A modernisták istene, avagy a tudathasadásos Szentlélek
Ha valaki még nem hallott volna róla, van egy Pajor András nevű atya, aki a Facebookon és a Youtube-on is rendszeresen felhívja a figyelmet a hagyomanyhű katolikusok (vagy ahogy ő hív minket, „trientisták”) borzasztó eretnekségére, amely az Egyházat rombolja.
Írtam már korábban arról, hogy miért nem eretnek az, aki a II. Vatikáni Zsinat bizonyos dokumentumait, megfogalmazásait nem fogadja el, ahogy arról is, hogy a jelenlegi egyházi tanításban való válogatás miért nem eretnek mazsolázgatás. Érdemes lehet ezeket a bejegyzéseket elolvasni, mert András atyával ellentétben még érveket is hajlandó voltam prezentálni állaspontom megvédésére.
Van azonban mégis csak egy érv, amit András atya megosztott velünk Facebookon a sok szellemtelen humorbonbon és trientizmusellenes harcra felszólító, a proletárforradalom hangulatát idéző propagandajelszó között. Idézem:
Tehát akkor dolgozzuk fel az olvasottakat. A Tridenti Zsinat határozatai addig voltak érvényben, amíg nem jött a II. Vatikáni Zsinat, mert azok felülírták a Tridenti Zsinat határozatait.
Néhány dolog nem fér a fejembe.
A Tridenti Zsinat dogmákat mondott ki, a II. Vatikáni Zsinat nem. A nem kötelező érvényű határozatok hogy írhatnak felül kötelező tanításokat?
Ha a II. Vatikáni Zsinat felülírta az Egyház korábbi tanításait, akkor nem eretnek? Főleg, hogy ezek szerint dogmákat is felülírt, hiszen a Trienti Zsinaton nem egy dogma is ki lett mondva.
Folyton azt mondják nekünk, hogy ugyan mi bajunk a II. Vatikáni Zsinattal, az nem hozott újat, legfeljebb felreérthetően fogalmaztak a dokumentumaiban, de ha az előző zsinatok tanításának a fényében olvassuk, teljesen hithűen is érthető a szöveg. Ezek szerint ez a fajta olvasás nem jó, és mégis hozott újat?
Ha 1965-ig volt egy bizonyos katolikus tanítás és hagyomány, lehetséges, hogy 1965-től már más legyen a katolikus tanítás és hagyomány, tehát a Szentlélek nem egészen normális, konkrétan kimondva: tudathasadásos?
Amit Pajor atya prezentált nekünk, az igazából két szóban összefoglalható: modernista eretnekség. És természetesen, ha egy modernista eretnek a saját modernizmusát tartja a katolikus tanításnak, akkor nyilván neki a hit- és hagyomanyhű katolicizmus („trientizmus”) lesz az eretnekség.
Gyakran emlegetem, mert jó párhuzam: a IV. században az arianizmus politikai nyomásra úgy eluralta az Egyházat, hogy a püspökök 80%-a ariánus eretnek volt, és a pápa a hithű Szent Atanázt üldözte és közösítette ki.
Az ilyen bólogatójánosok, mint amilyen Pajor atya, valószínűleg akkoriban azt mondták volna, hogy most már az arianizmus a Szentlélek akarata, és Szent Atanázt köpködték volna, hogy micsoda lázadó eretnek, és az arianizmussal szembeszálló híveket engedetlen felforgatókként írták volna le.
Tehát ami akkoriban az arianizmus volt, az ma a modernizmus. A ma Pajor atyái akkoriban a pápához és a püspökökhöz való félreértelmezett hűségből ariánus eretnekek lettek volna.
A Szentlélek nem változtatja az akaratát. A katolikus hit és hagyomány ugyanaz volt az első században, mint ami a Tridenti Zsinat idején vagy épp most. Ahogy az Istennek tetsző szentmise is ugyanaz volt és ugyanaz is marad. A hagyományos misét nem 1570-ben találták ki íróasztalok mellett, mint 400 évvel később a Novus Ordot, hanem organikusan fejlődött, gazdagodott, bontakozott ki közel kétezer év óta.
A II. Vatikáni Zsinat nem hozott kötelező érvényű tanítást, de arra hivatkozva a modernista eretnekség vette át az uralmat az Egyházban, egy hozzá gyártott liturgia (Novus Ordo) segítségével. Új tanítás, új naptár, új liturgia. Pont mint a reformáció idején.
Úgy gondolom, remekül ide illenek Szent Pál sorai a galatákhoz írt levélből:
„Csodálom, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által meghívott, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, holott nincsen más, csak olyanok vannak, akik zavarba ejtenek titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát.De még ha mi, vagy akár az égből egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen! Ahogy azelőtt is mondtuk, most megismétlem: Ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit átvettetek, átkozott legyen!Vajon emberek helyeslését akarom most elnyerni, vagy Istenét? Embereknek igyekszem-e tetszeni? Ha még az embereknek igyekeznék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája! Tudtotokra adom ugyanis, testvérek, hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nem emberi találmány; mert én nem embertől kaptam vagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából.”(Gal 1,6-12)
Minden modernista pap elgondolkozhat, köztük András atya is: kinek a tetszését akarják elnyerni ennek az új evangéliumnak a hirdetésével? Elhiszik, hogy a Szentléleknek 1965 óta más az akarata, mint korábban több, mint 1900 éven át? Vagy csak azért ekézik a hagyományhűeket, a hagyományos tanítást és a hagyományos misét, mert most az egyházi vezetésben ez az irányvonal, és így lehet feljebb haladni a klerikusi ranglétrán? Vagy minden érdek nélkül ennyire szolgalelkűek, mert a kommunizmus alatt szocializálódtak, ahol az egyik új pártkongresszus gond nélkül felülírta az előző határozatait?
Szent Pál kétszer is elmondja egymás után, hogy átkozott legyen, aki új tanítást hirdet. Komoly dolog ez. Úgyhogy vizsgáljunk meg mindig mindent, vajon nem újdonság-e, vajon összhangban van-e az Egyház mindenkori tanításával. Ne higgyük el az ilyen szólamokat, hogy a Szentlélek úgy változtatja az akaratát, mint egy szeles kamaszlány, persze véletlenül pont a modernisták szája íze szerint, hogy kedvükre befeküdhessenek a globális trendeknek.
Régebben volt egy mondás: Athanasius contra mundum, vagyis Atanáz a világ ellen. Ma, korunk eretneksége, a modernizmus ellen küzdve is úgy érezhetjük, egy egész világ ellen harcolunk, hogy már annyira eluralkodott az Egyházban a modernizmus, hogy esélyünk sincs. Csakhogy Krisztus a világtörténelem és az Egyház Ura is. Ha máshogy nem, akkor a második eljövetelével véget fog vetni a modernizmus uralmának.
Kapcsolódó:
A helyi tanú (Invocabo Nomen Domini)
