Lányok és az egyetem 2.0

Volt régebben egy bejegyzésem a nők egyetemre járásáról, és hogy a lányaimat hogy szeretném nevelni ezen a téren. Azt egy ideje leszedtem, mert több dologban se értettem már egyet a pár évvel ezelőtti önmagammal.

Aztán most, hogy végzős gimnazistaként nemrégiben jelentkezett a húgom az egyetemre, újra eszembe jutott a téma, és arra gondoltam, újraírom az előző bejegyzésemet.

Az az igazság, hogy szeretném, hogy – amennyiben a szellemi képességeik meglesznek hozzá –, a lányaim is diplomások legyenek, vagyis legyen olyan végzettségük és tudásuk, amivel hozzájuk illő, nekik tetsző munkával pénzt tudnának keresni, amennyiben szükséges vagy kedvük és lehetőségük van rá. Én már bánom és nem tartom jónak, hogy nekem ilyen nincs, és ha megtehetem, szeretném pótolni, amikor túl leszek a kisgyerekes korszakomon. De ezt sokkal könnyebb még a családalapítás előtt megtenni, ezért erre ösztönzöm majd őket.

Persze azt is el fogom nekik mondani, hogy olyan képesítésre törekedjenek, ami családanyaként is jól alkalmazható, nincs az anyaság kárára, és hogy nem úgy néz ki az anyaság, hogy elég egy gyerek 2-3 éves koráig otthon lenni, aztán úgy tudnak teljes állásban dolgozni, akárcsak egy férfi vagy egy gyermektelen nő.

Remélem, nem lesz túlságosan Mrs Bennetes megjegyzés, de arra is gondoltam, hogy akár egy hozzájuk való férfit is megismerhetnek az egyetemen. :-)

Lehet ultrakonzervatív „katholikusként” lamentálni azon, hogy nők nem valóak az egyetemre, de ez már a XXI. század... még olyan dolgokhoz is kell legalább főiskolai végzettség, amik úm. tipikus női munkák, pl. óvónő, védőnő, tanító, szülésznő. Ma már az oktatás és a munkaerőpiac nem olyan, mint a középkorban vagy akár 30 évvel ezelőtt, és a társadalom se olyan. A jelenkori helyzetet is figyelembe akarom venni a lányaim nevelésekor, nem csak valami elvont ideológiát, hogy ha a társadalom olyan lenne, mint valami tökéletes, középkorias, katolikus utópiában, akkor hogy kéne élniük. Nem, nekem arra kell nevelnem őket, hogy a jelenlegi vagy pontosabban a jövőbeli társadalmi helyzetben hogyan tudnak katolikus nőként kibontakozni és helyt állni. Márpedig nagy a valószínűsége, hogy kell majd az életük folyamán pénzt keresniük, még ha nem is főállásban. Akkor pedig ne kelljen már takarítónőnek vagy pénztárosnak elmenniük végzettség híján, ha szellemileg alkalmasak lennének másra is.

Az is jó dolog szerintem, hogyha megélik: igen, képes vagyok rá, tudok ilyen szinten tanulni és helyt állni. Én nem osztom azt a véleményt, hogy egy nő csak tudjon jól főzni, takarítani meg gyereket nevelni, és ennyi a dolga. Vannak ilyen nők is, persze, akik ezt megtehetik és akiknek ez szellemileg kielégítő. És utálom a feminizmusban, hogy minden nőt afelé akarnak terelni, hogy ez nekik ne legyen elég, és lenézik, akiket mindez tökéletesen kielégít. De a lányaim is valószínűleg örökölték, öröklik a szüleik magas IQ-ját, logikáját, szellemi igényeit. Miért kéne azt beléjük nevelnem „Isten nevében”, amit itt-ott van szerencsém olvasni, hogy minden nő buta, logikátlan, ne érdekelje semmi a házimunkán kívül. Vagy hogy nőietlen feminista az, aki mást is akar csinálni, mint egész nap takarítani, főzni, gyerekekkel foglalkozni. A lányaim is vágyhatnak szellemi tevékenységek végzésére és lehetnek jók bennük. Egy katolikus nem is tudom, hogy kérdőjelezheti meg ezt, kétezer évnyi női szenttel a hátunk mögött, akik között nem egy olyan is volt, akit Isten szellemi téren igen komoly talentumokkal áldott meg, és neves egyházi és világi férfiak is fordultak hozzájuk tanácsért vagy merítettek, merítenek az írásaikból. 

Na de nem fognak a tanulmányaik miatt túl későn családot alapítani?

Hároméves képzés után 21, négyéves után 22 ötéves után 23 évesen diplomázik egy nő. Egyáltalán nincs elkésve még az sem, aki 21-23 évesen házasodik és 22-24 évesen lesz először anya. Különben se biztos, hogy ilyen hamar találnak párt, vagy hogy egyáltalán házas hivatásuk van vagy lesz gyerekük.

Nem rontja el őket az egyetem?

Amerikai fundamentalista protestáns, ill. hagyományhű katolikus példára én is féltem ettől pár éve, de most már azt gondolom, amit egy hozzászóló írt annakidején: nagy gond, ha valakinek, mire nagykorúvá válik, nem alakul ki olyan szilárd értékrendje és hite, hogy kiállja a magyar egyetemi közeg próbáját. Különben is, vannak tanárok és diákok, akik szintén hívők és konzervatívok, legalábbis történelem szakon nekem ez volt a tapasztalatom.

Bárki bármit mond, bármilyen divatok is legyenek konzervatív keresztény körökben, Jézus nem azt várja el tőlünk, hogy kivonuljunk a világból és valami ködös ideológiákban élő hagyományhű katolikus-amis szekta legyünk. Mit olvasunk a Bibliában? Azt, hogy a mi Urunk így imádkozik tanítványaiért: „Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. (...) Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem őket én is a világba.” (Jn 17,15; 17,18) Kell, hogy szűrjük a családunkat érő hatásokat, de nem kell és nem is tudjuk megóvni a gyerekeinket teljesen a negatív befolyásoktól, főleg, ha már felnőttek. Különben is, hogy lesz valakinek érett a hite és hogy szerez érdemeket, ha nem érik kísértések, ha nem találkozik ellentétes véleményekkel, nem hívő emberekkel stb.? És hogy lesz a föld sója, hogy lesz másokra jó hatással, hogy vonzza őket Krisztushoz, ha buborékban él?

Mindenesetre ha valaki nem áll készen arra 18-19 éves korára, hogy egyetemre járjon, akkor a házassághoz, az anyasághoz, sőt szimplán az otthonról való elköltözéshez is éretlen.

Mindent összefoglalva:

Azt gondolom, az a jó, ha a lányainkat is szorgalomra, kitartásra, önállóságra neveljük.

Ha úgy neveljük őket nőiesnek és konzervatívnak, hogy közben nem terheljük és korlátozzuk őket szélsőséges sztereotípiákkal, amik inkább vahhábita muszlimok meg amerikai fundamentalista protestáns szekták tagjai, mint katolikusok gondolatvilágába illenek.

Ha felkészítjük őket a feleség, anya és háziasszony szerepére, de emellett segítjük őket a másra irányuló testi és szellemi képességeik, tehetségeik kibontakoztatásában is, és abban, hogy ezekhez megfelelő tudást és végzettséget szerezzenek.

Ha elmondjuk nekik, hogy a feminista propaganda ellenére a nőiséggel és az anyasággal nem egyeztethető össze mindenfajta munka, karrier, és emiatt próbáljuk őket abba az irányba terelni, hogy olyan végzettséget szerezzenek, ami nem összeegyeztethetetlen a családossággal, hiszen a legtöbb nőnek az a hivatása.

De persze arra is megtanítjuk őket, hogy akkor se kevesebbek senkinél, ha sosem keresnek pénzt, amennyiben ezt megtehetik és nem is vágynak rá.

És akkor se „hibás áruk”, ha nincs családjuk Isten akaratából.

Minden nő egyedi teremtménye az Atyának, aki egyedi utat is szán nekik. Azt szeretném, ha a lányaim is megtalálnák az ő egyedi hivatásukat és azt élnék meg, nem engem utánoznának vakon vagy külső elvárásoknak felelnének meg (legyen az feminista vagy konzervatív megmondóembereké), hanem Isten hívó szavára válaszolnának minden döntésükben.

Kép: Harrison Fisher