ha Isten nélkül szenvedsz, akkor: – egyedül szenvedsz; – úgy szenvedsz, hogy nincs értelme; – sem haszna; – nem reménykedhetsz abban, hogy a halálod után a mennybe jutsz, ami végtelen és örök boldogságot jelent, és felülírja minden szenvedésedet.
Ezzel szemben, ha Istennel szenvedsz: – nem vagy egyedül („S én v…

Böjte atya gondolatai a gyermekvállalásról

Kép
Ha valaki tudatosan nem vállal gyereket azért, hogy kedvére szórakozhasson, bejárja az egész világot, két kanállal habzsolja az életet, olyan, mint a mesebeli tücsök, aki nem gyűjt télire, és a szükség idején elpusztul... Önzésük következében hiába keresik, kutatják a boldogságot, nem találják meg: egyre különlegesebb tájakra mennek, egyre drágább dolgoktól remélik a megelégedettséget, egyre extrémebb élményeket akarnak átélni, és lelkük mélyén kiégnek, űr tátong bennük. Lehet, hogy fényűzésükért, látszólagos gondtalanságuk miatt sokan irigylik őket, de életük valójában céltalan, értelmetlen, üres... 
Gyímesben van egy csángó falucska, egy nagyon idős néni jött haza kaszával a vállán. Mondom neki, mit csinál maga, Kati néni?! ,,Magad Uram, ha szolgád nincs! – mondta szomorúan, majd így folytatta: – Látja, ha valaki meddő, nincsenek gyerekei, és kihalnak mellőle a rokonai, akkor senkije nincsen, se sógorai, se komái, se unokái, dolgozhat egyedül öregségére, ha nem akar felfordulni.”
M…

Édesanya hazatér

Kép
Írta: Gerely Jolán
Janka néninél zsúr volt. A fiatalok zsúrja. Régi, kedves szokás volt nála, hogy időnkint maga köré gyűjtötte az ismerős fiatalasszonyokat és leányokat vidám, meghitt beszélgetésre.
Már mindannyian együtt voltak, sőt a tejszínhab készlet meglehetősen nagy fogyatkozást mutatott, amikor megkésett vendégként egy harminc év körüli, mosolygós, vidám asszonyka köszöntött be.
– Csakhogy végre már egyszer téged is itt láthatunk, Sárikám! – köszöntötte a háziasszony. – Hogy sikerült ma ilyen korán megszöknöd az irodából?
– Úgy hogy végleg megszöktem. Nem éppen ma, hanem már jó néhány hete.
– Otthagytad az irodát? Felmondtak? Leépítettek? – rohanták meg a többiek kérdéseikkel.
Kevés kivétellel kenyérkereső nők voltak majdnem valamennyien és az elbocsáttatás lehetősége ott lebegett mindnyájuk feje fölött.
– Fogódzzatok meg jól, – mondta nevetve az újonnan érkezett – mert ha megmondom az igazat, le találtok fordulni a székről. Hát halljátok! Önként, saját jószántamból hagytam ot…

Éljünk Isten tenyerén!

Kép
Írta: Johannes Rosche
Ne forogj saját tengelyed körül
Ha csak egy emberrel is törődsz, akkor már kiszakadsz saját szűk korlátaíd közül! Ez okvetlenül szükséges! Nehogy megzavarodj, befelé fordulj, nehogy szüntelenül csak magad körül keringj. Az ilyen ,,másról való gondoskodást" nem szabad elvetned akkor sem, ha ez a nyugalmadat, megszokott napi életmódodat zavarná. 
Inkább talán nagyon is jó, ha embertársaiddal való törődés olykor kellemetlen vagy nehezedre esik, hogy olyan gondok terhét viseld, amelyekről senkinek sem tudsz beszélni.
A másokkal való törődés az igazi szeretet gyümölcse! Okozhat ez fájdalmat, de végeredményben a legszebb ajándékot rejti magában. Új életet és színt hoz szürke életedbe, és bizonyos pillanatokban a mély hála kimondhatatlan örömét...
Embertársaid mások
Látod, hogy mások milyen vallásosak. Nagyon törekszel, mégsem közelíted meg őket.
Talán heves a vérmérsékleted. Kitörsz, megbokrosodsz, mint egy csikó, pedig szorosan tartod a gyeplőt.
Te csak azért volná…