Csakugyan azt mondta Isten?
Írta: Frankné Dobos Ilona
„Csakugyan azt mondta Isten?" (1Móz 3,1). Ez a kérdés minden idők legnagyobb problémája. Először a Sátán kérdőjelezte meg Isten szavát, azt hazudva Évának, hogy „máshogyan is lehet", elhintve ezzel a kételyt Isten szava iránt. Azóta évezredek teltek el, és emberek milliói teszik ugyanezt. A gonosz sugallatait úgy mondják, mintha a saját gondolataikat közölnék, és nem veszik észre, kinek az eszközei ilyenkor.
Még hívőkkel is megtörténik, hogy kibúvót keresnek maguknak Isten szava ellenében, mert „nem lettek teljessé a szeretetben". Elindultak az Úr útján, de túl keskenynek találták, nem tettek le mindent az életükben Isten oltárára.
Folyton azt kérdezik, azt mérlegelik: „De meddig kell elmenni? Hol van annak határa, amit még szabad?" Szerető szív nem kérdez ilyet. Isten odaadta az Ő Egyetlenét, nem kérdezte, hol a határ, talán máshogy is megokolhatná az ember váltságát!
(...)
A Biblia azt mondja: „Ne bontsd el a régi határt, amelyet csináltak a te eleid” (Péld 22,28). Mégis sokan mondják, „ma már más időket élünk, nem kell szó szerint érteni a Bibliát, másként is lehet hívőnek lenni, nemcsak úgy, ahogyan te mondod, ahogyan ti élitek." Meg — hivatkoznak némelyek: „A betű öl" (2Kor 3,6). Mind oda vezethető vissza: „Csakugyan azt mondta az Isten?”
