Szüzen a házasságig

Ezt az bejegyzést elsősorban kamaszlányoknak írtam, akiknek még „nem késő", de persze senki és semmi nincs veszve Krisztusban.

Talán azt mindenki tudja, hogy az Egyház azt tanítja, hogy nem szabad lefeküdnünk egymással, amíg össze nem házasodunk. Ezen kívül hajadonként és házasként is bűn az önkielégítés, valamint a szexuális tartalmak fogyasztása (olvasás, filmnézés révén – igen, a kockahasborítós könyveké is!) De azért a dolog nem ilyen egyszerű. Hiszen nem csak puszta szex létezik. Azt megelőzik bizonyos dolgok. Hol a határ? 

Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk állapítani, meg kell értenünk, mi a házasság, mi az együtt járás és mi a szex. Nagyon nem az, amit ma gondolnak ezekről a legtöbben. 

Kezdjük azzal, hogy az erkölcsi szabályok mindkét nemre vonatkoznak, de elsősorban lányoknak írok. A nemek különböznek. És úgy látom, a házasság előtti szexszel mi, nők veszíthetünk többet. Ránk van rosszabb hatással. 

Isten úgy teremtette meg a világot, hogy a házasság egy egész életen át tartó szövetség legyen, a szex ezt segítse elő, a járás pedig azt a célt szolgálja, hogy felmérjük, alkalmas-e a másik férjnek, és felkészüljünk a házasságra. Manapság a szex csupán örömszerzés vagy biológiai kényszer. Esetleg manipulációs vagy népszerűségszerző eszköz. Pedig ennél sokkal több. 

A szeretkezést Isten a gyermekáldásra találta ki és arra, hogy két embert úgy összekössön, mint semmi más. Tudományos tény, hogy szex közben olyan hormonok szabadulnak fel bennünk, amelyek a kötődésért felelősek. Ha lefekszel valakivel, akár akarod, akár nem, az elméd úgy veszi, hogy összeházasodtatok. Mikor pedig újra és újra szeretkeztek egymással, az megerősíti az együvé tartozásotokat biológiai szinten is. 

Mi történik, ha ezután jön a szakítás? Törés. Egy lány lelkében kevés dolog okozhat nagyobb kárt, mint az, ha lefekszik valakivel, akivel aztán különválik. 

Mi, nők úgy működünk, mint a cellux. Először remekül ragaszkodunk, de ha leszakítanak minket ragaszkodásunk tárgyától, legközelebb kevésbé ragadunk, és így tovább. Minél többször éli át egy nő, hogy szakít azzal, akivel lefeküdt, annál kevésbé képes kötődni a következő partnerhez. Minden értelmes, öntudatos lány és nő, ha ezt tudja, nem dönthet masképp, minthogy megőrzi a szüzességét a házasságig. 

Azonban nem csak arról van szó, hogy a szextől tartózkodunk. Egyáltalán nem szabad közelkerülnünk a másikhoz testileg. A határt én a finom, rövid csóknál húznám meg, de azt is teljesen normálisnak tartom már feleségként, ha valakik az esküvőig nem is csókolóznak. 

Annyira fontos lenne lányként, hogy őrizzük a méltóságunkat! Hogy éreznéd magad, ha asszonyként szembe jönne egy vagy több férfi, akikkel ha nem is feküdtél le, de mondjuk vadul smároltál? Szerintem ha arra gondolunk, mi lenne, ha nem házasodunk össze a párunkkal, nagyon könnyen érezhetjük, mi az, ami belefér, és mi nem. Mi az, amit megadhatok anélkül, hogy túlzottan kiszolgáltatnám magam valakinek, akivel lehet, hogy elválnak az útjaink. 

Merthogy a járás nem lehet időleges „jól érezzük egymást". Hanem keszület. A testi közelség pedig nem szabad, hogy eszközzé váljon a másik megtartásában. Aki igazán akar, az el fog venni akkor is, ha testileg nem kerültök közel egymáshoz. Hiszen a házasság alatt évtizedeitek lesznek rá! Akinek viszont csak szexre kellenél, azt kiszűröd. Nem akarsz használt és eldobott nő lenni. 

Persze ilyenkor jön az az érv, hogy hogyan lehet elköteleződni valaki mellett, ha nem tudod, milyen az ágyban. Ez igazából a világ téves felfogását mutatja a szexről. Azt hiszik, a szeretkezés lényege a testi élvezet, ami egyfajta ügyesség eredménye. 

Az igazság az, hogy a szexuális élvezet elsősorban lelki, és annak a megéléséből fakad, hogy birtokba vesz egy férfi, aki szeret engem. Szeretet- és odaadásélmény. Ehhez járul a testi élvezet, így lesz az egész emberségemet átfogó esemény. De ehhez nem technikák kellenek, hanem lelki beállítódás. Az, hogy odaadó, nőies nő legyél, a férjed meg férfias férfi. 

Persze ki lehet tapasztalni, fizikális szinten mi okoz élvezetet és mi nem, de ez bőven ráér a házasságban. Azt pedig, hogy vonzó, férfias férfi-e a másik, akinek oda akarom adni magam, azt szex nélkül is meg tudjuk állapítani. 

A szeretkezés olyasmi, aminek egyre jobbá kell válnia a házasságban, ahogy egyre odaadóbbá és nőiesebbé válunk. Így egy-két kísérletező alkalomból nem lehet megmondani biztosra semmit. Ezen a téren is érünk, fejlődünk, kinyílunk, aminek az egyetlen biztonságos terepe a házasság. 

Azt pedig, higgyétek el, lehet, pár buta kamasz szemében ciki, hogy valaki 15-16 éves kor felett is szűz, de egy igazi férfi arról álmodik, hogy egy kedves, odaadó szüzet vegyen el feleségül, akinek a testébe-lelkébe nem vésődött bele egy másik férfi képe.