A Katolikus Egyház nem egy felekezet a sok közül – vagy igaz, vagy sátáni
Írta: Kimberly Hahn
Abban sem voltam biztos, hogy a katolikusok tényleg hiszik, amit – tanulmányaim szerint – állítólag hisznek. Ha misére mentünk, az emberek nem vették le a kabátjukat, amikor bejöttek, mintha áldozás után rögtön meg akarnának lépni. (Ha én vacsorára megyek valakihez, mindig leveszem a kabátomat!) Engem, aki evangéliumi protestánsként hozzá voltam szokva, hogy az istentisztelet után együtt maradunk és kellemesen elbeszélgetünk, riasztott, hogy a legtöbb ember nem akar ott maradni és nem üdvözli egymást.
Elnéztem, ahogy egyesek megáldoznak, és egyenesen elindulnak kifelé – biztos elsőként akartak kijutni a parkolóból. Hát hogy létezik, hogy az ember elmegy valahová ebédelni, és még csak köszönetet sem mond érte a házigazdának? Pedig ezek az emberek állítólag a mindenség Urát vették magukhoz, az Istenembert, aki meghalt, hogy megváltsa őket! Nekik pedig még arra sem volt idejük, hogy hálát adjanak neki ezért a hihetetlen ajándékért! Ezt az áldozás utáni gyors távozást hívta Scott Júdás-sasszénak.
Egy este olyan misén vehettünk részt, amelynek a végén eucharisztikus körmenetet tartottak. Még sose láttam ilyet. A monstrancia közeledtére a padokban soronként térdre boruló és fejet hajtó felnőtt férfiak és nők láttán arra gondoltam: ezek az emberek hiszik, hogy az Úr van jelen, és nem csupán kenyér és bor. Ha ez Jézus, akkor ez az egyetlen helyénvaló reagálás. Ha egy király előtt is le kell térdelni manapság, mennyivel inkább kijár ez a Királyok Királyának, az Uralkodók Uralkodójának? Baj, ha nem térdelek le?
De mi van, ha mégse – töprengtem tovább? Ha a monstranciában nem Jézus van, akkor durva bálványimádást követnek el. Baj hát, ha letérdelek? Ebben a helyzetben különösen kidomborodott, amiről Scott állandóan beszélt: a Katolikus Egyház nem egy felekezet a sok közül – vagy igaz, vagy sátáni.
Mivel a monstrancia közeledett és döntenem kellett, nem nagy meggyőződéssel félig-meddig lejjebb ereszkedtem. Megint éreztem, hogy a Szentlélek böködi az oldalamat és nógat, vegyem továbbra is komolyan a tanulást, mert itt nem az a tét, hogy egyszerűen kedvenc felekezetet válasszak magamnak.
Forrás: Scott és Kimberly Hahn – Minden érv Rómába vezet, 180–181. o. (Szent István Társulat, 2015)
