Miért nem írok arról, mi a férjek dolga?
Rendszeresen megkapom, hogy miért csak a nőknek írok. Talán a férfiak tökéletesek? Talán nekik nem kéne jobbá lenniük? Talán nekik nincsenek kötelességeik?
De igen.
Csakhogy én egy női blogot írok. Ahogy az oldalsávban is olvasható, ez egy katolikus lányoknak, nőknek szóló oldal.
Azért nem írok férjeknek, mert a Biblia azt mondja, nők ne tanítsanak férfiakat (ld. 1Tim 2,11–12). Nem gondolom, hogy egy feleségnek bármi joga lenne mások férjeit okítani arról, milyen férfiak legyenek. Ez egy férfi dolga lenne.
Viszont nőként nőkkel nagyon szívesen megosztom azt, amit tanultam, tapasztaltam, olvastam vagy hallottam arról, hogy lehetek jobb feleség, anya vagy háziasszony. Igazából egy olyan blogot csinálok, amit nagyon szívesen olvastam volna régen és olvasnék most is.
Egyébként meg azt is gondolom, hogy a mai nők egyik legnagyobb baja, hogy állandóan azzal foglalkoznak, mit kéne a férjüknek máshogy csinálni, de nincs önkritikájuk. Én is ilyen voltam a házasságom elején. Aztán elolvastam Emerson Eggerichstől a Szeretet & Tisztelet c. könyvet, amit még több hasonló követett, és rájöttem, hogy mennyi mindennel megbántottam a férjemet még úgy is, hogy észre se vettem.
Azt a döntést hoztam, hogy arra fogok figyelni, én hogy lehetnék jobb felesége a férjemnek, nem pedig, hogy ő hogy lehetne jobb férjem.
Leesett a tantusz, hogy nem tudom megváltoztatni a férjemet és nem is kell. Isten dolga őt jobbá tenni, az én dolgom az, hogy a magam jobbátételén dolgozzak.
Sokan azt mondják: „Majd tisztelem és szolgálom a férjemet, ha ő mindig érezteti velem, hogy szeret! A Biblia is azt írja, hogy úgy kell szeretnie a férjemnek, ahogy Krisztus szereti az Egyházat!”
Na igen, de mi van, ha közben meg a férjünk ezt gondolja: „Majd kedvesebb és figyelmesebb leszek a nejemmel, ha ő végre elkezd tisztelni és szolgálni engem. Hiszen a Szentírásból is világos, hogy ez a kötelessége!”
Mi lenne, ha ahelyett, hogy érzelmileg zsarolnánk és megpróbálnánk szeretettel telibbé veszekedni a férjünket, inkább elkezdenénk saját magunkon változtatni és megadni neki azt a tiszteletet és figyelmet, amit Isten parancsol nekünk?
Miért ne mi lennénk azok, akik megtesszük az első lépést? Büszkeségből? Kivagyiságból?
Erre csak annyit tudok mondani, hogy mikor Isten ítélőszéke előtt állunk, nem arról kell majd számot adnunk, a férjünk hogy bánt velünk, hanem hogy mi hogyan bántunk vele.
És természetesen nem arról beszélek, hogy tűrjük el a bántalmazást, vagy sose jelezzük a férjünknek, ha megbántott.
Egyszerűen csak arra próbálok rámutatni, hogy mi magunkért vagyunk felelősek és magunkat tudjuk megváltoztatni, nem a férjünket.
Ha mégis jobbá akarjuk tenni a házastársunkat, akkor azt így tehetjük meg Szt. Péter apostol szerint: „Ugyanígy az asszonyok is engedelmeskedjenek férjüknek, hogy ha némelyek közülük nem is hisznek Isten szavának, a feleségük magaviselete szavak nélkül is megnyerje őket, amikor látják tiszteletet érdemlő, tiszta életeteket.” (1Pt 3,1-2) Vagyis megint oda jutunk, hogy mi kezdjünk el engedelmeskedni a férjünknek, és akkor az majd jó hatással lesz rá. Nem találhatjuk ki, hogy mivel nem hívő, nem elég szeretettel teli stb., nem engedelmeskedünk neki Ez nem az én elméletem, ez Isten Igéje!
Azt látom, hogy a feminizmusnak hála ma alig van olyan nő Magyarországon, aki felfogná és igyekezne megélni azt, hogy ő a férje segítőtársául teremtetett, hogy szolgálnia kell a férjét, alárendelődnie neki, és hogy a feleség szerep kell legyen az elsődleges az életében, mégcsak nem az anyaság, főleg nem valamilyen munka, hobbi, esetleg plébániai tevékenység.
A férfiak tudják jól, hogy a feleségük mit vár el tőlük, mert a média ezzel van tele, meg a legtöbb nő ki is mondja, hogy ezt vagy azt szeretné, meg hogy kéne megváltoznia a másiknak. Mindenki számára egyértelmű, hogy a férj legyen kedves meg figyelmes a nejével, ne legyen durva. Minek ismételjem el ezt, mikor a csapból is ez folyik?
Inkább arra próbálom felnyitni az olvasóim szemét, amire manapság még gondolni is bűn, nemhogy kimondani, hogy a férjeknek borzalmasan hiányzik a tisztelet és a nőies szolgálat, az, hogy egy igazi alárendelődő segítőtárs legyen az oldalukon. Ez az, amit nekünk, feleségeknek fel kell ismernünk és amire törekednünk kell. Nem arra, hogy a férjünket „megneveljük”.
Ha valaki szeretne végre nem arra koncentrálni, hogyan kéne megváltoznia a férjének, hanem arra, ő hogy lehet jobb feleség, az alábbiakat ajánlom:
KÖNYVEK
- Elisabeth Elliot: Nőnek születtél
- April Cassidy: Boldog feleség
- Nancy Leigh DeMoss: Hazugságok, amiket a nők elhisznek
- Linda Dillow: A társ…
- Emerson Eggerichs: Szeretet & Tisztelet
- Gary Chapman: Egymásra hangolva
- Stormie Omartian: Az imádkozó feleség hatalma
- Dr. Laura Schlessinger: The Proper Care and Feeding of Husbands
- Helene Andelin: Fascinating Womanhood
- Debi Pearl: Created To Be His Help Meet (a kedvencem!)
YOUTUBE
BLOGOK
- Az, amit épp olvasol :-)
- Always Learning
- Laine's Letters
- Peacefulwife Philippines
- The Peaceful Wife
- The Transformed Wife
Nagyon remélem, hogy sikerül segítenem az olvasóimnak abban, hogy Istennek tetsző feleségek legyenek, boldoggá tudják tenni a férjüket, és így ők is azok legyenek. Annyira jó dolog az Úr útján járni, aszerint élni, amire Ő megteremtett minket. Szeretném, ha minél többen megtapasztalhatnátok ezt, és a férjeitek meg a gyerekeitek is élvezhetnék annak a gyümölcseit, hogy sokkal jobb feleségekké váltatok. Nemzedékekre ható jó példák lehettek Krisztus erejéből!
Kapcsolódó:
Keresztény feleségek démona, Jezabel
Az alárendelődés két fajtája a keresztény házasságban
Az asszonyok engedelmeskedjenek a férjüknek
A családi tekintély: férj és feleség – XII. Piusz pápa beszéde
Kép: Al Parker
