A családfő és a segítőtárs


A Szentírásból egyértelmű, hogy Isten a patriarchátust támogatja, legyen szó az Egyházról vagy a családról. 

A keresztény feministák egy igehelybe tudnak csak kapaszkodni a kölcsönös alárendelődés tekintetében:

„Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből." (Ef 5,21)

De nézzük csak meg, hogy folytatódik:

„Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója. Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének." (Ef 5,22-24)

Ezen kívül az alábbi igék is világosak:

„Szeretném azonban, ha megértenétek, hogy a férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten." (1Kor 11,3)

„Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben.  A teremtésben is Ádám volt az első, Éva utána következett; Ádámot nem vezették félre, de az asszony hagyta, hogy félrevezessék, s bűnbe esett. Azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot, kitart a hitben, a szeretetben, a szegénységben és a tisztességben." (1Tim 2,12-15)

„Ugyanígy az asszonyok is engedelmeskedjenek férjüknek, hogy ha némelyek közülük nem is hisznek Isten szavának, a feleségük magaviselete szavak nélkül is megnyerje őket, amikor látják tiszteletet érdemlő, tiszta életeteket. Ékességüket ne külsőségekben keressék, abban, hogy hullámos a hajuk, arany ékszereket aggatnak magukra vagy drága ruhákat viselnek. Isten szemében a rejtett ember az értékes, romolhatatlan szelídségével és nyugodt lelkével. Hajdan így ékesítették magukat a szent asszonyok is: reméltek Istenben és engedelmeskedtek a férjüknek. Így engedelmeskedett Sára is Ábrahámnak, akit urának nevezett. Az ő leányai vagytok, ha jót tesztek, és semmiféle fenyegetéstől nem ijedtek meg." (1Pt 3,1-6)

A Szentírás részeit mindig a Nagy Egész tekintetében kell olvasni. Nem szabad kiragadni egy részletet, kifejezést, és abba kapaszkodni.

Persze nem csak a Biblia alapján egyértelmű, hogy a férfi családfősége a helyes. Minden normálisan működő szervezetnek egy vezetője van, legyen szó az államokról, az Egyházról, egy cégről vagy iskoláról stb.

Mit jelent, hogy a férj a családfő?
  1. Ő gondoskodik a családról anyagilag. 
  2. Őrzi a családtagok testi és lelki épségét.
  3. Vitás kérdésekben övé az utolsó szó – de a felelősség is.
  4. Spirituálisan is vezeti a családot.
  5. Mindenki engedelmességgel tartozik neki, hacsak nem bűnt vagy lehetetlent kér.
  6. Ő képviseli a családot a világban.
A feleség a családfő segítőtársa. Nekünk, nőknek olyan a természetünk, hogy az elégít ki minket lelkileg, ha egy férfi vezet minket és hozzá igazodhatunk. Ha nem a saját pecsenyénket sütögetjük, a saját népszerűségünket építgetjük és a saját egyéni céljainkat hajszoljuk, hanem a férjünket segítjük háttérként és a gyerekeink útját egyengetjük.

Ha őszinték vagyunk magunkkal, beláthatjuk, hogy sokkal nagyobb örömet okoz, ha egy olyan férfi felesége vagyunk, aki letett valamit az asztalra a világ szemében, mintha mi tettünk volna le. Múzsáknak születtünk: az tölt el erőteljesebben jó érzéssel, ha írtak hozzánk egy szép verset, nem, ha mi írtunk ilyet. Ihletők vagyunk, akiknek az a boldogsága, ha egy férj vagy gyermekek az ő hattérben végzett munkája miatt is érnek el valamit. Mi, nők vagyunk az éltető anyaföld, amelyből a férjünk és a gyermekeink eredményei kisarjadnak.

Ez nem jelenti azt, hogy mi nem tudunk eredményeket elérni a családi körön kívül, vagy hogy nem okoznak örömet – csak azt jelenti, hogy van bennünk egy űr, amelyet nem tölthet be ez a fajta siker, csak kiegészítheti a családi eredményeket, örömöket. A karrier, a tudományos fokozat, a népszerűség nem elégítheti ki sem az odaadottság, a birtokba vettség, se az anyaság iránti vágyunkat, amely minden nőben benne van, akár tudomást vesz róla, akár nem.

Ma a családtagok párhuzamosan futják egymás mellett a pályájukat. Mindenki a saját, független, egyéni céljaival van elfoglalva. Ilyen értelemben nem házastársak vannak, hanem lakótársak, akik időnként lefekszenek egymással (vagy nem).

Persze a természetet nem lehet büntetlenül elnyomni. A nők, ha elsősorban nem a saját férjükért és gyerekeikért élnek, akkor megteszik ezt kiskutyákért, kiscicákért, migránsokért, ligeti fákért, elnyomott nőkért, mások gyerekeiért, az Egyházért. Kell egy ügy, amiért odaadják magukat, de ez sajnos szinte sosem a férj és a saját gyerekek.

Ez rendben van egy nőnél, akinek nem a házasság a hivatása, vagy saját hibáján kívül nem házasodott meg. Akkor ő lelkileg anyává válhat mondjuk mint tanárnő.

A gond az, ha valaki családanyaként nem a családjáért él, hanem őket elhanyagolva pesztrál másokat. Vagy ha ostoba ideológiák és önzés miatt nem házasodott meg vagy nem vállat gyermekeket.

Ha pedig nem egy ügyért él önzetlenül, nem éli meg a nőiségét és anyaságát egyáltalán, hanem férfias célokért (karrier, hatalom stb.), akkor elfériasodik, és lelkileg transzvesztita lesz, ami persze sokszor a külsejére is kiül. A frusztráltság ilyenkor borítékolható, mert egy nő nem teljesedhet ki férfiként. Torzó marad, férfinő, vagy pedig örök kislány (ld. a hisztis, lázadozó, önmaguk körül forgó feministákat, akik a kamaszkorban rekedtek).

Amikor valaki kölcsönös alárendelődésről beszél, lehetetlent állít. Ugyanis ha nem a férfi dominál, akkor a nő fog. Ha pedig a feleség hordja a nadrágot, a házasságuk megcsúfolja a női természetet, amelynek holdként szüksége van arra, hogy a férje körül keringjen, és a férfitermészetet is, amely arra vágyik, hogy ha máshol nem is, a saját családjában király és pap legyen, és a felesége odaadásának hála sokkal többet tudjon adni Istennek és a világnak, mint ezek nélkül a női energiák nélkül.

Kép: Daniel F. Gerhatz

*
Ajánlom:

  • Tóth Tihamér püspök: A keresztény házasság
  • Debi Pearl: Preparing To Be A Help Meet
  • Debi Pearl: Created To Be His Help Meet
  • April Cassidy: The Peaceful Wife
  • Dr. Laura Schlessinger: The Proper Care and Feeding of Husbands

Népszerű bejegyzések