A következő címkéjű bejegyzések mutatása: politika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: politika. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. január 18., csütörtök

Politizálni szeretnél?

Politizálhat egy katolikus? Hát persze. Hogy egy pap politizálhat-e, arról elég annyit, hogy Prohászka Ottokár pártalapító, pártelnök és parlamenti képviselő volt, igaz, nem a mostanihoz hasonló bolhacirkuszban, hanem a Magyar Királyság felsőházában. A politika nem valami mocskos dolog, amihez egy hívő kisujjal se nyúlhat. Ha a katolikusok nem csinálnak politikát, akkor csinál majd más. Ahogy annak idején a pénzügyeink kezelésére is nagyon jól lecsaptak mások, mert nekünk valami félreértett kereszténységből adódóan túl büdös volt.

Krisztus hitében pont az a jó, hogy a materializmusból nem lendít át a másik végletbe, valami elszállt és utópisztikus, testetlen, ideák szintjén lebegő, élhetetlen varázsvilágba. Nem e világból valók vagyunk, de e világban élünk, és nem tekintjük magunkat másnak, mint test és lélek egységének. Ahogy pedig a testet és a lelket, úgy a politikát és a vallást nem kell különválasztani, sőt nem is lehet. Sigrid Undset helyesen írja a Sienai Szent Katalinról írt könyvében:

„A vallás és a politika közti mesterkélt megkülönböztetés nem létezett a középkori ember számára. Ha egyáltalán elgondolkodott a dolgokon, teljes erővel figyelt fel arra, hogy a társadalmat érintő minden probléma, a jó vagy rossz kormányzat, a nép jóléte vagy nyomora, végső soron vallási probléma."

Az, hogy van-e abortusz, szodomita „házasság", gyerekeknek nemváltó hormonkezelés és a többi, vallási vagy politikai kérdés? A politikusainktól függ, hogy ezek a dolgok legálisak-e vagy sem.

A katolikus tehát politizál, mert a politika eszköz arra, hogy tágabb családját, a nemzetét Isten parancsaihoz vezethesse vissza. Azonban mégis van egy dolog a női mivoltom mellett, amiért én ma hivatásszerűen egyszerűen nem politizálnék, noha megvan a magam szilárd politikai véleménye. Ez pedig a rendszer alapvető korruptsága.

Nézzük csak meg a Jobbikot. Mennyien bedőltek annak a butaságnak, hogy jön egy tiszta, keresztény és nemzeti párt, amely majd hatalomra jut és megjavítja a rendszert. Aztán kiderült, hogy ennek a pártnak a vezetése nem is keresztény, hanem gnosztikus eretnek, majd pedig az is világossá vált, hogy a magyarság mai szellemi, erkölcsi és lelki állapotában nem lehet erkölcsösen és tiszta elvekkel szavazást nyerni, úgyhogy ezt a két dolgot inkább szépen elsikálták, kipróbálva a másik utat. De azon az úton már elég nagy a tumultus, úgyhogy a Jobbik elég gyorsan levitézlett.

Viszont úgy néz ki, az emberek nem tanulnak ebből. Hanem újra elkezdik járatni a mókuskereket. Most a Jobbikban csalódtak, de majd jön a Mégjobbik, aki majd biztos nem fordul ki magából. Aztán ha a Mégjobbik is kifordul magából a hatalomért, hát akkor jön majd a Mégannálisjobbik, és akkor majd abban bízunk...

Nem. Szűzlányból nem lesz madám, hogy aztán apácazárdává alakíthassa a kuplerájt. Mert vagy szűz marad, de akkor nem jut el a mádámságig, vagy beáll a sorba, aztán vagy mádám lesz, vagy nem, de akkor már nem fog apácazárdát csinálni a kuplerájból, hiszen jól is lehet abból élni. Meg hát madámok nem szoktak zárdát vezetni.

A latrináslejtői választások eredményhirdetése.

A mai rendszer forradalomból született, nemzetirtásból, tömeges nemi erőszakokból, legjobbjaink likvidálásából és elüldözéséből, majd önkéntes genocídiumunkból (6 millió abortusz). A Magyar Királyságból csináltak egy teljesen illegitim köztársaságot parlamentáris demokráciával, amely rendszer alapvető eleme, hogy a benne hatalomra törekvőket korrumpálja. Tiszták, keresztények, erkölcsösek, korrupcióellenesek nem kerülhetnek hatalomra. Nem. Mire valaki odáig eljut, hogy egyrészt pénze legyen a hatalomra jutáshoz, másrészt kivívja a szavazópolgárok szimpátiáját, annyi felé el fog adósodni, annyiaknak tartozik majd szívességekkel, annyira bele kell folynia a személyeskedő sárdobálásba és annyi igaz és tiszta elvet fel kell adnia, hogy mélyen hívő, konzervatív, nemzethű, katolikus ember nem juthat hatalomra anélkül, hogy ne kellene magát nap mint nap szembeköpnie.

Épp ezért, ha egy szervezet keresztény és konzervatív elveket lobogtat, és pártként működik vagy pártalapításra készül, akkor egyet tudok: vagy végtelenül naivak, vagy pedig aljasak, mert akkor csak bokrétának tűzték ki Krisztust a kalapjukra, amelyet majd szépen hagynak elszáradni, ledobnak a földre és megtipornak, ha már nem lesz rá szükség, vagy úgy érzik, akadályozza őket.

El fogok menni szavazni és leadom a szavazatomat majd arra, akit a legkisebb rossznak tartok, mert a kicsi rossz és a borzasztóan rettenetesen rossz között is van épp elég különbség azért, hogy ezt megtegyem, és ne tartsam mindegynek, ki nyer. De ma Magyarországon nincs egy párt se és egy párttá alakulásra készülődő szervezet sem, amelyre katolikusként és hazáját szerető emberként azt tudnám mondani, hogy őket teljes mellszélességgel támogatni tudom, velük mindenben egyetértek. Sem a magyar nép nincs olyan állapotban, sem a rendszer nem olyan, hogy önfeladás nélkül, legitim módon, a többségi szavazatok megszerzése révén hatalomra tudjon kerülni egy katolikus és hazafias szerveződés.

Ahogy a mai rendszer forradalom útján született, úgy a megdöntése is csak egy ellenforradalom révén következhet be, nem pedig valamiféle belső reform révén. Egyik rendszer sem olyan ostoba, hogy a saját játékszabályait úgy állapítsa meg, hogy azokat betartva meg lehessen dönteni. Higgyétek el, tanultak az NSDAP hatalomra jutásából.

Nem akarom megmondani, ki mit csináljon, de ha valaki hatalomra akar kerülni, akkor pártoskodni semmi értelme nincs, abban biztos vagyok. Viszont azt is tudom, hogy a mai rendszer tarthatatlan, mert istentelen. Vagy fordul majd egyet a történelem kereke úgy, hogy létre lehessen hozni tisztán egy keresztény államot, vagy pedig Krisztus fog pontot tenni mindennek a végére a második eljövetellel. Egyikhez se látom értelmét a pártban szereplésnek, hacsak valaki nem híve a pótcselekvéseknek, esetleg annak, hogy éppen bejut a parlamentbe, és ott jó pénzért jól elvan. Aminek inkább értelmét látom, az az, hogy családot alapítunk, gyermekeket nevelünk és a saját környezetükre hatunk. Életet lehelünk a helyi plébániai és települési közösségeinkbe. És akkor ezekből majd kinőhet valami, amely a megfelelő történelmi pillanatban a hatalom átvételéhez vezethet. Karizmatikus, megbízható, tapasztalt, Krisztusba öltözött emberek vonzani fognak másokat, és nem csak egy-másfél évig, amíg lepattogzik a máz az üres tartalomról.



Mert mázzal bekent üres tartalom, az van. Szomorú látnom, hányan vannak, akik a mindennapi vagy épp kis volumenű dolgokat elhanyagolják azért, hogy mozgalmárkodjanak a közösségi médiában. Hányan pózolnak mindenféle zászló előtt, miközben a való élet területén semmit se tettek le (még) az asztalra, legyen szó tanulmányokról, munkáról vagy családról. Hogyan vezetné el olyan ember az országot, aki egy családot vagy helyi kis közösséget se tudott elvezetni, vagy mert alkalmatlan rá, vagy mert olyan fiatal, hogy ezekbe még lehetősége se volt belekóstolni? A saját életpéldámból tudom, hogy elveket hangoztatni és ezért tapsot kapni nagyon könnyű, de megélni őket már egész más.

Hogy pedig a nőkről is beszéljek: úgy tudunk nagy hatással lenni hazánk ügyeire, hogy szentek igyekszünk lenni, magyar férfihoz megyünk hozzá, nem költözünk el itthonról és megszüljük a gyerekeket, akiket Isten általunk akar a világra teremteni, de nem csak megszüljük, hanem fel is neveljük őket, nem hagyva ezt a feladatot a médiára meg a kortársakra. Ez némileg keményebb, mint pózolni meg nagy szavakat hangoztatni, de legalább tudhatjuk, hogy tényleg tettünk valami komolyabbat annál, minthogy netes szócsatákat vívtunk.