Akkor voltam boldog, ha egy férfit szolgálhattam
A megboldogult nagymama még idős korában is a házassági hirdetéseket böngészte. Vajon mit ígérnek és mit kívánnak az élettársat kereső emberek? Legyen a hölgy csinos, karcsú vagy teltkarcsú. Legyen a férfinak jó állása, vagyona, autója, lakása. Szeressék a zenét, a szórakozást, a természetet és így tovább. A legtöbb hirdetésben szóba se kerül a keresett személy vallási élete vagy értékes lelki tulajdonsága. Az unoka megkérdezte az előbb idézett nagymamát, hogy miért tudott idős korában is férjhez menni, miért volt olyan nagy sikere a férfiaknál? Nagymama elgondolkozott, majd ezt válaszolta: akkor voltam boldog, ha egy férfit szolgálhattam...
Természetesen ezt a szolgálatot nem szabad félreértenünk és mint valami megalázkodó magatartást értékelnünk. Az evangélium olvasói előtt jól ismertek Jézus szavai: Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak másoknak... Aki nagyobb akar lenni köztetek, legyen mindenki szolgája... Gondoljunk az utolsó vacsorára, amelyen Jézus szerető megalázkodásában megmosta apostolai lábát. Ezzel is példát adott a szeretetből fakadó szolgálat gyakorlására. A házasságkötés alkalmával erre kapnak különös kegyelmi segítséget a házastársak és így lesz lehetséges, hogy megéljék a Krisztus-követő élet boldogságát.
Az evangéliumból tudjuk, hogy Jézus egész életében az Atya akaratát akarta teljesíteni és az emberek üdvösségét szolgálni. Igaz, hogy ő nem élt házasságban, de harminc éven át engedelmes volt szüleinek, és vállalta a szent család szolgálatát. Szent Józseffel, nevelőatyjával együtt ácsmesterséggel kereste a kenyeret. Ezzel példát adott minden követőjének, hogy a családi élet szolgálatában keressék földi boldogságukat és örök üdvösségüket. Az Isten által megáldott házasságban lehet és kell felkészülni az istenközösség boldogságára. Ezért intette a gyermekeket szavával és példájával arra az engedelmességre, ami nélkül elképzelhetetlen a családi élet békéje. Aki ugyanis nem tanul meg engedelmeskedni, az nem tud helyesen parancsolni. Jézus arra figyelmezteti a férfiakat, hogy ne uralkodni, zsarnokoskodni akarjanak családjukban, hanem szolgálni. Úgy szeressék feleségüket, mint Krisztus szereti az Egyházat. Tekintsék egyenrangú társnak hitvesüket és értékeljék áldozatos szolgálatukat. Az asszonyoktól pedig azt kívánja, hogy lelket adjanak a férfiaknak, és nemes nőiességükkel emeljék ki a férfiakat az érzékiség sarából. Legyenek meggyőződve arról, hogy nincs fontosabb, nincs értékesebb az anyai szolgálatnál. Bármilyen munkát is végeznek odahaza, hivatalokban, gyárakban vagy a földeken, hivatásuk mindig és mindenütt egy: kiárasztani magukból azt, ami bennük anyai.
A mai házasságkötés alkalmával erre a szent szolgálatra kaptatok meghívást és ehhez kaptátok meg Isten kegyelmét. Mindketten más és más adottságokkal rendelkeztek, és éppen ezért a szeretetben történő egyesülés által lehettek egymás kiegészítőivé. Ezt az igazságot szemlélteti a neves lengyel író, Sienkievicz egy kedves történetben. Isten megteremtette az első férfit, adott neki észt, erőt és bátorságot. Mindez azonban nem elegendő, mondotta a Teremtő. Kell az emberbe szív, jóság, vidám kedély, finomság és szépség. Hogy ez sem hiányozzék, Isten megteremtette az asszonyt. Azt mondta neki: ami a lótusz a virágok között, az legyen a nő a férfiak között. Hova helyezzelek, kérdezte Isten az asszonyt, hogy betölthesd szolgálatodat? Legjobb lesz, ha fölviszlek egy magas hegyre, a fehér havasok csúcsára, hogy megőrizhesd tisztaságodat. Vagy a vizek tükrére helyezlek, hogy ott pompázzál és ringatózzál, mint a vizirózsák. Ha pedig el akarnál rejtőzni, elviszlek a tenger mélyébe vagy az erdők lombtengerébe. Választhatsz! A leány elgondolkozott és arra kérte Istent, bízza őt a férfiakra. Mikor azonban bepillantott a férfi lelkébe, nagyon megriadt. Megpillantotta benne az ész hideg, fagyos csúcsait, a kételyek szakadékatit, az érzés nélküli pusztaságot. Ezektől megriadva menekülni próbált. Isten azonban nem engedte. Maradj csak mellette, itt a te helyed! Jóságoddal megolvasztod majd a jeget, szépséged beborítja a kopár sziklákat. Te majd átlépsz a kételyek szakadékán, hiszen szárnyaid vannak, a szeretet szárnyai, amelyekkel minden nehézséget legyőzhet az ember...
Petőfi Sándor írja egyik költeményében: A szerelem mindent pótol, s a szerelmet nem pótolja semmi... A mai ünnepen ezt a pótolhatatlan szerelmet áldotta meg az Isten és ennek megőrzését várja mindkettőtöktől. Ő a jóságos és igazságos, sohasem kíván tőlünk olyasmit, amihez ne adná meg segítő kegyelmét. Ez az Ő nektek szánt nászajándéka, ez segít titeket abban, hogy szerető szolgálattal munkálkodjatok egymás és majdan gyermekeitek boldogságán.
Forrás: György Attila - A szív fényessége
