Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2015

Az anyaság egyetemes hivatása

Kép
Sokszor látom az anyaságot csak egy szerepként emlegetni a többi között, amit vagy magunkra öltünk, vagy nem. Ha pedig magunkra is öltjük, hangsúlyozzuk, hogy mi nem „csak" anyák vagyunk. Pedig egy nő teljességéhez hozzátartozik az anyai lelkület. Nem is csak gondolom: tudom, mivel Isten tanított rá.
Mielőtt férjhez mentem, aggódtam amiatt, hogy vajon alkalmas vagyok-e anyának. Jó édesanyja tudok-e majd lenni a gyermekeimnek. Az eljövendő életem fontos részének tekintettem az anyaságot, és nagy családot szerettem volna már akkor is. De biztos, hogy elég vagyok én hozzá? Sosem láttam úgy magamat, mint egy tipikusan anyai lelkületű nőt, amolyan tyúkanyó-típust, mint amilyen kép bennem a Tökéletes Anyáról élt.
Ilyen aggodalmak közepette mentem el egyszer gyónni, és akkor a Jóisten többek között azt üzente nekem papján keresztül (noha nem tártam fel az aggodalmaimat a gyóntatófülkében), hogy sajnos a mai húsz éves lányok - mint amilyen én is voltam akkor - nem tudják, hogy Isten an…

A második „igen”

Kép
Mindenki életében kell, hogy legyen legalább két „igen". Az első, amikor látatlanul, a hivatása kapujában mond igent mindarra, amit élni akar, és a második, amikor akkor fogadja el a hivatását, amikor már tapasztalata is van róla. Én nemrég mondtam ki ezt a második „igen"-t.
Eddig küzdöttem a hivatásommal, és próbáltam keresni mellé egy másikat. Ez az időszak lezárult az életemben, és szeretném őszintén leírni, mi is volt velem. Még ha nem is veti rám a legjobb fényt.
Elég erős kísértések értek. A hivatásom a korábbi életemhez képest nagyon kemény. Amikor rossz passzban voltam, sajnos ilyeneket gondoltam: Túl okos vagyok ehhez. Ez nehéz. Komolyan így fog elmenni minden napom? Nincs elég időm a hobbijaimra! Mindenki azt fogja gondolni rólam, aki régebben ismert, hogy „azt hittem, többre viszi". Szépen, némán elhasználódom. Csak egy kimerült szülőgép leszek, amihez nem kell agy. Minden. Nap. Ugyanaz. Elégedetlenségemben faggatni kezdtem Istent, milyen más hivatást szán m…

Hagyományhű katolicizmus

Kép
Manapság ismert a hagyományhű vagy tradicionalista katolikus kifejezés. Én ezt nem szeretem magamra használni. Azért, mert úgy érzem, ezzel elismerném, hogy egy külön csoportba vagy klikkbe tartozom az Egyházon belül. Holott úgy gondolom, teljesen normális katolikus vagyok attól még, hogy előnyben részesítem az Egyház II. vatikáni zsinat előtti értékeit és az 1970-es liturgikus reformot megelőző miseformát. Közel kétezer évig az olyan emberek, mint én voltak a sima katolikusok, az átlag katolikusok, tehát a katolikusok. Nincs bennem semmi formabontó vagy különcködő. Ahhoz ragaszkodom, amihez húsz évszázad pápái és szentjei ragaszkodtak.
Csakhogy sajnos mégis különbséget kell tenni manapság katolikus és katolikus között. Ugyanis a legutóbbi zsinat után forradalmi hangulat söpört végig az Egyházon, és azóta súlyosan beteg. Nem gondolom, hogy túloznék, ha azt mondom, belülről rohad. Bárcsak ne lenne így. De sajnos két hívő és hitét gyakorló katolikus között ég és föld lehet a különbség …

A hősiesség nőies formája

Kép
Nemrég olvastam egy feminista elemzést, amely szerint Julius Evola, mikor azt írja: „A nő megvalósításával, mint szerető vagy anya, ugyanarra a nívóra emeli magát, ahol a férfi, mint harcos vagy aszkéta áll. Ahogyan van aktív - úgy van passzív, negatív heroizmus is. Az abszolút meghatározás heroizmusával szemben az abszolút odaadás heroizmusa áll - és az egyik éppoly ragyogó lehet, mint a másik, ha tisztán, mintegy rituális áldozati adományként élik át.”, áldozatszerepben jelöli ki a nő helyét.
Bár én magam nem vagyok a tradicionalista iskola „híve", úgy gondolom, ebben az esetben a cikk írója súlyosan félreértelmezi és félremagyarázza Evola helyes meglátásait. Ez pedig a feministáknak az odaadással, az irányítás és az ellenőrzés elvesztésével, valamint az alárendelődéssel szembeni irtózásából fakad. A feminista nő gőgje és félelme a férfival szemben megakadályozza őt abban, hogy arra az útra lépjen, amelyről Evola beszél, de már csak attól is, hogy egyáltalán felfogja, mit is j…