Van kiút a farizeizmusból

Az alábbi írás egy amerikai protestáns nő, Laine archivált honlapjáról való. Tőle már lehoztam egy fordítást itt. Az első pár bekezdést kihagytam, de a többit mindet lefordítottam. Azért tartottam fontosnak lefordítani, mert a saját tapasztalatomból és Gellért atyáéból is tudom, hogy a hagyományhű katolikusok jellemző hibája lehet az alábbiakban leírt skrupulózus, külsőségekre összpontosító, szorongó, farizeusi hozzáállás. Persze akinek nem inge, ne vegye magára! Mindenesetre bízom benne, hogy meg tudok tőle szabadulni, és remélem, hogy aki az olvasóim közül szintén ezzel küzd, az az írás révén felismeri magában ezt a hibát és szintén ki tud jönni belőle. 

Írta: Laine

Talán te is olyan vagy, mint én voltam néhány évvel ezelőtt és a látszat alapján hozol döntéseket. Lefogadom, hogy telve vagy félelemmel és aggódással. Nem is tudom eléggé kifejezni, mennyire aggodalmaskodó és félelemmel teli voltam. Igazából még mindig alig hiszem el, milyen sokat dolgozott a szívemen az Úr. Ahogy dolgozik a mai napig is. Olyan finoman, de hatásosan vitte végbe. Még mindig van, hogy félek vagy aggódok, Ó, igen. De nem úgy, mint régebben. Most már azonnal Hozzá futok. Olyan nyugalmat hoz a szívembe, mint senki más, és azt tapasztalom, hogy egyre kevesebb és kevesebb félelem és aggódás van az életemben. Mi változott? „Belső emberünk mégis napról napra megújul." (1Kor 4,16)

Ez olyasmi, ami felett régebben átsíklottam. Ó, mennyire gondosan ügyeltem a külső emberre, mikor - ahogy az igevers is mondja - az folyamatosan romlott. Sokkal gyorsabban, mint ahogy lépést tudtam vele tartani. :-) A vicces az, hogy az a valóban jó, amit a „külső emberrel" tettem, a káromra volt.

Mikor elkezdtem elmélyedni Isten Igéjében, eleinte azt hittem, a szentség a külsőségeknél kezdődik. Ha szentebben öltözködöm, szentebb leszek. Úgyhogy elkezdtem olyan ruhákat viselni, amikben úgy éreztem, szentebbnek nézek ki. Ha a megfelelő ételeket enném, szentebb lennék. Úgyhogy elkezdtem saját magamnak őrölni a lisztet és otthon sütni kenyeret. Ha több gyermekem lenne Isten számára, szentté válnék. Úgyhogy megkértem Artot, hogy legyen még gyerekünk. Ha levennék minden külső díszt, szent lennék. Úgyhogy felhagytam a fülbevalók viselésével és a körmöm festésével. Ha hosszabbra növeszteném a hajamat, szent lennék. Úgyhogy nem vágtam le többé a hajamat. Ha Szabbatot tartanék, szent lennék. Úgyhogy felhagytam minden munkával a Szabbaton. Ha keményebben dolgoznék és kevesebb kényelem lenne az életemben, szent lennék. Úgyhogy elkezdtem keményebben dolgozni és bizonygatni, hogy nincs szükségem se szárítógépre, se mosogatógépre, sem pedig számítógépre. Ha alárendelődőbb lennék a férjemmel szemben, szent lennék, úgyhogy megpróbáltam mindig csendben lenni és csak egyetértően bólogatni, amikor hozzám beszélt.

Tudom, most néhányan valószínűleg hitetlenkedve csóváljátok a fejeteket a fentiek miatt. Tudjátok, az ÚR egy olyan egyházból mentett ki, mikor 10 éves voltam, amely a tettekre helyezte a fő hangsúlyt. Sokminden abból a „vallásból" mély gyökeret velt a gondolkodásmódomban, ahelyett, ami Isten Igéjében áll. Szóval amikor teljes szívvel visszatértem az ÚR-hoz, mindenféle könyvet elolvastam arról, hogy is néz ki a szentség, és hogy válhatok én is azzá. De mindeközben Isten Igéjét is napi szinten olvastam. Hála Istennek, hogy minden nap olvastam az Igét! Különben továbbra is ezen az úton jártam volna, hogy mindenféle külsődleges lemondással próbáljam meg Őt lenyűgözni. Áldozatokkal, amik sose elégítenek ki. Hadd mondjam el, mi történt ehelyett.

Sosem jöttem rá, hogy lehet eléggé szenttül öltözködni. Csak lilát és fehéret hordjak? Vagy halvány színeket? Csak egyberuhákat hordjak? De milyen hosszúakat? Ó, annyi féle vélemény volt erről. Már csupán attól összezavarodtam, hogy végigolvastam őket. Hordjak kendőt? Egyszer fölvettem egyet a templomban, mert biztos voltam benne, hogy ez az, amit Isten akar. De aztán olvastam egy írást, miszerint a kendőm nem volt elég hosszú és minden valószínűség szerint nem hallgattattak meg az imáim emiatt a tévedés miatt. Tartózkodjak a hústól? Mi a helyzet a tejtermékekkel? De a Biblia azt mondja, hogy „Igazán tejjel s mézzel patakokban folyó földre vittél minket". A tej tehát jó, ugye? Annyira összezavarodtam ezektől a könyvektől, amiket olvastam, hogy pár éve egy darabig féltem főzni. Azért a házikészítésű kenyér nagyon jó volt. :-) Több gyerek. Ez az! De mikor megpróbáltam megfoganni, a fizikai állapotom elkezdett romlani. Azzal próbálkoztam, hogy igehelyeket olvastam fel Artnak a gyermekekről, hogy „legyen szeme a látásra", és felismerje, hogy ez az, amit Isten akar. Arn viszont továbbra is aggódott miattam, mert minden várandósságommal, amim volt, egyre gyengébb és gyengébb lettem. Biztosra vette, hogy ledöntene a lábamról egy újabb terhesség. Rendben, akkor megszabadulok a fülbevalómtól és a körömlakkomtól. És megnövesztem igazán hosszúra a hajamat, ami az én dicsőségem, nemde? Isten akkor annyira elégedett lenne velem. Valamennyi idő elteltével egy nő odajött hozzám a templomban és azt mondta, hogy a hajamnak nagy szüksége lenne már arra, hogy vágassak egy kicsit a végéből. Azt mondta, sose fog tovább nőni, ha ennyire töredezett a vége. Levágni a dicsőségemből?! Mit szólna hozzá Isten? Emlékszem a megkönnyebbülésre, mikor végre levágtam azokat a borzalmas töredezett végeket, és végre végig tudtam húzni a hajamon egy fésűt. De befonhatom? Helyes dolog feltűzni, vagy inkább kiengedve hordjam? A könyvek ismét ellentmondtak egymásnak. Aztán itt volt a Szabbat témája. Meggyőztem róla a férjemet, hogy nem szabad semmiféle munkát végeznünk Szabbatkor. Egész nap pihentem és Istenhez imádkoztam. Igen, a koszos edények csak gyűltek és gyűltek, az ágyak pedig beágyazatlanul maradtak. Aztán egyszer azt olvastam egy könyvben, hogy rossz napon tartottam a Szabbatot, a férjem pedig csak megrázta a fejét és azt mondta, hogy megy és lenyírja a füvet. Olyan nagy vágy volt bennem, hogy egyszerű és Istennek tetsző életet éljek. Modern kényelmi eszközök, ezekkel van a baj! Elhatároztam, hogy teregetni fogok és érzem majd a szél simogatását az arcomon. De az esős napok igazán nagy gondot okoztak, és a férjem (aki venni szeretett volna nekem egy szárítógépet) már magán kívül volt a sok nedves ruhától, ami össze-vissza a lakás különböző pontjain száradt. Mikor hazaért a munkából, egyetértően bólogattam és megpróbáltam alárendelődőnek tűnni. Biztos voltam benne, hogy így néz ki, mikor valaki „szelíd és nyugodt természetű". Akkor a férjem miért kérdezgeti folyton, hogy mi van velem, talán nem érzem jól magam?

Ezek közül sok minden nagyon jó bizonyos embereknek. De amint látjátok, számomra nem voltak azok. Valójában ártottak nekem. Miért? Mert azért csináltam őket, hogy elfogadhatóvá váljak Isten szemében. A saját szentségemre alapoztam. Persze mindez nem egy nap alatt történt. Folyamatosan tértem át az egyik dologról a másikra, hogy rájöjjek, Isten mit is akar tőlem. Hogy mi az, ami a Számára „szentül néz ki".

Képzelhetitek, mennyire megdöbbentem, mikor rájöttem, hogy mindez során már rég szent voltam. Már „el voltam különítve Isten számára". Már elfogadott engem! Miért? Ezért:

„Nincs tehát már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak. " Róm 8,1

Megismételhetem? Ó, ettől dalra fakad a szívem!

„Nincs tehát már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak."

Jézus Krisztusban. Jézus Krisztusban. Jézus Krisztusban.

„Mert a Krisztus Jézusban való élet Lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől." Róm 8,2

Jézus Krisztusban. Jézus Krisztusban. Jézus Krisztusban.

„Mert a Krisztus Jézusban való élet Lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől." Róm 8,6

Láthatjátok, hogy a test szerint gondolkodtam. Először azon járt az eszem, amit én akartam. A tékozló fiú. Aztán Isten teljesen megváltoztatott és ahelyett, hogy elfogadtam volna az én Atyámtól (Jézus Krisztusban) a gyönyörű köntöst, a szépséges gyűrűt és az új szandált, nekiálltam inkább dolgozni, hogy rájöjjek, mivel tudom kivívni az Ő elégedettségét. Értitek már? Még mindig a test szerint gondolkodtam. Nem csoda, hogy szégyent éreztem a kegyelem helyett, amikor nem értem fel ahhoz a másik hívőhöz, akivel kapcsolatban azt éreztem, hogy annyira szentnek tűnik. Nem csoda, hogy egy másik nő társasága viszont gőgösségre és nem imára ösztönzött, aki viszont, úgy éreztem, nem ér fel ahhoz, amit én elértem a szentség terén. Higgyétek el nekem, mindkettő elég szánalmas helyzet. Jól jellemzik a két fiút, nemde? Gyakran a tékozló fiúra összpontosítunk, de annak az édesapának volt még egy másik fia is, akinek a valódi jelleme akkor világlik ki, mikor a fivére hazatér. Attól tartok, mindkettőjükre hasonlítok.

Ha bármi, amit teszek, háttérbe szorítja az életemben Krisztus keresztjét, tudom, hogy bajban vagyok.

„Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a nemzetek, akik nem jártak a megigazulás útján, elnyerték a megigazulást, mégpedig a hitből való megigazulást." Róm 9,30

„Pedig Krisztus a törvény végcélja, mindenkinek a megigazulására, aki hisz." Róm 10,4

És honnan tudom, hogyha valami háttérbe szorítja Krisztus keresztjét az eéletemben? Nos, ez az, ami körül állandóan járnak a gondolataim. A Megváltómon járnak vagy azon, amit Érte teszek? Az egyik a Lélek, a másik a test. Az egyik során magunkra öltöttük Krisztust, a másiknál viszont hozzá kell tenni ahhoz, amit Ő már végbe vitt a kereszten, hogy beteljesítsük a szentséget.

Persze mondhatod: „Laine, tettek nélkül a hit halott." Igen, az. De itt van elrejtve az, ami változott az életemben. Amikor végre megértettem, hogy Krisztus Jézus teljes mértékben szeret engem és megbocsátotta a bűneimet, és bevégezte a munkáját értem a kereszten, a szolgálójává váltam. Neki adtam magam teljesen. Befejeztem az erőlködést és megkértem, hogy töltsön be engem. Mivel, kérdezhetitek. Az Ő csodálatos Szentlelkével.

„Mert a test törekvése a halál, a Lélek törekvése pedig élet és béke, " Róm 8,6

Elkezdett hívő szemem lenni. Szemem, ami hit révén jár, nem pedig a látszat szerint. Szem, amely minden nap az Ő Igéjére összpontosít. Szem, amely Rá tekint minden nap, hogy tudja, merre menjen. Elkezdtem megismerni az Ő hihetetlen békéjét és az Ő hihetetlen örömét. Végre megtudtam, milyen megelégedettnek lenni az Ő nagy szeretetében. Többé már nem önmagamra támaszkodtam, hanem elkezdtem megérteni, milyen is az, hogy „Mindenre képes vagyok Krisztus Jézusban, aki nekem erőt ad" és „Nélküle semmire sem vagyok képes". A Szentlélekre összpontosító gondolkodásmód valódi élet és valódi béke. Sosem várt el olyan cselekedeteket, amelyek a hittől függetlenek, és sosem várt el olyan hitet, amely a cselekedetektől független. Csodálatosan kéz a kézben járnak.

Jézus Krisztusban. Jézus Krisztusban. Jézus Krisztusban.

„Ó, én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halálnak testétől?"

„Hála legyen Istennek, Jézus Krisztus, a mi Urunk által!" Róm 7,25

Jézus megszabadított! Most már az Ő Lelkében járok. És tudjátok, mit? Néhány abból a jó dologból, amit fent említettem, már nincsen a káromra. Épp ellenkezőleg. Mert mindenem az Ő dicsőségét szolgálja. És semmi másba nem vagyok öltözködve, mint az Ő Nagy Irgalmába, amely kiáradt értem a kereszten. Szóval minden nap Rá tekintek, hogy mit szeretne, mit tegyek Érte, mit akar, mint viseljek, mit főzzek és mit mondjak. Annyira szeretem Jézust, az én URAMAT, és Általa meg szeretném dicsőíteni a Mennyei Atyát.

„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni." Óóó, végre értem. Hívő szemek. Szemek, amelyek mindig felfelé tekintenek, fel az Ő Kezére, folyamatosan az Ő kegyelmére és az Ő nagy, nagy szeretetére néznek. Ezek a szolgáló szemei, akik folyton az Ő Mesternének a kezére tekint. Sosem voltam még ennyire szabad és ennyire nyugodt. Mert mindez Krisztus Jézusban, Krisztus Jézusban, Krisztus Jézusban van.

Bárcsak az életemmel megcsókolhatnám a Lábát. Bárcsak az Ő Kegyelmének Trónusához felszálló tömjén lehetne az imám. És Jézus bárcsak az én első és egyetlen szerelmem lenne.

„Szeretlek Uram, én erősségem!" Zsolt 18,1

Szeretettel:

Laine

A képen az FLDS (fundamentalista poligám mormon szekta) tagjai vannak. Érdemes róluk megnézni a Netflix sorozatát (A szófogadó gyerekek nem feleselnek), mert jól bemutatja, hogy mennyire beteg, mikor valakik ennyire a külsőségekre és a cselekedetekre, lemondásokra összpontosítanak, újabb és újabb terheket rakva magukra és másokra. De Rachel Jeffs könyve, a Breaking Free is nagyon jó.

Kapcsolódó:

Hagyományhű katolikusok súlyos hibái