A szülőket megvető gyermektelenek
Mindenkinek kell valami káros szenvedély, az enyém az, hogy néha hozzászólásokat olvasgatok a Facebookon. Ennek hála szembesültem azzal, hogy egyre bővül a tudatosan gyermektelenek köre, akik egy része szerint a gyerekvállalás önsorsrontó hülyék hobbija, és senki nem érdemel semmiféle előnyt, segítséget vagy tiszteletet, mert gyereke van. Szerintük a gyerekvállalás csupán kedvtelés és abszolút magánügy, akárcsak az, ha valaki hazavisz a kisállatkereskedésből egy hörcsögöt. A gyermektelenek ezen része röhög azokon, akik gyerekekkel „szívnak”, és esze ágában sincs előre engedni őket a sorban stb.
Nem tudom ilyenkor, hogy sírjak-e vagy nevessek. Merthogy a beszűkült, önző ostobaságnak olyan foka ez, amivel szemben az ember csak tehetetlenül és ledöbbenve áll. Komolyan ilyen emberekkel kell egy társadalomban élnem?!
A gyermekvállalás természetesen magánügy. De közben mégis közügy. Ugyanis az, hogy mennyi gyermek születik az országban, ahol élünk, és azokból milyen felnőtt lesz, az összes lakos életét befolyásolja.
Lesz elég ember, akinek az adójából le lehet vonni a nyugdíjamat?
Lesz elég ember, akinek az adójából normális közegészségügyi rendszert lehet fenntartani?
Lesz elég orvos? Lesz elég gyógyszerész? Lesz elég ápoló? Lesz elég buszsofőr? Lesz elég vízszerelő? És még sorolhatnám...
Én, a hülye, aki épp az ötödik gyerekét készül megszülni valamiféle ostoba mazochizmusból, bizony helyetted is, kedves rajtam röhögő gyermektelen, hozom a világra azokat, akiknek az adóforintjaiból a nyugdíjad fizetve lesz, és akik majd bármilyen módon is ellátnak idős korodban, amit az imádott kiskutyád nem tud majd megtenni.
Magánügy, hogy hány gyerekem lesz, és hogy azokból szorgalmasan dolgozó embereket nevelek-e, de mégis hatással van a többi ember életére is, igen, a tiedre is.
Nem várok különleges bánásmódot vagy lélegzetelakasztó csodálatot azért, mert 21 éves korom óta folyamatosan gyerekeket szülök és nevelek, amíg te tanulsz, bulizol, utazol, karriert építesz, pénzt keresel, welnessezni jársz és két pofával röhögsz azon, hogy kialvatlan vagyok, alig van énidőm és az is szervezést igényel, hogy le tudjak tusolni vagy el tudjak menni orvoshoz. De legalább ne nézz le, mert lehet, hogy az öregek otthonában majd az én gyerekem vagy unokám fogja kitörölni a fenekedet, műt meg téged vagy a házikedvencedet, esetleg találja fel azt a gyógyszert, ami enyhít a szenvedéseiden, vagy szerel meg valamit az otthonodban.
Nem várok semmit, csupán egy kis empátiát, és igen, némi emberséget, meg annak a felfogását, hogy nem csak magamnak szültem, hanem az a te életedre is jó hatással van, ha a magyar társadalom nem csak öregekből, putris bűnözőkből, állatokból meg robotokból áll majd a jövőben sem, hanem lesznek fiatalok, akik tovább viszik az értékeinket, működtetik a társadalmat, eltartják és segítik az időseket, ami valószínűleg te is leszel. Igen, egy minimális gerincet és alázatot várnék el, hogy ha már te nem veszed ki a részedet – nagy valószínűséggel pusztán önzésből és kényelemszeretetből – a magyar társadalom fenntartásában és a nemzet továbbélésének biztosításában, még ha nem is tiszteled vagy segíted, de legalább ne röhögd ki és nézd le utálkozva azokat, akik ezt helyetted és érted is megteszik.
