Hogyan nevelünk olvasókat a gyerekeinkből és miket engedünk olvasni nekik?

A legidősebb gyerekem 8 és fél éves, harmadikos. 2021 októberében kapott rá az olvasásra, most a 129. könyvénél tart. Az öccse 6 éves, nagycsoportos, és alig várja, hogy ő is olvashasson, ezért tanítom olvasni a bátyja elsős olvasókönyvéből, már a betűk felét ismeri és kétszótagú szavakat tud olvasni. De a négyéves lányom is oda szokott jönni és olvasgat betűket, mikor kedve van.

Olyan világban élünk, ahol a hosszabb szövegek olvasása ritka, főleg a fiatalok és a gyerekek körében, akik a napjaik jó részét képernyő előtt töltik. Ahelyett, hogy valami jó könyvet olvasnának, inkább tik-tokoznak, instagramoznak stb. De sajnos akik olvasnak, azok is sokszor nem jutnak tovább a limonádé YA-regényeknél vagy a mamipornónál. Szerintem mindezt megfelelő szülői iránymutatással el lehet kerülni, és lehetséges olvasó, mégpedig értékes könyveket olvasó gyerekeket nevelni.

Ehhez az első lépés nálunk az volt, hogy egészen kicsi koruktól kezdve jelen voltak az életükben a könyvek. Sokat nézegettünk, nézegetünk mesekönyveket. Altatás előtt mindig felolvasok egy mesét. Olyan is volt, hogy felolvastam napközben abból, amit én olvastam, ha olyan volt, ami nekik is való, pl. a Heidit.

A másik fontos dolog, hogy látják, mi, a szüleik szeretünk olvasni. A férjem mindig olvas elalvás előtt, és a nagyobbik fiamat nagyon motiválta az olvasásban a vágy, hogy rá akar hasonlítani. Nem ritka látvány, hogy bebújik mellé este az ágyba és együtt olvasnak. Ha nem is mindig olvasnak együtt, de a fiam is rászokott arra, hogy minden este olvas ő is elalvás előtt.

Az is fontos, hogy segítettem neki megtanulni olvasni. A tanítónénije azt kérte, mikor olvasni tanultak, hogy gyakoroljunk naponta 15 percen át hangos olvasást. Erre igyekeztem minden nap időt szakítani.

Amit viszont a legfontosabbnak tartok, az az, hogy a gyerekeink képernyőideje le van korlátozva. Szerintem a nem olvasás oka a legtöbbször az, hogy ha egy gyerek választhat a képernyők és bármi más között, mindig a képernyőt fogja, mert az annyira magával ragadó. Ezért ha azt akarjuk, hogy mást is csináljanak a gyerekeink, muszáj, hogy megszabjuk, mikor és mennyit nézhetnek mesét vagy játszhatnak a számítógépen/konzolon/telefonon.

A nagyfiam 20 percet nézhet tv-t, ezen kívül pénteken, szombaton és vasárnap 1,5 órát játszhat a számítógépen. Emellett családi tv-zés szokott lenni (hétvégén filmet nézünk, hétköznapokon megnézünk egy minden korosztály számára szórakoztató sorozatból egy részt). A maradék szabadidejében a fiamnak fel kell találnia magát. Ha nem a testvéreivel játszik, akkor általában olvasni szokott vagy keresztrejtvényt fejt.

Szülőként nagyon jó látni, hogy értelmes és hasznos dolgokat csinál, nem pedig csak képernyőt bámul egész nap.

Persze nem csak az a fontos, hogy olvasson, hanem az is lényeges, hogy mit olvas. Olvashat valaki szemetet is.

Régebben azt gondoltam, hogy majd elő fogom olvasni, amit a gyerekeim kezébe adok, de egyszerűen nem tudok lépést tartani a fiam olvasási tempójával. Úgyhogy azt szoktam csinálni, hogy a moly.hu-n elolvasom a könyv fülszövegét meg az értékeléseket (elsősorban az 1-2 csillagosokat), illetve megnézem a könyvet jellemző címkéket, nincs-e köztük olyan, hogy „LMBTQ” vagy „LMBTQ mellékszereplő”. Ha már kivettem neki könyveket a könyvtárból, beléjük is szoktam olvasni itt-ott, illetve megbeszéltem vele, hogy ha olyat olvas, ami szerinte nem jó, furcsa vagy nem érti, szóljon és megbeszéljük.

Annak a híve vagyok, hogy a gyerekeimet ne zárjam el a világtól, hanem minimális szinten beengedem az életükbe a rossz dolgokat, hogy alkalmunk legyen róluk beszélgetni. Nem hiszek a tabukban. Ha tabuk vannak, az csak arra jó, hogy a világ tanítsa meg nekik, mit gondoljanak ezekről a dolgokról. Nyíltan beszélünk velük akár a homoszexualitásról és a transz-témáról is, vagy épp a feminizmusról. Ha valamit nem engedek nekik elolvasni vagy megnézni, mindig elmondom, miért. Filmet csakis együtt nézünk. Van, hogy olyasmit nézünk, amiben vannak apróbb dolgok, amikkel nem értünk egyet (ha nem ez a film fő témája, akkor nálunk még belefér), és akkor elmondjuk, miért nem jó ez, illetve mindig figyelmeztetjük őket, ezzel vagy azzal mit akarnak a film készítői lenyomni a torkukon, vagy mi az, ami nem reális.

Ez is egy általánosan felmerülő téma keresztény körökben, ezért gondoltam, írok róla: azt is engedem nekik, hogy varázslós dolgokat nézzenek/olvassanak. Tiszteletben tartom, ha valaki nem, de én a magam részéről nem akarom átvenni a fundamentalista protestánsoktól és a karizmatikusoktól a túlzott rettegést a mágikus történetektől. 

A mágia a való világban mindig bűn, mert általa démonokkal paktálunk természetfeletti hatalomért. Még ha jót akarunk elérni, akkor se fér bele. Viszont a mesékben és a fantasyban teljesen más a helyzet, és nem mindig bűn bennük a mágia, hiszen sokszor ezzel a képességgel születnek bizonyos szereplők vagy fajok, esetleg valamilyen jó hatalomtól kapják a természetfeletti képességeiket, ahogy ez a való világban szentekkel is előfordul. Vegyük például a Harry Pottert, ott is aki varázsló, az így született, tehát nem démonokkal köt szövetséget, hogy természetfeletti képességekkel bírjon. Azt is jó az emlékezetünkbe idézni, hogy A Gyűrűk Urát, a fantasy megteremtőjét a mélyen hívő katolikus Tolkien írta, a Narniát pedig jó barátja, a buzgó anglikán C. S. Lewis, de a magyar népmesék is tele vannak varázslatos dolgokkal és lényekkel. 

A fentiek miatt azt gondolom, hogy ha egy szülő megtanítja a gyerekeinek, hogy bizonyos kitalált történetekkel ellentétben a való világban a mágia veszélyes és miért, akkor helyükön tudják kezelni ezeket a meséket és nem lesznek miattuk okkultisták. A gond inkább azzal van, hogy mindenhonnan a New Age-es dolgok ömlenek ránk, és ebben az okkultista miliőben lehetséges, hogy egy fantasy regény is egy lépcsőfokot jelent a mágia felé egy gyerek életében. De mint mondtam, ha egy keresztény szülő megtanítja a gyerekének, mi a helyzet a varázslással, jóslással stb., akkor úgy gondolom, nyugodtan a kezébe adhat fantasy regényeket is.

Más témával folytatva, a legtöbb könyvet a könyvtárból hozom ki a fiamnak, de több e-könyvet is elolvasott már. Sok jó katolikus ifjúsági regény elérhető teljesen ingyen (pl. itt, itt meg itt) vagy antikváriumokból beszerezhetőek olcsón. Blaskó Mária regényeit tudom ajánlani. Papoktól is remek könyveket lehet letölteni. Pl. a fiam most Koszter atya Iluskáját olvassa a tabletomon. Ez egy katolikus, hazafias sci-fi utópia trilógia második része. 

Be kell vallanom, hogy a fiam ilyen könyveket is olvas, számomra eléggé megható, mert nagyon sokat köszönhetek a két világháború közötti katolikus szerzőknek, és jó érzés látni, hogy most általuk a fiamat jó irányba terelgethetem. És az is fantasztikus, hogy hiába tiltották be ezeket a könyveket a kommunisták és hiába akarták kiírtani a katolikus hitet, most, 2023-ban is vannak kisgyerekek, akik ezeket a könyveket olvashatják, Rákosi meg Kádár viszont már sehol sincs.

Az olvasás tehát nem csak azért fontos, mert a szellemi képességeket javítja, vagy mert jó szórakozás, hanem a lélekformáló hatásai miatt is. Katolikus hitre, hazaszeretetre, megfelelő erkölcsökre tudom nevelni a gyerekeimet azáltal, hogy jó könyveket adok a kezükbe.

Úgyhogy én minden olvasómat arra buzdítanám, hogy igyekezzenek olvasóvá nevelni a gyerekeiket és aztán adjanak a kezükbe jó könyveket. Lehet, hogy már 80-90 éve íródtak ezek a könyvek, de még mindig élvezetesek! A gyerekek csak akkor nem bírják a régi könyveket, zenéket és filmeket, ha a modern, értéktelen, idegbeteg dolgokhoz szoktatjuk őket, a régi dolgokat pedig nem merjük nekik átadni. A gyerekek rendkívül formálhatóak, az ízlésük is. Csak legyen bátorságunk és elég szorgalmunk ahhoz, hogy mi formáljuk őket, ne adjuk át ezt a nagy hatalmat a médiának és a kortársaknak. Szülőként a legfontosabb feladatunk, hogy a gyerekeinkből szenteket neveljünk! Persze a krisztuskövetés szabad akarati döntés és végső soron a gyerek felelőssége, hogy felnőve az igaz úton jár-e majd vagy sem, de a mi dolgunk az, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk azért, hogy megtanítsuk nekik a hitet és megszerettessük velük Jézust és mindent, ami szép, szent, jó és igaz.

Kép: Jessie Willcox Smith