A négy temperamentum katolikus szemmel 4. – A flegmatikus
Előző részek:
Az utolsó temperamentum, amelyről írnom kell, a flegmatikus. Müller Lajos SJ szerint Magyarországon szinte egyáltalán nincs jelen tiszta alakban, de úgy kerek a történet, hogy ők is terítékre kerülnek.
A flegmatikus fütyül a környezetére, helyette a saját kis világában létezik. Sokak szerint lusta, mert nemigen mozgatják meg külső események. Pedig valójában csak a békét keresi, amelyet úgy gondol megtaláni, hogy nem folyik bele mindenbe. Ezzel csak az a probléma, hogy az üdvösség útja nem az álmodozásban, hanem a cselekvésben rejlik. A flegmatikusnak meg kell tanulnia, hogy az akarata irányítsa, és ne az ösztönös visszakozása a cselekvéstől és az emberi interakcióktól. Természete szerint nem ambicíózus, pedig szentté válni igen nagy ambíció, így ezen tudatosan dolgoznia kell, hogy merjen nagyot akarni és küzdeni ezért a nagy célért, az üdvösségért.
A flegmatikus jó tulajdonságai közé tartozik, hogy nem hagy benne mély nyomot, és nem is háborítja fel különösebben se igazságtalanság, se sertés, se szenvedés. Mindent elvisel nyugodtan és csendesen. Nincsenek dühkitörései, nem bántódik meg, nem esik kétségbe. Ezen felül bár lassú, de állhatatos, megbízható munkás.
A flegmatikus erénye az is, hogy józanul képes szemlélni a dolgokat. Monotóniatűrése és szenvedélyektől alig befolyásolt, tiszta gondolkodása miatt rendkívül alkalmas a tudományos munkára. Van, aki szerint maga Aquinói Szent Tamás is flegmatikus volt.
Jó, ha a flegmatikusnak van egy lelki vezetője, aki mindig többre, jobbra, magasabbra ösztönzi, mert maga nemigen képes önállóan ilyesmire, és így félő, hogy igen alacsony szintjén marad a lelki életnek.
Másik fontos teendő, hogy kibújjon a csigaházából és jót tegyen a felebarátaival. Egyáltalán: legyenek barátai. Ha vezető pozícióba kerül (pl. családfőként), akkor úgy növekedhet az erényekben, hogy minden ellenérzése ellenére felvállalja a vezetéssel járó konfliktusokat, felelősséget és teendőket. Nem hagyhatja, hogy a gyerekei a fejére nőjenek vagy a neje hordja a nadrágot.
Szükséges az is, hogy a flegmatikus felismerje mindazt a rosszat, ami elvonja Istentől és a jótettektől. Az álmodozás nem egyenlő az elmélkedéssel. Az se helyes, ha túl sokat olvas, vagy ha olyan dolgokról tanul, amelyeknek semmi köze az életállapotához és nem segítik az állapotbeli kötelességei elvégzésében. Könnyen megeshet ugyanis, hogy mindenféle álmodozás, olvasás vagy tanulmányok oltárán feláldozza a valódi lelki életet és azt, hogy azt végezze el, ami az ő valódi feladata, vagy hogy épp más emberekkel is foglalkozzon. A flegmatikus tehát ne csak álmodozzon, tanuljon, olvasson van írjon, hanem sportoljon, kiránduljon, vegyen részt társas eseményeken, barátkozzon! Ne csak gondolkozzon, tanuljon, írjon vagy olvasson Istenről, hanem kommunikáljon Vele!
Meg kell találnia a flegmatikusnak az egészséges egyensúlyt a szemlélődés és a cselekvés között. Ha ezt megteszi, könnyen szentté válhat, mert a többi három temperamentummal ellentétben őt nemigen kínozzák a szenvedélyek, legyen szó haragról, bánatról, sértettségről vagy kínzó vágyakról.
Felhasznált irodalom:
Ft. Christian Kappes: The Phlegmatic Temperament
Ft. Conrad Hock: The Four Temperaments
Ft. Antonio Royo Marin OP: The Theology of Christian Perfection
