2017. április 28., péntek

Tömegek megtérítése

Milyen legyen egy keresztény? Mennyire legyen más, mint a világ? Mennyire hasonlítson a többségre és mennyire üssön el tőle? Mennyire legyen népszerű? Mi vezet arra, hogy minél többen megtérjenek?

Vannak, akik szomjazzák a népszerűséget, és azt mondják, egy népszerű Egyház a jó Egyház, míg mások megvetve kerülik a népszerűséget, és mindent, ami divatos, mondván, aki a néphez hasonul, elaljasul, és igyekeznek már-már protestálva mások lenni.

Nekem is zsigerileg gyanús, ami manapság népszerű, de mégis mindkettő hozzáállást tévútnak tartom, mert aki aszerint dönt, mi mennyire népszerű, divatos vagy elfogadott, rossz alapra épít. Besimuló vagy polgárpukkasztó - ebből a szempontból egyre megy, mert mindkettőt a nép reakciója élteti. Akár negatív, akár pozitív értelemben, de akkor is a tömegember lesz a zsinórmérték ahelyett, akinek lennie kéne: Krisztusnak.


Ez a tömegorientáltság, ez a mások reakciójának lesése korunk egyik rákfenéje. Elég csak arra gondolnunk, hogy rántja a sárba az embereket a Facebook: faragnak magukról egy tökéletes szobrot (profil), és várják, hogy a többiek leboruljanak előtte (like), ha pedig nem teszik elegen, rosszul érzik magukat.

Amikor ez a mentalitás beszivárog az Egyházba, és a katolikust elkezdi érdekelni, mit gondolnak az Egyházról és róla az emberek, és persze meg akarja téríteni őket, ezt az arctalan masszát, mindig tragédia történik.

Ugyanis eközben vagy degradálja Krisztus tanítását és a maga viselkedését ennek a bizonyos tömegnek a tetszését keresve, vagy pedig kitart, de észreveszi, hogy a krisztusi igazságokkal és viselkedéssel nem lehet sokakat megszólítani, és mivel nincs mennyiségi siker, jön a csalódás és a kiégés.

Pedig nem tragédia, ha kevés a krisztushívő, a pap vagy a templom manapság - főleg nem az én tragédiám és felelősségem. Hanem ez a realitás.

Körülnézek a világban, megismerem valamennyire az emberi természetet, ezt összevetem korunk aljasságával, és ha bölcs vagyok, elfogadom, hogy nincsenek krisztuskövető tömegek. De nem is célom, hogy legyenek. 

Sosem volt és nem is lesz a többség szent. Lehetett mindenki templomjáró, mert egy szent király úgy parancsolta, de ha a többség szentségre törekvő krisztushívő lett volna itt valaha, akkor nem tartanánk vallási szempontból (sem) ott, ahol most tartunk.

A mennyiségelvűség egyszerűen nem illik egy keresztényhez. Nem demokráciát építünk, hanem Isten országát. A kovász sosem alkotja a kenyér nagy részét, mégis megkeleszti, ahogy a só is kevesebb az ételhez képest, amelyet tartósítani tud. 


Mi a helyzet akkor a missziós paranccsal? Nem akarok lelkeket menteni? (Mert hiszen a térítés nem taggyűjtés, hanem emberek megmentése a kárhozattól.)

Természetesen azt szeretném, ha minél többen megmenekülnének a kárhozattól, és úgy gondolom, ezért nekem is tennem kell. De már nem akarok görcsösen téríteni, megfeszülve vonzó személyiséggé válni, aki elég karizmatikus és népszerű ahhoz, hogy megtérítse az embereket.

Megszűnt bennem az akarása annak, hogy jó embernek, főleg hogy jófejnek tűnjek, mert akkor az az illető talán keresztény lesz. Nem akarok mindenkinek szimpatikus lenni és nem azért akarok valakivel szeretettel bánni, hogy mint valami porszívóügynök, eladjam neki Krisztust meg az Egyházat.

A tömegek megtérítésének lidércfénye helyett egyszerűen csak Krisztust akarom követni, és hogy eközben mennyire vagyok vonzó, esetleg taszító, és mi történik az emberekkel, azt Isten kezébe helyezem. Teszem a dolgom, elsősorban élem az igazságot és imádkozom. Úgy gondolom, mások megtéréséért elsősorban azzal tudok tenni, ha én megtérek. Hogy pedig az egy-két ember lesz vagy tömegek, azt majd Krisztus eldönti.

„Ne akarjatok mindenkinek tetszeni. Istennek, az angyaloknak és a szenteknek akarjatok tetszeni
 – ők a ti közönségetek.”
V i a n n e y   S z t .   J á n o s   

2017. február 21., kedd

Sokkoló brit dokumentumfilm az angliai mecsetek rejtett világáról


Egy tíz éve készült brit dokumentumfilmet szeretnék mutatni nektek. Akkoriban még nem volt divat az iszlámbabusgatás a liberálisok között, így készülhetett el ez az őszinte film arról a veszélyről, amelyet a mohamedán vallás jelent Európa számára. Nézzétek meg és osszátok meg, hátha lesznek még páran, akik felébrednek!


A többi iszlámmal kapcsolatos bejegyzésemet itt találod.

2017. február 9., csütörtök

Erotikus könyvek és filmek egy keresztény feleség életében

Minden keresztény számára egyértelmű, hogy tilos pornófilmet nézni. Mi, nők talán kevésbé is vagyunk az ilyesmire fogékonyak, mert nem hatnak ránk úgy a vizuális ingerek, mint a férfiakra. Mégis rengeteg nő pornófüggő - és még csak nem is tud róla! Ennek pedig az az oka, hogy a női pornó kevésbé direkt, mint a férfi, és ezért nem is esik olyan súlyos ítélet alá. Gyakran nevezik őket erotikus" vagy épp csak romantikus" könyveknek, filmeknek, ami egész másképp hangzik, mint a „pornó", nem?

Szeretem a történelmet, és így azt is, ha egy történet régen játszódik. Épp ezért ismerek pár történelmi romantikus regényt és sorozatot. Az igazság pedig az, hogy jó részük kimeríti a női pornó fogalmát - ezt takarja az eufemisztikus „romantikus" jelző.

A könyvekben kissé irreális pátosszal, de szexjeleneteket írnak le, a sorozatokban pedig szintúgy ilyen jelenetek vannak, csak épp nem látszik „minden".

Kamaszként a megtérésem után egyértelmű volt, hogy nem olvasok és nézek ilyeneket. Nem akartam felesleges kísértésnek kitenni magamat. De házasként elgondolkoztatott a kérdés... feleségként is gond van mindezzel? 

A válaszom: igen - és ez nem magánvélemény, két atya is megerősített, akivel beszéltem ezekről.

Tudorok - példa arra, amikor egy sorozat politikai, történelmi és vallási szempontból is izgalmas és értékes,
de az eladhatóság kedvéért teletűzdelik szexjelenetekkel
A szeretkezés két ember magánügye. Rendben lenne meglesni mondjuk a szomszédainkat szex közben, még ha nem is látnánk mindent? Nem, zavartan fordulnánk el. Talán még egy hevesebb csóktól is. Akkor miért vált természetessé, hogy fikcióként nyugodtan nézünk vagy olvasunk ilyesmiről? Ez a szeretkezés kiárusítása, látványossággá alacsonyítása. Nem arról van szó, hogy egy történetben ne lehetne szeretkezés, ha megköveteli a cselekmény, de csak művészien sejtetve, megőrizve annak, ami: a legintimebb emberi misztérium.

Az ilyen „lágy" pornó is kukkolóvá és élvezkedővé tesz, még ha csak lelkileg is. És függőséget okoz. A fantáziánkat rabul ejti és idegen férfiakkal népesíti be - épp ki a főszereplő. Arról már nem is beszélek, hogy mostanában egyre inkább teret hódítanak a beteges (általában szado-mazo) szexualitást romantikusnak beállító történetek... 

Egy kérdés megválaszolására hívlak titeket: vajon normális, ha idegen férfiakat nézünk vagy olvasunk róluk, miközben szeretkeznek? És ha szeretnénk ezt megtenni újra és újra? (Mert valljuk be - szeretnénk.)

Tudom, van pár logikusnak tűnő kifogás. Könnyen legyinthetünk: ugyan már, kitalált karakterekről és elérhetetlen színészekről van szó! Nyilván nem fogjuk velük megcsalni a férjünket. 

Lehet, de a szívünket a fantáziáktól is őriznünk kell! Nem helyes, hogy vadidegenek legintimebb pillanataiba láthatunk bele, amikor a szeretkezés a férj és a feleség magánügye kéne, hogy legyen, csak úgy, mint a meztelenség. Természetellenes, hogy a technikai fejlődésnek hála pár kattintással ilyen tartalmakhoz juthatunk. Sőt, szinte már modern nyugati könyv vagy sorozat sincs ilyen nélkül.

Érdekes, de keleten azért más a helyzet. Egy török és egy koreai történelmi romantikus sorozatot is nézek. Előbbiben csak csókjelenetet mutatnak, az utóbbiban még azt sem. Mégis meg tudják jeleníteni a szerelmesek közti vonzalmat. Ugyanez igaz az általam olvasott értékes történelmi romantikus könyvekre is, amelyekben nincsenek szexjelenetek részletes leírásai (pl. Margaret Mitchell: Elfújta a szél vagy Annemarie Selinko: Désirée). A tapasztalatom az, hogy egyáltalán nem elengedhetetlenek ezek a jelenetek, sőt, amelyik könyvekben nincsenek ilyenek, általában sokkal minőségibbek!

A korona hercege - a koreaiak tudnak anélkül érdekfeszítő történelmi romantikus sorozatot készíteni,
hogy kiárusítanák az intimitást
Mi, házas nők is tisztaságra vagyunk hívva. Ez nem a szüzességet jelenti a számukra, hanem a szexualitás erkölcsös megélését. Ebbe pedig az is beletartozik, hogy hűségesek vagyunk a férjünkhöz a szemünkkel és a fantáziánkkal is. Őrizzük a szívünket  - nem csak a testünket. Nem hagyjuk, hogy magával ragadjon egy erotikus fantáziavilág, egy „tökéletes" férfiszereplő és túlidealizált szexuális élet, párkapcsolat. Szent Pál azt írja: Kicsapongásról és egyéb tisztátalanságról vagy kapzsiságról szó se essék köztetek, ahogy a szentekhez illik. Ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki. Ez sem illik hozzátok, annál inkább a hálaadás. Legyetek meggyőződve, hogy semmiféle erkölcstelennek, tisztátalannak, kapzsinak, más szóval bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában. (Ef 5,3-14)

Félreértés ne essék! Nem arról van szó, hogy a szex valami bűnös, szégyellnivaló, taszító, mocskos dolog lenne, amit épp ezért nem nézünk vagy nem olvasunk róla. Pont hogy annyira értékes és fontos dologról van szó a szex esetében, hogy amikor kiárusítják, azt mi elutasítjuk és nem leszünk vevők rá, ahogy azt sem hagyjuk, hogy a saját szexualitásunkat befolyásolja ez a vásári látványossággá silányított erotika, esetleg bizonyos piedesztálra emelt perverziók - ami pedig könnyen megtörténhet, hiszen az írók és filmrendezők nagyon is értik a dolgukat. Nagyon is jól tudják, hogy ejtsenek rabul minket ilyesmivel. 

Épp ezért ne higgyük, hogy ez a fajta erotikus tartalom csak azok számára jelenthet kísértést, akiknek rossz a szexuális élete, esetleg nem vonzódnak a férjükhöz vagy problémáik vannak a házasságukban, de azt se gondoljuk, hogy mi sokkal „szentebbek" vagyunk annál, minthogy ilyesmi rossz irányba befolyásolna minket. Ha elhisszük ezt a két ellenérvet (a második ráadásul rendkívül öntelt is!), és nem őrizzük a szívünket a kísértéstől, csak annyit érünk el, hogy ostobán belesétálunk a Sátán csapdájába. Hogy Szent Pált idézzem: Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék. (1Kor 10,12)

Feleségként a házasságunk az első. Őrizzük meg a szexualitást annak, aminek Isten teremtette: a férjünk és közöttünk levő intimitásnak. Inkább mondjunk le bizonyos filmekről vagy könyvekről, esetleg ugorjuk át ezeket a jeleneteket, mint hogy problémánk legyen belőle. Talán olyan nagy áldozat ez? 

2017. február 6., hétfő

Az egységes törvények alól nincs egyéni kivétel

— Hát az első, szerintetek a legkedvezőbb lehetőség, ha férjhez mentek. Vájjon mit jelent számotokra ez a fogalom? Megélhetést? Érzékiségtek felszabadulását? Hiúsági kérdést? Menekülést az otthonból? A gondok, felelősségek elől? Bergengóciát? Kurths Maler-regényt? Új munkakört? Hivatást? Vagy mit?…

— Vigyázzatok, nehogy mást képzeljetek, mint ami valóban. Mert akármit is képzeltek róla, akármit is vártok tőle, egy bizonyos: a krisztusi házasság felbonthatatlan. Ha tehát az érvényes házasságkötés után, a házasélet közben ki is derül, hogy nem úgy gondoltátok, a kocka el van vetve, csak baj származhat mindenfajta rúgkapálózásból.

— Édes Vilmám, ne nézz rám olyan rosszallóan. Néha valóban van olyan eset, amikor nem kötelesek a házastársak mindhalálig kitartani egymás mellett, még akkor sem, ha a házasság érvényes, még pedig akkor, ha akár egyik, akár másik fél hibája miatt erkölcsileg lehetetlen lenne a közös élet. Ebben az esetben, ha kérik, az Egyház is megengedi a különváltan élést, de új házasságot kötni, amíg a másik fél él, még ekkor sem lehet.

— De hiszen akkor a házasság egy rettenetes bilincs! — tört ki a rémület az eddig elégedetten üldögélő Bözsiből.

— Látod, Bözsikém, ezt nemcsak te érzed így, hanem a Szentírásban is azt olvassuk, hogy amikor az Úr kijelentette, hogy: «Amit tehát Isten egybekötött, ember el ne válassza és hogy «aki elbocsátottat vesz el, paráználkodik», a tanítványok is megriadtak: «Mondák neki az ő tanítványai: Ha így van az embernek dolga a feleségével, nem érdemes megházasodni» (Máté 19, 1—11.). És az Úr mégsem változtatott kijelentésén, hanem így fejezi be: «Nem mindenki fogja fel az igét, hanem akiknek megadatott…»

De, édes leányok, ne vágjatok már olyan savanyú arcot! Egy bizonyos. Az Ur egész biztosan nem azért találta ki ezt a törvényt, hogy az embereket gyötörje vele, hanem azért, hogy még ha az egyének áldozata árán is, az emberiség javát biztosítsa. Az egységes törvények alól nincs egyéni kivétel. A szabadesés törvénye pl. egyik alapfeltétele a meglévő bolygórendszereknek. Tehát minden tárgynak bizonyos feltételek mellett esnie kell. Ez a törvény ugyan nem előnyös a fán levő madárfészekből valamért kicsúszó tojás számára, mert bizony leesik és összetörik. Sok tojás törik, sok kis fióka elpusztul és sok kisleány kap ki, mikor leejti a kávéscsészéjét… a szabadesés törvénye mégis marad törvény, még ha sokszor kegyetlennek látszik is.


A fenti párbeszéd Dr. Csaba Margit Amit a nagyleánynak tudnia kell c. könyvéből származik. Azért idéztem, mert olyan időket élünk, amikor ezt a nagy és szent igazságot, hogy a szentségi házasság felbonthatatlan, a Sátán teljes erőből támadja. Nem szívesen beszélek ilyen szomorú dolgokról, de jobb, ha tudjuk, mi történik az Egyházban. Az Amoris Laetitiára alapozva egyre több apostolutód tagadja meg Krisztus megváltozhatatlan tanítását a házasságról (ld. itt és itt)

A másik dolog, ami fájdalmasan érint, hogy a fogamzásgátlásról szóló két írásom következtében kiderült a számomra, hogy nem csak laikusok terjesztik azt, hogy bizonyos esetekben nem abortív fogamzásgátló módszert lehet használni, hanem van hazánkban olyan püspök és vannak olyan papok is, akik gumióvszer használata mellett buzdítják a híveket a szentáldozásra, holott az Egyház tanítása világos: nem létezik olyan, hogy egy pár anélkül gátolja egy szexuális aktus termékenységét, hogy súlyos bűnbe ne esne, és így ne lenne tiltott számára a szentáldozás.

A gonosz fő célpontja manapság a család. Az egészséges nemi szerepek, az erkölcsös szexualitás, a férjek családfősége és a feleségek alárendelődése, ez mind-mind pergőtűz alatt van, ahogy az is ritkaságszámba megy, ami pedig a legtöbb esetben ideális lenne, hogy egy édesanya háztartásbeli legyen - és ennek gyakran még csak nem is kényszerítő anyagi okai vannak

A XXI. századra gyakorlatilag csak a katolikus Egyház maradt, amely hűen kiáll amellett, hogy nem szabad fogamzásgátlást használni, és nem létezik válás. A Sátán ezt az utolsó bástyát is el akarja pusztítani. Ami igazán borzasztó, hogy mindezt Isten egyik legcsodálatosabb tulajdonságát, az irgalmasságot kiforgatva és saját értelmezése szerint a zászlajára tűzve teszi. A mai egyházi vezetés viselkedése miatt lassan az embernek már a parázna kapcsolatok legalizálása és a migránsok kritikátlan ránk szabadítása jut eszébe, ha meghallja egy pap szájából az irgalom szót. Ez rettenetes! Ahogy az is az, ahogy irgalmatlan farizeusokká lesznek azok, akik Krisztus parancsait és az Egyház szilárd tanítását semmilyen körülmények között sem tagadják meg, és helyettük a hamis tanítók, a nyáj elárulói válnak az irgalmas, krisztusi, szerető szívű emberekké a többség szemében. Minderről Szent Péter szavai jutnak eszembe:

De akadtak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek majd hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek, s még megváltó Urunkat is tagadják, s ezzel gyors pusztulást vonnak magukra. Sokan követik majd őket erkölcstelenségükben, s miattuk szidni fogják az igaz vallást. Kapzsiságukban megkísérlik, hogy hízelgő szavakkal becsapjanak majd titeket. De már rég kimondatott az ítélet, s pusztulásukat nem kerülik el. (...) Kiszáradt források, szélvész kergette fellegek, akikre a sötétség homálya vár. Mert nagyhangú, üres szólamokkal buja testi vágyakra csábítják azokat, akik éppen csak hogy kiszabadultak azok közül, akik tévúton járnak. Szabadságot ígérnek nekik, jóllehet a romlottság rabjai, hisz mindenki annak a rabja, aki legyőzte. Mert akik a világ romlottságából kimenekültek az Úrnak és Megváltónak, Jézus Krisztusnak megismerése útján, aztán újra belemerültek és hatalmába estek, azoknak ez az utóbbi állapotuk rosszabb, mint az azelőtti volt. Mert jobb lett volna nekik, ha nem ismerték volna a nekik adott szent parancsokat, mint hogy aztán hűtlenek lettek hozzájuk. Illik rájuk, amit a közmondás mond: „Visszatért a kutya a hányadékához” és: „A megfürdött disznó pocsolyában hentereg.”
(2Pét 2,1-3 és 17-22)

A fenti sorok nagyon találóak arra, amikor valaki ismeri a parancsokat, de különböző okok miatt elkezdi őket félremagyarázni, vagy azt mondja, hogy az ő (vagy épp lelki vezetettje) életében azok nem érvényesek, hiszen annyira egyedi a helyzete, hogy őrá egyszerűen nem állhatnak a parancsok úgy, mint mindenki másra. Hiszen Isten nem várhat el tőle akkora áldozatot, ami a parancsok betartását jelentené!

Pedig az intrinsece malum (önmagában bűnös cselekedetek) közé tartozik a házasságtörés és a fogamzásgátlás is, így soha, semmilyen körülmények között nem lehet erkölcsös. Nincs olyan, hogy az én helyzetem annyira súlyos, hogy ne lenne bűn. Aki így áldozik, szentségtörő. Aki így áldozásra buzdít, annak pedig a bűne - ha ez lehetséges - még rosszabb.

Talán ami a legjobban fáj, hogy papok és püspökök is vannak, akik tévtanításokat terjesztve félrevezetik a híveket, zavart keltenek az Egyházban és romlására törnek a krisztusi erkölcsöknek. Egy atya mesélte, hogy ezen nem kell csodálkozni, mert már a Humanae vitae kiadása után is kisebb lázadás tört ki bizonyos püspökök között.

Megnyugtató a számomra, hogy ezekben a zűrzavaros időkben vannak olyan bíborosaink is, mint például Raymond Burke, és olyan püspökeink, mint Athanasius Schneider, akik bátran követik Szent Pál alábbi intéseit és szembeszállnak a tévtanításokkal, jöjjenek azok akár az Egyházi hierarchia legmagasabb szintjeiről. Olyan püspökök ők, amilyeneket Szent Pál szeretett volna látni:

A püspök ugyanis, mint az Isten megbízottja, legyen feddhetetlen, ne legyen önhitt, ingerlékeny, iszákos, erőszakos, kapzsi, hanem legyen vendégszerető, jóakaratú, megfontolt, igaz, tisztességes, fegyelmezett. Álljon szilárdan a hiteles tanítás alapján, hogy éppúgy képes legyen az egészséges tanítással buzdítani, mint az ellentmondókat megcáfolni. Akad ugyanis számos elégedetlenkedő, fecsegő és ámító ember, főképp a körülmetéltek sorában. Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak, s aljas haszonlesésből ártalmas dolgokat tanítanak. Saját prófétáik közül az egyik már megállapította: „A krétaiak örök hazugok, gonosz fenevadak és falánk naplopók.” Ez a tanúság igaz. Ezért intsd őket szigorúan, hogy a hitben erősek legyenek! Ne hallgassanak zsidó mesékre, és ne kövessék az igazságtól elfordult emberek parancsait. A tisztának minden tiszta, a tisztátalannak és a hitetlennek pedig semmi sem tiszta, mert romlott az értelmük és a lelkiismeretük. Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók, konokok, semmi jóra nem képesek.  (Tit 1,7-16)

Úgy gondolom, a magunk eszközeivel követnünk kell az ő példájukat. Hiszen minden hithű egyházi személynek nagyon jól esik, ha a hívei mögötte állnak és támogatják az Egyház igaz hitéért vívott harcban. Leghathatósabb eszközünk az imádság, a bűnbánat és a szentségek vétele, valamint hogy a védelmezett igazságok szerint élünk, de fontos lehet az is, hogy hirdessük az igazságot, amikor csak alkalom van rá - hiszen a tévtanítók is megragadnak minden lehetőséget hazugságaik terjesztésére.

Természetesen rengeteg támadás fog majd érni minket. Hiszen a „sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el." (1Pét 5,8) Borzasztó a helyzet, de nem szabad félnünk, mert történjék bármi, a csata már eldőlt. Úgy tűnik, a gonosz a világ ura és az Egyházban is egyre nagyobb a hatalma, de igazság szerint Krisztus már legyőzte a Sátánt, és amit látunk, az az ő haláltusája. Arra kell vigyáznunk, hogy miközben kimúlik, kétségbeesett vagdalkozásában minél kevesebbeket rántson magával. Ebben a helyzetben erősíthetnek és vigasztalhatnak minket Krisztus Urunk szavai:

Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.

Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!

Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában. 

(Mt 5,10-19)

2017. február 4., szombat

Két film a házasságról, amit mindenképp nézz meg



Az amerikai protestáns Kendrick-fivérek az utóbbi években két filmet is készítettek arról, hogy lehet rendbe hozni a házasságunkat Isten segítségével.

Az első Szerelempróba, Tűzálló vagy épp Tűzbiztos házasság címen ismert hazánkban (eredeti címe: Fireproof), ez férfi szemszögből mutat be egy történetet. A tűzoltó férj egy 40 napos program segítségével menti meg a házasságát. Ezt a programot megírták Kendrickék, magyarul is kapható Merj szeretni! címmel. Férfiaknak és nőknek is szól egyaránt.


A másik film újabb. Imával nyert csaták (War Room) a címe, és itt a feleség igyekszik a házasságát jobbá tenni.


Egyik film „poénját" se szeretném lelőni, de annyit elmondok, hogy mindkettő Dr. Emerson Eggerichs elméletének egy-egy aspektusát tükrözi, amelyet a Szeretet & tisztelet c. könyvben fejt ki Szent Pál intelmére alapozva:Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket." (Ef 5,33)

Feleségként legalább az Imával nyert csatákat érdemes megnézni. Remek indítás lehet, hogy azon az úton járjunk, amelyet a Szentírásban Isten kijelölt a számunkra. Nagyon ösztönző alkotás!

2017. január 30., hétfő

Így találtam rá a nőiességemre



Hol is kezdjem? :-)



Kislányként és kamaszként arra a következtetésre jutottam, hogy a fiúk hozzám hasonlóan gondolkodnak. Nem igazán fordítottam figyelmet arra, hogy ki mit visel - szóval miért is néznének meg engem a fiúk? Sosem érdekelt igazán az öltözködés. Szinte mindig farmernadrágot és pólót hordtam, kivéve, mikor vasárnap ruhában vagy szoknyában mentem templomba.


Nem gondoltam, hogy az öltözködésünknek nagy jelentősége lehetne vagy bármi fontosat elmondhatna rólunk. Nem akartam szemérmetlenül öltözködni, mert nem akartam megszégyenülni. De a lányos ruhák túl drágának tűntek tiniként a havi 20 dolláros zsebpénzemhez képest, ezen kívül kényelmetlennek és túlságosan cifrának gondoltam őket. Az elegáns ruhák nem is álltak jól - szinte mindig túl bők voltak mellben és túl szorosak a hasamnál. A ruhavásárlás mindig frusztráló élményt jelentett a számomra. Még most is!


Az egyetem évei alatt kezdtem egy kicsit jobban odafigyelni az öltözködésemre, amikor Greg, a leendő férjem megkérdezte, nem tudnék-e gyakrabban ruhákban járni. Amikor megkaptam az első gyógyszerész állásomat, azért hordtam ruhákat, hogy szakmai téren komolyabban vegyenek. Aztán egy héttel az esküvőm után komolyan megsérült a derekam. Hirtelenjében az összes szép, elegáns, lányos cipő a múlté lett, és olyan lábbeliket kellett keresnem, melyek viselésekor nem fájt a hátam. Viszont a teniszcipők nem igazán passzoltak a nőies ruhadarabhoz, ezért éveken át otthon farmert, a munkahelyemen pedig szövetnadrágot hordtam.


Úgy nőttem fel, hogy kellemetlenül és nőietlennek éreztem magam


Leginkább arra emlékszem, hogy nagyon nőietlennek éreztem magam általános iskolás koromban. Míg elég nagy nem lett a nálam hét évvel fiatalabb öcsém, hogy átvegye tőlem ezt a szerepet, én voltam az apukám „fia". Az ikertestvérem volt a „lányos iker", én pedig a „fiús". Nem túlságosan hasonlítottam a többi lányra. Nem szerettem a drámázást, és felsős koromban a célpontjává váltam néhány népszerű lánynak az osztályból, akik élvezték, ha ugrathatnak és gúnyolhatnak engem. Ötödikben szemüveges lettem - amitől még kínosabban és még kevésbé csinosnak éreztem magam. Szóval visszahúzódtam a kis csigaházamba.


Egyszer hetedikben egy fiú a buszon mindenki előtt elkezdett mutogatni az ikertestvéremre és rám, miközben a lehető leghangosabban azt kiabálta nagy röhögés közepette: „Annyira LAPOSAK vagytok!"

Elkezdtem azt hinni, hogy a srácok képtelenek rá, hogy vonzódjanak hozzám, mivel a testem túlságosan „defektes".

Azt képzeltem, lehetetlen a számomra, hogy nőies legyek. Meg voltam róla győződve, hogy nem vagyok „eléggé nő", mert híján vagyok a nőies domborulatoknak, és egyre kényelmetlenebbül éreztem magam. Úgy éreztem, a világ a testi szépségről alkotott mércéje szerint ítéletet mond rólam, amely nem más, mint a totális elutasítás. Láthatatlannak hittem magam a fiúk szemében. Ha egy srác kedvesen viselkedett velem, azt gondoltam, csak barátkozni akar. Nem voltam képes elfogadni, hogy egy fiú vonzódhat hozzám mint lányhoz - ezért teljesen vakká váltam arra, milyennek látnak engem valójában a fiúk, és nem vettem észre az érdeklődésüket.

Ha hallottam volna valaha bármiféle tanítást az Istennek tetsző nőiségről vagy a szemérmességről, valószínűleg nem fordítottam volna rá túl sok figyelmet, mert nem gondoltam volna, hogy mindennek bármi köze lenne hozzám. Nem éreztem igazán lánynak magam, és nem gondoltam, hogy szép vagyok. Nem értettem a nőies test vagy lélek hatalmát. És mivel szinte semennyire sem értettem, hogy gondolkoznak a fiúk, nem tudatosult bennem, hogy ezekben a dolgokban érintett lennék.

April hetedikben
Fiatal nőként

Egy hölgy a Victoria's Secret fehérneműüzletben egyszer végigmért, mikor kb. 25 éves voltam, aztán nevetett egy jót és azt mondta: „Ó, te lány, SEMMINK sincs, ami jól állna NEKED!"

Hogy tényszerű legyek, akkoriban csak a kislányok részlegén találtam megfelelő méretű fehérneműt magamnak. Igen, a gyerekrészlegen.

Most már teljesen elégedett vagyok a testalkatommal. Szeretem az alakomat és teljesen elégedett vagyok a testemmel. Hálás vagyok Istennek a testért, amelyet nekem adott. Képes vagyok meglátni az előnyeit, és szépnek elfogadni, amit régebben „defektnek" tituláltam. Hálás vagyok Istennek, hogy Greg szereti az alakomat és hogy mindig nagyon elfogadó volt a testemmel kapcsolatban.

Fiatalnak néztem ki

Egy másik probléma volt a külsőmmel, hogy általában sokkal fiatalabbnak néztem ki, mint ahány éves vagyok. 41 éves leszek idén márciusban. Legtöbbször azt gondolják az emberek, hogy a húszas éveimben járok. De rendszeresen 12 évesnek néztek még jóval azután is, hogy betöltöttem a harmincat. Nem gondoltak elég idősnek ahhoz, hogy gyógyszerész legyek. Egy férfi elkérte a jogosítványomat, mert nem hitte el, hogy már betöltöttem a tizenötöt. Pedig akkor már 27 éves voltam.

Tehát az alakom szerint 12 évesnek néztem ki, az arcom alapján is tizenkettőnek tűntem. Egyszerűen nem tudtam elfogadni, hogy nőiesnek és szépnek érezhetném magam. Hosszú időn keresztül lehetetlennek tűnt ez a számomra.

Az, hogy fiam született, egy időre még távolabb vitt a nőiességtől

Aztán megszületett a fiunk, aki legszívesebben állandóan kint töltötte volna az idejét. Képes volt órákon át szaladgálni. Szóval továbbra is csak felhúztam egy farmert, hátrakötöttem a hajamat és mentünk is a játszótérre, hogy nap napon át a teniszcipőmben futkorásszam utána. Ugyanis ha nem ilyen cipőben lettem volna, nem értem volna utol a fiamat, amikor 2-3 éves volt. Hamarosan rövidre vágattam a hajamat, pedig tudtam, hogy a férjem hosszan szereti. De én praktikusabb frizurát akartam. Kit érdekel, hogy mit szól a férjem!? - ez volt akkoriban a hozzáállásom. Aztán kiderült, hogy a rövid haj sokkal több macerával jár, mint a hosszú, legalábbis a számomra. Hiányzott a hosszú haj, és eldöntöttem, hogy többet nem vágatom le.

April 33 évesen

Aztán született egy lányunk


Akkor kezdtem el többet foglalkozni a nőiességgel, amikor született egy lányom, és elég időssé vált ahhoz, hogy egész nap ruhákat akarjon hordani és rajongjon a hercegnőkért. Tetszett, hogy mennyire romantikusan néznek ki a mesebeli hosszú ruhák, és a gondolatom támadt, hogy egész más hatást keltenének a történetek, hogyha a hercegnők farmernadrágban és pólóban lennének. Talán többet jelent, hogy mit viselünk, mint korábban gondoltam...



Elkezdtem tanulmányozni a nőiesség témáját és Isten tervét a nők/feleségek/anyák számára és hogy Isten mennyire különbözőnek teremtette a férfit és a nőt. Lassanként kezdtem megérteni, hogy a nők kinézetében nagy hatalom rejlik, és hogy ez mennyire nagy hatással van a saját viselkedésünkre, illetve a környezetünkben levő férfiakra egyaránt - beleértve a saját férjünket is.


Hihetetlenül izgatottá váltam attól a felfedezéstől, hogy akár én is nőiesnek érezhetem magam!!!

ÉN! Ki gondolta volna?!

- Lehetséges, hogy szelíd, békés, gyöngéd, alázatos szívű legyek.

- Lehetek finom és szép.

- Lehetek én a házasságunkban, aki követi a másikat ahelyett, hogy én vegyem át az irányítást és parancsokat osztogassak.

- Tudok én is lányos ruhákat hordani (amint megtaláltam, ami nekem való), és végre nőnek érezhetem magam - különösen a hosszú, lenge szoknyákban. Az, hogy mit viselek, befolyással van arra, hogyan érzem magamat a bőrömben. Hm... ez érdekes felfedezés!

- Észrevettem, hogy minél nőiesebben nézek ki és viselkedem, annál nőiesebbnek fogom érezni magamat és annál inkább férfinak fogja érezni magát a férjem. Ez pedig rendkívüli módon felszítja a köztünk levő vonzalmat! Micsoda erőteljes felfedezés!

- Elhatároztam, hogy például akarok szolgálni a lányom számára a keresztény nőiesség terén - ahogy a fiam számára is - azáltal, hogyan öltözködöm, milyen a viselkedésem, a hanghordozásom, mi az életemben a fontossági sorrend, milyen a jellemem és milyen a szeretetem Krisztus iránt - vagyis mindenben!

A szemérmesség gyönyörű

Sokkal jobban értettem a szemérmesség fontosságát, ahogy tanulmányoztam az Istennek tetsző nőiességet, és a férfiakat is jobban megértettem. A férfiak nagyon mások, mint a nők, és olyannyira ki vannak téve a vizuális kísértéseknek, hogy az teljesen ledöbbentett. Ha tudtam volna gimnazistaként, amit most már tudok, valószínűleg nem farmert és pólót hordtam volna állandóan, hanem bő karingeket... Sok nő úgy gondolkodik, hogy ők túl alacsonyak, túl magasak, túl öregek, túl fiatalok, túl rondák ahhoz, hogy különösebben sokat foglalkozzanak a szemérmességgel, hiszen senki számára nem jelenthetnek kísértést.

Tudom, mert én is így éreztem.

De most már látom, hogy a szemérmesség olyan ajándék, amelyet attól függetlenül is másoknak adhatunk, hogy milyen a testalkatunk vagy épp hány évesek vagyunk. Ez az egyik útja annak, hogy tiszteltet és megbecsülést tanúsítsunk nem csak Isten, de magunk, a férjünk és az összes többi ember iránt, legyenek azok férfiak vagy nők. Nagyon szeretek egyszerre nőiesen és szemérmesen öltözködni - finomabbnak, szeretni valóbbnak és sokkal szebbnek érzem tőle magam. Az is feltűnt, hogy sokkal több férfi nyit ajtót vagy segít nekem. Egészen máshogy érzem magam, hogyha az öltözködésemmel is kifejezésre juttatom a női mivoltomat.

A ruhaviseleteddel el tudod mondani a környezetednek, hogy te egy igazi hölgy vagy, és egészen érdekes látni, mennyivel másképp kezelnek az emberek attól függően, hogy milyen ruhát veszel fel. A szoknyák és a ruhák arra emlékeztetnek, hogy abban a kitüntetésben részesültem, hogy nő vagyok, és hálás vagyok azért, hogy nem nekem kell hordani a családunkban a nadrágot. Finoman emlékeztet arra, hogy nap mint nap élvezetet leljek női önazonosságomban, megéljem a nőiességemet, és a férjemet is emlékezteti arra, hogy én egy finom, szép, nőies nő vagyok, akit neki becsülnie és szeretnie kell. Ami nagyszerű!



Ezzel azt akarom mondani, hogy minden nőnek úgy kéne öltözködnie, ahogy én szoktam?



Nem.

Csak megosztom a történetemet.


April férjével, Greggel
Kedvenc meghatározásom szerint a szemérmesség nem más, mint alázat az öltözködésben. Ha birtokában vagyunk az alázatosság szellemének - amiként Krisztus volt, és nekünk Őt kell utánoznunk -, akkor azt fogjuk kívánni, hogy az öltözködésünkkel ne a testünkre, hanem Őrá irányítsuk a figyelmet. És kegyelmet gyakorlok keresztény fivéreimen azzal, hogy igyekszem olyan ruhákat viselni, amelyekben nem vonom el a figyelmüket és nem teszem ki őket kísértésnek. Ezen kívül a lányomnak is jó példát mutatok, ami révén úgy nő fel, hogy természetesnek fogja látni a szemérmességet és érteni fogja a nőiesség és a szexualitás gyönyörű ajándékát, és hogy miképp használja és őrizze ezt a nagyszerű ajándékot.

Úgy gondolom, hogy a szemérmesség és a nőiesség csodálatos dolgok! Valahogy úgy érzem, mintha a semmiből építettem volna fel az elmúlt öt évben a női identitásomat. Imádkozom, hogy mindannyian felfedezzük Isten csodálatos tervét a nőiességről, és hogy meg is éljük. És azért is imádkozom, hogy továbbadhassuk Isten útjait, bölcsességét és perspektíváit az utánunk következő nemzedékeknek.

A fenti írás April Cassidy (The Peaceful Wife) My Journey Into Feminity and Modesty c. cikkének fordítása.


A többi Peaceful Wife - fordítást itt találod.

2017. január 27., péntek

Amit minden nőnek kerülnie kéne

Fájdalmas, de időről időre szembe kell néznünk a bűneinkkel. Hiszen csak az kérhet gyógyulást, aki tudja, hogy beteg...

April Cassidy What Does It Mean to Be an Ungodly Woman? c. cikkéből fordítottam az alábbi listát eredetileg magamnak. (A bibliai idézetek fordítása a Szent István Társulat-féle Bibliából való.) De ha már dolgoztam vele, gondoltam, megosztom itt is, hátha lesz még, akinek segít.


– Jobb a sivatagban lakni, mint olyan asszonnyal, aki csak veszekszik és csak zsörtölődik. (Péld 21,19)

– Dőre asszonynak nincsen nyugodalma, tele van butasággal, nem tud semmit sem. (Péld 9,13)

– Mint aranykarika a disznó orrában, olyan a csinos, de szemérmetlen asszony. (Péld 11,22)

A tévúton járó nő:

– rosszat okoz a férjének és ártó szándékai vannak vele szemben, hogy bántsa őt lelkileg, érzelmileg, szexuálisan vagy fizikálisan. (Péld 31,10-12)

– tétlen lustaság a kenyere. (Péld 31,27)

– engedi, hogy a férjénél és a házasságánál nagyobb szerepet töltsenek be az életében más személyek és kapcsolatok (szülők, barátok, gyermekek, plébániai közösség, rokonság, munka) (Mt 19,5)

– hagyja, hogy a férje vagy bármilyen dolog fontosabb legyen a számára, mint Krisztus. (Mt 16,24)

– nem akarja megtagadni önmagát és a romlott természetét. (Mt 16,24, Róm 6)

– magához akarja ragadni a Szentélek szerepét mások életében, mintha az ő dolga lenne ítélkezni felettük vagy szentté tenni őket (Jn 16,8)

– magához akarja ragadni a Sátán szerepét, mintha az ő dolga lenne, hogy vádoljon másokat Isten előtt és elítélje őket. (Jel 12,10)

– azt hiszi, hogy ő jó, Isten pedig rossz. (Lk 18,19, Jób 1) Azzal vádolja Istent, hogy gonosz dolgokat cselekszik, és úgy gondolja, hogy ő maga viszont jó és ártatlan. (Róm 3,23, Iz 64:6)

– nem vállalja a bűneiért a felelősséget, hanem másokat hibáztat értük, és elvárja tőlük, hogy felelősnek érezzék magukat a boldogságáért. (Ter 3)

– azt gondolja, mások bűne rosszabb, mint az övé. (Lk 18,11)

– beszédében nyers, kifejezésmódja vulgáris vagy a maró gúny jellemző rá. (Ef 4,29-30, Ef 5,4)

– ítélkező, elítélő és kritikus. (Gal 5,18-21)

– úgy viselkedik, mintha Istentől független lenne, és mintha olyan dolgokat irányíthatna, melyeket egyedül Isten irányíthat. (Zsolt 103,19)

– inkább saját magában bízik Isten helyett. (Zsolt 118,8)

– retteg. (2 Tim 1,7)

– nem leli örömét az életében.

– arra ösztönöz másokat, hogy inkább benne bízzanak Isten helyett, vagy őt, esetleg az ő bölcsességét Isten és az Ő bölcsessége fölé helyezzék az életükben. Arra biztat másokat, hogy kövessenek el bűnöket az érdekében, és biztatja őket, hogy azt csináljanak, amit csak akarnak ahelyett, hogy Isten útjain járnának és az Úrban bíznának. (Ter 3, Ter 16,2)

– utálja a férjét vagy másokat, és mindeközben azzal áltatja magát, hogy így is szeretheti Istent. (1Ján 4,20-21)

– a vonzerejére és a külsejére összpontosít. (Péld 31,30)

– nincs benne egészséges istenfélelem - vagyis nem tudja, hogy egyszer majd számot kell adnia Neki az összes gondolatáért, szaváért és tettéért. (Péld 31,30)

– megszégyeníti a férjét, és olyan, mint a szú a csontjában. (Péld 12,4)

– nem bízik, hisz vagy engedelmeskedik Istennek. (Mt 22,37-40) Hiheti, hogy létezik Isten. Hívőként is tekinthet magára. De nem úgy él, mint aki valóban bízik az Úrban, és nem nyugszik meg az Ő mindenhatóságában, hanem úgy érzi, hogy mindent jobban tud, és minden dolgot saját magának kell megoldania. Az eredmény: HATALMAS stressz, aggodalom, félelem és szorongás!

– nem szeret másokat Isten szeretetével (Mt 22,37-40) – mert ő maga sem tapasztalta még meg valójában Isten szeretetét. Képtelen azt adni másoknak, amit ő maga sem birtokol. Úgy próbál másokat szeretni, hogy irányítja őket, meg akar nekik felelni, áldozat- vagy épp mártírszerepbe helyezi magát, vagy pedig bűntudatot kelt bennük. 

– hatalmát és befolyását a házasságában arra használja, hogy tönkretegye a férjét spirituálisan, érzelmileg, mentálisan, talán még szexuálisan és fizikálisan is, mivel úgy érezheti, hogy a férje nem szereti. (Péld 14,1). Azt gondolja, hogyha annyira meg tudja bántani, amennyire ő megbántva érzi magát, akkor a férje jobban fogja őt szeretni. De minden, amit csak tesz, rombolja a férjét és a házasságát. 

– szavaival rombol és öl. (Péld 18,21)

– gyűlöletet, sértettséget és keserűséget melenget a keblén és nem képes megbocsájtani. (Gal 5,20) Talán meg akar bocsátani - de lehetetlennek tűnik a számára. Feljogosítva érzi magát arra, hogy őrizgesse a sérelmeit. Nem akar megszabadulni a keserűségétől, sőt, inkább táplálja magában.

– viszályt szít otthon, a tágabb családjában és a munkahelyén. Viszálykodást, pletykát, lázadást, vitát és békétlenséget vet. (Gal 5,20)

– irányítani próbálja a férjét ahelyett, hogy segítene neki. (Ter 3,16)

– időt, ragaszkodást, figyelmet, szexet követel a férjétől, és elvárja tőle, hogy ő legyen a világon a legfontosabb a számára. (1Kor 13,4-8)

– feladja, hogy jó hatással legyen a férjére, nem segíti az ötleteivel, gondolataival, Krisztusba vetett erejével, Isten helyett elsősorban a férje tetszését keresi (bálványozza), vagy fél a férjétől. (Gal 1,10)

– azt gondolja, megérdemli, hogy bántalmazzák vagy rosszul bánjanak vele (ez nincs így!) és nem ismeri fel az értékeit Krisztusban. (Róm 8)

– hamis alázat, bizonytalanság és öngyűlölet emészti (a gőg egy formája), a Biblia igazságai helyett az ellenség és e világ hazugságait fogadja el. Saját töredékes tudásában bízik ahelyett, hogy teljes bizalmát Isten bölcsességébe vetné. (Péld 3,5)

– képtelen megálljt parancsolni a folytonos aggódásnak, a feje zsong az állandósult mi lesz, ha" kérdésektől, félelem uralja a szívét és állandóan arra gondol, milyen rossz dolgok történhetnek (Fil 4,4-8)

– híján van a hívő bölcsességének és a diszkréciónak. (Péld 11,22)

– megtagadja, hogy Krisztust ÚR-nak ismerje el maga felett, és ezért a férjének mint Isten által kijelölt vezetőnek se tud alárendelődni a Biblia parancsa ellenére. Meg van róla győződve, hogy mindent a SAJÁT elképzelései szerint kell csinálnia. (1Kor 11,3)

– durván szól vissza és haragot szít. (Péld 15,1)

– nem tiszteli Isten elképzeléseit a házassággal kapcsolatban (Ef 5,22-33, Tit 2,3-5, Kol 3,18, 1Kor 11,3) és megpróbálja magához ragadni a a férjétől a hatalmat a házasságban és követeli, hogy a férje rendelődjön alá neki és hogy ő vezethessen, vagy pedig a másik végletet képviselve túl passzívvá válik és túlzásba viszi az alárendelődést.

– gőgjében azt hiszi, hogy mindig mindent jobban tud, és a férje mindig téved, kivéve persze, ha megegyezik a véleménye az övével. (Péld 11,2)

– szégyent hoz magára, Istenre, a férjére és a családjára, és észre sem veszi - jónak látja magát. (Péld 11,2, Tit 2,5) Kibeszéli a férjét a különböző közösségi médiumokon, vagy barátoknak, családtagoknak, munkatársaknak pletykál róla, és a lehető legbántóbb dolgokat mondja róla, hogy lehetőleg minél jobban megbántsa, és nem veszi észre, micsoda gyalázat ez Jézus számára, és milyen rettenetesnek látja a bűnét Isten és mindenki más.

– azt gondolja, azzal, hogy ő istenfélő feleség, manipulálhatja Istent és a férjét annak érdekében, hogy megkapja, amit akar. (Jak 4)

– káromolja Isten Igéjét azáltal, hogy nem engedelmeskedik az Úr parancsainak. (Tit 2,5)

– úgy képzeli, erkölcsi vagy lelki értelemben felette áll a férjének. Ez gőg és önhittség. (Mt 7,1-5, Péld 16,18).

– rengeteget beszél, hogy ezzel ráerőltesse a férjére a saját akaratát, és hogy kellőképpen megértesse vele magát. Azt hiszi, ha meg tudja magát értetni vele, akkor a férje látni fogja, hogy igaza van és azt akarja majd csinálni, amit ő akar. Azt hiszi, minél többet beszél, annál jobb. És nem látja, mennyi kárt okoznak a szavai. Ahol sok a beszéd, nem marad el a bűn. Péld 10,19 (1Pét 3,1-2)

– akarva vagy akaratlanul, de tiszteletlen a férjével. (1Pét 3,1-2, Ef 5,22-33) A férjünk iránti tisztelet olyasmi, amit kultúránk pár generációval ezelőtt kihajított az ablakon. Sokat ront a helyzeten, hogy rengeteg feleség van, aki soha életében még csak nem is látta, hogy néz ki a valódi tisztelet és megbecsülés a házasságban, amelyet a férjünknek adhatnánk.

– lusta vagy épp maximalista. (Péld 31, Tit 2,3)

– ostoba, fennhéjázó, arcátlan, harsány és arrogáns. (Péld 9,13)

– nem őrzi a szívét és a házasságát, nem kerüli a flörtöt más férfiakkal, és óvatlansága házasságtöréshez vezet. (Péld 2,5-7)

– feljogosítva érzi magát arra, hogyha bűnt követnek el ellene, akkor ő is bűnt kövessen el a férje vagy mások ellen, noha Isten nem ad a számunkra soha engedélyt arra, hogy bűnözzünk, hanem arra hív minket, hogy a rosszat jóval győzzük le. (Róm 12,9-21)

– engedetlen és dacos, lába nem tud megmaradni otthon. (Péld 7,11) Vagy online flörtöl sokat, esetleg a munkahelyén, a gyülekezetben vagy a közösségi médián van olyan kapcsolatban férfiakkal, ami nem helyénvaló.

– szemérmetlenül öltözködik - akarva vagy akaratlanul. (Péld 7,10)

– nincs problémája azzal, hogy bűnös dolgokat nézzen vagy olvasson, és így tisztátalan gondolatokat tápláljon magában. (Gal 5,20) Pornófüggő vagy épp a romantikus regények rabja.

– csupa irigység és dühkitörései vannak. (Gal 5,20)

– önző. (Gal 5,20)

– drogfüggő vagy alkoholista. (Gal 5,21)

– világi dolgokhoz kötődik ahelyett, hogy Krisztusban keresné a beteljesedést - ami bálványimádás. A világgal való barátság ellenségeskedés Istennel. Jak 4,4 (Gal 5,20)

– a férje nem érzi mellette magát biztonságban sem lelkileg, sem érzelmileg, sem szexuálisan, sem fizikálisan. (Péld 31,11)

– nincs benne méltóság és becsület. (Péld 31)

– megbízhatatlan. Isten nem tud bízni benne, ahogy a férje sem. (Péld 31)

– nem törődik a férje érzéseivel, szükségleteivel vagy vágyaival - a saját érzéseit, szükségleteit és vágyait sokkal előrébb helyezi az övéinél. (1Kor 13,4-8, Ef 5,22-33)

– durva és erőszakos. (Péld 15,1)

– stressz, szorongás, félelem és aggodalom tölti be a lelkét, nem pedig a Szentlélek ereje. (Gal 5,22-23, 1Pet 3,4-6)

– goromba. (1Kor 13,5)

– hataloméhes és becsvágyó. (Jn 3,14, Jn 4,1-10)

– úgy döntött, abortuszra megy, mert jobban fél egy gyermek vállalásának a következményeitől, mint Istentől. (Péld 1,7) Vagy mert a gyermekvállalás nem kényelmes. Vagy mert engedelmeskedik a férjének/barátjának, noha tudja, hogy amit kér tőle, az teljesen nyilvánvalóan bűn Istennel szemben. (Iz 57,5, Kiv 20, Zsolt 139)

– azt gondolja, Isten nem képes megbocsátani neki - pedig meg tud! (1 Ján 1,9)

– a Szentírás szavai ellenére válni akar. (Mt 19,3-12, 1Kor 7)

– istentelen tanácsadókkal veszi körül magát, hogy olyan tanácsokat adjanak neki, amilyeneket ő hallani akar. (2Tim 4,3)

– gyakran vitatkozik és aggodalmaskodik, és állandóan negatív dolgokat mond, ami képtelenné teszi arra, hogy Krisztust ragyogtassa fel. (Fil 2,14-16)

– nincs benne kegyelem, irgalom, megbocsájtás senki számára, csak harag, neheztelés és keserűség. (1Ján 2, Jak 2,13)

– állandóan azzal foglalkozik, amivel mások megbántották, és listát vezet arról, mi rosszat tettek vele mások - elsősorban a férje. (1Kor 13,5)

– szereti a bűnt és a gonoszságot, utálja, ami jó és helyes Isten szemében. (1Kor 13,6) Sok nő számára NAGYON nehéz és félelmetes feladni a keserűséget, gőgöt, irányítást, önelégültséget, pletykát, bálványimádást és a bűnt - mindaddig, amíg fel nem ismerjük, hogy két választásunk van,: vagy a bűneinkhez ragaszkodunk, vagy Jézushoz. A kettő nem megy egyszerre! 

– tiszteletlen Istennel, a férjével és esetleg másokkal is, kiváltképp azokkal, akik Isten adta fennhatósággal bírnak. (Tit 2,2)

– megtagadja a szexet a férjétől, fegyverként használja ellene vagy pedig zsarolja vele. (1Kor 7,1-5) Vagy a férje hajlandóságát a vele való szeretkezésre teszi meg az önértékelése alapjául és a szexből bálványt farag.

– Istennek nem tetsző példát mutat a nőiességről, házasságról és anyaságról. (Tit 2,3)

– istentelen párkapcsolati tanácsokat ad másoknak. (Tit 2,3)

– megpróbál uralkodni férjén vagy pedig más férfiak felett az Egyházban, ami szembe megy Isten szavával. (1Kor 11,3-16, Tit 2,5. 1Tim 2,12)

– visszautasítja a férje Istentől adott vezetését, csak úgy, mint Isten vezetését. (1Kor 11,3, Ef 5,22-33, 1Pét 3,1-6, Tit 2,3-5)

– semmibe veszi Isten Igéjét, az Ő bölcsességét és azt, ha helyreigazítja őt. Vagy épp elferdíti Isten Igéjét, esetleg nem veszi azt figyelembe, aszerint szemezget benne, hogy mivel ért egyet és mivel nem, vagy egyszerűen nem is képes megérteni vagy hallani Isten Szavát. Ha pedig valaki megfeddi, akkor felháborodik, mert hiszen mindig neki van igaza! (Péld 1,7)

– bizonytalan, mert bizodalmát nem Krisztusba veti. Bálványokat őriz a szívében - saját magát, a szerelmet, a boldogságot, az irányítást, hogy a maga feje után mehessen, a szépséget, karcsúságot, gazdagságot, gyermekeket stb... Dolgokat, amelyek sokkal fontosabbak a számára, mint Jézus. Nem talál megelégedést vagy örömet ezekben a más dolgokban. Tudja, hogy sosem elégedhet meg ezekkel és nem találhat elég elfogadást vagy megerősítést bennük. Világi dolgok után vágyakozik, és az emberektől várja, hogy olyan igényeket elégítsenek benne ki, melyeket csak Jézus tudna. Az eredmény mindig a következő: szorongás, félelem, depresszió, magány, elégedetlenség, bizonytalanság és/vagy keserűség. (Gal 5,20)

– bármilyen bűnös gondolat, szó vagy viselkedés rabja.

– nincs lelkiismeret-furdalása amiatt, hogy bűnben marad. Azt gondolja, hogy a bűn nem is olyan rossz" dolog. (1Ján 4, Jak 2)

Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. (Róm 6,23)

Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka. Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék. Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk. (Róm 2,8-10)

*

Kiegészítés - 2017. jan. 28.: Írnék pár szót a listáról. A reakciókból úgy látom, szükséges, mert van, aki kegyetlennek látja a felsorolást. 


Valóban kegyetlen egy ilyen lista, de csak akkor, ha Isten bűnbocsátó kegyelmén és ingyenes szeretetén kívül olvassuk. Akkor tényleg kétségbe ejtő. De tudjuk, hogy nem úgy működik Isten szeretete, hogy tökéletessé, bűntelenné válok, ezzel pedig lenyűgözöm Őt és kegyeskedik engem szeretni! Szent János apostol ezt írja:

A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül.... Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad. Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy bizalommal várjuk az ítélet napját, mert ahogyan ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon. A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet. Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket." 

Tehát Isten szeret minket. Végtelenül. Nem a jó tulajdonságainkért, hanem pusztán csak mert létezünk. Az az alapállás, hogy Ő végtelenül szeret minket. Ezt nem tudjuk elveszíteni! Még a legocsmányabb bűnökkel sem!

A kérdés az, hogy én kinyílok-e Isten szeretetére és válaszolok-e rá. Befogadom-e az Ő szeretetét (és így Őt magát) és viszonzom? Vagy elutasítom és inkább nélküle próbálok élni?

Annak az egyik módja, hogy viszonozzuk Isten szeretetét, Krisztus szerint a következő:

Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat ... Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat."

Vagyis az Isten iránti szeretetem kifejezésének egyik módja, hogy betartom a parancsokat. Legalábbis teljes szívemből és erőmből törekszem rá. Be akarom tartani, jobb akarok lenni. Mert a bűn bezár, és ha vannak bűneim, akkor nem tudom annyira befogadni és viszonozni Isten szeretetét, mint kellene. És nem tudom közvetíteni a felebarátaimnak sem. Épp ezért igyekszem megtisztulni a bűneimtől, rossz tulajdonságaimtól.

Persze sosem leszünk bűn és hiba nélkül, de legalább törekszünk rá. És ez nem is olyan rettenetesen nehéz (de persze nehéz!), mert Krisztus harcol velünk és értünk. Nekem az a tapasztalatom, hogy akár évekig küzdhetek és imádkozhatok bizonyos bűneim ellen, és egyszer csak Isten megkegyelmez és átállít" bennem valamit, és megszabadulok attól a bűntől. Mintha kicseréltek volna! Ha pedig esetleg vissza is esek, felállok és megyek tovább Ővele.

De sose szabad félnünk, hogy a bűneinkkel elveszítjük Isten szeretetét. Ez ugyanis lehetetlen!!! És pont ezért merek egy ilyen listát olvasni, lefordítani és feltenni az internetre, mert ha Isten szeretetében olvasom, azzal a tudattal, hogy még ha akár az összes igaz rám, Isten akkor is szeret, akkor nem nyom agyon ez a lista. Persze fáj szembesülni a bűneimmel. De ez jó fájdalom! Ha fáj valamim, akkor tudom, hogy baj van és tudok gyógyulásért folyamodni. Ha fáj is, mindig hálás vagyok Istennek, ha újabb bűneimet tárja fel előttem, mert ha végre látom őket, akkor igyekezhetek megszabadulni tőlük, hogy jobban tudjam szeretni Istent és a felebarátaimat. 

Kérlek, így olvassátok a listát! Nem ítéletként, amely meg akar ölni, hanem lehetőségként a gyógyulásra és a növekedésre a szeretetben.