Megvetem az ökumenét
Egyszer régen, közel kétezer éve Jézus Krisztus, Isten egyszülött fia megalapította a Katolikus Egyházat, melyet azzal a küldetéssel bízott meg, hogy térítsen meg minden embert: ismertesse meg velük Isten szeretetét, szabadítsa meg őket a bűneik rabságából, valamint segítse őket a szentségekkel és az igazsággal, hogy megmeneküljenek az örök kárhozattól.
Ehhez képest mit csinál az Egyház a II. vatikáni zsinatot követő modernista forradalom óta?
Scott és Kimberly Hahn Minden érv Rómába vezet c. könyvéből idézek:
„Nehéz volt, mert Kimberly valójában nem akart beszélgetni a Katolikus Egyházról. S tovább nehezítette a dolgot, hogy valójában nem akart beszélgetni az Egyházról az a néhány pap sem, akiket fölkerestem, hogy választ kapjak néhány még megmaradt kérdésemre. Sorban elutasítottak.
– Jim atya, mit kell tennem, hogy átléphessek a Katolikus Egyházba? – kérdeztem egyiküktől.
– Először is – mondta –, kérem, ne szólítson atyának. Másodszor, nem hiszem, hogy át kellene lépnie. A II. Vatikáni Zsinat óta ez nem ökumenikus! Legjobb, ha egyszerűen igyekszik minél jobb presbiteriánus lenni. Több jót tehet majd a Katolikus Egyháznak, ha szépen nyugton marad.
– Nézze, atya – válaszoltam elképedve –, nem azt kérem, hogy csavarja ki a karom és kényszerítsen, hogy katolikus legyek. Én úgy érzem, Isten hív az Egyházba, ahol megleltem otthonom, az én szövetségi családom.
– Hát, ha az átlépéshez akar valakitől segítséget kapni, rossz helyen kopogtat – felelte fagyosan.
Meg voltam döbbenve.”
A mai papok és hittanárok (tisztelet a kevés kivételnek) nem akarnak lelkeket menteni. Inkább jópofiznak. Paroláznak a lelkészekkel, ökumenikus imaheteken szállítják le a Katolikus Egyházat egy felekezetté a sok közül, és eszük ágában sincs arról prédikálni, hogy miért a katolikus hit az igazság, és nem más felekezet vagy vallás tanítása.
Sőt, azt hazudják, nincs is nagy differencia. Aki meg esetleg át akar térni katolikusnak, azt elutasítják, mint a középiskolai hittanárom – akinek egyébként kiemelkedő szerepe volt a megtérésemben – egy református osztálytársamat. De olyan katolikus hittanárnőt is ismerek, aki az egyik gyerekét hagyta reformátusnak keresztelni és nevelni, mert a férje református. És nem csak arról van szó, hogy ezek szerint teljesen hiába ücsörgött öt évig a teológián: elmondása szerint katolikus kánonjogászokat is megkérdezett a dologról, akik azt mondták, teljesen rendben van.
Ha belegondolunk, az ökumániás katolikusok valójában nem csinálnak mást, mint konfliktuskerülésből és népszerűséghajhászásból leköpik Jézus Krisztus keresztjét, valamint minden mártír és hittérítő szenvedéseit.
Krisztus azért halt kínhalált, hogy lelkeket mentsen. Nem beszélve a megannyi mártírról és hazájukat elhagyó, emberfeletti módon fáradozó, gyakran kínzást és halált is elszenvedő hittérítőkről. Majd kétezer évvel később „katolikus misszionáriusok” azzal hencegnek, hogy ötven év alatt egy benszülöttet se kereszteltek meg.
Vajon Jézus ezért lógott meztelenül, fuldokolva a kereszten, és azért adta életét aztán annyi katolikus az igaz hit megvallása és terjesztése miatt, hogy ők most ne csináljanak semmi mást, csak bárgyún jóemberkedjenek?!
Persze, legyen béke. Ne legyenek vallásháborúk, ezzel én is egyetértek. Egy ökumenikus szeretetszolgálatnak is helye van. Az emberi kapcsolatoknak is örülök, vagy annak, hogy együtt küzdünk a magzatgyilkosság vagy a szodomita lobbi ellen. Tény az is, hogy a mélyen hívő baptista barátnőmével sokkal inkább megegyezik a gondolkodás- és életmódom, mint a legtöbb (modernista) katolikuséval. Öröm vele együtt lenni, beszélgetni. Magam is rengeteget tanultam főleg amerikai baptista nőktől arról, hogy legyek jó keresztény feleség, anya és háziasszony.
De mindeközben ne tagadjuk le, hogy a katolikus hit az igazság, a többi (részben) tévedés; a Katolikus Egyház az egyetlen igaz Egyház, a többi felekezet pedig skizmatikus vagy eretnek; és az lenne a jó, ha minden keresztény áttérne katolikusnak. Nem azért, hogy többen legyünk, hogy nőjön a hatalmunk, hogy mi „nyerjünk”. Nem is azért, mert nem üdvözülhet senki, csak katolikusok, mert ez nem igaz. Hanem azért, hogy minden keresztény megismerhesse a teljes krisztusi igazságot, és részesülhessen minden szentségben, nem beszélve a csúcsok csúcsáról, a legnagyobb gyönyörűségről a világon: a hagyományos katolikus szentmiséből – és így boldogabb legyen az élete és biztosabb az üdvössége!
Az a katolikus, aki valóban szereti a más vallású vagy felekezetű embereket, meg akarja téríteni őket katolikusnak. Nem durván, nem erőszakkal, hanem szeretettel és tisztelettel, de erre törekszik. Ha a szavaknak még nincs is itt az ideje, akkor legalább imádkozik és böjtöl e célból.
Senki se megy egyedül se a pokolba, se a mennybe. Szavaink és életünk példája jóra vagy rosszra ösztönöz másokat. Nagy a felelősségünk: te hogyan élsz vele? Hódolsz a kínhalált szenvedő Krisztust, valamint a márítokat és a misszonáriusokat leköpő ökumené divatjának, mert ez a kényelmes, vagy inkább törekszel megmenteni mások lelkét akkor is, ha fáradtsággal és megvetettséggel jár?
Kapcsolódó:
