Háziasszonyok a közösségi médián
Írta: Joseph Spurgeon
„Nem volt önuralma, nem volt maradása, lába nem tudott megmaradni otthon.” (Péld 7,11)
A Példabeszédek könyve nagyszerű képet ad az istenfélő és a gonosz asszony közötti különbségről. Az istenfélő asszony egyik jellemzője, hogy „Szemmel tartja házanépe útjait.” (Péld 31,27). Az istenfélő nő elsődleges figyelme az otthonára irányul. Nem arról van szó, hogy a konyha rabszolgája, vagy hogy mindig a házba van bezárkózva, de az elsődleges figyelme az otthonára irányul. Az a szorgalmas munka, amelyet férje segítőtársaként végez, a háztartás vezetéséből áll. Csendes, alázatos és szorgalmas nő, így a férje megbízhat benne, amíg távol van, hogy uralma alá hajtsa a földet.
A gonosz asszony nem ilyen. Ő háborgó. Lázadó, és mindent megtesz, hogy távol legyen az otthonától. A figyelme a külvilágra irányul, még akkor is, ha nagy műsort csinál abból, hogy ő mennyire az otthonára összpontosít. Hajlamos a rosszindulatú pletykálkodásra, a tekintély megvetésére és a babonákra. (A Tit 2,3 arra utasítja az idősebb asszonyokat, hogy kerüljék ezeket a dolgokat, és tanítsák a fiatalabbakat, hogy otthon munkálkodjanak.) A férje nem bízhat meg benne.
Mostanra már mindannyian tisztában lehetünk azzal, hogy kultúránk milyen nagy hangon bátorítja a nőket arra, hogy az otthonukon kívülre helyezzék a hangsúlyt. De még azoknál a nőknél is, akik nem törekednek felfelé semmiféle munkahelyi ranglétrán, nagy a kísértés, hogy ne maradjon otthon a lábuk.
Évekkel ezelőtt ez a kísértés a napközben adott szappanoperák révén valósult meg. A nők úgy hagyhatták el az otthonukat, hogy valójában ki sem tették a lábukat otthonról. Belekerülhettek a Szeress most! mesterségesen előállított drámáiba, pletykáiba és lázadásába. Nap mint nap felkereshették a Szomszédokat vagy Barátok közt tölthették az idejüket. De most a nappali szappanoperák nézettsége zuhan. Egyes médiumok a szappanoperát „haldokló műfajnak" nevezték. Miért van ez így?
Nos, miért néznénk mesterségesen előállított drámákat, amikor a közösségi médiában valódi drámák részesei lehetünk? Távol tarthatod a lábad az otthonodtól, miközben a nappalidban ülve a mobilodat nyomkodod. Néhány nő nagy műsort csinálhat abból, hogy otthon van, miközben minden idejét a Facebookon tölti rosszindulatú pletykák terjesztésével, lelkipásztorokat, idősebb nőket és más vezetőket gúnyoló oldalak létrehozásával, kommentfolyamról kommentfolyamra mindenkit leteremtve, akivel nem ért egyet. Az interneten lehetsz lármás és lázadó regiment, akinek a lábai messze járnak az otthonától. Átélheted a Jóban Rosszbant a valóságban. Ez azonban a gonoszok útja.
A bölcs nő tudja úgy használni a közösségi médiát, hogy megőrizze szelíd, csendes és szorgalmas lelkületét. Tud tiszteletet tanúsítani a tekintélyek iránt. Tudja Istent tisztelő módon használni a közösségi médiát, és úgy, hogy a férje azt mondhassa: „Sok asszony megmutatta, milyen derék, de te felülmúlod őket, mind valamennyit!” Képes úgy használni a közösségi médiát, hogy az ne eredményezze azt, hogy a lába állandóan másutt kóborol.
„Isten szemében a rejtett ember az értékes, romolhatatlan szelídségével és nyugodt lelkével.” (1Pét 3,4)
