A következő címkéjű bejegyzések mutatása: házasság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: házasság. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. szeptember 17., hétfő

Így védheted meg a családodat a Sátántól

Szeretném megosztani veletek egy amerikai ördögűző, Chad Ripperger FSSP gondolatait. Ripperger atya ingyenesen tölti fel a netre az előadásait (itt megtalálod őket), de azt kéri, hogyha meghallgatsz egyet, akkor 1.) utalj neki 1 dollárt (szegényeket segít vele) 2.) imádkozz el egy tized rózsafüzért vagy 3.) ajánlj fel Ripperger atya szándékára valamilyen lemondást. Kérlek, ennek a bejegyzésnek az elolvasása után is tedd meg valamelyiket, hiszen nagyrészt az ő gondolataiból merítettem. 


1. Rendelődj alá Istennek, ne kövess el halálos bűnt!


Ripperger atya a hierarchia kérdését spirituális kontextusba állítja. Azt mondja, hogy a hierarchia és az ebben felettünk állónak való alárendelődés spirituális védelmet nyújt. Ugyanis valaki vagy Istennek és az Isten rendeléséből felette álló(k)nak rendelődik alá, vagy pedig a Sátánnak. Nincs olyan, hogy önálló vagyok, a magam ura vagyok.

Ha halálos bűn révén elveszted a megszentelő kegyelmet, azzal kivonod magad az alól a spirituális védelem alól, amelyet az Istennek való engedelmesség jelent, és kiszolgáltatod magad a Sátánnak. Rendkívül ritka, hogy olyat szálljon meg vagy zaklasson a normális mérték (kísértés) felett egy démon, aki a megszentelő kegyelem állapotában van. Persze az esetek többségében nem száll meg a gonosz senkit azért, mert halálos bűnt követett el, de ez csak azért van, mert Isten nem engedi neki. Ugyanis a Sátán és a bukott angyalok is mind csak azt tehetik meg, amit az Úr megenged nekik egy nagyobb jó érdekében.

Ha egy autoritással bíró személy halálos bűnt követ el, azzal ajtót nyit a gonosznak nem csak a saját  életébe, hanem azok életébe is, akik felett hatalommal és felelősséggel rendelkezik. Pl. ha egy édesapa bűnt követ el, az rossz hatással lesz az egész családjára. Ripperger atya sok ilyet tapasztalt. Elmesélt egy olyan esetet, hogy egy apa meggyónta nála, hogy pornófüggő, aztán a kilencéves fia pedig azt, hogy komoly kísértései lettek a tisztasággal kapcsolatban.

2. Legyen megfelelő a hierarchia a családban!


A család Istentől eredő rendje szerint a férj a családfő. A feleségnek alá kell rendelődnie a férjének. Ezen kívül a gyerekek is alárendelődéssel tartoznak a szüleiknek. Józan ésszel belátható, hogy ha egy gyerek nem engedelmeskedik a szüleinek, akkor a legtöbb esetben baj, akár nagy baj is történhet vele. Pl. a szülő azt mondja, állj meg a járda végén, de a gyerek nem engedelmeskedik, hanem kifut az útra, és elüti egy autó.

Hasonló a helyzet a feleségekkel. Ripperger atya szerint, ha egy feleség nem ismeri el a férje családfőségét, vagyis nem rendelődik neki alá, akkor kivonja magát a férje spirituális védelme alól, és ezzel kiszolgáltatja magát a Sátánnak. Saját magán keresztül pedig tulajdonképpen az egész családot, hiszen ő a gonosz eszközévé válik a család életében. Ha egy nő nem rendelődik alá a férjének, akkor halálos bűnben él, és semmilyen erényben nem képes komolyan növekedni, mert a férjével szembeni lázadása ellentétes gyakorlatilag az összes erénnyel. Viszont hogyha alárendelődik, akkor hamarosan eljut a tökéletességre.

Miért mondhatjuk azt, hogy egy feleség szentsége a férjének való alárendelődésen fordul meg? Azért, mert ezzel ellene mond Éva bűnének. A bűnbeeséskor Éva nem csak Istennek nem engedelmeskedett, de átvette a vezetést a családban is. Nemcsak Istenre nem hallgatott, de a férje tudta nélkül hozott egy komoly döntést (hogy beleharap a tiltott gyümölcsbe), és aztán uralomra tört a férje felett is, rávéve, hogy kövesse a példáját, vagyis az legyen, amit ő akar. El kell mondani persze, hogy Ádám se felelt meg itt a családfői hivatásának, mert megtört Éva akarata előtt, és evett a gyümölcsből ahelyett, hogy ellene mondott volna Éva ösztönzésének.

Ez után olvashatjuk a Teremtés könyvében, hogy Éva és minden nő büntetése többek között az alábbi: Vágyakozni fogsz a férfi után, és ő uralkodni fog rajtad!" (Ter 3,16) Ez mit jelent? Az eredeti héber szövegben ez a fajta vágyakozás azt is jelenti, hogy a nőben lesz egyfajta bűnös ösztön arra, hogy uralkodni akarjon a férje felett, kontrollálni akarja őt. Tehát hogyha egy asszony alárendelődik a férjének, akkor a női természetbe a bűnbeesés által került bűnös ösztönnek mond ellent. Arról már csak nem is beszélve, hogy az alázat, a felettünk álló elfogadása, legyen az Istené vagy azé, akit Ő felénk rendelt, pont az ellentéte a Sátán bűnének, vagyis a gőgnek és a lázadásnak a jogos tekintéllyel szemben.

Ha a férj alárendelődik Istennek, az asszony Istennek és a férjének, a gyerekek pedig Istennek és a szüleiknek, akkor az a család rendkívül erőteljes spirituális védelmet élvez a gonosszal szemben. Épp ezért igyekeznek a démonok ezt a fajta rendet kikezdeni.

3. Maradj egységben a házastársaddal!


Ripperger atya szerint a Sátán fő módszere az, hogy eltávolítja egymástól a házastársakat.

Ezt először fejben kezdi el. A gonosz hozzáfér az emlékezetünkhöz, a képzeletünkhöz és az érzelmeinkhez. Azt szokta csinálni, hogy igyekszik minket rosszhiszeművé tenni. Mond vagy csinál valamit a másik, esetleg nem tesz meg valamit, és a démonok elkezdenek olyan gondolatokat csöpögtetni az agyunkba, hogy biztosan így vagy úgy értette, ezért vagy azért csinálta ezt a házastársunk. A lényeg, hogy feltételezzünk rossz szándékot, aminek pedig az esetek 99%-ában semmi alapja sincs. A cél, hogy a fejünkben a házastársunk olyasvalakivé váljon, aki nem szeret és nem tisztel minket, aki nem törődik velünk, sőt direkt ártani akar nekünk. Olykor még azt is eléri a gonosz, hogy az egyértelműen jó szándékú dolgokat is rosszra magyarázzuk. Pl. a férjünk csak azért kedves velünk, mert azt" akarja.

Amikor negatív feltételezéseink támadnak a másikkal szemben, akkor nagyon résen kell lennünk. Meg kell próbálnunk lehiggadni és nyugodtan megfontolni, hogy igaz-e, amit gondolunk vagy sem. Szinte minden esetben ki fog derülni, hogy rosszhiszemű gondolatainknak semmi alapjuk nem volt.

A következő lépés, hogy amikor lélekben eltávolította egymástól a házaspárt a gonosz, akkor megtegye ezt testben is. Vagyis a Sátán azt akarja elérni, hogy minél ritkábban, vagy ha lehet, ne is szeretkezzenek a házaspárok. Miért fontos ez?

Egyrészt azért, mert Ripperger atya szerint, ha komoly ok nélkül nem él házaséletet egy pár, akkor az elzárkózó fél halálos bűnt követ el, mivel ez egy kötelesség, amelyet magára vállalt a házasságkötéskor.

Másrészt azért, mert így nincs rá esély, hogy Isten gyermekkel áldja meg a házaspárt.

Harmadrészt pedig amiatt is, mert a szeretkezés újra és újra összeköti a férfit és a nőt. Nem csak a gyermekáldás és a testi élvezet miatt jó a szeretkezés, hanem azért is, mert megerősíti a lelki köteléket a férj és a feleség között, mondhatni megújítják és megerősítik vele újra és újra azt az összekötő kapcsot, amely létrejött közöttük, mikor összeházasodtak.

Én még hozzátenném azt is, hogy a szeretkezés stresszoldó, boldogság érzését okozó hatása miatt idegileg is jót tesz. Sokkal könnyebb nyugodt, kiegyensúlyozott embernek lenni rendszeres házaséletet élve, mint nélküle. Így a mindennapos apró súrlódásokat és bosszantó dolgokat könnyedebben tudjuk venni, és nem lesznek belőlük nagy perpatvarok.

Ráadásul ugye fennáll a veszélye, hogyha a házastársunktól nem kapjuk meg azt a testi-lelki törődést és kielégülést, amelyet a szeretkezés jelent, akkor majd más felé nézünk, akitől megkaphatnánk.

Nem szabad tehát hagynunk, hogy eltávolodjunk egymástól testileg, és komoly indok nélkül elutasítsuk a szeretkezést. Nekünk, nőknek nem szabad bevennünk azt a feminista maszlagot, hogyha épp nem vagyunk totálisan olyan" hangulatban, és mégis igent mondunk a férjünk közeledésére, akkor a szeretkezés tulajdonképpen nemi erőszak. Az nem erőszak, ha én szabad akarattal igent mondok valamire, hogy szeretetből megteszem a másikért, még ha nincs is épp kedvem hozzá - valószínűleg úgyis hamar megjön.

A másik ostobaság, amit nem szabad elhinnünk a feminista párkapcsolati szakértőknek, hogyha nem érzem azt, hogy tökéletes a lelki összhang köztem és a férjem között, akkor azzal szabad büntetnem, hogy nem szeretkezem vele. A szeretkezés nem a jó házastársi viselkedés jutalma. Pont fordítva! Többek között a rendszeres házasélet eredményezi azt, hogy jó lesz a kapcsolat a házaspár között. És igen, azt is, hogy a férjed úgy fog bánni veled, ahogy azt szeretnéd.

A Sátán még úgy is igyekszik egymástól eltávolítani a párokat, hogy  az egyiket lelki restséggel kísérti. Így kiegyensúlyozatlanság lesz a pár között. Az egyikük buzgón imádkozik és komolyan dolgozik azon, hogy szentté váljon, a másik meg egyáltalán nem vagy csak minimális lelki életet él és alig-alig törekszik jobbá lenni, már ha törekszik egyáltalán. Ezzel azt akarja elérni a gonosz, hogy eltávolodjon egymástól a pár spirituálisan, a renyhe fél lehúzza a másikat és nyitott(abb) kapuként funkcionáljon a családba betörni igyekvő gonosznak.

4. Fogadd el az Egyház teljes tanítását!


Ne szemezgess a tanításban, mert azzal a lázadás és az eretnekség bűnét követed el.

Ripperger atya szerint a hatodik parancsolattal szembeni bűnök vezetnek gyakran eretnekséghez, illetve ha eretnekségbe esel, akkor utána gyakran következik a bukás a hatodik parancs terén.

Aki azt mondja, Katolikus vagyok, de...", az valójában nem katolikus, bizonyos dolgokban lázad Isten igazsága ellen és gőgösen a saját feje után megy.

5. Élj a gyónással, az alázatosság szentségével!


Minél alázatosabb vagy, a Sátán annál kevésbé tud hozzád férni. És minél arrogánsabb és gőgösebb vagy, annál inkább lehetséges, hogy Isten hagy elesni és bajba jutni, hogy ezzel kicsit az orrodra koppintson" és lehetőséged legyen alázatot tanulni.

Ehhez tenném én hozzá, hogy tapasztalatom szerint mi, katolikusok könnyen eshetünk abba a hibába, hogy magunkat áldozatként festjük le, és azt hisszük, minden bajunkért mindig más a hibás. Feleségként főleg megtörténhet ez velünk, hiszen manapság olyan kultúra vesz minket körül, amely azt üzeni, hogy mindenért mindig a férfi a hibás. Bebeszéljük magunknak, hogy mivel olyan nagyon jó katolikusok vagyunk, a Sátán megtámadott minket a környezetünk (férjünk, ismerőseink stb.) által, akik nyilván rosszabbak nálunk, ezért a gonosz eszközéül szolgálnak az életünkben. Az eszünkbe se jut, hogy talán mi magunk (is) okoztuk azt a bűneinkkel, hogy a gonosz betört a családunkba, és ugyanannyira vagyunk elkövetők, mint áldozatok.

Ez azért jó a Sátánnak, mert ha nincs bennünk önkritika, ellenben másokat megvetünk, akkor semmi esélyünk sincs kiszabadítani a családunkat a karmai közül, hiszen a legfontosabbat nem tesszük meg, hogy önvizsgálatot és bűnbánatot tartunk. Épp ezért gondolom életem egyik legfontosabb eseményének, mikor erre az igazságra Isten felnyitotta a szememet 2015 karácsonyán. Megdöbbentő volt észrevennem, hogy amíg én a férjem bűneivel és hibáival foglalkoztam, meg azzal, hogy nekem mennyire rossz ez meg az, totálisan vak voltam arra a rengeteg bűnre és hibára, ami engem jellemzett, és amit én követtem el a férjemmel szemben. Csodálatos katolikus nőnek tartottam magam, és akkor rájöttem, hogy minden vagyok, csak az nem. Ha ez nem történik meg, még az is lehet, hogy teljesen tönkretettem volna a házasságunkat.

Ha alázatos vagy, abból az is fakad, hogy bűnbánatot tartasz és gyónsz, mégpedig jól. Miért? A gyónásban bűnökkel vádolod magadat Isten előtt, és beismered, hogy rászorulsz egyrészt a bűnbocsánatra, másrészt a vezeklésre. Aki rendszeresen és jól gyónik, az elismeri, hogy bűnös ember, és újra és újra megalázkodik Isten előtt. Ripperger atya azt mondja, hogy sokszor a gyónás hatásosabb a gonosszal szemben még egy ünnepélyes ördögűzésnél is.

Szomorú, teszem én hozzá, amit sok paptól hallottam már, hogy nem egy hívő van, aki nem a saját bűneit gyónja meg, hanem mások bűneit, vagyis panaszkodásra és a környezete vádolására használja a gyóntatószéket. Pedig igazából ha mások bűneit lessük, akkor már nem jut idő a sajátunkra, úgyhogy muszáj választanunk a két tevékenység közül.


6. Menj misére és áldozz!


Vasár- és ünnepnapon kötelező misére járni, de ha megteheted, akkor menj el naponta. És ha nincs meggyónatlan halálos bűnöd, akkor áldozz is.

7. Élj a szentelményekkel!

  • Szent Benedek-medál. A hagyományos rítus szerint áldasd meg! Nekem feszületbe foglalt medálom van és kulcstartóként használom. Így vagy a zárban van, védve az otthonunkat, vagy pedig viszem magammal a táskámban.
  • Csodásérem. Ilyenem is van. A megtérésem előtt kezdtem el hordani, és biztos vagyok benne, hogy többek között emiatt is tértem meg egy éven belül. Ezen kívül, mikor a férjem és én egy démon jelenlétére gyanakodtunk, ez az érzés azután tűnt el, hogy a közösen elmondott Szt. Mihály-ima után én elimádkoztam a Csodáséremhez tartozó imádságot. A Szűzanyától rettegnek a démonok!
  • Skapuláré. Van barna és zöld.
  • Rózsafüzér. Szent Pió atya szerint a rózsafüzér a legerőteljesebb fegyverünk a spirituális küzdelemben.
  • Szenteltvíz. Ha lehet, hagyományos rítusban megáldott, mert ebben az áldásban exorcizmusok is vannak. Ha elmentek vízkeresztkor a budapesti Váci utcai Szt. Mihály-templomba a hagyományos rítusú misére, akkor utána lehet vinni belőle haza. (Arra készüljetek, hogy a szertartás úgy 3 óra hosszú. És vigyetek hozzá üveget.)
  • Ház megáldása. Legalább évente hívd el a papodat és áldasd meg vele az otthonodat. Hagyományosan újév után szokták ezt az atyák felajánlani.
  • Exorcizált olívaolaj és só. Ezekkel főzhetsz a családodnak, és úgy kerülhetnek kapcsolatba szentelménnyel, hogy nem is feltétlen tudnak róla.
  • Ereklyék. A szentek tiszteletéhez tartoznak.

8. Áldd meg a családodat! 


A férj megáldhatja a feleségét és a gyermekeit, a feleség pedig a gyerekeket. Mindenki azt, aki felett autoritással bír. Ha hatalmad van valaki felett, akár áldod, akár átkozod, nagy ereje lesz. Ha pl. egy szülő megátkozza a gyerekét, az sokkal durvább hatással fog bírni, mintha egy ismerőse tenné. (Erről Gabriele Amorth ördögűző atya is beszámol az egyik könyvében.)

Így áldjuk meg a szeretteinket: simán az ujjunkkal, vagy akár szentelt vízzel, olajjal rajzoljunk keresztet a homlokukra, és mondjuk, hogy Megáldalak téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Amen."

Ha nincs valaki felett autoritásunk, akkor nem áldhatjuk meg őt direkte, hanem Istent kell kérnünk, hogy áldja meg őket, pl. Uram, kérlek, áldd meg az édesanyámat!"

Ehhez persze a megszentelő kegyelem állapotában kell lennünk, hogy valóban hatása legyen. Egyébként a megszentelő kegyelem nélkül semmi értékeset nem tudunk végbe vinni Isten szemében. Ha halálos bűn állapotában csinálunk valamit, semmiféle pozitív lelki hatása nem lesz a Földön, és a mennyben sem. Az imánknak sincs hatása ilyenkor.

9. Tiszteld a Szűzanyát, Szt. Mihály arkangyalt és a többi szentet!


Még mondania se kell semmit, ha megjelenik a Szűzanya, a megszállás megszűnik. Tökéletes ereje van a Szűzanyának a démonok felett. A nevét se bírják kimondani. Azzal, hogy a fejét tapossa, a Szűzanya megalázza a gonoszt.

Ripperger atya azt ajánlja, hogy tiszteljük a Szűzanyát a Fájdalmas Szűzanya titulusa alatt és kérjük, mutasson meg két dolgot: a családunkban levő gondoknak van-e démoni gyökere, illetve hogy mi a legnagyobb hibánk. A Fájdalmas Szűzanya fel fogja tárni még a legrejtettebb bűneinket is.

Miután fellázadt Lucifer, Szt. Mihály lett a főangyal, és ő taszította le az égből, ami nagyon megalázó volt a számára, hiszen Mihály a hierarchiában alatta állt. Imádkozzunk a közbenjárásáért pl. a Szt. Mihály-imát.

Ha van valamilyen konkrét problémád, akkor kérd a megfelelő szent segítségét. Pl. ha a tisztaság elleni bűnökkel küzdesz, Szt. Mária Magdolnát, Goretti Szt. Máriát vagy bármelyik szűz szentet.

Szt. Pió atya nagyon erős közbenjáró. Ripperger atya egyszer megkérdezett egy démont, miért utálják annyira. Azt válaszolta: Mert szerette a Szűzanyát és ő is szerette őt."

10. Ne fixálódj a démonokra!


Bár fontos a gonosz elleni küzdelem, nem szabad túlságosan ráfixálódnunk a témára. Nem kell mindenhol démonokat látni. Ha túlzásba esünk ezen a téren, azt a gonosz ki fogja használni a maga javára.

Hogyan? A gonosz elve: bármit, csak ne Istent! Még igazságok révén is eltávolíthatnak Tőle. Ha valakivel/mivel túlságosan sokat foglalkozunk, aki/ami nem Isten, még akkor is, ha jó és fontos, elvétjük az irányt és rossz a fontossági sorrendünk.

11. Ne ess szélsőségekbe!


A gonosz másik elve, hogy bármit, csak ne kiegyensúlyozottságot! Azt akarják, hogy egyik szélsőségből ess a másikba. Nem az a lényeg, melyik véglet, a lényeg, hogy szélsőség legyen.

Szélsőségességet jelent az is, hogyha azonnal tökéletes akarsz lenni. Túl nagy terheket vállalsz így magadra és el fogsz bukni. Olyan ez, mintha egy durván túlsúlyos ember kitalálná, hogy lefutja a maratont. Ráadásul könnyen vezethet a megjátszás bűnéhez, ha hirtelen, egyik pillanatról a másikra akarsz tökéletes lenni. Hiszen még nem vagy az! Hogyha azonnal tökéletes akarsz lenni és túl nagy terheket vállalsz magadra, pl. egyik nap még kb. 5 percet, ha imádkoztál naponta, vagy még annyit se, a másik nap meg órákat akarsz imában tölteni, akkor ki fogsz égni. Lépésenként haladj előre. A hibáiddal is így küzdj, egyszerre eggyel. Kérd a Fájdalmas Szűzanyát, mutassa meg a legnagyobb hibádat. Ő a rejtett bűneidet is fel fogja fedni előtted.

12. Imádkozz és böjtölj!


Az imának kilenc szintje van és mindenki elérheti a legmagasabb szintet. Az első szint a szóbeli ima. A második a szemlélődés. Nem beszélsz, hanem felemeled a szívedet (=akaratodat) és az elmédet Istenhez. Ez nagyon fontos, mert szó szerint megtörheti a sátáni befolyást. Az elmédet Istennel vagy Istennel kapcsolatos dolgokkal töltöd meg. Így kiűzöd a gonoszt a gondolataidból. Elmélkedj naponta 15-30 percet! Ez a kapuja a többi, magasabb rendű imaformának.

Istennel kapcsolatban kötelességeink vannak:
  1. Ima: enélkül nincs üdvösség
  2. Áldozathozatal: ha szenvedsz, ajánld fel. Böjtölj. A lemondást nem bírják a démonok, mert ők azt akarják, hogy korlátlanul kövessük a vágyainkat.
Vannak férfiak, akik azt mondják, az ima nőknek való. Valójában ilyenkor pont arról tesznek tanúságot, hogy elnőiesedtek. Hiszen az ima nehéz dolog. Mikor egy férfi azt mondja Ripperger atyának, hogy de nehéz rászánnom magam, hogy imádkozzak, ő azt szokta válaszolni: ugyan már, légy férfi! Mondd azt magadnak, férfiként fogok viselkedni, és meg fogom csinálni. Olyan ez, mint a cölibátus. Arra is azt mondják, férfiatlan, de valójában pont, hogy nem az, hiszen nagyon kemény önuralmat és áldozatot igényel.

13. Szeress!


Szeresd Istent! Mondd Neki többször egy nap, hogy Szeretlek!" Imádkozz legalább naponta 15 percet. Ez kötelességed Isten felé. Szeresd a felebarátaidat is, tégy jót velük!


14. Csatlakozz az Auxilium Christianorumhoz!


Ez egy imacsoport, amely családok spirituális védelmére alakult. 5-7 percet kell naponta imádkozni a megadott imádságokat. Az imádságokat úgy írták meg, hogy az nem csak magunkért és a családunkért, de a többi emberért is szóljon, aki ezt az imát mondja. Tehát több tízezer ember imádkozik érted és a családodért, ha csatlakozol. Az atya azt is elmondta, hogy sokan, úgy a tagok fele hatalmas mértékű javulást tapasztalt a lelki életében.

Én nemrégiben csatlakoztam ehhez az imához és a rózsafüzért is elkezdtem naponta imádkozni, mert ez is követelmény hozzá. Az első napon megszűnt a problémám, ami miatt belevágtam, és azóta sem estem vissza. Úgy érzem, nem én harcolok a bűnömmel, hanem valaki nálam sokkal hatalmasabb éri el, hogy ne kövessem el újra.

Le lehet tölteni egy applikációt okostelefonra, amely az aznapi imákat jeleníti meg, és nyelvet is lehet választani. Sajnos magyar verzió nincs, de nyugodtan lehet imádkozni olyan idegen nyelven, amit értünk, vagy latinul. Én először angolul kezdtem, de most már inkább latinul imádkozom.

*

Remélem, hasznos volt a bejegyzés. Ha szeretnétek még Ripperger atya gondolataihoz magyarul hozzájutni, akkor ajánlom a Szentségi Házasság blog hasonló bejegyzéseit. Illetve angolul úgy tudjátok hathatósabban hallgatni az atya gondolatait, ha youtube-on bekapcsoljátok az automatikus angol feliratot. Nem tökéletes, de tapasztalatból mondom, sokat segít a megértésben ahhoz képest, mintha csak hallgatnánk a szöveget.

Felhasznált előadások:
Kapcsolódó:
Kép:  Giovanni da Monte Rubiano Madonna del Soccorso

2018. szeptember 10., hétfő

„Összeházasodunk, de tcst-zni fogunk, mert még nem állunk készen a gyermekvállalásra..."

A világban általános dolog, hogyha egy pár összeházasodik, akkor még néhány évig nem lesz gyerekük. Olyan indokaik vannak, hogy élvezni akarják a házaséletet kettesben, vagy hogy anyagilag még nem állnak készen a gyermekvállalásra, esetleg vannak olyan kötelezettségeik, amelyeknek nem tettek eleget, mondjuk nem végezték el az egyetemet stb.


Mostanra eljutottunk odáig, hogy még hívő katolikus párok is többségükben a gyermekáldás elhalasztásának szándékával indulnak neki a házasságnak, legalábbis fontolóra veszik ennek a lehetőségét. Talán még bűntudattól is gyötrődnek, hogyha arra hajlanak, hogy vállalják az életre nyitottságot.

Ez nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy a körülöttünk levő világ befolyásol minket. Ami sajnos természetes. Az igazán nagy gondok ott kezdődnek, hogy a II. vatikáni zsinat óta az Egyház is táptalajul szolgál ennek a hozzáállásnak, vagyis a katolikus párok életében nincs meg az Anyaszentegyháztól érkező ellenhatás és védelem a világ befolyásával szemben.

Már az Egyházon belül is eltolódtak a hangsúlyok, amelyek korábban egyértelműek voltak. Ma már nem azt tanítják a pároknak, hogy a gyermek a házasság elsődleges java, és hogy a természetes családtervezés módszerével is csak akkor lehet élni, hogyha súlyos okod van rá. Ma a katolikus párok is úgy házasodnak össze, hogy azt hiszik, ugyanúgy megtervezhetik, mikor és mennyi gyerekük szülessen, mint a nem hívők, csupán annyi a különbség, hogy nem fogamzásgátló szerekkel, hanem az időszakos önmegtartóztatás módszerével. Ezen kívül a párok még azt is hiszik, hogy a házasság célja elsősorban az, hogy ők valamit kapjanak egymástól, és a gyerek mellékes adalék. 

Holott a házasság elsősorban a szentté válás, az önátadás és az áldozat terepe azoknak, akiket Isten erre hív. Ez pedig a legerőteljesebben úgy valósul meg, hogy a házastársak testestől-lelkestől átadják magukat Istennek és egymásnak. Istennek úgy, hogy elfogadják a gyermekeket, akiket küld nekik. Egymásnak pedig úgy, hogyha nincs komoly ok az ellenkezőjére, rendelkezésére állnak a másiknak szexuálisan; a férfi vezeti, anyagi és fizikális biztonságot nyújtva a családjának; a nő pedig alárendelődik a férfinak, érzelmi támogatást ad neki és háziasszonyként segíti.

Amikor hozzámentem a férjemhez, ugyan stabil munkahellyel bírt, de nem keresett sokat, ezen kívül én egy húszéves egyetemista voltam, ráadásul bérelt garzonban laktunk. Mindenki azt gondolta, hogy úgy három-négy év múlva fog majd megszületni az első gyermekünk. Mi is elgondolkoztunk azon, hogy vajon nem lenne-e okosabb, hogyha megvárnánk, amíg legalább a BA-diplomát megszerzem. De végül is úgy döntöttünk, nem fogunk tcst-zni. A férjem nem látta olyan hasznosnak a tanulmányaimat, én meg egyszerűen nem tudtam kibékülni annak a gondolatával, hogy minek is házasodtam meg, hogyha a gyermekáldásra viszont még nem vagyok kész. Azért, hogy magamhoz kössem a szerelmemet? A fehér ruhában parádézásért? Hogy elmondhassam magamról, feleség vagyok? Esetleg, hogy végre szabad legyen szeretkeznünk?

Nem, ezek elégtelen okok a házasságkötésre, bár nyilván valamennyire szerepet játszanak benne. Úgyhogy nem tcst-ztünk és pár hónap múlva megfogant az első gyermekünk. Ez pedig így volt jól. Hiszen aki megházasodik, az családot alapít. Nem tartom normálisnak, hogy manapság még mi, katolikusok is azt gondoljuk, hogy a házasságra készen állunk, a gyermekre nem.

Nem. Ha nem vagy kész a szülőségre, akkor arra sem vagy kész, hogy férj vagy feleség legyél. Akkor a házasságkötés felelőtlen lépés volt a részedről. Már csak azért is, mert mi van, ha mégis gyerked fogan? Éhezni fogtok és az utcán köttök ki? Nem? Ha viszont nem, akkor miért is kell tcst-znetek? Ha meg igen, akkor hogy házasodhattatok össze? Egyáltalán hogy kezdhettetek el randevúzni? Szomorú dolog, hogy manapság a papok gyakorlatilag mindenkit összeadnak. Nem az újraházasodottak áldozásását kéne erőltetni meg liberalizálni az érvénytelenítést, hanem megválogatni, kiket adnak össze, és komolyan felkészíteni őket. A fiataloknak meg nem kéne elkezdeniük randevúzgatni csak a randevúzgatás kedvéért. A párkapcsolat komoly dolog. Csak akkor szabad elkezdeni ismerkedni valakivel, hogyha egy-két, legfeljebb három éven belül össze tudtok házasodni és családot tudtok alapítani. Különben csak húzzátok egymás idejét és kihasználjátok egymást. Vagy pedig a nagy semmire házasodtok össze, aztán görcsölhettek azon, hogy „becsúszik-e" egy gyerek.

Nézzük csak meg nászmise szövegét. A pap többször is imádkozik azért (a hagyományos rítusban különösen sokszor), hogy a frigy termékeny legyen. Aztán a hagyományos rítus szerint a következő vasárnapon bevezeti az új asszonyt a pap a templomba, és mindenki előtt szintén azért imádkozik, hogy bő gyermekáldásban legyen része. Képzeljük csak el, milyen zavaros lelkiállapotban lehet egy ara, ha mindeközben azért drukkol, hogy Ne, csak most még pár évig ne! Nem érdemlünk többet annál, minthogy ilyen tudathasadásos állapotban kelljen megélnünk életünk egyik legszebb és legfontosabb napját?

Szóval akármit is hisznek a legtöbben, a tcst nem a felelőtlen házasságkötések kiigazítására való. Nem. A tcst arra jó, hogyha a házasság során váratlanul úgy alakul, hogy nem lehet egy darabig még vagy egyáltalán több gyereke a párnak mondjuk súlyos betegség miatt, akkor el tudják kerülni a foganást. De arra a helyzetre, hogy valaki jegyespárként nem áll készen a gyermekvállalásra, nem a tcst a megoldás, hanem az, hogy még nem házasodnak össze.

A rendszeres szeretkezés rendkívül fontos a házasságban. A tcst pedig arról szól, hogy mikor a nő igazán kívánná a szeretkezést (sőt, vannak nők, akik csak akkor kívánják), vagyis termékeny időszakukban, akkor nem élhet házas életet a pár. Vannak, akiknek ráadásul nem csak pár napig, de hetekig kell önmegtartóztatásban élniük, hogy biztosan kizárhassák a gyermekáldást. Ráadásul, mint mondtam, pont akkor, amikor a feleség igazán vágyna rá és nyitott lenne a nemi életre. Nem normális dolog és borzalmas hatással lehet a házasságra, ha már a legelején akár évekig úgy él a pár, hogy ritkán szeretkezik, és akkor is csak akkor, mikor a feleségnek talán valamelyest meg kell erőltetnie magát, hogy igent mondjon a férje közeledésére.

A házaséletet Isten a gyermekáldáson kívül arra is szánta, hogy a férjet és a feleséget összefűzze. Ha egy házaspár szeretkezik, a démonok őrjöngenek, mert ezzel az aktussal megerősítették a közöttük levő köteléket, ráadásul még gyermek is foganhat. A gonosz, míg egy pár nem házas, arra fog törekedni, hogy szeretkezzenek, vagyis a paráznaság bűnébe essenek, és olyan erős kötelék alakuljon ki közöttük, hogy ne tudják tiszta fejjel eldönteni, összeházasodjanak-e vagy sem. Amint viszont megházasodtak, az lesz az egyik legfontosabb célja a bukott angyaloknak, hogy távol tartsák őket egymástól. Mert tudják, hogy így nemcsak, hogy nem lesz gyerekük, de el is távolodnak egymástól nem csak testileg, de lelkileg is, és így sokkal könnyebb lesz majd szétverni a házasságukat.

Úgyhogy kevés rosszabb dolgot tehet egy pár, minthogy a házasság elején tcst-zik. Ha jót akartok magatoknak és egymásnak, ne tegyétek. A házasságkötéssel kötelezettségeket is vállaltatok. Isten előtt megígértétek, hogy elfogadjátok a gyermekeket, egymásnak pedig többek között a házasélet kötelességével is tartoztok. Gondoljátok át, hogy valóban van-e komoly okotok tcst-zni, és ha nem hiszen valamiért a házasságot mégis csak meg mertétek kötni , hagyjatok fel vele! 

Az alábbi nem kifogás:
  • Albérletben élünk. Divatos szólam, hogy nem lehet albérletbe szülni. Jelentem, lehet. Két gyerket szültem albérletbe, de szültem volna többet is, ha nem alakul úgy, hogy tudunk sajátot építeni magunknak.
  • Szülőknél élünk. Hatalmas segítség lehet, hogy együtt laktok, nekik pedig nagy öröm, hogy ilyen közel vannak az unoká(k)hoz.
  • Egyetemista az egyikünk vagy mindketten. Talán okosabb lett volna megvárni, mire legalább a férj végez és elhelyezkedik, de ha már összeházasodtatok, egy jó hír: a gyed extrának hála a sokszorosát kapjátok annak az összegnek havonta két éven keresztül, mint amennyibe egy gyermek ellátása kerül. Anyaként pedig nem is biztos, hogy olyan nagy szükséged van a diplomára, vagy ha majd lesz, akkor a kisgyerekes korszakod után lediplomázhatsz.
  • Nagyon sokba kerül a nőgyógyász és a szülés. A harmadik gyerekemet várom úgy, hogy sztk-ba járok terhesgondozásra, és a harmadikat  fogom szülni úgy, hogy nincs fogadott orvosom. Úgy gondolom, ha egy orvos megérdemli a pénzedet, anélkül is odafigyel rád, hogy fizetnél neki. Ha meg csak a pénzedért foglalkozna veled, akkor egy filléredet se érdemli meg. Tudom, vannak helyzetek, mikor tényleg szükség van fogadott orvosra, de nem biztos, hogy a tied is ilyen.
  • Kicsi a lakás, kevés a pénz stb. Most talán igen. De az Istenbe vetett bizalom nem úgy működik, hogy megvárom, mire az Úr mindent megad nekem, aztán majd utána kegyeskedek igent mondani az életre. Hanem előbb igent mondok, aztán Isten segíteni fog eljutni egyről a kettőre. Olvasd el, Jézus mit mondott az anyagiakkal kapcsolatban:

    Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: ‘Mit együnk?’, vagy: ‘Mit igyunk?’, vagy: ‘Mibe öltözködjünk?’ Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja." (Mt 6,2434)

    Ezt a mindenható és mindentudó Isten mondta, nem én!
Úgyhogy a legjobb, amit csak javasolni tudok, hogy adjátok meg, ami Istennek jár, és azt is, ami a házastársatoknak, és akkor abban a tudatban élhettek, hogy az Ő útján járok, Ő pedig gondoskodni fog rólatok. Ha a mi szerető Atyánk arra hívott benneteket, hogy házasok legyetek, akkor hacsak nem vagytok terméketlenek , a szülőségre is meghívott, és meg fogja adni hozzá anyagilag is, amire szükségetek van. Csak bízzatok Benne! Talán kicsit lejjebb kell majd adnotok abból a színvonalból, amelyen élni szerettetek volna, de azt hiszem, fogyasztói társadalmunkban senkinek se árt, ha megváltozik a hozzáállása az anyagi javakhoz. Amint megszületik egy kisbaba, kiderül, hogy mennyi minden nem kell neki, amiről a világ azt mondja, kell, és mennyi jó ember is vesz minket körül valójában, akik nagyon szívesen ajándékoznak vagy adnak kölcsön dolgokat. Mert az Úr gondoskodó. Dicsőség Neki ezért!

Kapcsolódó:
Kép: Harry Anderson

2018. augusztus 9., csütörtök

Tóth Tihamér püspök gondolatai az újraházasodásról

Sajnos vannak, akik megszöknek. Vannak, akik nem tartják meg az Isten határozott parancsát és új házasságra lépnek előbbi házastársuk életében.

Tudjátok, mi ennek a következménye? Egy ilyenfajta beszélgetés:

Amit a katolikus Egyház csinál, az már mégis hallatlan! Gyónni voltam és nem oldoztak fel! Krisztus ezt a szívtelenséget nem tanította! Krisztus megbocsátott még a házasságtörő asszonynak is... Hol van maguknál a krisztusi szeretet?...

Így méltatlankodik és pattog előttem egy hölgy és alig enged szóhoz jutni. 

Kérem, asszonyom, a «föl nem oldozás» olyan megdöbbentő szó, olyan fájdalmas büntetés, hogy ahhoz egyetlenegy gyóntató sem nyúl a legvégsőbb kényszer nélkül. Ha tehát Önt valóban nem oldozták föl, akkor kellett lennie egy olyan dolognak...

Olyan dolognak? Hát azt gyóntam, hogy második férjem van.

Nos, látja, kérem, milyen méltatlanul pattog és botránkozik a gyóntatója ellen! Sehol a világon nem találhat gyóntató atyát, aki önt feloldozhassa.

Ugyan miért nem? Ha én megbánom bűneimet? Hát Krisztus a házasságtörő asszonyt nem oldozta fel?

Már másodszor hivatkozik arra a bűnös asszonyra! Pedig ha elolvasta volna azt a történetet a Szentírásból, látná, mennyire nem maga mellett szól az eset. Hát nem tudja, mit mond neki az Úr a feloldozáskor? «Menj és többé ne vétkezzél». (Ján. 8, 11.) Ime, ez a föltétele a föloldozásnak: Többé ne vétkezzél. Igaz, elestél, gyönge voltál, de többé úgy-e nem teszed? Hanem, maga, asszonyom, éppen ezt nem ígérheti meg és éppen ezért nem kaphat feloldozást. Sem paptól, de sem Krisztustól nem kapna. Mert együtt él egy férfivel, aki Krisztus szerint nem a férje, akivel tehát a házasélet gyakorlása állandó súlyos bűn. Már most ítélje meg maga, hogyan nyerjen feloldozást, aki azt mondja: Sokszor elkövettem a bűnt, és kérek feloldozást, bár igaz, hogy továbbra is így fogok élni...

Ugyan, kérem! Honnan tetszik azt olyan biztosan tudni, hogy Krisztus szerint is az nekem nem férjem?

Honnan? Magától Krisztustól. Legyen szíves, nyissa majd ki otthon Szent János evangéliumát a negyedik fejezetnél és és olvassa el azt a beszélgetést, amelyet az Úr folytatott Jákob kútjánál a samáriai asszonnyal, aki most már a hatodik férfival élt. «Mondá neki Jézus: Menj, hívd el az uradat és jöjj ide. Felele az asszony és mondá: Nincs uram. Mondá neki Jézus: Jól mondád, hogy nincs urad. Mert öt urad volt, és akid most van, nem urad; ezt igazán mondtad.» (Ján. 4,16-18.)

Itt az asszony mintha egy pillanatra belátná hibáját. Elcsendesedve révedezik maga elé és halkan kérdi:

Dehát akkor mit csináljak? Elhagyjam ezt a második uramat?...

Látja, kérem, most rátalált az egyetlen megoldásra.

Nem, kérem, erről szó sem lehet, pattan fel újra. Már tíz éve élünk együtt. Erről szó sem lehet! De én gyónni szeretnék! Hát igazán nincs más mód rá?

Nincs, asszonyom!

Kegyetlenség! Ez egy olyan kemény és nehéz elve a katolikus vallásnak, amibe még bele fog pusztulni. Én is elhagyom emiatt a hitemet.

Emiatt hagyja el a hitét? Szóval azért nem igaz a katolikus vallás tanítása, mert ilyen szigorúan hirdeti Krisztus parancsát? Hát nem éppen olyan-e ez a makacskodás, mint mikor a tanító szigorú egy kisfiúhoz, az pedig mérgében azt mondja: Most már azért sem hiszem el, hogy kétszerkettő négy! Igaz: e miatt az elv miatt sokszor szenvednek; de hogy egy elv kemény-e és nehéz-e, nem ez a döntő.

Nem ez? Hát mi?

Az, hogy az elv igaz-e, jogos-e? Hogy annak betartása az Isten parancsa-e? Meg az emberies életnek nélkülözhetetlen alapja-e? Meg hogy az emberies élet lendületes, magasabb perspektívája, a közjó arra úgy rászorul-e, mint egy falat kenyérre, mint a lélekzetvételre? Mert ha így áll a dolog - pedig a házasság felbonthatatlanságánál így áll -, akkor emellett ki kell tartani még akkor is, ha ez az elv egyesek életében fájdalmat és tragédiát okoz.

Az asszony azonban erre dacosan feláll, elmegy és csakugyan elhagyja vallását. Egyházunk pedig fájdalmas szívvel néz utána, amint Krisztus nézett az eltávozó hitetlenkedő tanítványok után (Ján. 6, 67.), de éppúgy nem vonhat vissza egyetlen szót sem a törvényből, amint nem vont vissza Krisztus sem szavából egyetlen betűt sem.

Forrás: Tóth Tihamér: A keresztény házasság. A Pázmány-Egyetem templomában az 1934.-35. tanév II. felében elmondott szentbeszédek (113-115. o.)

KAPCSOLÓDÓ ÍRÁSAIM:

TÓTH TIHAMÉR PÜSPÖK INGYENESEN ELÉRHETŐ MŰVEI:

2018. július 26., csütörtök

Valóban Krisztust követed, vagy csak vallásoskodsz?

Veronica Nikka" Alejar Fülöp-szigeteki katolikus édesanya és híres televíziós személyiség volt, aki 2013 és 2014 között blogot vezetett Peaceful Wife Philippines címmel. Az ő egyik írását fordítottam le, amelyet nagyon fontosnak tartok. Biztos vagyok benne, hogy általa Isten házasságokat, és így lelkeket és gyermekeket menthet meg. Kérlek, ha tehetitek, osszátok meg minél többen! Nem azért, hogy rekordot döntsön a blogom látogatottsága, hanem hogy az Igazság megszabadíthassa a gonosz csapdájába esett feleségeket, és általuk a családjaikat. Nikkáért pedig, aki 2017-ben, alig 41 évesen elhunyt, kérlek, mondjatok el egy imát, ahogy a férjéért és négy gyermekükért is. Köszönöm!
Talán már találkoztál ilyen nővel; vagy talán van ilyen rokonod; de az is lehet, hogy te magad voltál ilyen!
Ismered ezt a típust:
  • Minden vasárnap ott van a templomban, de az is lehet, hogy minden nap.
  • Naponta imádkozza a rózsafüzért (ha katolikus).
  • Minden nap olvassa a Bibliát (ha nem katolikus ;-) ).
  • Jótékonykodik és missziós munkát végez.
  • Tizedet fizet a bevételeiből.
  • Mindenféle módon szolgálja az Egyházat, mégpedig rendszeresen.
  • Aktív a különböző vallásos szolgálatokban.

Kívülről nézve nagyon vallásos". Nagyon Istennek tetsző". Nagyon keresztényi"!

Azonban mindenféle vallásos tevékenysége és kegyes cselekedete ellenére ő maga és az életmódja is azt a képet mutatja, hogy egyáltalán nem mentek végbe benne azok a változások, amelyeknek meg kell történniük, hogyha megérintett minket Jézus Szeretete és Kegyelme. Még mindig szomorú, aggodalmaskodó, keserű, ítélkező, könnyen fel lehet idegesíteni... ezen kívül az arcán és a tekintetén is az látszik, ami valójában a szívében van, ahelyett, amit magáról mutatna.

Kétségbeesettnek tűnik, mintha az az Isten, akit szolgál, boldogtalanná és elhagyatottá tette volna ahelyett, hogy boldogságot hozott volna az életébe és megmentette volna!

Belülről nézve mintha valami" eléggé hiányozna...

Talán a probléma a dolog lényegében rejlik. Talán az a gond, hogy minden vallásoskodás ellenére Krisztus Maga nincs jelen. Talán ez a nő olyannyira elfoglalta magát az ünnepléssel, hogy elfeledkezett az Ünnepeltről. Talán azt is elfelejtette, miért is ünnepel!

Ismerem őt, mert sok-sok évig én is ilyen voltam!

Azért írok erről a témáról, mert van Debi Pearlnek egy eléggé megosztó könyve, a Created to Be His Help Meet (Segítőtársául teremtetett). (Egy olyan könyv, amelyről lehetetlen, hogy ne legyen véleményed!)

És ebben van egy rész, amely arról szól, hogy egy nem hívő férjnek úgy teszünk tanúságot, hogy nem megyünk templomba.

Ms. Pearlt levélben kérdezték a témáról, és aztán a választ rengetegen vitatták. A levélváltás megtalálható a könyv 208. oldalán.
A férjem nem akarja, hogy templomba menjek

Kedves Debi!

A férjem azt mondja, hogy többé nem mehetek este templomba. Az az érzésem, hogyha nincs részem ebben a közösségi élményben, akkor nem leszek képes továbbra is hitben járni az Úr előtt. Isten Igéje azt mondja, hogy Összejöveteleinkről ne maradjunk el", szóval közvetlen megsértése lenne Isten Igéjének, hogyha nem mennék. A férjem azt mondta, írjak neked és kérdezzelek meg a dologról.

Carla
Debi válasza a következő volt:
Kedves Carla!

Teljesen általános dolog a nem hívő vagy önbizalmuktól megfosztott férjek esetében, hogy eltiltják a feleségüket attól, hogy templomba menjenek. Szinte minden esetben igaz, hogy nem arról van szó, hogy a férjek akadályozni akarják a feleségüket Isten imádásában. Sokkal inkább arról, hogy a templommal való kapcsolata az asszonynak olybá tűnik fel a férj előtt, mintha az is a szerelme lenne, sőt, az a szerelme, akit előnyben részesít, a férj pedig úgy érzi magát, mint akit elhagytak. És ezért féltékeny. Férjként nincsenek kielégítve az igényei, és úgy hiszi, hogy a templom valamiképpen elvonja tőle a szeretetedet. Ha egy asszony nem elég bölcs, akkor talán elégedettséget talál a férje féltékenykedésében, és úgy tekint magára, mint akinek Isten az első. Holott ha valóban Istent imádjuk, az sosem vezethet ahhoz, hogy elhanyagoljuk az emberi kapcsolatainkat. Isten szeretete és szolgálata pont, hogy még figyelmesebb és szeretettel telibb feleséggé kéne tegyen téged. A lényeg az, hogy ha a férjed nem akarja, hogy elmenj a templomba, akkor maradj otthon és fesd ki vele a házat. Menjetek horgászni vagy vásárolni, vagy csináljatok bármit, amit csak akar, és vidám szívvel vegyél részt benne. Hiszen hogyha csalódottan és vonakodva engedelmeskedsz neki, az nem igazi engedelmesség; sokkal inkább bosszú.

Debi
Az interneten olvasható reakciókban Ms. Pearl tanácsát eretnektnek", keresztényietlennek", sőt, egyenesen a Biblia szavával ellentétesnek" bélyegezték.

De mikor a Peaceful Wife-közösségen belül beszélgettünk erről, akkor abban a (kellemes) meglepetésben lehetett részem, hogy a legtöbben Ms. Pearl tanácsát nemhogy nem minősítették eretneknek", keresztényietlennek" és a Biblia szavával ellentétesnek", hanem egyenesen követendőnek tartották.

Egy hívő férj így beszélt erről:
Csak arról a témáról szeretnék beszélni, hogy valaki nem megy a templomba.

Férjként már kértem a feleségemet, hogy ne menjen. Volt, hogy egy bizonyos templomba, volt, hogy a bibliaórára.

Azt akartam, hogy a feleségem ne imádja Istent? Egyáltalán nem.

Természetesen azt akartam, hogy imádja az Urat.

De Isten imádása nem egyenlő azzal, hogy eljársz egy bizonyos istentiszteletre.

Ez a hölgy nem meséli el, hány másik alkalmon vett már részt a hét folyamán, sem azt, a férje miért nem szeretné, hogy menjen. Nekem úgy tűnik, hogy a történet 90%-áról fogalmunk sincs, mégis a legjobbat feltételezzük az asszonyról, a férjről meg persze a legrosszabbat. És mindezt miért? Mert a feleség azt mondja, hogy templomba akar menni.

De kérlek titeket, értsétek meg, hogy vannak nők, akik életében bálvánnyá válik a templom.

Nem Krisztus, hanem a templom. Akármit is gondoltok majd rólam, el kell mondom, hogy nem szívesen látnám a feleségemet az ország templomainak 75%-ában, és hogy egyáltalán nem szeretném, hogy az általunk családilag látogatott vasárnap reggeli istentiszteleten kívül is részt vegyen még másikakon, sem azt, hogy a hét többi napján egynél több másfajta programra is elmenjen (és ebbe a bibliaórák is beleszámítanak).

Ez a férj nem azt várta a feleségétől, hogy ne imádja Istent, legalábbis az alapján, ami a szavaiból kiderül, én így látom. Talán ha lenne több információnk, az megerősítené ezt az eshetőséget, de a levél alapján nem bizonyított, hogy erről lenne szó."
Egyik kedves keresztény nővérünk egyetértését fejezte ki:
Teljesen egyetértek veled.

Túl sok nőt láttam már, aki elhanyagolta a férjét, mert állandóan a templomba járt. De persze mikor ezt felhozom, általában lehurrognak.

Például volt egy nő, aki panaszkodott, hogy túlságosan fáradt ahhoz, hogy szeretkezzen a férjével, akinek ezt igazán meg kéne értenie. Ugyanez a nő a tagja volt az összes egyházközségi bizottságnak és az ideje nagy részét a templomban töltötte. A többi nő az ő pártját fogta. Én nem.

Azt gondolom, hogy Isten azt várja a feleségektől, hogy a férjük igényei csupán Istenéi után következzenek. Viszont Isten nem egyenlő az egyházi szolgálattal... szerény véleményem szerint."
April Cassidy, a mentorom szintén egyetértését fejezte ki:
Azt kell mondjam, Debi tanácsa ezzel a témával kapcsolatban nagyon hasonló ahhoz, amit én is szoktam adni a feleségeknek. Teljesen nyilvánvaló a számomra, hogy megtörténhet, hogy egy nő a templomot vagy az egyházi szolgálatot teljesen egészségtelen módon a férje elé helyezi.

Szintén láttam olyan nőket, akik követik az 1Pét 3,16-ot, és tiszteletben tartják a férjük kívánságát azzal kapcsolatban, hogy egy ideig ne járjanak templomba, vagy akkor menjenek csak, amikor azt a férjük a legjobbnak látja és a férjek gyakran sokkal fogékonyabbá válnak arra, hogy meghallják Isten hangját, ha meglátják a feleségükben a hajlandóságot arra, hogy tiszteljék a férjük vezetését.

Nem szeretném, ha egy asszony is feláldozná a Krisztussal való kapcsolatát. De úgy gondolom, sokszor megvan rá a lehetőség, hogy Krisztust is imádjuk és a férjünket is tiszteljük még akár akkor is, hogyha nem hívő. Az a tapasztalatom, hogy Isten hitetlen férjeken keresztül is tudja a feleségeket vezetni, vagy épp olyan férjek révén, akik csak az adott időszakban vannak épp  »távol« Istentől. Az Úr képes rá, hogy az akaratának véghezvitelére indítsa egy férj szívét, amennyiben a feleség bízik az Ő mindenhatóságában. Ha a férj olyasmit kért, amiről egyértelmű, hogy bűn - kövessen el abortuszt, csatlakozzon egy szektához, vegyen részt valamilyen bűncselekményben... akkor úgy gondolom, hogy a feleségnek tiszteletteljesen el kell utasítania a férj kérését.

Jelen esetben úgy tűnik, hogy a férj nem azt szeretné, hogy egy istentiszteleten se vegyen részt a felesége, hanem csupán csak arra kérte, hogy a vasárnap esti alkalmakra ne járjon el.

Személy szerint én azt tanácsolnám ebben a helyzetben a feleségnek mindaz alapján, amit elmesélt, hogy működjön együtt a férje vezetésével, tartsa tiszteletben a kérését és imádkozzon Istenhez, hogy megadja a férje számára a kellő bölcsességet ezzel a dologgal kapcsolatban. Ez után viszont a feleségnek már meg kéne bíznia Istenben, hogy képes őt vezetni a férjén keresztül, és hogy az Úr meg fogja oldani ezt a helyzetet Önmaga dicsőségére, valamint a feleség és a férj javára.

Úgy hiszem, hogy az emberi szív fogékony arra, hogy BÁRMIBŐL bálványt faragjon. A bálvány olyasvalami, ami után erőteljesen vágyódunk és a Krisztust megillető helyre emeljük. Ismerek olyan nőket, akik az Istennek tetsző asszonyi szerepből faragtak bálványt, vagy épp a tiszteletet és az alárendelődést kezdték el bálványozni, legalista módon megélni és ez alapján mérni le, mennyire »értékesek« az Úr szemében amivel egyáltalán nem tisztelik meg Istent. Teljes mértékben lehetséges, hogy valamilyen istenszolgálatot, templomot, hittanárt, lelkészt... szinte bárkit és bármit függésünk tárgyává és önértékelésünk, önazonosságunk és az elégedettségünk/boldogságunk alapjává tehetünk Krisztus helyett."
Ez a bizonyos beszélgetés afelé terelte a gondolataimat (noha a 2013. szeptember 1-jei megtérésem óta sokat vizsgálgattam a valódi motivációimat), hogy vajon a saját istenszolgálataim közül mennyit végezem valóban Istentért, és mennyit önmagamért.

Azért megyek misére, mert félek, hogy (a katolikus tanítás alapján) bűnt követek el, ha nem megyek? Csupán csak kötelességből megyek? Vagy azét, mert katolikus keresztény testvéreimmel közösségben szeretnék imádkozni, akik az imádság legmagasabb szintű formájaként tekintenek a misére?

Azért blogolok az Isten terve szerinti házasságról, hogy ezt a rendkívüli gazdagságot rejtő örömhírt terjesszem, vagy hogy a saját életemre irányítsam mások figyelmét?

Azért végzek zenei szolgálatot, hogy Istent dicsőítsem, vagy hogy az énektehetségemet fitogtassam?

És így tovább, és így tovább...

Ha még mindig a régi lennék, akkor a vallásos cselekedeteim többsége csupán ennyi lenne cselekedet. Jó dolgok, amelyeket a magamévá tettem, hogy mások szentebbnek" lássanak annál, mint amilyen valóban vagyok, de amelyektől ugyanúgy üresnek érezném magam.

Ha a régi önmagam lennék, azokat a kegyes szokásokat, amelyeket régebben gyakoroltam, csak azért folytatnám, hogy megnyerjem velük Istent, vagy jó pontokat szerezzek Nála, és így elérjem, hogy kegyelmet gyakoroljon felettem vagy kinyilvánítsa rajtam a jóindulatát.

A megtérésem óta, és mióta tudom, Isten milyen helyre rendelt a családunkban, beleértve azt is, hogy mely dolgoknak kell elsődleges szerepet betölteniük az életemben, még a vallásos tevékenységeim is csak azután jöhetnek, ami a legfontosabb hivatásom jelenleg és ez az otthonom.

Amikor elkezdtem a tiszteletet és az alárendelődést elsajátítani, megosztottam veletek három, a férjemmel készített interjún keresztül (1, 2, 3), Dong hogyan vesztette el szinte teljesen az Istenbe vetett hitét a tiszteletlenségem és az irányításmániám miatt. :-( Azt hiszem, hogy már visszanyert belőle valamennyit, de amíg nem győződhetek meg erről teljesen, addig úgy bánok vele, ahogy az 1Pét 3,15-ben olvasható. Még mindig nagyon igyekszem ügyelni arra, hogy ne bátortalanítsam el" a vallásosságommal" vagy az újonnan megtalált hitemmel". Ahogy a Debi Pearlnek levelet író nő, én is szeretek templomba járni. Noha lassacskán újra aktívvá válok különböző vallásos tevékenységekben, életem ezen szakaszában nem ezek szerepelnek az első helyen. Még mindig a házasságomat tartom az első számú szolgálati helyemnek. Viszont engem sose kért arra a férjem, hogy bármelyik jelenlegi tevékenységemet is abbahagyjam, mint például a blogolást vagy ezt az új zenei szolgálatot a templomban. Mindkettőben nagyon támogató.

De mi van akkor, ha eljön az a pont, amikor a szolgálataim útjába állnak a házasságomnak? Mit kell akkor tennem? Engedjétek meg, hogy megosszak egy részletet April Cassidy Rombolja-e a házasságodat a Krisztusért végzett szolgálatod?" c. írásából. (A forrás már nem érhető el az interneten – a ford.)

ISTEN LEGYEN AZ ELSŐ

Könnyen oda juthatunk, hogy az Istenért végzett szolgálatot a Vele való tulajdonképpeni kapcsolat elé helyezzük. Pedig a szolgálat sose veheti át a kapcsolat helyét. Szolgálatunknak az Istennel való kapcsolatunkból kell kisarjadnia, és MUSZÁJ, hogy együtt járjon azzal, hogy teljes engedelmességet gyakorlunk Krisztus, a mi Urunk, valamint az Isten Igéjében foglaltak felé ez az egyetlen módja annak, hogy tevékenységünket Isten Lelkének erejéből végezhessük és hatással lehessünk az Ő országára.

LEGNAGYOBB SZOLGÁLATUNK

Hiszek abban, hogy a Biblia tanítása szerint a legnagyobb emberi szolgálatunkat a férjünk felé kell végeznünk. Arra teremtettünk, hogy a segítőtársai legyünk. Isten a férjünket rendelte fölénk vezetőként akkor is, hogyha nem hívő. Az életünknek a férjünk köré kell rendeződnie.
  • Mire van NEKI szüksége?
  • Mi az Ő hivatása?
  • Mi az Ő szolgálata?
  • Mit tehetek, hogy támogassam az Ő elképzeléseit, az Ő számára fontos dolgokat, az Ő álmait, az Ő céljait?
  • Mi az Ő véleménye arról, hogy mi a legjobb vagy mi az, ami fontos?
  • Melyek az Ő érzései a házasságunkkal, családunkkal, irányvonalunkkal és fontossági sorrendünkkel kapcsolatban?
  • Mit tudok tenni azért, hogy azt érezze, tisztelem? (Nem pedig, hogy én úgy érzem-e, megadom neki a kellő tiszteletet a saját meghatározásom szerint. A férfiaknak általában SOKKAL tágabb értelmezésük van arról, mit is jelent a tisztelet.)
  • Együttműködöm a férjem vezetésével?
  • Hallgatok arra, amit nekem mond?
  • Nyitott vagyok rá, hogy meghallgassam a problémáit?
  • Olyan valakiként tekinthet rám a férjem, akivel őszintén és nyugodtan megoszthat BÁRMIT?
  • Szánok időt a férjemre és figyelek rá, hogy legyen elég energiám ahhoz, hogy örömmel a rendelkezésére álljak érzelmileg, lelkileg, mentálisan és szexuális terén?
  • Vagy csak a saját dolgaimmal törődöm és figyelmen kívül hagyom a férjem érzéseit és igényeit?


AKARJA ISTEN, HOGY MISSZIONÁLD A FÉRJEDET?

Ha a férjed még nem hívő (vagy engedetlen Isten Igéjével szemben), akkor a világon a legnagyobb feladatod és hivatásod az, hogy az 1Pét 3,1-6-ra összpontosíts, ami által Isten közel tudja vonni Magához a férjedet, és így rátalálhat Krisztusra. Tehát az, hogy tiszteled a férjedet és együttműködsz a vezetésével, még fontosabbá válik, hiszen ha tiszteletlen vagy vele és irányítani próbálod, azzal csak azt éred el, hogy távol tartod a férjedet Istentől és saját magadtól is.

Isten a társául akar téged de azon a módon és olyan időben, amikor Ő akarja.

Mindez azzal is járhat, hogy fel kell adnod sok mindent, amit nagyon akarsz és szeretsz, azért, hogy hatással lehess a férjedre. De ezzel nincs semmi baj! Hiszen megéri! Ha a férjed nem akarja, hogy heti 20 órát a templomban tölts, vagy épp azt, hogy minden este a szenvedő barátnődet támogasd, hanem inkább azt várja tőled, hogy a családoddal legyél akkor kérlek, vedd figyelembe a kívánságát és hogy mire vezet téged, és maradj vele otthon tiszteletet és alárendelődést tanúsítva felé. Ebben rejlik az erőd ahhoz, hogy befolyással légy a férjedre és felhangosítsd Isten szavát a számára!


NAP MINT NAP ÉREZHETI A FÉRJEM, HOGY TISZTELEM ŐT?

Ha a férjem úgy érzi, hogy leigázom, nem tisztelem, kitúrom a családfői pozíciójából, ha fél megosztani velem a valódi gondolatait különböző fontos dolgokról, ha azt tapasztalja, hogy ilyen-olyan területeken elutasítom őt (szexuálisan/érzelmileg/lelkileg/szellemileg), valamint meg- és elítélem, akkor Isten és a férjem szemében megbuktam mint feleség. Bármibe is kerül, rendbe kell tennem ezeket a dolgokat annak a két személynek a szemében, aki számít: elsősorban Jézus, másodsorban a férjem előtt. Mások véleménye, célja vagy terve sokad rangú lehet csak a kötelességekhez képest, amelyekkel elsősorban Istennek, másodsorban a férjemnek tartozom.


MIT ÉREK EL AZZAL, HA AZ EGÉSZ VILÁGNAK SZOLGÁLOK, DE ELVESZÍTEM A FÉRJEMET ÉS/VAGY A GYERMEKEIMET?

Ha semmibe veszem a férjemet, ami váláshoz, vagy más súlyos dologhoz (bűnös viszony/hűtlenség/pornográfia/függőség/bálványimádás, keserűség, harag, működési zavar) vezet, hogyan lehetne hatásos a mások iránti szolgálatom?

Ha nők vagy gyerekek százait és ezreit tanítom is, de közben a férjem komolyan szenved a házasságunkban, mert úgy érzi, nem tisztelem, egyáltalán nem fontos nekem és rendszeresen átgázolok rajta, mi jót is cselekedhetek Isten országában?


Olykor azt hisszük, ha sokféle szolgálatban veszünk részt, az egyet jelent azzal, hogy közel állunk Istenhez – vagy azt hisszük, Isten jobban fog minket szeretni, ha minél több dolgot teszünk Érte.

Pedig a szolgálat nem feltétlen egyenlő azzal, hogy bensőséges kapcsolatban vagyok Krisztussal.

A szolgálat része kell legyen annak, hogy közel vagyok Istenhez. De  ha sok időt lázas tevékenységgel töltünk, és közben ügyet sem vetünk az Istennel és a férjünkkel való KAPCSOLATRA, elszalasztjuk azt, ami a legfontosabb!

Ráadásul nem Isten erejéből fogunk cselekedni tehát az a sok munka, amit elvégzünk, nem lesz hatással Isten országára, amikor a saját erőnkre támaszkodva tesszük, vagy azért, hogy megpróbáljuk kiérdemelni Isten szeretetét. KÉPTELENEK vagyunk Isten szeretetét kiérdemelni! Ingyenes ajándékként kapjuk azt Tőle Jézus révén. HÁLA ISTENNEK!


A FÉRJÜNK ÉRZELMEI/VÉLEMÉNYE/VEZETÉSE FONTOS!

Ha a férjünk azt kéri, szánjunk kevesebb időt a szolgálatainkra, vagy egyáltalán nem is támogatja őket (esetleg nem őszinte szívvel teszi), akkor úgy gondolom, hogy megálljt kell parancsolnunk magunknak és hallgatnunk kell a férjünkre. Isten a férjünkön keresztül KÉPES és AKAR is szólni hozzánk. Ha Isten arra hív, hogy megtegyünk valamit, el fogja érni, hogy a férjünk támogasson benne minket. Ha viszont a férjünk azt akarja, hogy felhagyjunk valamivel akkor minden valószínűség szerint ez azt jelenti, hogy Isten bezárta előttünk ezt az ajtót, mivel jelenleg nem ez az Ő akarata a számunkra.

Ha pedig Isten valamilyen szolgálatra hívja a férjünket, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy minket pedig arra hív, hogy támogassuk őt benne. A férjünk hivatása az elsődleges! Hitem szerint a mi hivatásunknak mindig támogató és másodlagos szerepet kell játszania a férjünkéhez képest.

Ha a hivatásom valamiképpen akadályozza a kapcsolatomat Istennel, ellentétes a házasságommal, és gátol abban, hogy kövessem a férjem vezetését, vagy pedig ellentétben áll a férjem hivatásával, esetleg bántja a férjem lelkiismeretét, vagy visszább kell fognom, vagy teljesen ki kell iktatnom ezt a szolgálatot az életemből és arra összpontosítani, hogy alárendelődjek Istennek és együttműködjek a férjemmel.

Amennyiben a férjem arra kér, hogy BŰNT kövessek el (pl. nézzek pornót, édeshármasban vegyek részt, csatlakozzak egy szektához, lopjak, hazudjak, csaljak, bálványimádást vagy istenkáromlást kövessek el, ártsak valakinek) AKKOR szembe kell mennem az akaratával.

De ha nem arra kér, hogy bűnt kövessek el, akkor hallgatnom kell rá, mégpedig készségesen és örömmel, amennyiben tisztelni akarom Istent és meg akarom tapasztalni az életemben Isten erejének és dicsőségének teljességét.


ISTEN TERVE

A házasságnak Isten és az Ő egyháza közötti hatalmas misztérium élő példájául kell szolgálnia. Ha elrontom az én részemet a házasságunkban azzal, hogy nem engedelmeskedem Isten Igéjének, nem lesz részem az Úr erejében. Nem tudok tanúul szolgálni. Ha nem tudom az egyház hódolatát, alárendelődését, imádását és Krisztus iránti szeretetének szépséges képét felmutatni a férjemmel való kapcsolatomban, különösen ha a vezetése ellen lázadok, akkor rombolom Isten házasságról alkotott tervét, valamint a férjemet, és ami még rosszabb, káromlom Jézus Krisztus evangéliumát (Tit 2,5).

Meglátásom szerint, ha a tisztelet és a bibliai alárendelődés tekintetében megbukom Isten színe előtt, akkor többet ártok Isten országában azzal, ha megpróbálok tanítani és másokat vezetni, mintha teljesen csöndben lennék és felhagynék minden szolgálatommal.

Istennek NINCS szüksége az én erőfeszítéseimre a szolgálatban. Felhasználhat engem, de nincs rám szüksége.

Nekem van szükségem Rá.
Amikor befejezem ezt a rövid utazást, amelyet életnek hívunk, a vallásos tevékenységeimen túl Krisztus valódi követője szeretnék lenni. Szeretném ismerni Istent, nem csak tudni dolgokat Róla. Egyáltalán nem akarom lekicsinyelni az Egyházzal való közösség fontosságát. Biztos vagyok benne, hogy Istennek tetsző dolog, noha azt is hiszem, hogy nem csak a templomban találhatjuk meg" az Urat. Azért imádkozom, hogy mindig, mikor valamit teszek, egyedül Istent tartsam szem előtt. Tetteimet csakis a  szeretet ösztönözze, ne pedig a félelem. Fakadjon a viselkedésem abból a vágyból, hogy Isten tetszését elnyerjem, ne pedig csupán abból, hogy az emberek tetszését vagy megbecsülését keresem. Tegyem az otthonomat az én alázatos szolgálatom helyévé, ahol napról napra élő tanúja lehetek Isten jóságának, elsősorban a férjem, aztán a gyermekeim, majd a háztartásunk más tagjai számára...

Azért is imádkozom, hogy tudjak tanúskodni a férjemnek azáltal, hogy ott vagyok neki, segítem őt és bátorítom az útján. Isten olyan férjjel áldott meg, aki templomba jár, és aki engem is támogat a krisztuskövetésben. A továbbiakban is az 1Pét 3,1-5 szerint fogok eljárni, hogy visszaállíthassa a saját kapcsolatát Istennel.

Életem jelen szakaszában nagyon boldogan követem Krisztust. :) Azét imádkozom, hogy sose tévesszem szem elől életem Értelmét Jézust.

Istenem, kérlek, ne engedd el soha a kezemet. Életem miden napján Téged akarlak szolgálni.

Szeretlek!


Zsolt 23,6
Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át.

2018. július 18., szerda

Az Istennel töltött idő csodálatos átalakító ereje

Ebben a bejegyzésben egy Laine nevű amerikai keresztény édesanya tanúságtételének fordítását olvashatjátok. Laine még 2000 körül kezdett el leveleket írni nőknek Szt. Pál tanításának szellemében: Az idős asszonyok hasonlóképpen legyenek komoly magaviseletűek, senkit se rágalmazzanak, ne igyanak sok bort, hanem tanítsanak a jóra. A fiatal asszonyokat tanítsák arra, hogy ragaszkodjanak férjükhöz, szeressék gyermekeiket, legyenek komolyak, tiszták, háziasak, gyöngédek, a férjük iránt engedelmesek, nehogy az Isten szavát káromlás érje." (Tit 2,3-5)

Honlapja, a lainesletters.com már nem elérhető, de különböző blogokon újraközölték egyes írásait, illetve egy archiváló honlap segítségével mi is olvasgathatjuk az eredeti weboldalt.

Az alábbi levelet Laine 2002. január 4-én írta. Az eredeti (angol) levél itt olvasható.
16 éve vagyok Art felesége. 16 éves korom óta imádkoztam Istenhez azért a férfiért, akit nekem szán, és az Úr hűséges volt hozzám, még akkor is, mikor én nem voltam az Őhozzá. 36 éves vagyok, négy gyönyörű gyermekem van: Quincy {14}, Brady {11}, Abbie {7} és Gabe {4}. Manapság gyakran nézem őket így suttogva Istenhez: A legszebb gyermekeket alkottad meg."

Amikor Abbie és Gabe között várandós voltam, öt hónapos terhesen elvesztettem a kisbabámat. Ez a várandósság nagyon nehéz volt, mert eléggé rosszul voltam, és az időm nagy részét ágyban fekve töltöttem. Igazság szerint depressziós lettem és úgy éreztem, Isten nem hallgatott meg, mikor a rosszulléteim közepette Hozzá kiáltottam. Aztán a helyzet még rosszabbra fordult... a kisbabám meghalt bennem, amiről egy ideig még csak nem is tudtam.

Isten gyermeke voltam, de több időt töltöttem romantikus regények olvasgatásával, valamint szappanoperák és filmek nézésével, amelyeket egyáltalán nem lett volna szabad megnéznem, mint Vele. Az ezekben elhangzó szavak voltak aztán, amelyek körül a nap folyamán a gondolataim is forogtak. Isten Szavára egy percet sem fordítottam, leszámítva a vasárnap reggeli istentiszteleteket.

Olyan nő voltam, akinek a szíve tele volt félelemmel, és aki a gyermekeit helyezte az életében az első helyre. A legtöbb félelmem velük volt kapcsolatos. Ezek pedig kritikussá és frusztrálttá tettek, ami miatt sokat kiabáltam velük. A férjem nem tudta, mit kezdjen velem, csak próbálta elviselni, amilyen vagyok. Gyakran vitatkoztunk. Úgy éreztem, a szeretteim teljesen kiszipolyoznak.

Két hónappal később megfogant Gabe. Milyen izgatott voltam! Öt héttel korábban született, mint kellett volna, de a komoly problémák csak két hét elteltével jelentkeztek. Tüdőgyulladása lett és oxigénsátorba került. A kórházban azért küzdöttek, hogy lélegezni tudjon és életben maradjon. A nővér, akit kirendeltek hozzánk, közölte velünk, hogy a kisfiunknak nincs elég ereje hozzá, hogy lélegezzen, mert csak 1800 gramm a súlya, és meg fog állni a szíve.  Nagyon sajnálta, de olyan sok betege volt, hogy mennie kellett. Azt mondta, hívjuk, ha a monitor jelzi, hogy megállt a baba szíve. Majd visszajön és segít a fiamon. 

Akkor és ott, abban a kórházi szobában Istenhez kiáltottam, de úgy, mint még soha. Az Úr már elvett tőlem egy gyermeket, és nem álltam készen rá, hogy ez újból megtörténjen, ráadásul úgy, hogy ezt a babát már láthattam és a karjaimban tarthattam. Tízéves korom óta keresztény voltam, de egyáltalán nem éreztem Isten békéjét. Nem éreztem, mert nem ismertem az én Atyámat. Ebben a helyzetben sem bíztam Benne, pont úgy, mint ahogy a többiben sem. Szóval elkezdtem alkudozni Vele. Megígértem, hogyha meggyógyítja Gabe-et, minden reggel korán fel fogok kelni, hogy megismerjem Őt. Ebben a pillanatban a monitor jelzett, hogy megállt a fiam szíve. Felugrottam, hogy a férjemmel együtt a nővérért kiáltsak. Mindeközben Istenhez könyörögtem. Gabe szíve újra elkezdett verni.

A férjem bátorított már egy ideje, hogy írjak egy könyvet, amely arról szól, hogyan lehet az étellel spórolni, mert értettem hozzá és már sok nőnek beszéltem róla. A kijelző egy szobán áthatoló hosszú és erőteljes zúgással megint a tudtunkra adta, hogy Gabe szíve leállt. A férjem kiáltására ismét felkeltem, hogy szóljak a nővérnek. {A férjem épp folytatta Gabe megfigyelését, hogy imádkozzon érte az oxigénsátorban.} Tettem egy második ígéretet is. Megfogadtam Istennek, hogyha meggyógyítja Gabe-et, az írásaimmal fogom szolgálni a nők körében. A készülék abbahagyta a sípolást, és Gabe szíve újra elkezdett verni. Hamarosan teljes zűrzavar támadt a szobában, hiszen arra számítottak, hogy Gabe-et a mentőknek sürgősen a San Diego-i gyermekkórházba kell szállítaniuk. Egy héttel később a sürgősségi osztály főorvosa bejött hozzánk és elmondta, hogy fogalmuk sincs, miért van jól a kisbabám. De hazaküldik. Olyan távol voltam Istentől, hogy nem kezdtem el magasztalni és dicsőíteni Őt az orvoscsapatnak, pedig megérdemelte volna. Néma maradtam, de hálás voltam, hogy visszakaptam Gabe-et.

Mikor hazatértünk, tudtam, hogy be kell tartanom, amit ígértem. Szóval elkezdtem minden reggel négykor kelni - mivel ebben az időpontban tudtam a nap kezdetén egyedül lenni - és kinyitottam a Bibliát a legelején: a Teremtés könyvénél. Megkértem az Urat, mutassa meg, kicsoda is Ő valójában, ne pedig azt lássam, akinek én szeretném tudni, hiszen nem ismertem Őt úgy, ahogy kellett volna. És arra is kértem, segítsen, hogy teljes szívemmel, lelkemmel, elmémmel és erőmmel szerethessem. Nagyon nehéz volt négykor kelnem egy babával, akit szoptattam és három másik gyermekkel, akiket ráadásul otthon oktattam. Ezelőtt már többször is elkezdtem olvasni a Bibliát, de túlságosan időrablónak és nehéznek találtam, hogy folytassam is. De most féltem az Urat! Tehát minden reggel felkeltem, hogy kettesben legyek Vele. Hamarosan elkezdtem fejlődni és felfedeztem, kicsoda is valójában Isten! És hogy mennyire szeret engem! Eljutottam odáig, hogy már alig vártam, hogy fölkelhessek és elmerülhessek az Igében, és gyakran már fél négykor ébren voltam, hogy hosszabb időt tölthessek Vele.

Novemberben volt négy éve, hogy mindez történt. Az egész életemet fenekestől felforgatta az az öröm, szeretet és imádás, amelyet a mi nagyszerű Mennyei Atyánk hoz el egynek az Ő választott háziasszonyai közül. Több energiám van, mint mikor még többet aludtam. Megkétszerezte az időmet. {Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor tizedet fizetsz: úgy néz ki, hogy képtelen vagy rá, aztán ahogy elkezded, képtelen vagy abbahagyni. Hasonlóan ahhoz, mint mikor tizedet fizetsz" Neki az idődből, odaadva minden napodnak a zsengéjét.}

Ezen a nyáron abban a kitüntetésben részesülhettem, hogy majdnem láttam elkészülni a könyvet, amelyet közel öt éve megígértem Istennek, hogy megírok. A Példabeszédek könyvének 31. fejezetéről szóló bibliatanulmánnyal kezdődik, hiszen szenvedélyesen szeretek háziasszonyoknak segíteni, ahogy Isten is megsegített engem. Már nem olvasok értéktelen romantikus regényeket, nem nézek szappanoperákat és olyan filmeket, amelyeket nem szabadna. Az Úr szépen lassan kiiktatta ezeket az életemből. Többé nem teszem a gyermekeimet az első helyre, ehelyett felismertem a családról alkotott tervét, és az Ő Igéjének Fényében igyekszem járni ezen az úton. Már nem félek, nem érzem magam frusztráltnak nap mint nap, és nem kiabálok azokkal, akiket a legjobban szeretek. Azt kérem, hogy az Ő időbeosztását követhessem, azzal foglalkozzak, ami Szerinte a legfontosabb, és az Ő erejéből, az Ő békéjében és sok-sok dicsőítéssel járhassam végig ezt az utat. Arra kérem, adja meg számomra azt a Hozzá való ragaszkodást, amelynek hála soha többé nem esem vissza abba az állapotba, amelyben régebben voltam. Mert tudom, hogy csak az Ő Szentlelkének erejéből lehetséges, hogy legyen bármi is, amit megoszthatok veletek.

Minden reggel izgatottan kelek fel, hogy végre láthassam, aznap éppen Isten mit közöl velem az Ő gyönyörű, gyönyörű Igéje által. És aztán élvezhetem a beszélgetést Vele, amint szól hozzám. Bensőséges beszélgetést egy szentséges konyhában. Így, hogy először Isten Szavát hallgathattam, sokkal jobban tudom kezelni a nap folyamán mások szavait. {Ma mondta a férjem, hogy amint azt más nőkkel is megosztom, látja Amerika-szerte, hogy kora reggel fény szűrődik ki a konyhából. Libabőrös lettem, mikor ezt mondta, hiszen ismerem az erejét egy háziasszonynak, aki kiüresítette magát Isten számára és ragaszkodik Őhozzá.}

A férjem kel fel következőnek. Ilyenkor általában a bibliaolvasásom 3/4-énél járok, és sosem tekintettem rá nagyobb szeretettel, mint most. Istennek hála egész másképp tudok rá nézni. Mellém ül és a Bibliáját olvassa, amit korábban sosem tett. A gyerekeim azután kelnek fel, hogy a férjem elment dolgozni, és alig tudom elhinni azt a hatást, amelyet a bennem végbement változás gyakorolt rájuk. Az idősebbik fiam azt mondja, hogy az átalakulásom egy éve arra ösztönözte, hogy elkezdje napi szinten olvasni a Szentírást. Utánuk a szolgálóim" kelnek fel és kezdenek tevékenykedni. Ez gyakorolta a legalapvetőbb változást arra, miképpen tekintek a háztartásvezetésre. Sokadszorra olvastam el a Példabeszédek könyvének 31-ik fejezetét, és próbáltam a magamévá tenni mindazt a bölcsességet, amelyet általa tanulhatok, mikor az Úr rádöbbentett, hogy kik is az én szolgálóim: a crock pot, a kenyérsütőgép, a mosógép, a tűzhely, a mosogató, a hűtő, a varrógép, és még sorolhatnám.

Még mindig dolgozom azon, hogy minden téren olyanná váljak, amilyennek Ő látni akar. Nem értem célba. Még mindig van, amivel küzdök. De ahogy minden reggel újra látom Őt, azt is látom, megvan az ereje hozzá, hogy megtehessen bárkivel bármit, hogyha az illető kész teljes mértékben elengedni és átadni Neki az irányítást. Nekem ez annyi időbe telt, amíg háromszor végig nem olvastam a Szentírást. Most már az Ő szolgálója, rabszolgája, lánya vagyok - része az Ő Dicsőséges Jegyesének! Arra kérem, hangolja össze minden pillanatomat egy olyan életté, amely megdicsőíti Őt. Ragyogjon, ragyogjon, ragyogjon fel az Úr! És az Ő szolgája, Laine feledtessék el, és legyen Jézus Krisztus az a jó illat, amely megmarad mások emlékezetében. Én az Ő ujjlenyomata vagyok, aki azt akarja, ó, mennyire akarja, hogy az Ő nyomát hagyhassa maga után.

Sok szeretettel mindnyájatoknak:
Laine

2018. április 12., csütörtök

Nem elég, ha katolikus... avagy kihez ne menj feleségül?

Ez az írás nem szól mindenkinek. Nem szól házas nőknek, főleg akkor nem, ha azzal a kísértéssel küzdenek, hogy folyamatosan elégedetlenkedjenek a férjükkel. És férfiaknak se szól, vagyis nem azért íródott, hogy beálljak a feministák közé a sorba a férfiak kiosztásában, és parancsolgassak nekik, miképpen változzanak meg. Ez az írás olyan lányoknak szól, akik még nem mentek férjhez és szeretnék egy kicsit átgondolni, hogy aki udvarol nekik, érdemes-e arra, hogy hozzámenjenek feleségül.

Miért tartottam fontosnak egy ilyen írás megjelenését? Azért, mert tudom jól, hogy amikor szerelmesek vagyunk, azok a dolgok, amelyek egy hideg fejű ember számára ordító jelek, a mi szemünkben a rózsaszín köd hatására aprócska dolgoknak tűnnek. Tudom jól azt is, hogy katolikus, naiv fiatal lányként mennyire könnyen legyintünk ezekre, hogy ugyan már, én így is szeretem őt! Sőt, igazából valahol önzetlen, krisztusi tettnek is tartjuk, hogy a másikat ezeknek a hibáknak az ellenére szeretjük. Talán még az is megfordul a fejünkben, hogy majd mi a szeretetünkkel jobbá tesszük a másikat. Ez annyira általános a naiv, hívő lányok között, hogy Anne Brontë még  regényt is írt róla Wildfell asszonya címmel, bemutatva, hogy micsoda ostobaság így megházasodni.


Ebben a hónapban lesz öt éve, hogy férjhez mentem. Ennyi idő után már látom jól, hogy a megtérésemen kívül az életemre az gyakorolta a legnagyobb hatást, hogy kihez mentem feleségül. Hiszen nálunk, katolikusoknál nincs második esély, nincs visszatáncolás, nincs újrakezdés. Csak a halál választhat el a másiktól. Azt is látom, hogy mennyire nem óvja meg a lányokat a rossz választástól az, hogy hívők. Engem éppenséggel Isten nagyon jó kezekbe helyezett, de tudom, hogy sajnos sokan egész másképp jártak, pedig lehet, hogy sokkal krisztusibb lelkületűek, mint én. A jó férj tehát nem érdem kérdése. Épp ezért szeretnék minden katolikus lányt figyelmeztetni ezzel az írással, hogy mire vigyázzanak. Mert lehet, hogy a szakítás fájdalmas dolog, de a halálig tartó kínlódás valaki mellett még rosszabb!

Persze senki sem tökéletes. Bárkihez is megyünk hozzá, az illető nem lesz mentes a hibáktól és a bűnöktől. Sőt, a szinte tökéletes is megváltozhat, kifordulhat magából sajnos. Nincs garancia a boldog házasságra. De ha még dönthetünk, döntsünk bölcsen! Hiszen noha tökéletes férfi nincs, de óriási különbség lehet férfi és férfi között aszerint, hogy mi árnyékolja be a személyiségét, és hogy küzd-e ezen árnyékok ellen vagy sem.

Úgyhogy lányok, először is véssétek jól az eszetekbe, hogy a házasság nem jótékonysági intézmény. Nem arra van, hogy a bűnös férfit te majd Istenhez vezessed vagy súlyos hibáiból megmentsed. Nem papként keresel lelki vezetettet vagy pszichológusként pácienst. Amikor férjhez mész, arról döntesz, ki legyen a családod feje és vezetője, ki legyen, aki anyagilag gondoskodik rólad és a gyermekeidről, és ki legyen, aki megvédelmez titeket. Társat választasz magadnak, akivel testben és lélekben a legmélyebb közösséget kell megélned évtizedeken át. Nem mellesleg a gyermekeidnek választasz édesapát. Gondolkoztál már ezen?

Amikor kimondod valakinek az igent, az azt jelenti, hogy úgy fogadod el őt, amilyen. Nem annak a férfinak fogadsz örök hűséget, szeretetet és engedelmességet, akivé te változtatni akarod őt a házasság során, hanem annak, amilyen ő aktuálisan akkor, amikor az oltár előtt álltok. Mi van, hogyha nem változik meg, sőt, még rosszabb is lesz, mert most már biztonságban érzi magát, hiszen magához kötött téged, amíg a halál el nem választ?

Egyébként is, noha nagyon jámbornak tűnik, valójában rendkívül arrogáns és gőgös gondolat, hogy te meg akarod változtatni azt, akihez hozzámész. Mit szólnál hozzá, ha a férjed úgy venne el, hogy majd ha már a „kezei között" leszel, megváltoztat téged? Mindannyian olyan szeretetre vágyunk, amely noha ösztönöz minket a jobbulásra, úgy fogad el, amilyenek vagyunk. Igen, hibáinkkal, bűneinkkel, hiányosságainkkal együtt. És mikor ott állunk az oltár előtt, ilyen szeretetet is kell fogadnunk egymásnak.

Az első és legfontosabb, hogy a másik legyen mélyen hívő katolikus. Ez legyen az a dolog, amiből ne legyél hajlandó engedni. Persze a férfiak katolicizmusa más, mint a nőké. Lehet, hogy nem olyan látványos, lehet, hogy nem olyan buzgólkodó. Sokkal inkább komoly, csendes, bensőséges. Inkább rejlik tettekben, mint szavakban. Inkább találod a kötelességteljesítés hétköznapi tetteiben, mint jámbor könyvek olvasgatásában, rendszeres rózsafüzérezésben és ilyen-olyan közösségek látogatásában. De ettől még létezik, sőt, lehet sokkal komolyabb és igazibb, mint a te női buzgalmad.

Miért legyen katolikus a férjed? Az, hogy ki milyen vallású, egyáltalán nem elvont dolog. Nem csupán ideológia. Egy vallástalan vagy protestáns nem hisz a házasság felbonthatatlanságában, vagy épp abban, hogy bűn a fogamzásgátlás. Hogy akarsz tisztán házaséletet élni, ha a férjed bejelenti, hogy neki két-három gyerek bőven elég? Vagy hogyha konfliktus van, akkor elválik, hiszen ő úgy gondolja, minden gond nélkül köthet Isten vagy az anyakönyvvezető színe előtt új házasságot? Arról nem is beszélve, hogy a gyerekek vallási nevelésekor sokkal nagyobb súllyal bír az apa, mint az anya példája. Fel lehet ezen háborodni, de tény, hogyha az apa hívő és az anya nem, sokkal nagyobb eséllyel lesznek a gyerekek vallásosak, mint fordított esetben. Tudom, régen szokás volt, hogy a lányok az anya, a fiúk az apa felekezetét követik, de hogyha te katolikus létedre hagyod, hogy akár egy gyereked is más felekezet szerint nevelődjön, akkor halálos bűnt követsz el.

Ez csak néhány ok volt persze a sok közül. Nem tudnám a férj katolicizmusának fontosságát eléggé hangsúlyozni és elég hosszan ecsetelni. De még is azt kell mondanom, hogy ez sajnos édeskevés. Ugyanis hiába tűnik valaki művelt és buzgó katolikusnak, a lelke sok ocsmány bűnt rejthet, amely alkalmatlanná teszi őt arra, hogy férj és apa legyen. Hiszen az, hogy valaki katolikus, egy dolog; lehet ugyanis rossz katolikusnak is lenni, és lehet a katolicizmusunkat úgy művelni, hogy az inkább legyen gőg táplálta látszattevékenység, mint igaz hit.

Épp ezért azt mondom, a katolikus férfiakkal is vigyázzatok nagyon! Legyen valaki akár címeres katolikus elbűvölő modorral, lehetséges, hogy pokol lenne mellette az élet. Inkább mondj le most valakiről, hogy Isten adhasson helyette egy igazi katolikus férfit, minthogy a házasságod minden napja keserű lemondás legyen. Hiszen hiába tűnik valaki komoly katolikusnak, könnyen lehet, hogy ez csak a máz! Ne feledd, a farizeusok is rendkívüli vallási tudással bírtak és kívülről hihetetlenül buzgónak tűntek. Aztán halálra adták Jézust. Vigyázz, nehogy te is egy ilyen meszelt sír-lelkivilágú katolikus férfi áldozatává válj! Ne legyints a figyelmeztető jelekre, ne vakítson el a külső csillogás!

Ha az alábbiakat tapasztalod, legyen akár a másik saját elmondása szerint mélyen hívő katolikus férfi, mondj le róla és szakítsd meg vele a kapcsolatot!
  1. Pornó-, alkohol-, szerencsejáték- vagy drogfüggő. Mint írtam, nem nővérkének készülsz, hanem feleségnek. Nem a te feladatod, hogy megmentsd ezekből a másikat. Ajánld őt Isten gondoskodó szeretetébe, aztán kerüld el nagy ívben. A gyerekeid jobb apát érdemelnek!
  2. Bántalmazó, agresszív viselkedésű. Ha az udvarlód már most képes megütni vagy megengedi magának, hogy rendkívül durván beszéljen veled, mit gondolsz, ha elvett feleségül és biztonságban tudhatja magát melletted, hogy fog majd veled viselkedni? De persze ne csak azt nézd, veled hogy bánik! Ha másokkal durva, főleg a kisebbekkel, gyengébbekkel,  védtelenekkel, komoly figyelmeztető jel lehet. Persze nem akarom ezzel az összes kolerikus típusú férfit házasságra alkalmatlannak nyilvánítani. Lehet, hogy valaki hirtelen haragú, de általában ahogy jött a vihar, úgy el is megy, és az illető, ha megnyugodott, belátja, hogy ostobán viselkedett, és a béke könnyen helyreáll. Nem erről beszélek! Hanem arról, ha valaki beszédében kegyetlen és tettekben is durva, és az indulatait olyannyira hagyja magán eluralkodni, hogy veszélyessé válik a környezete számára.
  3. Munkanélküli vagy rendszeresen cserélgeti a munkahelyét. Az érett férfi egyik alapvető ismertető jele, hogy fontosnak tartja, sőt férfi identitása egyik alapjának, hogy dolgozik. Nem az a lényeg, hogy rengeteget keressen vagy a világ szemében lenyűgöző pozíciót töltsön be. Hanem hogy lásd rajta, megfelelő a munkamorálja. Ideális esetben ugyanis a férfi feladata, hogy eltartsa a családot. De ha a feleségnek is dolgoznia kell, még akkor is az a normális, ha a férfi keres többet és az ő vállán nyugszik elsősorban a család anyagi helyzetének terhe. Ha egy férfin azt látod, hogy húzza-halasztja a tanulmányait, hogy még mindig a szülei pénzén élősködhessen, vagy még rosszabb, mindenféle más tevékenység hiányában se hajlandó dolgozni, esetleg ha dolgozik is, sehol se marad meg pár hónapnál tovább, könyveld el férfiatlan léhűtőnek és lépj tovább. Ettől nem leszel pénzéhes vagy aranyásó. Természetes női elvárás a részedről, hogy a leendő férjed anyagi biztonságot nyújtson neked és a leendő gyermekeiteknek. Ráadásul milyen jellemre vall, ha valaki egészséges felnőtt férfi létére idős szüleit szipolyozza vagy épp munkahelyről munkahelyre jár, mert egyik se felel meg ő magasságosságának?
  4. Hűtlen. Amikor még csak udvarol neked egy férfi, vagy jegyben jártok, és már megcsal, akkor vajon a házasságban hogy fog veled viselkedni, mikor már nem jelentesz számára újdonságot? De nem kell idáig elmennie. Lehet, hogy nem csal meg, de más nőkkel flörtöl akár előtted, akár a hátad mögött, az sem normális. Tudom, hogy vonzó egy olyan férfi, aki más nőknél is sikeres, nem csak nálad, de anélkül is az lehet, hogy ő más nők csodálatát kihasználná vagy aktívan keresné.
  5. Hazug. Menekülj attól a férfitól, akiről kiderül, hogy kóros hazudozó. Mikor hozzámész valakihez, akkor a kezébe helyezed magad és a leendő gyermekeitek életét. Olyan férfi lehet csak jó családfő, akinek a szavára úgy lehet támaszkodni, mintha gránitból faragták volna.
  6. Pletykás. A házasság a legbensőségesebb bizalmi kapcsolat. Ha azt tapasztalod, hogy az udvarlód örömét leli abban, hogy mások bensőséges titkait kibeszéli neked, meg lehetsz róla győződve, hogy ugyanezt fogja tenni a tieiddel is. Akarsz olyan férjet, aki kiteregeti a világnak a házasságotok legintimebb titkait? Szeretnéd azt látni, ha a férjedre nézel, hogy sekélyes élvezetet okoz neki jól informáltsága különböző emberek bizalmas dolgairól, és hogy ezt a jól informáltságát mások előtt fitogtassa, és az információkat gondolkodás nélkül továbbadja? Ugye nem.
  7. Megbízhatatlan. Megbeszéltétek, hogy találkoztok, de „elfelejtette"? Hetek óta ígérget valamit, de mindig talál valami kifogást rá, miért nem tette még meg? Rendszeresen késik minden komolyabb, rajta kívül álló ok (pl. forgalmi dugó) nélkül? Mindig nagy szavakat használ, hogy elbűvöljön téged és másokat, de ezek mögött általában nagy üresség tátong? Az ilyen ember nem férfi, hanem kisfiú, teljesen alkalmatlan családapának. Ha nem szeretnéd úgy érezni, hogy férj helyett még egy gyereked van, akkor tartsd távol magad az ilyen udvarlóktól.
  8. Konfliktusfüggő és gyűlölködő. Szeretnél olyan férjet, aki örömét leli abban, hogy feszültséget gerjeszt maga körül? Aki azzal űzi el az unalmát, hogy egymásnak ugraszt másokat? Akinek az élete jelentős részét az teszi ki, hogy mások egymás elleni acsarkodásán élvezkedik, vagy épp ő maga vív harcot mások ellen heves gyűlölködés közepette? Jézus azt mondta, arról ismerjék meg az Ő tanítványait, hogy szeretik egymást. Biztos lehetsz benne, hogy nem uralkodik igazi katolikus szellem abban a férfiban, akiben meglátni a kegyetlen gyűlölködésre való hajlamot. Ha azt veszed észre, hogy az udvarlód acsarkodik másokkal szemben, vagy éppen rendre egymásnak ugraszt embereket, ideje megszakítani vele a kapcsolatot. Mi lesz, ha egyszer te gyalogolsz bele - akár akaratlanul is - az önbecsülésébe úgy, hogy már összekötöttétek az életeteket? Talán ha elutasítod, te is a célkeresztjébe kerülsz sértett hiúsága okán, de könnyebb elviselni, ha egy ismerősöd gyűlölködik veled szemben, mintha a házastársadként tehetné ugyanezt.
  9. Mindig neki van igaza. Talán elsőre furcsának tűnik, de az egyik pillanat, amikor a férjem hihetetlenül nagyot nő a szememben, amikor belátja, hogy hibázott és bocsánatot kér tőlem. Ez szerintem annyira férfias és keresztényi. Jó jel, ha megtapasztalod, hogy az udvarlód képes bocsánatot kérni akár tőled, akár másoktól. Ha be tudja látni, hogy nem mindig neki van igaza, és hogy egy konfliktus során ő is lehet hibás. Persze nem arról beszélek, amikor egy férfi hason csúszik a nő előtt „bocsánat, hogy élek”-mentalitással, és még akkor is bocsánatért esedezik, ha a nő volt a hibás, nehogy az asszony rosszkedvű legyen. Nem erről. Hanem arról, ha a férfi nem női kényszerből, hanem a lelkiismerete szavára belátja, hogy hibázott és vállalja a felelősséget a tetteiért/szavaiért, és bocsánatot kér. Bizony, nálunk úgy néz ki a dolog, hogy az esetek 95%-ában én szorulok megbánásra és bocsánatkérésre. De ott van az a 5% a férjem részéről... ami szükséges, és nem azt jelenti, hogy megalázza magát előttem, sokkal inkább nagyot nő a szememben tőle. Ha úgy látod, mindig az udvarlódnak van igaza, ha úgy véli, mindenki hülye, csak ő helikopter, és őt sose értik meg, őt mindenki bántja, pedig ő ártatlan, akkor biztos, hogy majd veled is így fog bánni a házasságban. Gőg vakítja el, ami a legsúlyosabb bűn, valójában minden bűn kútfeje.
  10. Nem feleséget, hanem alkalmazottat akar. Vannak férfiak katolikus körökben, akik antifeminizmusukban a bibliai nemi szerepek képviselete helyett inkább egy keresztényietlen túlzás felé hajlanak. Olvassátok csak el ezt az idézetet: „(...) nem véletlen, hogy valaha a férfiak feleségüket nem avatták be tudományos vagy közéleti, politikai kérdések megvitatásába. Ők még tudták, hogy az isteni teremtésrend értelmében egy feleséggé lett nőnek három helyen kell teljesítenie: 1. a hitvesi ágyban, 2. a gyermekszobában és 3. a konyhában. De ha apácává lett, akkor sem vált belőle zseniális író vagy feltaláló, mivel természeténél fogva nem kreativitásra, hanem reprodukálásra teremtetett. Ezért nem véletlen, hogy valaha az apácák nem könyveket írtak, csak másoltak, mint a középkorban Sövényházi Márta és Ráskai Lea." (forrás) Mi a baj ezzel a gondolatmenettel? Az, hogy minimális műveltséggel is tudható, hogy voltak apácák, akik könyveket írtak, vagy épp férfiak rendre beavatták a feleségüket tudományos, közéleti és politikai kérdésekbe. Persze nem úgy, hogy a feleségek döntöttek helyettük. Hanem beszélgettek, mint ahogy egy normális férfi teszi a feleségével, azzal az emberrel, aki nem csak testi, de bizony lelki és szellemi értelemben véve is a másik fele. Egy egészséges lelkivilágú férfi mélyebb dolgokat is meg szeretne beszélni (leendő) feleségével, mint azt, hogy mi legyen a vacsora, vagy épp mikor van szülői értekezlet. Súlyos probléma, nem pedig egészséges, hagyományos, igaz katolikus házasság jele, ha a feleség annyira alatta van akár szellemileg, akár erkölcsileg a férjének, hogy az nem tud vele komoly dolgokat megbeszélni, amelyek túlmutatnak a mindennapi élet szokásos teendőin. Igen, akár teológiai vagy politikai kérdéseket. Vannak olyan férfiak, akiknek a szellemi nívója alacsony és az érdeklődési köre szűk. Az ilyenek megtalálják a maguk párját a hasonló nőkben. De egy mély gondolkozású, művelt, érdeklődő férfi nem vehet el egy sekélyes, műveletlen vagy buta nőt. Ha egy ilyen férfi mégsem akar veled igazán jókat beszélgetni, mert te csak egy nő vagy, akinek csak a konyhában, a gyermekszobában és a hálószobában kell teljesítenie, mivel a nappaliba vagy a teraszra csak férfi barátok valók, akkor az illető nem feleséget keres, hanem alkalmazottat. Ugyanis azt a nőt, aki csak főz valakire szellemi-lelki közösség nélkül, nem feleségnek, hanem szakácsnőnek hívják. Aki ilyen nélkül gondozza más gyerekét, dadusnak. Akivel pedig ilyen nélkül osztja meg valaki a hálószobáját, szajhának. Reménykedem benne, hogy a legtöbb katolikus férfi nem csupán szakácsnőt, dadát meg örömlányt keres maga mellé, hanem a szó nemes értelmében vett élettársat. Hiszen a feleséget nem csak materiális dolgokban rendelte Isten a férfiak segítőtársául, hanem szellemiekben és lelkiekben is. Ha viszont egy ilyen férfi udvarol neked, jobb, ha nem mész hozzá, ha csak nem akarod alkalmazotti státuszban tengetni az életedet az urad mellett mindenféle lelki-szellemi kapocs és megbecsülés nélkül.
  11. Nem feleséget, hanem anyát akar. Mármint magának. Anyuci pici fiából a feleség pici fiává akar válni, hiszen ez sokkal kényelmesebb, mint felelős, érett férfiként viselkedve vállalni a családfőséggel járó lelki terheket. Bár sokak számára kecsegtetőnek hangzik a lehetőség a mai feminista világban, hogy egy férfi mindig egyetért velünk és azt csinálja, amit mondnunk, valójában az ilyen ember mellett nem lehetünk boldogok, hiszen legbelül megvetnénk őt, mivel nem viselkedik férfi módra. Ráadásul a döntések meghozatala hatalmas felelősség. Irigykedhetünk a családfő egyik jellemzőjére, hogy övé az utolsó szó. De belegondoltunk már, mekkora lelki terhet ró ez rá? Hiszen a döntés így az ő felelőssége. Azzal, hogy a férfi családfő, egy csomó döntést ő hoz meg és rengeteg dolgot ő intéz. Ha olyan férfihoz megyünk hozzá, aki mindezt ránk hárítja, akkor ha máskor nem, hát mikor anyává válunk, rendkívül nyomasztani fog minket, hogy nem tudunk a férjünkre támaszkodni. Nyilván nem jó, ha egy férfi basáskodó és kontrollmániás, de a másik véglet se, hiába ez manapság a „férfiideál". Bármit is hazudnak a feministák, mi, nők nem arra vágyunk, hogy irányíthassunk vagy „egyenlőek" legyünk a férfiakkal, hanem arra, hogy családfőként vezessen minket. 
  12. Feleséget akar, de azért az anyukáját még jobban akarja. Súlyos probléma lehet még, hogyha az udvarlónk nem képes egészséges mértékben elszakadni az édesanyjától. Ha összeházasodunk valakivel, onnantól a házastársunk lesz az első. Ahogy a nő feje mostantól a férje lesz és nem az édesapja, úgy a férfinak is elsősorban a feleségéhez kell ragaszkodnia és az ő jogos érdekeit néznie, nem az édesanyjáét. Ha egy férfi inkább helyezi előrébb az anyukáját, mint minket, azzal súlyosan vét a szeretet rendje ellen, és ellenünk is. Persze meg kell jegyeznem, hogy a másik véglet is figyelmeztető jel lehet, vagyis ha valaki durván bánik az édesanyjával vagy egyáltalán nem törődik vele. Esélyes, hogy veled is ugyanígy fog majd bánni az évek múlásával.
  13. Pénzéhes, pazarló, luxushajhász. Természetes vágya egy nőnek, hogy háztartásbeli lehessen legalább addig, míg a legkisebb gyereke óvodába nem megy, de ha lehet, még tovább, ideális esetben pedig egész életében. Egy megfelelő férjjelölt is ugyanígy képzeli el a családi életet. Azonban nehéz ezt megvalósítani, hogyha a férfinak túlságosan fontos a pénz, a luxus és a státuszszimbólumok, vagy ha egyszerűen felelőtlen és nem tud bánni a pénzzel. Több nőt is hallottam már amiatt panaszkodni, hogy a férje elvárja tőle, hogy teljes állásban dolgozzon akár úgy is, hogy kicsi gyerekeik vannak, mert neki kell a jó kocsi és a többi. Egy igazi férfi ezzel szemben tudja, hogy a luxuscikkeknél és egy bizonyos kifelé mutatott anyagi státusznál sokkal fontosabb, hogy az otthonnak szíve és a gyermekeknek anyja legyen. Feltehetném a kérdést: hogyha egy férfinak ennyire fontos, hogy a házastársa sok pénzt keressen, akkor miért feleséget keres maga mellé, nem pedig férjet? Vagy miért nem tesz ő azért, hogy többet keressen, miért a gyermekei édesanyját akarja kizavarni a családi fészekből? Természetesen nem arról beszélek, ha egy férfi lerokkan vagy más súlyos helyzet adódik, ami miatt szükség van arra, hogy a nő dolgozzon... Hanem arról, hogy kerüld el az olyan udvarlót, aki szerint egy feleség legfontosabb dolga, hogy minél több pénzt lapátoljon haza, ezen kívül rendkívül anyagias és luxushajhász.
  14. El akar csábítani. Katolikusok nem szeretkeznek házasság előtt. Ha egy férfi olyanokat mond, hogy nyugodj meg, úgyis elvesz feleségül és a többi, ne dőlj be neki! A házas és a majdnem házas között nem csak egy szócska a különbség. Előfordulhat, hogy óvatlanok vagytok és a nagy vonzalom miatt olyasmi történik, aminek nem kéne. Itt mindketten hibásak vagytok. Talán egyenesen te voltál az, aki a férfit csábítgattad, játszottál a tűzzel. Nem erről beszélek. Hanem arról, amikor a férfi tudatosan, tiszta fejjel, tervszerűen rá akar beszélni téged, hogy add oda neki magad, mielőtt ő még örök szeretetet és hűséget ígért volna neked az Úr színe előtt. Az ilyen férfinak nemcsak, hogy kétséges a hite - hiszen halálos bűnre akar rávenni -, de az is valószínű, hogy csak ki akar használni szexuálisan, aztán eldobni, hogy rávethesse magát a következő ártatlan katolikus lányra. Talán az a hobbija, hogy úgy növelje az egóját, hogy szűzlányokat csábít el. És talán azért játssza meg, hogy katolikus, mert ilyen közegben nagyobb eséllyel talál testileg-lelkileg ártatlan lányokat. De ha aztán egy ilyen alak mégis elvesz feleségül, mire számíthatsz a házasságban? Mi lesz a gyermekágyas időszak heteiben, esetleg súlyos betegség esetén, amikor akár hetekig, hónapokig nincs lehetőség szeretkezésre? Hűséges tud maradni az a férfi, aki nemcsak nem tudott, de nem is akart várni rád egy-két évet?
A lista talán szigorúnak tűnik. Elgondolkozhatsz: „ha mindez riasztó jel, akkor nem is akad férfi, akihez hozzámehetek?" Nos, ez nem igaz. Hidd el, hogy sok tisztességes katolikus férfi van. De ha épp nem is nőnek minden bokorban, neked legyen épp elég, ha van egy, akivel egymásra találtok.

Persze ennek az egésznek van egy másik oldala is. Az, hogy ne csak a férfiakkal szemben legyenek elvárásaid, hanem magaddal szemben is. Ha te megbízható, őszinte, hűséges, dolgos, és nem utolsó sorban férfias katolikus férfit akarsz magad mellé, igyekezz azon, hogy ilyenhez illő nő váljon belőled. Már hajadonként is, akár úgy is, hogy a látóhatáron sincs a jövendőbelid, igyekezz azon, hogy magadból olyan nőt faragj, aki majd nagyon jó feleség, anya és háziasszony lesz. Nem elég, hogy szép vagy és fiatal. Talán az udvarlási időszakban igen, de a házasságban már semmiképp sem.

A másik dolog, amit még fontosnak tartok elmondani, hogy sokkal jobb nem férjhez menni, mint olyan férfival összekötni a saját és a gyermekeid életét, aki alkalmatlan férjnek és apának. Nem mindenkit házasságra hív az Úr. Lehet, azért nem jelenik meg az életedben alkalmas férjjelölt, mert Isten apácának vagy világban élő szűznek hív. Nem gondolom, hogy okos dolog lenne csak azért hozzámenni egy nem megfelelő férfihoz, mert bálványimádó módon ragaszkodsz a házas hivatáshoz, vagy esetleg türelmetlen vagy és nem bírod kivárni azt, akit Isten neked szán.

Ezzel kapcsolatban szeretnék még pár olyan dolgot megemlíteni, ami nem feltétlen a másik hibája, de mégis gondot jelenthet a házasság során.
  1. Fiatalabb nálad vagy veled egykorú. Ez nyilván nem egy kőbe vésett szabály, de általánosságban véve igaz, hogy nem tesz jót egy házasságnak, hogyha a nő az idősebb, vagy pedig egykorú a pár. Miért? Azért, mert a férfi és a nő biológiai ritmusa más. Mi, nők előbb érünk, de korábban is hervadunk el. Öt-tizenöt évvel vagyunk kb. eltolódva egymástól, így ez a korkülönbség az egészséges, természetesen a férfi javára. Másrészt az is fontos egy kapcsolatban, hogy a feleség fel tudjon nézni a férfira, illetve hogy a férfi anyagi biztonságot tudjon nyújtani a nőnek. Ez is jobban működhet, hogyha a férfi idősebb, persze azért nem annyival, hogy az apja lehessen a feleségének, mert ez meg másfajta problémákat hozhat magával.
  2. Nem vonzódsz hozzá. Ez viszont már általános szabály. Férjet, és nem beszélgetőpartnert keresel magad mellé. Csak azért, mert valakit „kedves fiúnak" tartasz, vagy azt érzed, hogy nagyon szeret téged, még ne menj hozzá. Hogyan akarsz rendszeresen szeretkezni egy olyan férfival, aki teljesen hidegen hagy, sőt, talán taszít? Persze nem minden esetben történik szerelem első látásra. Mi, nők úgy működünk, hogy nálunk a vonzalom terén a külső nem nyom annyit a latba, sokkal inkább a fellépés. Így lehet, hogy hagyjuk, egy férfi udvaroljon nekünk, és egy idő után, ahogy megismerjük, elkezdünk vonzódni hozzá, noha korábban nem tartottuk túl helyesnek. De ha ez a vonzalom két-három randevú után se alakul ki, akkor jobb, ha nem áltatjuk tovább sem őt, se magunkat, hanem elutasítjuk a férfit és megszakítjuk vele a kapcsolatot.
  3. Nem tudsz felnézni rá. Vagyis nem a nagybetűs Férfit látod benne, hanem egy kedves fiút, akivel jó együtt lógni. Bármennyire is kegyetlen kimondani, az ilyen férfi inkább lenne jó kisöcsnek, mint férjnek. Ha azt érzed az udvarlód mellett, hogy kínos a viselkedése, kényelmetlen vele megjelenned, nem tudod komolyan venni, inkább fiúként, mint férfiként gondolsz rá, akkor nem férjnek való, vagy legalábbis nem a számodra. Olyan férfit keress, akit valóban férfiasnak találsz, ha lehet, a legférfiasabb férfinak, akit csak ismersz. Talán együtt járni lehet valakivel, akiben ezt nem látod, de amikor arra kerül a sor, hogy feleségként alá kell rendelődnöd neki és meg kell bíznod benne, súlyos problémák jelentkeznek majd a házasságotokban. 
  4. Nem köthet szentségi házasságot. Ha már kötött egy érvényes szentségi házasságot az udvarlód, akkor nem köthet újra. A csupán polgári házasság Isten szemében nem házasság! Ne menj bele ilyenbe. Illetve arra is vigyázz, hogy nem katolikus keresztények házassága is szentségi házasságnak minősül. Vagyis ha pl. két evangélikus kötött házasságot, hiába nem tekintik ők ezt szentségnek, mi, katolikusok annak tartjuk, így hiába válik el az illető azt gondolva, hogy Isten szemében ez rendben van, nem köthet katolikus szentségi házasságot. A további házassági akadályokkal kapcsolatban érdemes belenézni A katolikus házasságjog rendszere c. könyvbe még idejében, hogy fel tudd mérni, érdemes-e egyáltalán engedned, hogy valaki komolyabban udvaroljon neked, vagy sem, mert úgysem házasodhatnátok össze Isten színe előtt.
Remélem, tudtam segíteni neked, katolikus lánynak, aki a házasságról álmodozol. De azt is tudom, hogy nem ez az írás a legfőbb dolog, amire támaszkodnod kell. Nem. A legfontosabb, amit tehetsz, és amit mindenképp meg is kell tenned, hogy imádkozol a Jóistenhez, mutassa meg, mi a hivatásod, és ha a házasság, akkor vezessen hozzád egy megfelelő férfit. Jó dolog, ha már most elkezdesz imádkozni a leendő férjedért. Ki tudja, milyen hibáktól, bűnöktől menti meg őt a közbenjárásod!

Viszont valamit még le szeretnék szögezni, mielőtt zárom a soraimat. Kérlek titeket, kedves lányok és asszonyok, ne vágjátok az udvarlótok/férjetek fejéhez ezt a listát, hogy márpedig változzanak meg és azon nyomban dobják el minden hibájukat! A férfiak nem így működnek. Az udvarlási szakaszban még lehet istenhozzádot mondani. Ha viszont már hozzámentél egy olyan férfihoz, aki a fenti súlyos hibák valamelyikével rendelkezik, akkor nem maradt más hátra, mint az imádság, és az, amit Szent Péter javasol: „Ugyanígy az asszonyok is engedelmeskedjenek férjüknek, hogy ha némelyek közülük nem is hisznek Isten szavának, a feleségük magaviselete szavak nélkül is megnyerje őket, amikor látják tiszteletet érdemlő, tiszta életeteket." (1Pét 3,1)

(Illetve ha súlyos függő vagy bántalmazó, akkor valószínűleg nincs más út, mint az ágytól-asztaltól elválasztás. Hiába nincs katolikus válás, nem vagy kötelezve, hogy együtt élj olyasvalakivel, aki veszélybe sodor téged és/vagy a gyermekeiteket!) 

Úgyhogy kedves lányok, csak okosan! A házasságkötéssel életetek egyik legfontosabb döntését hozzátok meg. Persze egy rendkívül nehéz házasságban is lehetsz boldog, mivel az egyedüli, ami a boldogságunkhoz kell, Isten szeretete. Minden más csak ajándék.

De azért mégis, nem lenne sokkal jobb megelőzni azokat a fájdalmakat, amelyeket meg lehet?

*
További olvasmányok a témában, amelyeket azért is érdemes lenne elolvasnod, mert több szempontot is tartalmaznak, amelyeket én nem soroltam fel:

  • Red Flags + a cikk alján felsorolt többi ajánlott írás (Peaceful Single Girl blog) 



Kérlek, ha tetszett az írás, oszd meg, hogy minél több lányhoz eljuthasson. Talán ezen is fog múlni, hogy nem rontják el az életüket!