Hány férfi tud anya lenni helyetted?

Sok keresztény, jobboldali, konzervatív nő se érti, hogy miért baj, ha akar karriert, vagy legalábbis valami teljes állást házon kívül. Nem a kényszerhelyzetekről beszélek. Hanem arról, hogy nekik vágyaik vannak meg tálentumaik, amiket ki kell élni valamilyen karrierben. Sőt sokan azt mondják, ezeket egyenesen Isten adta nekik és bűnt követnének el, ha „csak” feleségek, anyák és háziasszonyok lennének.

Rendben, tegyük fel, hogy egy nő is akar karriert. Ez mihez vezet? Ahhoz, hogy nem vagy kevesebb gyereket vállal, mintha háztartásbeli lenne és nem adná át magát ilyen vágyaknak, illetve a megszülető gyerekeivel is sokkal kevesebbet foglalkozik.

Persze mi, nők elmehetünk orvosnak, bírónőnek, rendőrnőnek, meg nem is tudom még, minek, de miközben olyan szerepeket veszünk fel, amelyekben könnyedén pótolhatna minket egy férfi, addig a gyerekszülésben és az anyaságban nem pótolhat minket senki, tekintve azt az egyszerű biológiai tényt, hogy a férfiaknak nincs méhe, anyateje, ehhez a feladathoz idomuló hormonhaztartása és lelki beállítódása.

Nem igazán értem, hogy ezen mit olyan nehéz megérteni... amíg te törtetsz felfelé a ranglétrán mint üzletasszony, addig senki más nem tud helyetted szülni. De üzletember lehetne helyetted egy férfi is. És ez a munkák legtöbbikéről elmondható.

Ha én kitalálnám, hogy most akarok karriert, akkor kevesebb gyerekem születne. Mert a karrier akadálya a gyerek. Már persze ha nem lelki sérült utódot akarsz, akit pár hónapos korától kezdve az intézmények nevelnek, majd később emellett a média meg a kortársak. De még így is kiesnél pár hónapra a munkából, arról nem is beszélve, hogy egy intézménybe járó kisgyerek gyakran beteg, havi egy hetet biztos otthon kell tartanod, de akár többet is.

A katolikus tanítás az, hogy nyitottnak kell lennünk az életre, hacsak nincs komoly okunk az ellenkezőjére. A „karriert akarok” nem megfelelő ok. Az egyszerűen csak az Istentől adott hivatásunk eldobása és lecserélése egy olyanra, amit mi találtunk ki magunknak (vagy inkább a Sátán ültette belénk a feminista propaganda eszközével). Az oltárnál megesküszünk, hogy vállaljuk a gyermekeket... Ma a katolikus házas nők hány százaléka él esküszegésben? 99,5? És miért? Mert képtelenek szembeszállni az amúgy össze-vissza csapongó vágyaikkal és a társadalmi nyomással.

Ha Isten házas nőnek hívott és termékenységgel áldott meg, akkor az a te karriered, a hivatásod, a házasságod elsődleges célja, hogy annyi gyereket vállalj, amennyit csak tudsz, és gondosan neveld őket. Ezért teremtett Isten, és ennek a feladatnak a teljesítése ott lesz azok között, amiket elsősorban számonkér majd tőled az ítéleten. Nyakadat teheted rá, nem azt fogja megkérdezni, hogy mennyire sikeresen követted a „szívedet” és elérted-e a munkahelyi ranglétra óhajtott szintjét vagy a megfelelő összegű fizetést.

Hogy közben más vágyaid is vannak?

„Ne indulj vágyaid után, és tartsd vissza magadat kívánságodtól; ha engedsz lelked vágyainak, kárörömmel néznek ellenségeid.”

(Sír 18,30-31)

„Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, ti is ugyanezzel a gondolattal fegyverkezzetek fel, mert aki testben szenvedett, megszűnt vétkezni, hogy már ne az emberi vágyaknak, hanem Isten akaratának éljen a testben még hátralevő időben.”

(1Pét 4,1-2)

„Megjelent ugyanis Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek, és arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget és a világi vágyakat. Éljünk józanul, igazként, istenfélelemmel ezen a világon, és várjuk a boldog reménységet, a nagy Isten és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének eljövetelét.”

(Tít 2,11-13)

„Azt mondom tehát: Lélek szerint járjatok, és ne teljesítsétek a test kívánságait! Mert a test a Lélek ellen vágyakozik, a Lélek pedig a test ellen; ezek ugyanis egymással ellenkeznek, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek.”

(Gal 5,16-17)

„Akik pedig Krisztus Jézuséi, megfeszítették testüket a vétkekkel és a kívánságokkal együtt.”

(Gal 5,24)

„Mások pedig, amelyek a tövisek közé hullanak, azok, akik az igét hallják, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és más dolgok kívánsága betölti őket, s ezek elfojtják az igét, így az terméketlen marad.”

(Mk 4,18-19)

„Mindenkit, aki kísértésbe esik, a saját kívánsága vezeti félre és csábítja a rosszra. A kívánság pedig, mihelyt megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, ha elkövetik, halált okoz.”

(Jak 1,14-15)

„Ezért övezzétek fel gondolkodástokat, legyetek józanok, mindenestül reméljetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenése hoz nektek. Mivel engedelmes gyermekek vagytok, életeteket ne szabjátok múltbeli vágyaitokhoz, amikor még tudatlanságban éltetek, hanem mint ahogy szent, aki meghívott benneteket, legyetek ti is szentek bármilyen körülmények között; mert meg van írva: »Szentek legyetek, amint én is szent vagyok.«”

(1Pt 1,13-16)

Ha valaki szerint ez sokkoló önelnyomás, akkor valószínűleg nem Krisztus nyomában jár, hanem az MTD álkrisztusát követi. A kereszténység ugyanis sehol se szól arról, hogy minden vágyunkat ki szabad, sőt ki kell élni, főleg nem azonnal. Ezt a világ mondja meg az elvilágiasodott Egyház.

A Bibliát olvasva megtanulhatjuk, hogy nem szabad magunkban és a vágyainkban bíznunk, hanem Isten igazságai és parancsai szerint kell járnunk, mert az vezet el minket a boldogságra, nem pedig a vágyaink gátlástalan kiélése. Hiszen a vágyaink jelentős része sérült természetünk bűnös ösztöneiből és a gonosz kísértéseiből fakad. Persze nem elnyomni meg letagadni kell őket, hanem Isten elé vinni és az Ő tanítása alapján megrostálni.

A gyerekvállalás se vágyak kérdése. Ha nincs valami komoly akadálya, akkor nyitottnak kell lennünk az életre, akár érzünk vágyat egy újabb gyerek vállalására, akár nem. És nem, nem fogjuk utálni és emiatt tönkretenni a gyerekünk életét, aki nem úgy fogant, hogy majd megőrültünk érte, hogy legyen (újabb) gyerekünk. A keresztény szeretet cselekvés, nem pedig érzelem. Vállalom Isten és a gyermekem miatt, hogy őt kihordom, megszülöm, nevelem és gondozom szeretetből, még akkor is, ha ezt a szeretetet még nem érzem, mert erősebb bennem a húzódozás a szenvedéstől és a kényelemszeretet.

Sajnos a mai világ vágyakban és érzelmekben fuldoklik, az Egyház is, és ezért nagyon dühösek tudnak rám lenni még keresztény nők is, amikor ezekkel az igazságokkal szembesítem őket (sajnos a papok helyett). De mindezt nem én találtam ki. Benne van a Bibliában és a katolikus Egyház kétezeréves tanításában feketén-fehéren, hogy az asszonyok dolga a férjük szolgálata, a szülés, a gyereknevelés és a háztartásvezetés. Bőven van forrásanyag erre nézve a blogon. 

Hogy közben űrhajós akarsz lenni vagy politikus? Nőj fel és dobd ki a feminista tündérmesét az ablakon arról a nőről, aki egyszerre minden, és ebben a mindenben is tökéletes. Legyél az, ami csak te tudsz lenni, ami férfi nem tud lenni helyetted, amiért Isten megteremtett: segítőtárs, bőven termő szőlőtőre hasonlító anya és az otthon szíve. Erre van a legnagyobb szüksége az Egyháznak és a hazának is, nem mellesleg üdvözölni is így fogsz.

„Gyermekek szülése által fog üdvözülni, ha megmarad a hitben, a szeretetben, a szentségben és a józanságban.”

(1Tim 2,15)

Hidd el, ha más nem, a mennyei boldogság bőven kárpótol majd mindenért, amiről (egy ideig) le kellett mondanod. De biztos vagyok benne, hogy már itt, a földön is ezerszer többet kapsz majd, mint amit bármilyen karrier adhatott volna.

„Mind boldog az, aki féli az Urat, s az ő útjain jár!

Élvezed akkor kezed munkáját, boldog vagy, és jó dolgod lesz.

Feleséged olyan lesz, mint a bőven termő szőlőtő házad oldalán, fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül.

Íme, ilyen áldás éri azt az embert, aki féli az Urat.”

(Zsolt 128,1-4)

 Kép: Bing AI