Avilai Szent Teréz a merev lelkekről
Szalézi Szent Ferenc leveleit olvasom épp, és egy helyütt ezt írja Chantal Szent Franciskának: „Akarom, hogy olvassa el a 41. fejezetet a Teréz anya Tökéletesség útja c. munkájában. Ez rásegíti ama szó megértésére, amelyet oly gyakran mondottam Önnek hogy az erénygyakorlatokban nem szabad kticsinyeskedni, hanem bátran, szabadon és természetesen kell eljárni. Nagyon félek az aggodalmaskodó és melankólikus lelkülettől. Erről szó se legyen, leányom. Tág és nagy szívvel kell az Úr útját járni, de alázatosan, kedvesen és összeszedetten.”
Ez nagyon felkeltette a figyelmemet. Bár már olvastam A tökéletesség útját, de nem emlékeztem, mi van a 41. fejezetben. Úgyhogy letöltöttem és kikerestem, melyik részt ajánlhatja a szent püspök.
Az alábbiakban átadom a szót Avilai Szent Teréznek.
Azért ne is legyetek félős természetűek és merevek. Mert ha a lélek ijedőssé válik, ez nagy akadályául szolgál minden jónak. Az ilyen olykor aggályossá is válik, akkor pedig haszontalan lesz, mind maga, mind mások számára. De tegyük fel, hogy nem esik ebbe a hibába, akkor is csak a maga számára fogja gyakorolni az erényeket, de félénksége és merevsége következtében nem fog más lelkeket Istenhez vonzani. Mert a mi természetünk már olyan, hogy az ilyesmi visszariasztja és szinte fojtogatja. Ha ilyenek volnátok, az embereknek elmenne a kedvük attól, hogy a ti példátokat kövessék, még ha világosan látnák is, mennyire erényesek vagytok, mert nem akarnának ők maguk is ilyen merevekké válni.
Egy másik káros következménye ennek az volna, hogy vakmerően megítélnétek másokat, akik talán sokkal szentebbek nálatok, és pedig pusztán azért, mert nem követik a példátokat, hanem azzal akarnak embertársaik javára szolgálni, hogy minden ilyen merevség nélkül, fesztelenül érintkeznek velük. S az ilyeneket ti azonnal tökéletleneknek tartanátok. Ha szentekhez illő módon jókedvűek, az a ti szemetekben könnyűvérűség. Ez a felfogás nagyon veszedelmes, főleg magunkfajta emberekben, akiknek nincs képzettségük s így nem tudják, mit lehet bűn nélkül megtenni. Hozzá ez valóságos állandósítása a kísértésnek; teljesen félszeg gondolkodás és vétek a felebaráti szeretet ellen. Nem lehet rosszabbat képzelni annál a felfogásnál, hogy ha valaki nem azon az úton halad, mint mi, akkor nem jó úton jár.
Ezenfelül még az a káros hatása is megvan, hogy olyankor – amidőn illenék, sőt kötelességtek volna valamihez hozzászólni – nem mertek beszélni, mert attól féltek, hogy véteni találtok a nyelvetekkel. Vagy pedig jót fogtok mondani olyasmiről, amiről undorodással kellene nyilatkoznotok. Arra kérlek tehát nővéreim, amennyire csak Isten megbántása nélkül lehetséges, legyetek fesztelenek és szívélyesek, s úgy viselkedjetek mindenkivel szemben, akivel összekerültök, hogy szeressék a ti társaságtokat; hogy tessék nekik a ti életmódotok és viselkedéstek; s ne riadjanak vissza, ne ijedjenek meg az erénytől.
Ez az elv nagyon fontos a kolostori életben. Minél szentebb valaki közületek, annál szívélyesebb legyen a többi nővérrel szemben. S még ha rosszul is esnék nektek, hogy egyiknek-másiknak viselkedése nem olyan, amilyennek ti szeretnétek, sohase hidegüljetek el irányukban, mert csak így lesztek hasznukra, s így fognak szeretni benneteket. Igyekezzünk nagyon kedvesek, szívélyesek és szolgálatkészek lenni mindenki iránt, akivel dolgunk van, főleg azonban a mi nővéreinkkel szemben.
Azért is törekedjetek azt igazán megérteni, leányaim, hogy az Úristen nem akad fönn mindenféle apró-cseprő dolgon, mint ahogy ti gondoljátok. Ne engedjétek, hogy a lelketek megmerevedjék és a bátorságtok lelohadjon, mert nagyon sok jót vesztenétek el. Legyen meg bennetek a jó szándék és az eltökélt akarat, mint mondtam, hogy nem bántjátok meg az Istent, de azután ne engedjétek, hogy a lelketek begubózza magát. Mert azzal nemcsak hogy nem lesz szentté, hanem sok minden tökéletlenséget szed föl, amelyeket az ördög más utakon csempész beléje. Főleg pedig nem lesz oly mértékben hasznára önmagának és másoknak, mint ahogy tehetné.
