A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyermekáldás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyermekáldás. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. június 8., péntek

Saga a szép Toráról

Részlet Sigrid Undset Pogány szerelem c. könyvéből.


Egy vacsora után az egész háznép lezökkent a kemence köré; ekkor Vigdis fölkérte a tudós papot valamelyik saga elmondására.

S a pap belekezdett:

«Volt egyszer egy odinsöi lány. Névszerint : a szép Tora. Valahogy elcsábult s a tengerbe dobta gyermekét.

Később férjhez ment, nagy tisztességben élt s őszinte szeretettel csüggött apróságain. De aztán súlyosan megbetegedett; folytonos ájulás tépázta le. Mintha fektében a halálba zuhant volna; úgy rémlett neki, hogy cicomásán viszik ki a csúcsra. Hallotta gyermekei sírását s hazasóvárgott pulyáihoz. S egyszer előtte termett egy feketeköpenyes férfi s megfogta kezét: «Tora, kövess !» Hirtelen fölocsúdott holtából s máris visszafordult volna. A köpenyes alak bólintott s magával húzta. «Nem arra !» − szólt Tora. − «De erre!» − felelt amaz.

Hosszú botorkálás után leértek egy sötét, mély völgybe; lent, meredek sziklafalak közt, fekete tó lapult. De a fjeid tetején színarany vár fénylett; előtte ékszeres lovagok őrködtek s belsejéből ének- és hárfaszó zendűlt ki. Tora megkérdezte, kié ez az aranyvár.

«Az enyém!» − válaszolt a férfi. − Megnéznéd? Szívesen, csak aztán állhasson odébb.

Leereszkedtek a szirteken. A völgyben fehér bárányok nyüzsögtek; türelmetlenül ki-kitolakodtak a szélekre s nekikapaszkodtak a falaknak. De közelebb kitűnt, hogy ezer meg ezer csupasz, ráncosképű csecsemő zsúfolódott össze; némelyikük véres, másikuk lucskos volt. Alig jutottak föl pár lábnyira, gyengeségükben megint visszagurultak a tömegbe. Tora sírva fakadt láttukon; megkérdezte köpenyes kísérőjétől, kik ezek a csöppségek s hogy kerültek ide. 

«Szüleik tették ki őket!» − felelt a férfi. − «Hideg megfontoltsággal !» 

«Hihetetlen !» − ellenkezett Tora.

A beszédes gyermekek össze-vissza nyöszörögtek : «Bizony, itt kell feküdnünk! Pedig örömest fölmennénk a világba, hogy szétnézzünk e völgyön túl, de nem győzzük a sziklamászást, pedig ebben a csúf és kopasz aknában majd kifagy a lelkünk.

Ekkor Tora fölszabdalta köpenyét s az egyes darabokkal befödte a körötte tolongókat. Most mind feléje zúdult; erre felsőruhájától vált meg; végül maga is pőrén állt a kicsik közt. S még hányan repestek anyaszült meztelenül e roppant nyüzsgésben! Közben a fekete alak egyre húzta előre s a gyermekek csengve csimpaszkodtak bele, hogy vegye föl őket, hadd kukkanjanak ki. «Nincs ott semmi látnivaló !» − védekezett Tora. − «Mégis ragaszkodunk az élethez» − kiabálták a csöppségek. − «Innen mindenki visszavágyik − te is» «De csak gyermekeim miatt − felelt Tora.

Most a férfi meg Tora belegázolt a vízbe. Ott is csak úgy hemzsegtek a csecsemők; heringek módján szorultak egymáshoz s vacogva estek Torának. Ez sajnálkozásában fölzokogott s mellére nyalábolt egy rajt − ha bevihetné az arany várba! «Csak vidd!»− bíztatta a férfi. Kisvártatva Tora szinte legörnyedt a gyermekek fürtje alatt. Ekkor újra odafordult kísérőjéhez; vajjon nem terítené-e be e porontyokat? Amaz levetette köpenyét; súlyos aranyruha, drágaköves kereszt és széles korona ragyogott rajta. De arca még jobban fénylett; Tora sose képzelte volna, hogy ily szép és királyi jelenség járhasson a földön.

Most a férfi megszólalt: «Itt oly meredek a hegy, hogy segítségem nélkül sose juttok föl. Kin kezdjem a sort? Rajtad, vagy e csoporton?

«A csoporton !» − felelt Tora. − «Ha egyszerre nem bírsz velük, szívesen várok.»

«Akkor sokáig nem mozdulsz el!» − mondta a lovag. − «Ni, hogy csődülnek köréd − s áradásuk folyton-folyvást nő. Inkább térj be aranyváramba, aztán menj haza gyermekeidhez. Különben itt rostokolhatsz a világ végéig, míg ki nem szabadítom az összes kisdedeket.»

«Mindegy!» − makacskodott Tora. − «Nincs lelkem, hogy cserben hagyjam szegénykéket; az enyéim megvannak otthon; ezek sokkal nyomorultabbak náluknál.»

Az aranyruhás rábiccentett:

«Tudd meg, Tora, elsőszülött fiad tapad szívedhez! E gyermekek egytől-egyig kiszorultak az életből, mielőtt még ráléphettek volna kastélyom útjára.»

Tora térdrerogyva rebegte :

«Ki vagy, uram?»

«Krisztus!» − felelt a király. S oly fényözön áradt belőle, hogy az összes csöppségek fölmelegedtek tőle. De Tora káprázva hunyta le szemeit. Amikor fölnézett, ismét régi ágyában feküdt.

Rögtön hívatta férjét és rokonságát; részletesen vallott nekik; se szégyenéről, se gyilkosságáról nem feledkezett meg. Férje úgy fölfortyant, hogy éjfélkor verte ki házából.

Keresztülvánszorgott a városon; az összes kutyák megugatták. Annyira fájlalta vétkét, hogy végkép megundorodott magától. Lement a partra. Két óriás szikla közül sírás hangzott ki; a nádasban egy újszülött fiúcskába botlott. Tora becsavarta kendőjébe s rátette mellére. Elhatározta, hogy fölneveli a gyermeket. 

Azért átvágott az erdőkön s egy elhagyott helyen állapodott meg. Ott fölépítette kunyhóját. Később hozzájutott otthonmaradt aranyához és ezüstjéhez; ekkor kihírdette, hogy gondoskodik az összes kitevésre szánt csecsemőkről. Eladta kincseit s a begyült pénzen táplálta a kicsiket, míg jómaga Krisztus nevében csak gyökéren és forrásvízen tengett. Amikor térítő szerzetesek jöttek föl az országba, ámultán kérdezték tőle, honnan ismeri a Megváltó nevét és tanait? Menten megkeresztelték s halála után szentként tisztelték».

Kép forrása: Thor News

2018. január 10., szerda

Lejtő – felelős gyermekvállalástól a fogamzásgátlásig

„Jó okkal gyakran hangsúlyozzák, hogy a nagycsaládok élenjárók a szentek bölcsői tekintetében. Megemlíthetnénk többek között Szent Lajos, a francia király családját, amely tíz gyermekből állt, a szingapúri Szent Katalint, aki huszonöt tagú, Bellarmine Szent Róbertet, aki tizenkettő, és Szent X. Piuszt, aki tízgyermekes családból származott. Minden hivatás az Isteni Gondviselés titka; de ezek az esetek bizonyítják, hogy sok gyermek nem akadályozza meg a szülőket abban, hogy kiemelkedő és tökéletes nevelést biztosítsanak számukra; és megmutatják, hogy a mennyiség nem hátrány a minőségben, sem a fizikai, sem a szellemi értékek tekintetében." 

Ezt XII. Piusz pápa mondta a Róma és Olaszország nagycsaládos szövetségei igazgatóinak tartott beszédében 1958. január 20-án.

Az lenne a kérdésem, hogy ti, XXI. századi katolikusok mikor hallottatok utoljára egy papot a nagycsaládot dicsérni, a híveket arra buzdítani, hogy minél bátrabban vállalják mindazt az áldást, amellyel Isten meg akarja ajándékozni a házasságukban?

Nem nagyon hallottatok ilyet, ugye? Inkább ezt hallottátok helyette: ne szaporodjatok, mint a nyulak. Illetve hogy fontos a felelősségteljes gyermekvállalás és meg szabad, sőt, meg kell tervezzétek, mikor és mennyi gyermeketek születik. Csak épp, ha lehet, ne fogamzásgátlót használjatok, hanem a természetes családtervezés módszereivel éljetek.

Ennek az az oka, hogy az utóbbi évtizedekben radikálisan megváltozott a retorika az Egyházon belül is a gyermekvállalással kapcsolatban. Bizonyos megfogalmazásokból úgy tűnik, nem a nagycsalád az ideál, sem pedig az Istenre hagyatkozás. A világ mindent szabályozni akaró szemlélete sejlik fel ezek mögött a szavak mögött. Azt hisszük, attól vagyunk felnőtt keresztények, hogy mint a pogányok, aggodalmaskodunk a jövendőn.

Holott van egy gyönyörű rész a Szentírásban, amikor Jézus a Gondviselő Atyaistenről beszél:

Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: ‘Mit együnk?’, vagy: ‘Mit igyunk?’, vagy: ‘Mibe öltözködjünk?’ Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja." (Mt 6,2434)

Szomorú, de tény: ez a bizalom már katolikus körökben is szektás ostobaságként vagy radikális iszlám mentalitásként tűnik fel (akik amúgy nem véletlen szülnek majd ki minket a kontinensünkről...), és ugyanúgy gondolkodunk a gyermekáldásról, mint a nem keresztény házaspárok. Haldokló kultúránk egyik hullafoltja, hogy a mai Egyház a felelős gyermekvállalás frázisával elérte a katolikus édesanyáknál, hogy bűntudatot érezzenek, hogyha nem élnek valamilyen családtervező módszerrel, miközben mások mindenféle gátlás nélkül hirdetik a fogamzásgátlás erkölcsösségét.

Kérlek, életre nyitott katolikus anyák, ne rettegjetek és ne szégyenkezzetek! Jézus szavain kívül bátorítson titeket az a tény is az Istenre hagyatkozásban, hogy mennyi szentünk származott sokgyermekes családból, és hány szent asszony volt egy-kettőnél több gyermek édesanyja. A teljesség igénye nélkül:
  • Szt. Emmelia kilenc vagy tíz gyermek édesanyja, köztük négy szenté: Nagy Szt. Bazilé, Nüsszai Szt. Gergelyé, Szebasztei Szt. Péteré és Szt. Makrénáé;
  • Páli Szt. Vince szegényparasztok gyermeke, hatból a harmadik;
  • Avilai Szt. Teréz tizennégy gyermek közül az ötödik;
  • Loyolai Szt. Ignác tizenhárom gyermek közül a legkisebb;
  • Szienai Szt. Katalin huszonöt gyermek közül a huszonnegyedik;
  • Szt. Ann Seton öt gyermeke volt;
  • Lisieux-i Szt. Teréz kilencedik gyermek;
  • Aquinói Szt. Tamás hatodik gyermek;
  • Szt. Gianna Beretta Molla tizenhárom gyermekből a tizedik, ő maga négy gyermek édesanyja;
  • Szent X. Piusz pápa nyolc gyermek közül a második;
  • Szent Klotild öt gyermek édesanyja;
  • Génuai Szt. Katalin öt közül a legkisebb gyermek;
  • Szt. Faustyna nővér tíz gyermekből a harmadik;
  • Borromei Szt. Károly hat gyermek közül a harmadik;
  • Clairvaux-i Szt. Bernát hét gyermek közül a harmadik;
  • Soubirous Szt. Bernadett öt testvéréről tudunk;
  • Monfort Szt. Lajos tizenhét testvére volt;
  • Szent Johanna öten voltak testvérek;
  • Szalézi Szt. Ferenc legidősebb hat fivér közül.

Ha belegondolok, mennyien nem születhettek volna meg közülük manapság! Ugyan ki vállalna „józan ésszel" huszonnegyedik gyermeket, ahányadik Sienai Szt. Katalin volt? De nem kell elmennem idáig, szerintem a tizenharmadik Szt. Ignácra vagy a tizedik Szt. Gianna Beretta Mollára se lenne túl sok jelentkező a „felelős családtervezéssel" megtévesztett katolikusok között.

Persze azért vannak pozitív példák is! Egy-két pap, aki XII. Piusz pápához hasonlóan beszél, és persze házaspárok, akik Istent teszik meg a családjuk Urának. 


Annak idején, még mikor menyasszony voltam, egy ferences atyánál gyóntam, aki ajánlotta, hogy keressek rá a Lukács családra. Hazamenve rá is kerestem, és megtaláltam Lukács Ernő bácsit, húsz gyermek édesapját. Ujjongjatok ti is velem ennek a családnak a történetét olvasva, milyen csodálatos is a Gondviselés!


Vagy ott van az amerikai baptista Duggar házaspár. A házasságuk első négy évében fogamzásgátlást használtak, mondván, most még nincs itt a gyermekáldás ideje. De aztán kiderült, hogy mindennek ellenére Michelle fogant, amiről nem tudott, viszont a tabletta miatt el is vetélt. Ez annyira sokkolta őket, hogy elhatározták, nem élnek többé semmiféle fogamzásgátló, de még családtervező módszerrel sem, és teljesen Istenre bízzák, mikor és mennyi gyermekük születik. Az eredmény: tizenkilenc gyermek, és már unokáik is vannak.


A szintén amerikai, de katolikus Tierney-ék most tartanak a kilencedik gyermeknél. Ők a negyedik gyermekük után döntöttek úgy, hogy nem tcst-znek egyáltalán. Hogy miért, azt (angolul) elolvashatjátok a blogján.


Colette Zimmermann 26 éves katolikus feleség. 19 évesen ment férjhez, azóta öt gyermekük született.

Milyen kár, hogy nem ők vannak többségben! Ha pedig az Egyházat továbbra is abba az irányba akarják kormányozni jelenlegi vezetői, amerre épp tart, pedzegetve a fogamzásgátlás legalizálását, még kevesebben lesznek az Istenre hagyatkozó családok. Pedig a katolikus tanítás világos. A zsinat előtt legalábbis még az volt. XI. Piusz pápát idézem:

„Sorra véve az egyes támadásokat, Tisztelendő Testvérek, melyeket a házasság java ellen intéznek, először a gyermekről szólunk. A gyermeket sokan vakmerően a házasság kellemetlen terhének nevezik, melytől a házastársaknak óvakodniuk kellene, de nem a tisztességes önmegtartóztatással, amely mindkét házastárs beleegyezésével a házasságban is megengedett, hanem a természettel való visszaélés által. Vannak, akik ezt a bűnös kedvezményt azért igénylik, mert irtóznak a gyermektől, és érzéki vágyaikat teher nélkül akarják kielégíteni. Vannak, akik azt hajtogatják, hogy nem tudnak önmegtartóztatásban élni, a gyermeket viszont önmaguk vagy a feleségük állapota, vagy a család gazdasági viszonyai miatt nem vállalhatják.

Pedig semmiféle ok, még a legsúlyosabb sem teheti természetessé és tisztességessé azt, ami önmagában természetellenes. A házastársi jog gyakorlása ugyanis természeténél fogva a gyermeknemzésre irányul, tehát a természet ellen vétenek és ocsmány, s benső lényegében tisztességtelen dolgot tesznek, akik annak természetes célját és hatását meghiúsítják.

Ezért nem csoda, hogy az Úristen a Szentírás tanúsága szerint különös szigorral üldözi ezt a gyalázatos bűnt, s néha halállal is büntette, amint Szent Ágoston mondja: »Tiltott módon és erkölcstelenül él a feleségével, aki a gyermek fogamzását megakadályozza. Ezt tette Onán, Júda fia, és Isten megölte miatta.« (De conjugiis adulterinis 2,12.) Mivel egyesek a kezdettől fogva hirdetett és soha el nem ejtett keresztény tanítástól eltérve újabban nyíltan mást hirdetnek e tárgyban, a Katolikus Egyház, amelyre maga Isten bízta az erkölcs épségének és tisztaságának védelmét, az erkölcsi züllöttségnek ebben a korában, a házasság tisztaságának e rút szennytől való megőrzése céljából, isteni küldetésére hivatkozva általunk fölemeli hangos szavát és ismét kinyilvánítja: 

A házassági jognak olyan használata, amely azt a gyermeknemzés természetes hatásától szándékosan megfosztja, Isten és a természet törvényének megsértése, s mindazok, akik ilyesmit tesznek, súlyos bűnt követnek el. Legfőbb apostoli tekintélyünknél fogva, s a gondjainkra bízott lelkek üdvéért való aggodalomból figyelmeztetjük a gyóntató és lelkipásztorkodó papokat, hogy híveiket Istennek e súlyos törvénye felől ne hagyják megtévedni, s méginkább hogy ők maguk óvakodjanak az effajta hamis véleményektől, s azokkal semmiképpen egyet ne értsenek.

Ha pedig – amitől Isten óvjon – egy gyóntató vagy lelkipásztor maga viszi ezekbe a tévedésekbe a rábízott híveket, illetve helyesléssel vagy hallgatással megerősíti őket tévedésükben, az tudja meg, hogy a legfőbb Bírónak tartozik szigorú számadással hivatásának elárulása miatt, s vonatkoztassa magára Krisztus szavait: »Vakok ők és vakok vezetői. Ha pedig vak vezet világtalant, mindketten verembe esnek.« (Mt 15,14)."

Végül még egy gondolat. Higgyétek el, nem az önmegtartóztatás vagy a sok gyerek az ellensége a házasság javának. Nem kér tőletek olyat Isten, ami tönkretesz! Hanem a bizalmatlanság, a halálos bűn és a szentségtörő áldozás árt a házasságnak, ami a fogamzásgátlás következménye.

Ne hallgassatok a modernistákra! Hanem inkább Krisztusra. Tévtanítók jönnek-mennek, de Benne még sosem kellett csalódnia senkinek.

Kapcsolódó:
Heroic Parenthood (nagyszerű cikk a felelős gyermekvállalás lózungjáról angolul)

2018. január 3., szerda

Az irgalmasságról


Szegény irgalmasság. Hányan, de hányan indokolják vele manapság azt, hogy halálos bűnben hagyják élni és szentségtörően áldozni lelki vezetettjeiket, illetve saját magukat. És hányak száján válik gyűlölettel fröcsögött mondattá a katolikus hithez és erkölcshöz ragaszkodókkal szemben a vád: „Irgalmatlan vagy!" Az irgalmasság olyan kiforgatott lózunggá és verbális fegyverré vált a modernisták ajkán, mint a balliberálisokén a sokszínűség, melynek nevében Európa ezerarcú nemzeteit nagy, egyszínű barna masszává változtatnák.

A modernisták által emlegetett irgalmasságnak is annyi köze van a valódi krisztusi irgalmassághoz, mint a balliberálisok által pártolt sokszínűségnek a valódi nemzeti sokszínűséghez. Ennek bizonyítására elég csak elővennünk azt a listát, mely felsorolja az irgalmasság lelki cselekedeteit. Ezek az alábbiak:
1. a bűnösöket meginteni, 
2. a tudatlanokat tanítani, 
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni, 
4. a szomorúakat vigasztalni, 
5. a bántalmakat békével tűrni, 
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani, 
7. az élőkért és holtakért imádkozni.
Az első három pont, de kiemelten az első teljesen ellent mond annak az irgalmasság-képnek, amelyet a modernisták hirdetnek. Mert mi is a bűnösök irgalmasság-képe? Az, hogy nem szabad bűnről beszélni és valakit bűnösnek mondani. Mégpedig azért, mert szerintük így elviselhetetlen terheket raknánk a hívekre, mivel lehetetlenség bizonyos helyzetekben szerintük az Egyház tanítását betartani.

Ha komolyabban belegondolunk a perszonalista erkölcsöt hirdető emberek álláspontjába, láthatjuk, hogy tulajdonképpen nem hisznek a Mindenható Istenben. Ugyanis szerintük hiába él egy katolikus a megszentelő kegyelem állapotában és hiába egyesül a Mi Urunkkal az Eucharistiában, lehetséges olyan helyzet, hogy képtelen nem halálos bűnben élni, mégpedig nem azért, mert ő maga a szabad akaratát rosszra használva enged a kísértésnek és bűnt követ el, hanem mert olyanok a körülmények, vagyis Isten olyan helyzetbe hozta. Tehát a mi Urunk nem más, mint egy tehetetlen félnótás, aki még annyi kegyelmet se tud adni a Vele egyesülő híveinek, hogy azok el tudják kerülni a permanens halálos bűn állapotát.

Itt tartunk most, hogy olyan emberek irányítják az Egyházat és olyan hívek vannak rengetegen tisztelet a kivételnek , akik fejében egy ilyen Isten képe él. Csak akkor azt nem tudom, mégis minek akarnak annyira áldozni és áldoztatni, hogyha szerintük az Eucharistia és a többi szentség tulajdonképpen semmit se ér, mivel Isten kegyelme még annyira se képes, hogy erőt adjon ahhoz, hogy be tudjuk tartani Isten parancsait. (Persze lehet, hogy elbukunk, de utána felállunk, nem pedig belenyugszunk a bűnbe.)

Hála Istennek nem a modernistáknak van igaza! XI. Piusz pápa ekképpen fejti ki az igaz katolikus tanítást mindezzel kapcsolatban, amikor arról beszél, hogy sokan a szegénységre hivatkozva akarják a fogamzásgátlást legalizálni:
„Mindazonáltal óvakodni kell, hogy a szomorú gazdasági viszonyok ne adjanak alkalmat sokkal szomorúbb tévedésre. Nem lehetnek ugyanis olyan nehézségek, amelyek hatálytalaníthatnák Isten belső természetük szerint rossz tetteket tiltó törvényeit. Isten erősítő kegyelméből a hitvesek minden körülmények között megfelelhetnek kötelességüknek és a házasságban tisztán megőrizhetik magukat ettől a szennytől. Mert áll a keresztény hit igazsága, melyet a Trienti Zsinat így fejezett ki: »Senki sem mondhatja azt a vakmerő és a szentatyák által átokkal tiltott szót, hogy a megigazult embernek az Isten parancsainak megtartása lehetetlen. Isten ugyanis lehetetlent nem parancsol, hanem parancsával arra int, hogy tedd meg, amit bírsz, kérd, amit nem bírsz, s Ő megsegít, hogy bírjad.« (Trienti Zsinat: 6. sess.11. fej.) Ugyanezt a tant az Egyház ismét ünnepélyesen kihirdette és megerősítette, amikor elítélte a janzenista eretnekséget, amely így merte káromolni Isten jóságát: »Isten egyes parancsai a megigazult emberek számára, még ha akarják és törekszenek is rá, a rendelkezésre álló jelenlegi erőkkel megtarthatatlanok, s hiányzik a kegyelem is, mely azokat megtarthatókká tenné« (Cum occasione apostoli konstitució, 1. 1653. V. 31)."
Tehát az az igazság, hogy a tridenti zsinat már jó négyszáz éve elítélte mindazt az istenkáromló tévedést, amit most a modernisták olyan nagy hévvel terjesztenek egyfajta irgalomra hivatkozva.

Gondoljunk csak bele! Mi a valódi irgalom? Ha a halálos betegnek azt mondjuk, nem is vagy beteg, vagy ha kimondjuk a súlyos diagnózist, de aztán hozzátesszük, hogy van egy gyógymód, amely révén száz százalék, hogy meggyógyulsz?

Igen, talán az a gyógymód kegyetlenül nehéz! Eszembe jut az egyik dédapám, akinek le kellett vágni a lábát, hogy megmeneküljön az élete. De aztán élt! Mi lett volna a helyes? Ha az orvos „irgalomból" azt mondja neki, hogy nincs semmi baj, csak hogy ne kelljen elveszítenie a lábát? De hát akkor elveszítette volna az életét!

Ide kapcsolódnak Krisztus Urunk szavai:
„Ha kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutni, az olthatatlan tűzre. Ha lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülni. Ha szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni, ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki." (Mk 9,43-48)
Tulajdonképpen egyszerű a képlet: Isten irgalma akkor tud működni az életünkben, hogyha kérjük és befogadjuk, ami akkor történik meg, hogyha őszintén megbánjuk a bűneinket és erős elhatározással igyekszünk, hogy soha többé ne kövessük el őket nem a saját erőnkből, hanem a mindenható Istenéből! Annak viszont sajnos az Úr nem irgalmaz, aki nem akar a bűntől szabadulni, ahogy a mi szabad akarati beleegyezésünk nélkül sem fog minket az Úr üdvözíteni.

Valóban irgalmas tehát az, aki meginti a bűnösöket és a kétkedőknek jó tanácsot ad ebben az esetben azért, hogy befogadhassák Isten irgalmát. Akik pedig irgalmatlanok, azok a modernisták, mert nem csak súlyos bűn állapotában hagynak másokat, de még arra is buzdítják őket, hogy szentségtörő áldozással és tévedések terjesztésével tetézzék szomorú helyzetüket. Mi ne tegyünk így, hanem álljunk ki amellett, hogy – pár általánosan vitatott dolgot említve a fogamzásgátlás minden esetben súlyos bűn és hogy az újraházasodottak csak akkor kaphatnak feloldozást és mehetnek áldozni, hogyha önmegtartóztató életre határozták el magukat. Ha így teszünk, elnyerjük a mennyek országát Krisztus szavai szerint:
„Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak" (Mt 5,7)
Ha pedig emiatt bántanak minket, az se keserítsen el, hiszen Jézus azt is mondta:
„Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is." (Mt 5,1012)

2017. december 19., kedd

Egy család, amely Isten kezébe helyezte a gyermekáldást

Mikor menyasszony lettem, és ezt megtudta a ferences atya, aki gyóntatott, azt ajánlotta nekem, hogy keressek rá arra a névre: Lukács Ernő. Meg is tettem és egy csodálatos élettörténetet olvashattam. A napokban újra eszembe jutott Ernő bácsi és a családja. Arra gondoltam, megosztok veletek egy vele készült interjút. Annyira sokat adott nekem ez annak idején és annyira csodálatos tanúságtétel, hogy szeretném, ha a blogomon is meglenne.


„Szeretne gazdag lenni?” Megszólalt a 20 gyerekes milliárdos
(forrás: atv.hu - Hetek / Piros Júlia)

Lukács Ernő egy igazi „anticeleb”, aki 45 éve hűséges feleségéhez, 20 gyereke van, albérletből költözött tanyára, ahol valóságos munkával gazdagodott meg, életében nincsenek sötét titkok, nem népszerű és a média által nem ünnepelt személyiség.

- Hogy kezdődött ez a mesébe illő történet? 

Ernő bácsi:
- Éppen hogy csak elkezdtem a feleségemnek udvarolni, három évre be kellett vonulnom katonának. Még ma is pontosan tudom, hogy 819 napot vártunk egymásra. Közben a legtöbb katonatársamat elhagyta a párja. Nagyon jól választottam.

- Tényleg egy brigádgyűlésen állította választás elé az akkor 20 éves Juliannát?

- Mondtam neki, ha tíz gyereket nem akarsz, akkor ne gyere hozzám! Persze mindenki azt hitte, hogy vicceltem. Végül eléggé túlteljesítettük a célt. El kell gondolkodni, hogy kié a nagyobb érdem. Szerintem 99 százalékban a feleségemé. Tavaly július 3-án voltunk 45 éves házasok.  De olyan, mintha csak öt másodperc lett volna az életünk idáig.

Juci néni:
- Nem csak enyém az érdem, de az biztos, hogy a nőnek ott kell állnia a férje mellett, és segítenie, mert anélkül nem megy. 21 éves koromtól 46-ig mindig terhes voltam, és volt, hogy nekem kellett ellátni 16 marhát egyedül. Városi létemre nem voltam olyan ijedős csaj. Igazi vadnyugati életünk volt.

- Gondolta, hogy egyszer milliomosok lesznek?

- 33 évig laktunk a tanyán úgy, hogy abból 16 évig nem volt villanyunk. El lehet képzelni, milyen volt nekem városi lánynak elindulni három óvodás korú kisgyerekkel egy olyan helyre, amely két kilométerre van a legközelebbi kis falutól. A háztartási gépeinket, mosógépet, hűtőszekrényt elajándékoztuk, és kezdődhetett a kemény élet. Az esti fürdetés után minden éjjel kézzel mostam, ugyanis akkor még csak szövetpelenka volt. Közben meg sorban születtek a gyerekek.

- Sosem panaszkodott, hogy nehezen megy a sora?

- Nem, ezt az életet mi vállaltuk, panasznak nem volt ott helye! Mindenki azt kérdi tőlünk, hogy a gyerekek talán véletlenül születtek? Ez olyan butaság, hiszen véletlenül nem születik gyerek. Mi tudatosan vállaltuk valamennyit, és azt éreztük, hogy nekünk ezt végig kell csinálnunk, bármi áron.

Ernő bácsi:
- Csak azt tudtam, hogy haladni fogok előre, és minden kölykömnek veszek házat. Soha nem fogadtunk el semmiféle segélyt. Többször is behívtak, hogy adnának nekünk nevelési támogatást, de én azt mondtam, hogy adják inkább más szerencsétlennek. Pont azért, hogy később ne vessék a szemünkre, hogy azért van ennyi gyerekünk, hogy abból éljünk meg.

Juci néni:
- Így visszanézve lehet, ha elfogadtuk volna, és ha szegények maradunk, akkor nem piszkált volna minket annyit az APEH, meg a VPOP. De sebaj, mert ezt is kibírtuk. Hihetetlen összegű, több millió forintos bírságokat kaptunk, amikről később, a befizetés után mondta ki a bíróság, hogy jogtalan volt.  Pedig évente ellenőriznek minket és mindig, minden rendben volt.

- Gondolja, hogy sokan irigykednek magukra?

Ernő bácsi:
- Bár ellenségeink tudtommal sosem voltak, egyesek azért szerettek alánk tenni. Az APEH-nál ismeretlenek már sokszor feljelentettek.

Juci néni:
- Talán nem sokan tudják, hogy miken mentünk keresztül, amíg idáig eljutottunk. Mindig azt mondom, hogy amit elértünk, azt bárki utánunk csinálhatja. Én 16 évig mostam minden nap kézzel. De még egymásnak sem szoktunk panaszkodni.

- Lehet ennyi munka mellett még a gyerekekkel is külön foglalkozni?

Ernő bácsi:
- Esténként miután végeztünk a munkával, még tanultunk a gyerekekkel, úgy hogy többen kitűnő bizonyítványt kaptak. De játékra is maradt idő, ha kellett kézen jártam nekik az udvaron, vagy tanítottam őket biciklivel hátrafelé tekerni, fociztunk, bújócskáztunk. Aztán futószalagszerűen kezdődhetett a fürdetés. Elkaptam a legfiatalabbat, megfürdettem, majd bevittem az ágyba lefektetni. Három után vízcsere. Persze a vizet előbb fel kellett húzni a kerekes kútból, még ma is, sötétben is tudnám, hogy 13 tekerés után van fent a vödör. Aztán bográcsban meg kellett melegíteni, és úgy bevinni a fürdőszobába.

Miközben végig csodáljuk a carrarai márvánnyal borított, antik bútorokkal berendezett termeket, találkozunk Évivel, a család legfiatalabb sarjával. A csinos, 20 éves lány kozmetikusnak tanul.

- Nem sokan mondhatják el, hogy 20. gyerekként jöttek a világra. Még jó, hogy a szüleid nem álltak meg 19-nél. Nem lettél elkényeztetve, mint legkisebb?

Évi:
- Igaz, hogy mindent megkapok. Van fodrász műhelyünk, és kozmetikánk is a birtokon. Most kaptam egy szoláriumot, sok vendégem jön a városból. De a kastélyt tényleg én takarítom. Nálunk sosem volt bejárónő, vagy bébiszitter.

Ma már a 14 lányból, és 6 fiúból csak kettő van otthon, a többiek szép sorban kirepültek. Persze szinte sosem üres a ház, csak a szűk családhoz 63 fő tartozik, és a legidősebb unoka már 25 éves. Ernő bácsihoz, aki jó emberismerő hírében áll mindenki szívesen fordul tanácsért.

Ernő bácsi:
- Pszichológus-fajta vagyok, ha valamelyik lányomnak jött egy udvarlója, nekem elég volt csak ránéznem, hogy tudjam zsivány-e vagy sem. Ha aztán nem fogadták meg a tanácsom, később mindig azt mondták: apu miért nem hallgattunk rád!

- Mivel foglalkoznak a felnőtt gyerekek?

- Mindenki leérettségizett, a fiúk a földeken dolgoznak velem, a lányok mind szakmát tanultak ki. Van köztük cukrász, szűcs, varrónő, virágkötő, fodrász, kozmetikus. A fiaim közül egyik sem lett miniszter, az apjukat követve az állattenyésztést, földművelést választották. A parasztember nem igen tud elszakadni ettől. Ez az élet a legszebb.

- Akkor sikeresnek mondhatja magát a gyereknevelésben. Úgy érzi, hogy át tudta adni azokat az értékeket, amelyek szerint él?

- Mindent megtettem, de azaz igazság, hogy talán nem mindenki vette át. Igyekeztünk a gyerekeinket tisztességre nevelni. Csúnyán beszélni, duzzogni, veszekedni nem lehetett. Nem engedtük, hogy árulkodjanak egymásra, össze kellett tartaniuk. Mindenki szót fogadott, és mindenkinek meg volt a maga feladata. Tíz állatot kapott minden gyerek, azokat nekik kellett ellátniuk. Olyan komolyan vettük őket, mintha felnőttek lennének. Együtt dolgoztunk, harcoltunk azért, hogy jó termés legyen. Az volt az elvünk, ha valakinek nincs kedve a munkához, akkor csinálja kedvetlenül, de akkor is meg kell csinálni, úgyhogy jobb lesz, ha vidáman teszi.

Nemcsak 17 gyerekünknek vettünk házat, és kocsit, de akkoriban még a szüleinket, sőt a környéken a rászorulókat is mi segítettük. Ezt ma kevesen mondhatják el.  Óriási volt a türelmünk, de a gyerekeink is nagyon jók voltak. Felnéztek rám az egyszer biztos. A gyerekek elköltözése után sem maradt űr az életükben, nagyon jól érezzük magunkat kettesben is, miközben ugyanúgy adjuk-vesszük az állatokat, mint régen.

- Hatvannyolc évesen is intenzíven dolgozik. Nem érzi úgy, hogy most már ideje megpihenni?

- Ha lehet ilyet mondani, még intenzívebben megy a munka, mint valaha. Épp holnap viszik két kamionnal a marháimat a törökök. De nemrégiben adtam el lovakat a Jordán királynőnek, és Rómába is került néhány arab telivérünk. Vannak még terveim, például tovább akarok építkezni. Néha még az asszonynak kell engem fékeznie, de addig fogom csinálni teljes erőbedobással, amíg bírom.

- Egészségügyi problémájuk sem volt soha?

- Semmi. Egész életemben nagyon jó erőben voltam. Ami ehhez az élethez kellett is. Ha este kaptam a hírt, hogy másnap reggel le kell adni négy bikát, akkor magam kötöttem össze őket, és gyalog vittem az állatokat a négy kilométerre levő leadó helyre. Ez a 700 kilós állatokkal nem is volt olyan könnyű. Mondja, szeretne ön milliomos lenni?

- Nem bánnám…

- Akkor a következőt kell csinálni: keressen egy istállót, vegyen három kis bocit. Ez abszolút reális idáig. Egy istállót pár nap alatt meg lehet építeni. Felneveli a három bikát, amiért pont egymillió forint jár. Kilakkozhatja a körmét, vehet szép blúzt, lehet úrilány, ha megetette az állatokat! Aztán senki sem fogja tudni, hogy az istállóból jött. Talán még kell hozzá egy talicska, és egy kasza, és valamelyik öregtől tanulja meg, hogy kell azt kikalapálni, kifenni. Keressen egy kis zöld füvet, azt bárhol lehet találni. Ebből egy év alatt már milliomos lehet. Amelyik fiatal elkezdi, amit most mondtam, nem fog csalódni! Ha leadta a három bikát, utána vegyen hatot, ekkor már két millió forintja lesz. Ha még többet akar, akkor vegyen még többet. Csak el kell látni őket, de ez egy nagyon kedves állat, élmény velük dolgozni, és óriási hasznot hoz. Ennél egyszerűbb dolog alig van.

Juci néni:
 - Mi mindent, amire szükségünk volt, magunk termesztettünk. Ha volt négy anyadisznónk, akkor annak a szaporulatából egy év alatt 22 db 200 kilón felüli disznót tudtunk levágni. Abból aztán elláttuk az egész nagycsaládot. Amit a saját kertünkben termeltünk mindenféle vegyszer nélkül, az olyan ’bio’ volt, hogy ma sehol nem kap olyan egészségeset a boltokban.  

Ernő bácsi:
 - A reggeli müzli, és kakaó helyett frissen fejt tejet kaptak a kicsik. Mindenki hozta a saját jelével címzett bögréjét, beállt a kígyózó sorba a tehén farához, s várta az adagját. Megkérdeztem tőlük, hogy habosan vagy simán kérik, és kívánság szerint fejtem egyenesen a poharukba, néha még viccből az arcukra is spricceltem. Aki végzett, az istálló másik kijáratánál távozhatott.

- Ezek szerint diploma nélkül is tökéletesen lehet boldogulni?

- Természetesen fontos lehet egy diploma, de azzal nem veszíti el az értékét, ha közben mezőgazdasággal is foglalkozik az ember. Mondjuk, reggel 7-8-ig megeteti az állatokat, szépen rendet tesz, majd bemegy és megfürdik, akkor utána kastélyban is élhet, és kamatoztathatja a diplomás tudását. Vegyünk például egy parasztembert, vagy egy házaspárt. Ha az asszony reggel elvisz 100 tojást a piacra, akkor aznapra már szinte megkeresett annyit, amiből meg lehet élni. És ha még a férje közben megeteti az anyadisznót, 14 malacát, 8 hízót, és 6 bikát, akkor már teljes milliomosok. Senkitől sem függenek.

- És nem kell még drágán megvenni az állattartáshoz szükséges takarmányt is?

- Az attól függ, hogy milyen takarmányról van szó. Mert, ha az ember, amikor kaszálni kéne, csak vakarózik, ha gyűjteni kéne, csak alszik, akkor bizony drága. De ha ő maga megcsinálja, akkor semmibe sem kerül. Itt az utak mentétől kezdve, ahol fű van, ott lehet kaszálni, és télire meg beteremteni. Ha ezt most összehasonlítja a maga életével ott Pesten, és úgy érzi, hogy valamivel elégedetlen, esetleg a munkahelyi hajtás megviseli idegileg, akkor már jöhet is a marhatenyésztés. Fiatalok, ki kell költözni a tanyára, aztán hogy ne születnének sorban a gyerekek?! A problémákon pedig úgy kell átlépni, hogy azok nagyon alul maradjanak. Nem lelkizünk mi soha. Ha megdöglöttek az állatok, nem számít, hoztam helyette hússzal többet, vagy ha szárazság volt, esetleg elverte a jég a termést, mindenen túlestünk, mint a vénasszony a csibeitatón.

- A világ fejlődése, az egyre jobb életkörülmények mellett változtak bármit is a mindennapjaik?

- A mi világunk nem változik, ugyanúgy szántjuk a földet. Egyedül, ami talán jelentős, hogy van mobiltelefon, és internet, de sokszor gondolok rá, hogy bár ezek hasznos dolgok, az emberek életén mégsem sokat segít. Az én sikerem egyik titka az, hogy ha valamit kitaláltam, azt azon nyomban véghez is vittem. Ha éjjel jutott eszembe valami, hajnalban már el is kezdtem a kivitelezést. Persze hoztam rossz döntéseket is, de mindig volt annyi önkritikám, hogy nem szépítettem, bevallottam a tévedéseimet. Ha nagy baj ért is minket, megbeszéltük, hogy a rossz után majd jön a jó, és továbbmentünk. Keseregni nincs értelme, úgy nem működnek a dolgok. Nekem például elég, ha ránézek a feleségemre, és máris jó kedvem van. (nevet)

- Hogy érzi, volt az életében, a sikereiben valami felsőbb, Isteni segítség is az emberi erőfeszítések mellett?

- Magamtól nem tudtam volna ezt végig csinálni. Biztos, hogy kaptam Istentől segítséget. Nem nagyon szeretem elmondani az ilyesmit, mert hihetetlenül hangzik, de olyan is volt, hogy a nagy szárazság miatt már nem tehettem mást, mint hogy elmentem imádkozni, aztán megjött az eső. Máskor meg épp hazaértem, amikor kaptuk a hírt, hogy megszületett a kis unokám, de azt mondták, hogy nem marad meg, mert koraszülött, és tüdővérzést kapott. Éjfél is volt már mikor azonnal visszafordultam, elmentem a szekszárdi nagy templomhoz, letérdeltem ott kívül a lépcsőkön, mert az ajtó már zárva volt, és két órával később hívtak, hogy a gyerek jobban van, már lehet bízni.

- Van bármi az életükben, amit ha újra kezdenék, másképp csinálnának?

- Semmi. Ez így volt jó a nehézségekkel, és a buktatókkal együtt.

2017. szeptember 13., szerda

Isten helyett gumióvszer


„Fogamzásgátlást használok, hogy megmaradjon a szentségi házasságom”  érvelnek azok a katolikusok, akik szerint az óvszer egyéni esetekben megengedett. Azt mondják, gyermeket már semmiképp nem tudnak vállalni, a tcst nem működik jól náluk, de nem akarnak teljes önmegtartóztatásban élni, mert annak biztos válás lenne a vége, vagy legalábbis megcsalás a férj részéről. Ők pedig meg akarják óvni a szentségi házasságukat, akár az Egyház tanítása szerint minden esetben tiltott fogamzásgátlás árán is.

Amikor ezt olvasom, nagy szomorúság vesz erőt rajtam. Hol a mi hitünk az Istenben? Miért nem hiszünk benne, hogyha Isten valamit elvár tőlünk, azt segít is betartani? Miért nem bízunk a mi Apukánkban, ahogy Jézus hívta Őt („Abba”), hogy segít egybentartani a házasságunkat, ha a Neki való engedelmességből nem a könnyebbnek tűnő, de bűnös utat, a fogamzásgátlást választjuk? Vagy úgy is feltehetném a kérdést:

Miért cseréljük le Istent a gumióvszerre?

Ábrahám képes lett volna az egyetlen gyermekét megölni Isten parancsára, Mária pedig a parázna nőknek járó megkövezés kockáztatásával vállalta Jézus méhébe fogadását... totális bizalmukat adták Istennek, vakon belevetették magukat szerető Atyjuk karjaiba. Nem akarták Isten parancsaival szembemenve megoldani életük határhelyzeteit, hanem minden ijesztő következmény ellenére az Úr akaratát követték. Mint tudjuk, minden képzeletet felülmúlóan csodás eredménnyel!

Miért gondoljuk, hogy Isten minket nem segít meg ugyanígy; hogy az Ő parancsait lehetetlenség betartani; hogy van, amikor rákényszerülünk a fogamzásgátlás használatára, vagyis arra, hogy halálos bűnben éljünk?

Nem, ilyen helyzet nincs. Ilyen helyzetbe nem hoz minket egy szerető Atya. Csak a mi hitetlenségünk. Csak az kényszerít minket az óvszerhasználatra, ha nincs bizalmunk Istenben, abban, hogy kegyelmével segít minket az önmegtartóztatásban.

Isten a keresztjeink által üdvözíteni akar minket. Ha Ő úgy látja, önmegtartóztatásra van szükségünk ahhoz, hogy szentté váljunk, akkor a legrosszabb, amit csak tehetünk, hogy elutasítjuk ezt a megpróbáltatást, és inkább a halálos bűnnek számító óvszerhasználat látszólagos kényelmét és biztonságát választjuk.

Add, Uram, hogy hinni tudjunk Benned, egy olyan Istenben, aki Mindenható vagy, és aki segíted gyermekeidet parancsaid betartásában. Segíts, kérlek, hogy félelmünkben ne cseréljük le a Beléd vetett hitet egy kényelmes isten bálványozására, aki megengedi a fogamzásgátlást, hanem merjünk végigmenni azon az úton, amelyet Te Magad felé mutatsz nekünk! Amen.

2016. szeptember 24., szombat

Miért és mikor lehet erkölcsös a tcst?

Az előző pár, a témát érintő írásommal kapcsolatban látom, hogy sokan nem értik pontosan az Egyház tanítását fogamzásgátlásról, önmegtartóztatásról, természetes családtervezésről, gyermekáldásról, szexualitásról. Több téves nézet is felmerül, egy-egy szélsőséget képviselve: a fogamzásgátlás és a tcst ugyanolyan, tcst-zni bármikor szabad, vagy tcst-zni se szabad, esetleg csak egy-két indokkal... Ezért szeretnék még egy bejegyzést szánni a témának, megválaszolva pár kérdést egy fiktív párbeszéd révén. 

Csak akkor erkölcsös a szeretkezés, ha gyerek foganhat belőle? 

Nem. Szabad szeretkezni várandósan, szabad szeretkezni, ha meddő vagy, szabad szeretkezni klimax után is, szabad szeretkezni akkor is, ha a ciklusod olyan részében vagy, mikor nem vagy termékeny. Nem bűn tehát akkor sem szeretkezni, ha biztosra tudod, hogy nem lesz az aktusból gyerek. Ugyanis a szeretkezés elsődleges célja nem a gyermekáldás, hanem a testi-lelki önátadás a házasfelek között. 

Akkor miért bűn a fogamzásgátlás? 

A fenti példákból látszik, hogy olyan eseteket soroltam fel, amikor nem te akadályoztad meg, hogy az adott szeretkezésből gyereked foganjon, és nem te teszed magad terméketlenné, hanem a biológia, vagyis Isten. Míg egy egészséges férfi potenciálisan minden aktusban nemzhet, vagyis minden szeretkezéséből származhat gyermek, ezzel szemben a nőt úgy teremtette meg Isten, hogy az nem mindig termékeny. Istennek van joga tehát terméketlenné tenni egy aktust vagy személyt. Amikor viszont fogamzásgátlót használunk, mi ragadjuk magunkhoz ezt a jogot. Mi akarjuk eldönteni, hogy egy adott aktus és személy termékeny legyen-e vagy sem. Terméketlenné tesszük, pedig termékeny lehetne. 

Azt hittem, a fogamzásgátlás azért bűn, mert biztosan megakadályozza a foganást, a tcst viszont nem annyira hatékony, így esélyt ad Istennek. 

Nem. Egyrészt a fogamzásgátlás se ad 100%-os védelmet. Ha ez lenne az ok, mondhatná pl. az óvszerhasználó, hogy elszakadhat a gumi, tehát ad esélyt Istennek. Másrészt sokan úgy tudják gyakorolni a tcst-t, hogy egyáltalán nincs nagyobb esély a foganásra, mint a fogamzásgátlásnál. Bizonyos tcst-módszerek helyes használatával a párok 98-99%-os arányban el tudják kerülni a gyermekáldást. 

De akkor tcst-zni se szabad, hiszen azzal is szinte biztosan megakadályozom a foganást! 

Nos, ez azért nincs így, mert a tcst-vel nem gátolom a foganást - vagyis nem fogamzásgátlásról van szó. A tcst ugyebár azt jelenti, ha el akarom kerülni a gyermekáldást, hogy akkor szeretkezem csak, mikor terméketlen időszakomban vagyok, más szóval fogalmazva: amikor Isten terméketlenné tett. Mint írtam, neki joga van ehhez, nekünk pedig jogunk van szeretkezni akkor is, ha tudjuk, hogy nem lesz belőle gyerek. Ha akkor szeretkezünk, amikor terméketlenek vagyunk, nem gátoljuk meg a foganást, hiszen mi nem csinálunk semmit annak érdekében, hogy az adott aktus ne legyen termékeny: biológiai okokból nem lesz az, vagyis Isten akaratából. Tehát nincs fogamzásgátlásról szó a részünkről, mert nem mi gátoljuk meg az aktusban a foganást, hanem Isten. 

Nem értelek pontosan. Azt mondtad korábban, a teljes testi-lelki önátadás a szex elsődleges célja. Tehát ha én a gyerek foganását megakadályozom, azzal még az elsődleges célt nem akadályozom, vagyis erkölcsös a tett. Mivel támasztod alá, hogy csak Istennek van joga ehhez? 

Amikor meggátoljuk a fogamzást, nem csak a gyermekáldást akadályozzuk meg, hanem az elsődleges célt, a testi-lelki önátadást is. Akkor történik meg a teljes testi-lelki önátadás, ha én a fogamzóképességemet is úgymond átadom a másiknak. Ezért erkölcstelen az óvszer, mert visszatartja a férfi magját. Többek között ezért erkölcstelen, ha egy nő elkötteti magát vagy fogamzásgátlót szed, mert ott meg ő visszatartja a petesejtjét (nincs ovuláció vagy akadályozva van a sperma és a petesejt egyesülése mesterségesen). De ez két utóbbi módszer azért is erkölcstelen, mert akadályozza a női test, a termékenység természetes működését, vagyis tulajdonképpen öncsonkításról van szó, beteggé tételről. Tulajdonképpen nincs olyan fogamzásgátló módszer, amely ne vétene az elsődleges cél, a testi-lelki önátadás ellen, így mindenképpen erkölcstelen. Isten a szeretkezést és a gyermekáldást összekapcsolta - csak neki van joga különválasztani (terméketlenné tenni az aktust vagy az egyént), nekünk nincs.

Ha szabad akkor is szeretkezni, mikor tudom, hogy nem vagyok termékeny, és szabad csak akkor is szeretkezni, ha tudom, hogy nem vagyok termékeny, vagyis tcst-zni, akkor miért mondod, hogy ez utóbbi lehet bűn is? 

A tcst az önmegtartóztatás egyik formája, hiszen akkor nem szeretkezek, amikor tudom, hogy gyerek foganhat belőle, vagyis megtartóztatom magamat. Mielőtt egy nő ennyire pontosan meg tudta volna állapítani, hogy mikor lehet gyereke és mikor nem, teljesen meg kellett a párnak tartóztatnia magát, nem tudták azt mondani, hogy a terméketlen periódusokban szeretkeznek, mert nem tudták, mikor van olyan. Az Egyház tanítása viszont az, hogy a férfi és a nő teste nem az övé, hanem a másiké, és nem szabad megvonniuk egymástól a szeretkezést, mert ez házastársi kötelességük. (ld. 1Kor 7,3-4) Nem csak azért, hogy legyenek gyermekeik, ez a meddőkre is vonatkozik. Hanem azért, mert a házasélet elsődleges célja a teljes testi-lelki önátadás. A szex olyan erős köteléket hoz létre a házaspár között, amely segít fenntartani a házasságot, hogy más pozitív hatásairól ne is beszéljünk, ha viszont huzamosabb ideig nem szeretkeznek, rossz hatással lehet mind rájuk, mind a kapcsolatukra, és hűtlenséghez vezethet. 

Van, amikor az önmegtartóztatás szükséges, és Isten erre az áldozatra hívja a házastársakat. Az Ő erejéből természetesen ki is lehet bírni mind az egyénnek, mind a házasságnak akár huzamosabb ideig is ezt a helyzetet. De azért mégis csak sok kísértésre ad okot, így csak nyomós okkal szabad önmegtartóztatásban élni, különben felesleges kísértésnek tesszük ki mind magunkat, mind a házastársunkat. 

Az önmegtartóztatás legitimen történhet egyrészt belső indíttatásból, amiről Szt. Pál is ír (ld. 1Kor 7,5): azért, hogy a házaspár imádkozzon, és ez legyen egyfajta aszkézisük, amivel megtámogatják az imát. De Pál figyelmeztet, hogy ilyet csakis közös megegyezéssel és nem túl hosszú időre szabad tenni. Pont azért, hogy ne legyen rossz hatással az önmegtartóztatás se a párra, se a házasságukra. 

Másrészt történhet külső, kényszerítő okból. Ilyen ok lehet az, hogy a pár valamelyik tagjának egészségügyi állapota nem engedi meg, hogy szeretkezzenek (pl. gyermekágyas időszak, fertőző nemi betegség, súlyos kimerültség), vagy pedig az is ok lehet, hogy nem tudnak gyermeket vállalni. 

És itt elérkeztünk a lényeghez. Az Egyház elismeri, hogy egy párnak lehet olyan az életében, hogy nem tudnak (egyelőre vagy végleg) több gyermeket vállalni, és hogy elkerüljék (nem pedig meggátolják!) a foganást, élhetnek az önmegtartóztatás módszerével - legyen az akár a ciklus bizonyos napjain, hetein (tcst), akár minden nap (ha nem vagy csak nagyon bizonytalanul állapítható meg, mikor termékeny a nő). 

De két okból azt mondja az Egyház, hogy csak nyomós okkal lehet önmegtartóztatni, így tehát tcst-zni is: 

1.: A szeretkezés házasságra és egyénre gyakorolt pozitív hatásai miatt, illetve a szexmegvonás negatív hatásai végett. 

2.: Az önzés elkerülésére, ti. ha a pár önző okokból, irreális félelemből, luxushajhászásból, gyenge hitből stb. él a tcst-vel, és nem vállal annyi gyermeket, amennyit ténylegesen felnevelhetne. Nem kell annyi gyereket vállalni, amennyit egy nő biológiailag képes megszülni, de annyit igen, amennyit fel tud nevelni. 

Orgonasíp - családi portré a múlt század elejéről. 

Honnan tudhatom, hogy legitim indokkal akarom-e elkerülni a gyermekáldást? 

Annyiféle pár és annyiféle helyzet van, hogy nem írhatok pontos listát, hogy ilyenkor szabad, és ilyenkor nem. Nem véletlen nem tették ezt meg a pápák sem soha. Ez a pár lelkiismeretére van bízva: nekik kell megbeszélniük Istennel, bevonva esetleg a lelkiatyjukat a kérdés eldöntésébe. 

Mindenesetre ha pontos listát nem is írtak a pápák, azért adtak támpontokat (ld. az itteni idézeteket). A pápák tanítása szerint tehát legitim ok lehet arra, hogy egy darabig vagy a házasságunk további részében végig tcst-zzünk: 

XII. Piusz megfogalmazása szerint 
- orvosi, 
- fejlődéstani, 
- gazdasági, 
- társadalmi; 
- súlyos okok vagy személyes 
- vagy külső körülmények következtében tehetik legitimmé a tcst-t. 

VI. Pál pedig 
- a szülők testi 
- vagy lelki állapotát 
- és külső okokat említ. 

Mondok néhány példát a tcst legitim használatára ezek alapján, ami persze nem jelenti azt, hogy csak ezek az esetek léteznének: 

Nemrég vetélt el a nő, és nagy az esélye, hogy megint elvetél, ha túl hamar megfogan a következő gyermek, illetve lelkileg se áll készen a házaspár akár az újabb várandósságra, akár magára a szeretkezésre. 

Egy házaspárnak nagy valószínűséggel súlyosan beteg gyermeke születne genetikai okokból. 

Sok császármetszésen van túl a nő, és esetében fennáll a veszélye annak, hogy egy újabb várandósság során a méhfal elvékonyodása miatt elvérezne.

Nyomorog a család. 

Túlnépesedés van az adott országban.

Ezek után mondanál nekem pár okot, ami szerinted biztosan nem legitim? 

Igen. Felsorolok neked pár tipikusan divatos tévedést, amit a világ legitim indoknak lát a gyermekáldás elkerülésére, de egy katolikus számára nem lehet érv: 

A friss házasoknak kell pár év, amit csak kettesben töltenek. 

Minden gyereknek kell saját szoba. 

Saját autó, külföldi nyaralás, márkás cuccok nélkül nem érdemes élni. 

Három császármetszésnél többet minden esetben súlyos felelőtlenség vállalni. 

Két gyerek az ideális. 

Ha nem alszol együtt a gyerekeddel; ha rászólsz; ha (túl gyakran) nemet mondasz neki; ha nem hordozod egész nap; ha nagyobb korában már nem ugrasz, amint elkezd sírni; ha rászoktatod arra, hogy átaludja az éjszakát (stb.), akkor tönkreteszed a gyereked lelkivilágát, ezért legalább három-négy év korkülönbségnek kell lenni a gyerekek között, és nem is szabad, hogy túl sok gyereked legyen, mert akkor nem tudsz eleget foglalkozni velük, és lelki sérültek lesznek, illetve te is kikészülsz. 

Minden gyerekednek biztosítanod kell a saját lakást, ha kirepülnek. 

A nőnek is karriert kell építenie, nem lehet főállású anya és szülheti sorban a gyerekeit, különben elnyomott pária, aki elpazarolja a tálentumait. 

Csak azok vállalnak sok gyereket, akik élősködni akarnak a társadalmon. 

A sok gyerek ciki, mindenki azt hiszi, hogy ostobák vagyunk, és csak szaporodunk, mint a nyulak. 

Szóval csak az jó katolikus, akinek sok gyereke van, és lehetőleg minél kisebb korkülönbséggel? 

Nem. Kár így ítélkezni mások felett. Nem tudhatjuk, kinek miért nincs vagy van csak kevés gyereke, vagy van köztük nagyobb korkülönbség. Az is lehet, hogy ők szeretnének még, de nem lehet, vagy legitim okuk van rá, hogy ne legyen több, vagy csak nagyobb különbséggel. Hogy kinek mennyi gyereke születik és mikor, az az ő dolga Istennel (és a lelkiatyjával). 

Mindazonáltal „A Szentírás és az Egyház hagyományos gyakorlata a nagy családokban Isten áldásának és a szülők nagylelkűségének jelét látja." (KEK 2373) Egy katolikus szemében a gyermek ajándék, áldás kell legyen, a nagycsalád pedig vágyott, nem pedig lenézett, szégyellni való, idejétmúlt dolog, vagy olyan fáradtság, ami elveszi tőlünk a kényelmet és a luxust. Ha nem is szabad kísértenünk az Istent, és vészesen túlvállalnunk magunkat, de bátornak, nagylelkűnek és áldozatvállalónak kell lennünk, mikor a gyermekeink számáról van szó. „Mindenkinek el kell gondolkodnia azon, hogy az ember életét és az életfakasztás feladatát nem lehet e világ kereteibe szorítani, mértékével mérni és csak ebből kiindulva értelmezni, hanem mindig figyelembe kell venni az ember örök rendeltetését is." (KEK 2371)  

Boldogok azok a házaspárok, akiknek nem kell tcst-zniük, vagy legfeljebb csak keveset, és így félelem és kényelmetlenség nélkül élhetnek a szeretkezés ajándékával, és nyitott lehet a szívük Isten ajándékaira. Hitem szerint sokkal többen tartoznak ebbe a csoportba, mint amennyien azt tudják magukról. 

Talán ti is?

Az Egyház tanításáról a témában ld. bővebben: 

Idézetek pápáktól (Katolikus Válasz) 

2016. szeptember 17., szombat

Fogamzásgátlás - halálos bűn?


Mielőtt megválaszolnám a kérdést, halálos bűn-e a fogamzásgátlás, két dolgot tisztáznom kell. Az egyik, hogy mi a fogamzásgátlás. A másik, hogy mi az a halálos bűn. 

A katolikus tanítás szerint a bűn az erkölcsi értelemben vett rossz. Hiány, az erkölcsi jó hiánya. Az erkölcsi törvény pedig Istentől ered, így a bűn szembefordulás Istennel. A halálos bűn azt jelenti, hogy súlyos isteni parancsot szegtem meg, mégpedig tudva és akarva. Eredménye a szeretet és a megszentelő kegyelem elvesztése. Halálos bűn állapotában nem áldozhatok. Gyógyszere a bűnbánat, vagyis meg kell gyónnom, amit elkövettem, azzal az elhatározással, hogy többet nem fogom elkövetni. Ha meg nem gyónt halálos bűn állapotában halok meg, elkárhozom.1 

A fogamzásgátlás azt jelenti, hogy valamilyen módszerrel megakadályozom, hogy az adott aktus termékeny legyen, pl. óvszert használok vagy sterilizáltatom magam. 

A fogamzásgátlás közé sorolják, pedig valójában a már megfogant élet további fejlődését akadályozza meg (tehát abortív) a spirál és az esemény utáni tabletta, de a legtöbb hormonális fogamzásgátló tablettának és a hüvelygyűrűnek is van olyan hatása, hogyha a használatuk ellenére megfogan az új élet, megakadályozza a megtermékenyített petesejt beágyazódását, és így a gyermek nem tud tovább fejlődni. 

Egyértelmű, hogy ez utóbbit tiltja az Egyház, hiszen az abortusz gyilkosság. De mi van a nem abortív fogamzásgátló módszerekkel? Minden esetben halálos bűn a használatuk? 

A válaszom: igen, amennyiben tudva és akarva követem el. 

A fogamzásgátlással súlyos isteni parancsot szegek meg, tehát csak az teheti bocsánatossá, ha nem tudtam, mit teszek, vagy kényszer hatására tettem. Erre mondok néhány példát. 

Nem tudva követtem el a fogamzásgátlás bűnét, ha úgy tájékoztattak megbízhatónak hitt felelős személyek (pl. lelkiatya, hittanár stb.), hogy a fogamzásgátlás megengedett, én pedig jóhiszeműen hittem nekik és nem sejtettem, hogy további utánajárást igényel a kérdés, és van más álláspont is. De nem mentesít, ha direkt olyan forrásoknak hiszek, akik letagadják, hogy a fogamzásgátlás halálos bűn, és tudatosan nem járok a végére a kérdésnek, hátha kiderül, mégis csak a többieknek van igaza, és akkor nem használhatok fogamzásgátlót. 

Nem akarva követtem el, ha kényszer hatása alatt álltam úgy, hogy a házastársam vétkét nem tudtam megakadályozni, mert súlyosan megfenyegetett, hogy ne ellenkezzek.2 Nem számít kényszernek az, ha legitim okom van a gyermekek foganásának elutasítására (akár időlegesen, akár végleg), mert akkor az önmegtartóztatás az erkölcsös megoldás, vagy a termékeny napokra korlátozva (természetes családtervezés - tcst), vagy ha ez a módszer nem működik, minden nap. 

De honnan veszem ilyen biztosra, hogy a fogamzásgátlás tárgyilag súlyos? Hiszen ezzel bizonyítom, hogy halálos bűn. 

Onnan, hogy mikor valamilyen fogamzásgátló módszerrel élek, olyan jogot ragadok magamhoz, amely Istené. Csak Istennek van joga eldönteni egy aktusról vagy személyről, hogy termékeny legyen-e vagy sem, vagyis szétválasztani a szexuális aktust a foganástól, így megakadályozva a teljes testi-lelki önátadást. Vannak emberek, akik önhibájukon kívül meddők vagy képtelenek a nemzésre, illetve a nők bizonyos életkoruk előtt és után nem fogannak gyermeket, valamint a ciklusuk bizonyos időszakaiban sem fogannak meg. Ez mind Isten akaratából van, nem pedig a házaspár akaratából. A bűn az, amikor a házaspár akarja eldönteni, hogy akár általában terméketlenek legyenek (sterilizáció), akár bizonyos aktusok legyenek azok (a többi módszer). Ennek eldöntése ugyanúgy Isten jogkörébe tartozik, mint azt, hogy mikor kezdődjön az életünk és mikor fejeződjön be. Ha magunkhoz ragadjuk a döntés jogát, súlyos lázadást követünk el az Úr ellen, az Ő szerepében tetszelgünk. 

A tcst azért lehet erkölcsös, amennyiben legitim indokkal élünk vele, mert ott nem mi döntjük el az aktusról, termékeny legyen-e vagy sem, hanem az Isten által adott terméketlenségünket használjuk ki olyan módon, hogy az Úr által terméketlenné tett időszakainkban élünk csak házaséletet. 

Az ókeresztény idők óta ez az Egyház tanítása3, és azért nem változtathatja ezt meg még a pápa sem, mert a fogamzásgátlás a természettörvénnyel ellenkezik, így megváltoztatni olyan lenne, mintha azt mondanánk, mostantól a gyilkosság nem súlyos tárgyban elkövetett vétség, tehát nem halálos bűn. Ahogy egy 1997-ben kiadott egyházi dokumentum fogalmaz: „Az Egyház állandóan tanította, hogy a fogamzásgátlás, azaz a szándékosan terméketlenné tett aktus bűnös cselekedet. Ezt a tanítást definitívnek és változtathatalannak kell tekinteni. A fogamzásgátlás súlyosan ellenkezik a házassági tisztasággal; ellentmond mind az élet továbbadásának (a termékenységnek) mind a házastársak kölcsönös odaadásának (az egyesülésnek); megsebzi igaz szeretetüket és tagadja Isten szuverén hatalmát az emberi élet továbbadása fölött."

Az sem érv, hogy a II. vatikáni zsinattal beérett a szenttamási fordulat, és mivel nem a gyermeknemzés az elsődleges célja a szeretkezésnek, hanem a testi-lelki önátadás, ezért nem érvényes, hogy XI. Piusszal bezárólag halálos bűnnek nevezték a fogamzásgátlást a pápák. Azért nem érv, mert a fent említett szentatya Casti connubii kezdetű enciklikájára a II. vatikáni zsinat és a zsinat utáni pápák is mind hivatkoznak, ahogy azt Lino Ciccone morálteológus atya is levezeti, megerősítve, hogy a fogamzásgátlás halálos bűn.5 De ha más jelenkori papok véleményére kíváncsi az olvasó, angolul megannyi hivatalos megnyilatkozást talál a témában.6 

Bizonyos katolikus véleményformálók utolsó szalmaszálként abba kapaszkodnak, hogy mivel a fogamzásgátlás halálos bűn mivolta nem dogma, ezért nem kötelező érvényű tanítás.7 Csakhogy a katolikus erkölcstanban ismeretlen az a felfogás, hogy az számít csak halálos bűnnek, amiről az Egyház dogmaként kinyilvánította, hogy az. Ha formálisan nem is dogma, hogy a fogamzásgátlás halálos bűn terhe mellett tiltott, az elég érv kell legyen egy hithű és alázatos katolikus számára, hogy a Szentírástól kezdve a legkorábbi egyházatyákon át a pápák és még a II. vatikáni zsinat is mind-mind kinyilvánította, hogy a fogamzásgátlás súlyos megsértése Isten törvényének, és mint ilyen, ha tudva és akarva követték el, halálos bűnnek számít. Ha valaki ezt nem is érti vagy nem ért egyet, Krisztus Menyasszonya iránti engedelmességből és hűségből eszerint kell élnie az életét, vagy pedig tartózkodjon a szentáldozástól annak tudatában, hogy ellenkező esetben szentségtörést követ el; de főleg ne tájékoztassa félre a híveket, mert az ő lelkiismeretén fog száradni a szerencsétlenségük. Hiszen még ha ezek a megtévesztettek, mivel nem tudva vétkeztek, nem is követnek el halálos bűnt, a bűn egyéb negatív következményei, amelyet a fogamzásgátlás hoz mind a házaspárok, mind a társadalom fejére, még jelen lesznek az életükben. 

Tudom, hogy bizonyos helyzetekben nehéz a gyermek vállalása, vagy pedig az önmegtartóztatás. De ezt a Jóisten is tudja. Ő nem azért hoz törvényeket, hogy kínozzon minket. Nem azért tilos a fogamzásgátlás, hogy tönkremenjünk mi vagy a házasságunk a gyermekvállalásba vagy az önmegtartóztatásba. Nekünk, katolikusoknak hinnünk kell, hogy Isten szeretetből tilt meg nekünk dolgokat, hogy útmutatását követve elkerülhessük a rosszat. Lehet, hogy emberileg nézve kisebb rossznak vagy kevésbé nehéznek tűnik a fogamzásgátlás használata, mint a gyermekvállalás vagy az önmegtartóztatás, de tudnunk kell, hogy Isten jobban tudja nálunk, mi a rossz vagy a rosszabb, mi a nehéz vagy a nehezebb. Így mi, katolikusok nyugodtan rábízhatjuk magunkat az Egyházra, és inkább vállaljunk még gyermeket, vagy ha elégséges okunk van rá, éljünk a tcst / teljes önmegtartóztatás erkölcsileg megengedett módszerével, minthogy halálos bűn állapotában éljünk a fogamzásgátlást használva, megalkudva a halál kultúrájával, sőt építve azt. 

Egy hithű katolikus tudja, hogy halálos bűnben, bár látszólagos könnyebbségben élni mindig nehezebb, mint a kegyelmi állapotban megélt nehézséget viselni. Ezért vállalja ezerszer inkább a gyermekáldást vagy az önmegtartóztatást, mint a fogamzásgátlást. Erre bátorítanálak téged is, kedves olvasóm: merj bízni Istenben, abban, hogy Ő tudja, mi a jó neked és családodnak, és nem rak rád olyan keresztet, melyet ne tudnál Vele viselni, és mely ne segítene hozzá az üdvösségedhez, ha az Úrral hordozod. Így a fogamzásgátlás tiltása se lehet olyasmi, amit ne bírnál ki akár te, akár a házasságod, ha belekapaszkodsz Istenbe - ezzel szemben a fogamzásgátlás, mivel halálos bűn, biztosan a lelki halálba visz. 

Az írást egy katolikus pap jóváhagyásával közöltem. 

Jegyzetek: 

1 Ld. bővebben a halálos bűnről a Katolikus Lexikon idevonatkozó szócikkét

2 VII. Piusz: A Szent Penitenciária válasza (Kr. u. 1822) (DH 2715) Kérdés: Megengedheti-e egy jámbor asszony, hogy férje közeledjék hozzá, miután tapasztalatból biztosan tudja, hogy Onan elvetemült módján fog viselkedni..., különösképpen, ha az asszony, amennyiben vonakodik, vagy bántalmazásnak teszi ki magát, vagy attól kell félnie, hogy férje az utcalányokhoz megy? Válasz: Minthogy az előadott esetben az asszony a maga részéről semmi természetelleneset nem tesz, és megengedett dolgot cselekszik, az aktus teljes rendellenessége pedig a férj gonoszságából származik, aki ahelyett, hogy azt beteljesítené, magát visszavonja és magvát az edényen kívül ontja ki; s ha az asszony kötelező figyelmeztetései eredménytelenek, a férj azonban veréssel vagy halállal vagy más súlyos bántalmazással fenyegetve kényszeríti, az asszony bűn nélkül, a történteket csak elszenvedve odaadhatja magát (ahogyan mérvadó teológusok tanítják), minthogy ilyen körülmények között férje bűnét csak egyszerűen hagyja megtörténni, és pedig súlyos okból, amely őt felmenti; mivel a szeretet, amellyel azt megajándékozni tartoznék, ekkora kényelmetlenség árán nem kötelez. (forrás




6 Pl. "It is clear from the Catechism that birth control is a serious violation of God's law" Phil Bloom atya. További találatokért érdemes rákeresni: birth control / contraception grave / mortal sin. 

7 Ld. pl. Kölnei Lívia (talita.hu) érvelése

2016. január 19., kedd

Hány gyereket terveztek?


Házaspároknál ez egy természetes kérdés. És hány gyereket terveztek? Felteszik szülők, barátok. Számomra pedig a legértelmesebb válasz, amit erre tudok mondani, az az, hogy nem mondok semmit.

Régebben azt szoktam mondani, hogy legalább négyet. De rájöttem, hogy ez egy hazugság. Ugyanis nem tervezzük a gyerekeinket. Isten tervezi őket, mi pedig elfogadjuk az Ő tervét. Szóval ha valaki megkérdezi, hány gyereket tervezünk (pontosabban hány gyereket tervezünk még, mert már van), azt kéne mondanom, egyet sem, de az meg félreérthető, mintha nem szeretnénk már többet.

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy egy olyan világban élünk, ahol érthetetlen a felfogásunk, de sokszor még katolikus körökben is. Ugyanis nekünk, katolikusoknak itt van a tcst (természetes családtervezés), így én is nyugodtan rávághatnám, hogy ennyit vagy annyit, és ennyi vagy annyi évenként. Csakhogy a tcst-t nem erre találták ki.

Szeretnék eloszlatni egy súlyos tévedést a tcst-vel kapcsolatban. Ez nem a tiltott fogamzásgátló szerek alternatívája. Ez nem a katolikus verzió arra, hogyan vegyük át a kontrollt a termékenységünk felett és állhassunk be a „felelősségteljes" és „érett" emberek közé, akik meghatározzák, hány gyerekük lesz és hány évente.

A tcst arra van, hogy igazán, nagyon-nagyon komoly és súlyos esetben élve az Isten által teremtett ciklusunkkal a terméketlen szakaszokon éljünk csak házaséletet.

Tehát amíg a fogamzásgátlást használó emberek általános hozzáállása a NEM a gyerekre, és néha az IGEN, addig egy katolikusnak folyton az IGEN állapotában kell lennie, néhány komoly esetet kivéve. (Sőt, sok katolikusnak talán egyszer se lesz ilyen eset az életében.)

A tcst nem elengedhetetlen katolikus dolog. A tcst nem arra van, hogy te is „felelős" ember legyél, aki „nem szaporodik, mint a nyulak", és így megkíméli magát a lesajnáló tekintetektől. A tcst vészfék, amit indokkal szabad csak meghúzni, és nagyon szomorú, ha meg kell húzni.

Egészen megdöbbentő a számomra, hogy a katolikus családos élet elengedhetetlen részeként festik le sokan a tcst-t, és már-már bűnként mutatják be, ha valaki nem használja, mert az „felelőtlenség". Szélsőséges eseteket hoznak elő (mint pl. Ferenc pápa és a nyolc császáros nő), amikor valóban meg lehetne húzni azt a vészféket. Nade ezek kivételek, pont azok a kivételek, amikre a tcst megengedett!

Úgy gondolom, hogy az európai ember gondolkodásmódjának az egyik rákfenéje, hogy olyan területeit akarja kontrollálni az életnék, amelyeket Isten kezébe kéne helyeznie. Ilyen a gyermekáldás is. Ha nincsenek meg a megfelelő körülmények (= luxus), akkor nem is vállal (több) gyermeket, mert az „felelőtlenség".

Lehet persze erre azt mondani, hogy aki nem használ fogamzásgátlást vagy tcst-t, az vakmerően bízik Istenben. Csakhogy én nem azt látom a környezetemben, hogy a sok vakbuzgó hívőtől kéne tartani, sokkal inkább a Gondviselésbe vetett hit kiveszésétől.

A saját életemben azt tapasztaltam, hogy Isten úgy irányít és úgy időzít, ahogy az a legtökéletesebb, sokszor teljesen keresztülvágva mindazt, amit én elterveztem, és hogy akkor alakult minden a legjobban, amikor Istenre bíztam magamat.

A gyermekvállalással kapcsolatban azt gondolom, hogy Isten sokkal jobban tudja, mire vagyunk képesek és mit engedhetünk meg magunknak, mint mi. Lehet, hogy gyengének tartjuk magunkat a nagycsaládhoz, de Ő nem így látja. Lehet, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy lehet, ha két gyermek között nincs legalább három-négy év, de Ő látja, hogy miért kell, hogy bizonyos testvérek között pl. csak másfél év legyen. Lehet, hogy a mostani anyagi körülményeink alapján (még) egy gyermek magának tűnik az anyagi katasztrófának, de Ő látja, hogy hogyan fog nekünk több pénzt adni az eljövendőben.

Azt gondolom, hogy manapság túlságosan is elkényelmesedtünk (én is, de még mennyire!), és el akarjuk kerülni a nehézségeket és a fáradtságot, amit például a sok gyerek vagy a kis korkülönbség jelent a gyerekek között. De legalább mi, keresztények tudjuk, hogy Isten azért adja a nehézségeket, hogy a jellemünket formálja általuk és a mennybe jussunk. Nem maradhat ki az életünkből a nehézség, és áraszthat el minket csupán az áldás, különben a pokolra jutnánk mind, mert nem fejlődne sem az istenkapcsolatunk, sem a személyiségünk.

Még egy szempont. A katolikus pároknak nem attól kéne félniük, hogy húsz gyerekük lesz. Sajnos nem ez a reális félelem, hanem az, hogy nem lehet gyerekük, vagy csak egy-kettő lesz nekik. Nem tudom, mi van a világban - talán a rengeteg szója és a vízből kiszűrhetetlen női fogamzásgátlók okozzák -, de feltűnően sok manapság a meddőség, mióma, vetélés, nehéz foganás. Ahogy átgondolom az ismerősi körömet akár élőben, akár a világhálón, a nők körülbelül fele szenvedett már el vetélést, terméketlen vagy nagy nehezen jött neki csak össze a gyerek. Ami egy-két generációval ezelőtt még nem így volt. Szóval a propagandagépezet szavával ellentétben a legtöbb nőnek sajnos nem attól kell félnie, hogy egy tucat gyereke lesz, hanem attól, hogy nem lesz. Azt hiszem, ami valóban ijesztő, az nem a tizenkét gyerek, hanem a nulla.

Azt még elmondanám, hogy természetesen senki felett sem akarok ítélkezni. Nem szeretnék, és nem is tudnék listát írni arról, hogy mikor élhetünk a tcst-vel a fogamzás elkerülésére, és mikor nem. Úgy gondolom, hogy ez minden házaspárnak a saját lelkiismeretére tartozik. Ez az Ő dolguk Istennel. Csak el szerettem volna gondolkoztatni titeket, hogy vajon nem sorolunk-e egy rakás indokot is a legitim oldalra „felelősség" és „realitás" címén nemet mondva Isten tervére és igent a saját elképzeléseinkre, elutasítva a Gondviselésbe és önmagunkba vetett bizalmat, és befogadva a szívünkbe a keserű félelmet.

Annyira csodálatos a görcsölés helyett igent mondani Isten tervére, merni hallgatni mindarra a sugalmazásra, amit Ő a szívünkbe ültetett. Olyan csodálatos látnom a saját életemben is, hogy Isten mennyivel többet néz ki belőlem, mint a környezetem vagy akár én magam, és mennyi mindent rám bíz, és hogy formál erős nővé, egy család szívévé.

Imádkozom, hogy ti is megtapasztaljátok mindezt, és merjetek igent mondani az Ő terveire! Merjétek hinni, hogy képesek vagytok hordozni és felnevelni azokat a gyermekeket, akikkel Ő meg akar áldani titeket!

Ha pedig valóban komoly okotok van a fogamzás elkerülésére, akkor erőért és áldásért imádkozom a számotokra, kedves Olvasóim, hogy tapasztalhassátok ezekben a nehéz időkben is Isten gondviselő szeretetét!

Ajánlott bejegyzések magyarul:
Erkölcsös-e a TCST - avagy mit is mond erről az Egyház Tanítóhivatala? (Katolikus Válasz)
 

Ajánlott bejegyzések angolul tudóknak:
Why I Don't Do NFP (Catholic All Year)
Dear Newlywed, You Are Probably Worried About The Wrong Thing (Catholic All Year)
In Which We Discover If I Really Meant It About Not Doing NFP (Catholic All Year)
Why You Don't Have to Use NFP (Catholic Sistas)
Open to Life (Messy Wife, Blessed Life)